Lazac, spárga, tagliatelle

Mégis van még egy kis spárga. Maradék lazac, mert a rizottóhoz nem kellett mind - elnézést, lefagyasztottam...Maradék mascarpone a brownie miatt. És szerintünk a legfinomabb olasz tészta, a tagliatelle, bár fogalmam sincs, hogy pusztán azért, mert más az alakja, és csigákba van tekerve, lehet-e tényleg más íze, vagy ezt csak elképzeljük. Jó, a spenót miatt ennek biztos, de épp ilyen volt otthon.
Szóval csupa maradékból így lesz hétköznapi luxus tésztaebéd, jár hozzá jobbféle sajt, vagy egyszerűen csak felejtsük le róla, az se nagy tragédia.
Sajnos itt nem részletezendő okok miatt nem tudtam magam beleélni tökéletesen a luxusba, de annyira jó volt, hogy máskor is szervezünk egy ebédet Tiffanynál.


Hozzávalók: (2 személyre)


25 dkg tagliatelle tészta

8 dkg füstölt lazac

8 dkg mascarpone

15 dkg spárga

1 ek vaj

só

bors


A tésztát lobogó vízben kifőztem. Amíg főtt, egy serpenyőben a vajon megpároltam a spárgát, hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam, összeforraltam és hozzáadtam a csíkokra vágott lazacot.

Rászedtem a kifőtt tésztát, összekevertem, kevés grana padano, biztos lesz ismétlés, még ha spárga már nem is.

Diós-kéksajtos farfalle (vagy bármilyen más tészta)

De csakis durum. És mégse bármilyen, hanem olyan, ami jól felveszi a selymes szószt, ahogy egyébként a fényképen ez éppen nem látszik. Ez a mártás egyébként nemcsak tésztára jó, feldob bármilyen natúr sültet, zöldséget, hidegen salátaöntetként funkcionál, de ha kis keményítővel vagy pár tojássárgájával besűrítjük, akkor süthetjük tésztakosárban vagy pie-ként. Ha meg hozzáadjuk a tojás habját is, lesz belőle felfújt.
Szóval egy jolly joker, tervezek is lehúzni húzni róla még pár bőrt. Talán Doki írta, hogy előbb utóbb minden blogger bekattan valamire? Na, akkor én most erősen megindultam a diós-kéksajtos-bekattanós irányba...




Hozzávalók:(2 személyre nálunk)

10 dkg gorgonzola (blue cheese, roquefort, kéksajt, márványsajt stb., mindez mondjuk nem egészen ugyanaz, de ez megérne egy külön posztot, lényeg, hogy jó minőségű kék(zöld)penészes sajt legyen)

1,5 dl tejszin

5 dkg dió

2 ek konyak

35 dkg farfalle


A tésztát lobogó, bő, sós vízben elkezdtem már főzni, mikor hozzáláttam a mártásnak.
A diót durvára törtem és egy teflonserpenyőben picit megpirítottam. Hozzáöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a kéksajtot,lassú tűzön, kevergetve beleolvasztottam, összeforraltam, belekanalaztam a konyakot, és még két evőkanállal a tészta keményítős főzővizéből is löttyintettem hozzá. A teljesen leszűrt, lecsöpögtetett tésztát a serpenyőben kevertem össze a mártással.

Sajtot a világért se szórjunk rá!!!

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

Az ördög spagettije

Az, hogy itt alig-alig kerül elő tésztaétel, puszta véletlen. (vagy ronda a fotó :-)) Nagy durumtészta- rajongók vagyunk, és hetente minimum egyszer van tészta, sose pusztán sajtos, mindig valamilyen mártással. Ez utóbbiak között vannak állandó szereplők, meg vannak mindenféle improvizációk, amiket rendszeresen elfelejtek feljegyezni, így se ide nem jut el, se megismételni nem tudom. Az ördög spagettije viszont évtizedes kedvenc. Most le is mértem pontosan, mi mennyi.
Lehetne talán spaghetti alla diavola-nak írni, de az olasz eredetben nem vagyok biztos. A pollo alla diavola-hoz semmi köze, az, hogy a csípős kajákat leördögözik-e Olaszhonban nem tudom, az biztos, hogy ez nagyon csípős, erős, tűzokádó sárkányképző fogás. Még férfit nem láttam, aki ne enné, a német sógor is megbirkózott vele - bár, lehet hogy csak udvarias volt. Az biztos, feltűnően sok ásványvizet ivott.

Hozzávalók.

40 dkg spagetti durumtésztából
2 dl tejszín
3 dl tej
6 nagy gerezd fokhagyma (NEM kínai)
1 kis doboz sűrített paradicsom (még mindig Arany Fácán)
2 chilipaprika
fél ek. csípőspaprikakrém vagy fél cseresznyepaprika
nagyon sok frissen őrölt bors
3-4 ek. olaj
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Feltettem a spagetti vizét forrni, amíg ez beindult, összedobtam a mártást.
Egy lábasba olajon megfuttattam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymákat, - vigyázni, meg ne barnuljon, mert keserű lesz. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, ezt is átfuttattam kevergetve az olajon, azután mehetett bele a tejszín, a tej, a felaprított chilipaprika magostul, a csípőspaprikakrém, a rengeteg bors és fél kk. só. Lefedtem és jól 10 perc alatt összeforratam.

A lobogó vízbe dobtam a spagettit, sót tettem hozzá és majdnem teljesen puhára főztem. Ez durumtésztánál mindig több, mint a zacskón lévő utasítás; amit én használok, 8 perces, 10-12 percig főzöm a légköri viszonyoktól függően.

A téglalap alakú kb. 20X30-as jénai tálamban tökéletesen elfér: beleöntöttem a leszűrt tésztát, hozzáöntöttem a mártást, összekevertem, lefedtem szorosan alufóliával és betettem a sütőbe. Kb. 15 perc alatt a tészta teljesen puhára főve magába szívja a mártás jó részét, ekkor még leveszem a fóliát, hogy kicsit megpiruljon a teteje. Kockákra vágva sok sajttal, zöldsalátával(fűszermentes :-)), könnyű vörösborral a legjobb.

Ha van előtte leves, utána desszert, akkor négy főre elég, de mi általában kettesben csak-főétel- egyedül variációban esszük, és bizony elfogy...

Szerintem Frank Júlia receptje egy réges-régi Nők Lapjából, és már csak emlékezetből csinálom, mostanában nagyjából így.