Segítsüti 2017. ősz - Whisky-karamelles pekándiós csokitorta

Sok-sok süti és segítségre váró, fontos, sokszor életmentő projektek.

Intenzív gyerekágy, speciális infúziós állványok, koraszülöttmentő eszközök...rengeteg megvalósult fejlesztés, amit a sütik, a sütők és a licitálók együtt hoztak létre.

Idén ősszel harmincan súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyerekeken szeretnénk segíteni: a szülők által létrehozott alapítvány óvodás és iskolás csoportjának végre saját kuckója lesz, ahova speciális fejlesztőeszközöket és játékokat veszünk majd a befolyt pénzből.

A Segítsüti Közhasznú Alapítvány 2009 óta minden évben két jótékonysági sütivásárt rendez, tavasszal és ősszel, és mint tudjátok, a befolyt összegből semmilyen működési költségre nem költünk (mivel mindenki ingyenesen, önkéntesen tevékenykedik az alapítvány javára), minden, a licitből befolyt forint a támogatott célra megy, és a felhasználását a honlapunkon tudjátok forintról-forintra követni.

Az idei  akcióról még több információt itt találhattok meg, a sütiárverést pedig ezen az oldalon -egyszerű jelszavas regisztrációval - lehet elérni.

És akkor pár szó a sütiről: az idei -ismét - egy torta, a tavalyi citromtortához képest egy kicsit más műfaj: súlyos, éjfekete szaftos csokis piskóta, karamellkrém, amibe füstös, Skye-szigeti whisky került, egy kis pekándiós pralinéval együtt, kívül csokoládés-karamelles borítás, még egy kis praliné, a torta tetejét pedig  whiskys karamellszósszal vontam be, miután a csokikrém rózsákra rákerültek a Godiva csokigyöngyei és pici aranyozás, és pár szem karamellbe forgatott egész pekándió.

Szóval ez igazából egy felnőtt-torta, kicsit karcos a karamelltől, kicsit füstös a whiskytől, mégis jól csúszik a rengeteg vajtól, csokitól és a visszafogott mennyiségű cukor miatt cseppet sem édeskés.

Mivel a krémbe és a torta tetejére kerülő karamellszósz önmagában is durván kísértő, a licitnyertes bónuszban kap még egy üveggel belőle. Jó lesz kávéba, lattéba, linzerbe tölteni - vagyis jó lenne ha tapasztalatom szerint nem eszegetné meg úgyis az ember magában, ha épp kéznél van a konyhában.

Jöhet a licit és a torta, ugye ?!!

Egybensült karaj whisky-s gombaszósszal

Ha lehetne kérni, akkor most kellene valami illatfelhő közvetítés...

Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.

Hozzávalók:

70 dkg rövidkaraj

só

bors

3-4 ek olaj


-a szószhoz: (inkább 2 személyre)


25 dkg barna csiperke

1 kisebb hagyma

3 dkg vaj

2 csapott tk. liszt

2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)

0,6 dl tejszín

2 ek. Ballantines

2 kk. dijoni mustár

1 csipetnyi reszelt citromhéj

só

bors


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.


Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.

Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.