Narancsos--áfonyás kacsasült

Mióta a gyerekek szerint már nemcsak a fehér húsú jószágok alkalmasak emberi fogyasztásra, gyakrabban kerül kacsa a sütőbe, vagy a serpenyőbe. A sütőben sütésnek mindig ezt a lassú, lusta módját választom, nem kell locsolgatni, nézegetni, aggódni felette: a kacsa megsül szép lassan magától,  kisül belőle a zsír, ami finom, fűszeres, a hús pedig  omlós lesz. Most télies fűszerezést találtam ki hozzá, a bónusz pedig az áfonya volt: a szárított gyümölcsök szép kerekre híztak a szaftban és savanykás ízükkel tökéletes párost alkottak a hússal.

Hozzávalók:

1 pecsenyekacsa
2 narancs
6 szem szegfűbors
10 dkg aszalt vörösáfonya
feketebors
só

A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A kacsát feldaraboltam, a bőrét óvatosan beirdaltam és felforrósított serpenyőben, jó közepes lángon a a bőrős felén 6-8 perc megpirítottam a darabokat. Ezután a darabokat tepsibe raktam, kevés kisült zsírt öntöttem alájuk, meglocsoltam 1 dl frissen kifacsart narancs levével, sóztam, borsoztam, mellédobtam a szegfűborsokat, mindegyik darabra tettem egy szeletet a másik, meghámozott narancsból és alufóliával szorosan takart tepsiben további 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó egy órában szórtam a szaftba az aszalt tőzeg ( vagy ahogy itthon nevezik: vörös)áfonyát.

Rozmaringos-narancsos lassan sült kacsacomb

A lusta elkészítési módot titkoljuk ügyesen, a rozmaring, a vérnarancs és a pici fokhagyma  szuper szaftját pedig locsoljuk a húsra, majd söpörjük be a dicséreteket.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 kacsacomb
2 vérnarancs
2 gerezd fokhagyma
2 ág rozmaring
só
bors

A kacsacombok bőrös felét óvatosan kockásra irdaltam, és egy vastagabb teflon serpenyőben, közepes lángon kb. 15 perc alatt pirosra sütöttem, majd megfordítottam és a húsos részét kicsit nagyobb lángon 2 perc alatt megpirítottam. A kisült zsírjával együtt a bőrős felével felfelé  tepsibe raktam, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a rozmaringot, fokhagymát, és 120 fokon 3 órát sütöttem. Félidőben raktam hozzá vágott felével lefele fordítva  a félbevágott vérnarancsokat. Mikor kész lett, a kisült zsír 99%-át leöntöttem, a narancsok levét a szafthoz facsartam és azzal locsolgattam a tányéron a sültet.

Csak saláta volt hozzá, de a lassú sütés alatt  teljesen zsírmentesek, viszont omlósak lettek a combok - tiszta fitnessfogás volt így ;)

Lassan sült kacsacomb diós-portóis aszaltszivapürével

Lusta őszi ebéd, 15 perc munka, majd  a sütő dolgozik 3 órán át. Ráadásul bónuszként be lehet spájzolni  a kisült  kacsazsírból, hiszen jön a hideg, kellenek a kalóriák, némi plusz szigetelőréteg úgyse tűnik fel a téli cuccok miatt...

Hozzávalók (4 személyre):

4 kacsacomb

só

1 fej lilahagyma

1 ág rozmaring

2 marék aszalt szilva (kb 15-20 darab)

egy marék dió

kb. egy dl portói (vörösborral is helyettesíthető, inkább félédeset javasolnék maximum)

A kacsacombokról a feleslegesen túlzónak ítélt hájdarabokat levagdostam ( egy pár falatnyi töpörtyű lett belőle), a bőrét óvatosan beirdaltam keresztben-hosszában, kicsit besóztam, és egy nagyobb serpenyőben a bőrös felével lefelé fordítva közepes lángon kb. 10 perc alatt  lassan megpirítottam, azért, hogy minél több zsírt kinyerjek belőle.

A sütőt közben 140 fokra előmelegítettem, egy jénaiba pakoltam a combokat a bőrös felükkel lefelé, kisujjnyi kisült zsírt alájuk öntöttem, ismét sóztam, és 3 órán keresztül sütöttem őket. Félidőben melléjükdobtam egy fej, félbevágott lilahagymát, egy ág rozmaringot és az aszalt szilvákat.

A sütés végeztével a lilahagymát és az aszalt szilvákat kiszedtem a hús mellől, lecsöpögtettem a zsírt is róluk. A diót  egy evőkanál kacsazsíron kissé átpirítottam, hozzáadtam a szilvát, a hagymát és a portóit, összeforraltam és az aprítógépben pürévé turmixoltam.

Nem is nagyon kívánt más köretet, csak egy kevés krumplipürét, de egy friss karaj házikenyérrel is tökéletes.

Rozmaringos-fokhagymás kacsacomb

Mert igazából nem konfitált, csak majdnem. Sajtkukac Niki már tulajdonképpen beelőzött a poszttal, mert együtt voltunk a Hagyomány és Evolució verseny különdíjas, séfjének, Fodor Sándornak márciusi főzőtanfolyamán, ahol készült kacsakonfit, hozzá pedig zellerpüré tokajis mazsolaraguval. Végigvettük a díjnyertes menü előételének - csirkemellmousse májával, feketeretek salátával - készítési titkait, és meg is kóstoltuk a közös vacsora nyitányaként.
Nálunk ennek a receptnek alapján kacsa volt húsvét vasárnap az ebéd, de hát holvanazmár...
Ráadásul szárzellerből készítettem a krémet, és mivel kevésnek találtam a mennyiséget, végül is került bele sárgaréparépa is; nem rontotta el, viszont így kicsit édesebb lett, mint az eredeti verzió, amit Nikinél olvashattok, és nálunk is nagy sikert aratott.
Mivel majdnem kizárt, hogy hétvégén úgy fel tudok kelni, hogy harangszóra ebéd van, - de minek is, hiszen a legelső éhesek úgy kilenc körül kezdik a reggelire nyitogatni a csipájukat - muszáj volt valamit kitalálnom, hogy a konfitálást valahogy imitáljam, és ne estebédre legyen kész a főfogás, amit azóta már ismételtem, boldogan, hogy végre nemcsak csirkét meg karajt esznek a kiskorúak.


Hozzávalók:


személyenként 1 pecsenyekacsa comb

1 ág rozmaring

3 gerezd fokhagyma


A combok bőrét óvatosan - mert ezeken általában vékonyabb a zsírréteg - bevagdostam, teflonserpenyőben a bőrével lefele fordítva közepes lángon sütöttem őket kb. 10-15 percig, míg elkezdtek pirulni. Ezután átfordítottam, és a másik oldalát kisebb lángon pirítottam át kb. ugyanennyi ideig.

A sütőt közben 120 fokra melegítettem elő, a combokat bőrükkel felfelé egy nagy hőálló tálba raktam, rájuk öntöttem a kisült zsírt is, közéjük raktam a rozmaringágat és 3 nagyob,b kicsit meglapogatott fokhagymagerezdet.

2,5 órán át sültek lassan, közben kisült belőlük az összes zsír, majdnem teljesen elborítva a combokat. Ekkor 10 percre felvettem a hőt 150 fokra, és a végére a hús vajpuha, a bőr pirult és ropogós lett.

A lusta asszony kacsája

A lusta asszony szombaton későn kelt. (végre...) A sűrű hét közepette a hétvégére ő fel nem készült rendesen, ráadásul a sebtiben megtartott közvéleménykutatás szerint a lusta asszony családja bolognai spagetitt meg húslevest szeretett volna enni.

Már megint. Pont mint egy hete.

A lusta asszony azonban nem hagyta magát, rábeszélte őket a sokkal fantáziadúsabb borsólevesre meg fasírozottra, és mivel ahhoz nem volt itthon egyik fő alapanyag sem, elindult beszerezni a hozzávalókat. Ahogy ment-mendegélt, a húsospultnál szembejött vele egy szép, méretesebb, konyhakész kacsa. Ekkor a lusta asszony már azt is tudta, mi lesz vasárnap ebédre. Behajította a kacsát a ringló- meg a sárgabaracksuháng mellé és hazaindult fasírtot gombócozni meg borsólevest főzni. De a fasírtgombócozás meg borsóleveskavargatás közben egyszer csak kétségbeesett nagyon ez a lusta asszony. Hogy lesz ebből a kacsából a vasárnapi harangszóra ropogós piros sültecske, ha egyszer a lusta asszony későn kel vasárnap is? Arról nem is szólva, hogy a kacsára vigyázni kell, pirulgatás-sütögetés közben locsolgatni feszt, lesni, nézni, felügyelni. Hogyha közben a lusta asszonynak még János vitézt is kell kikérdezni, szögtartományokat meg gömbfőköröket (miiiii????) magyarázni meg rágógumit hajból kivágni, ( de tényleg ) meg igazságot tenni a csemeték között néhányszor, előtte felvéve a konfliktushoz vezető teljes tényállást, ráadásul a vasárnap már tényleg nem múlhat el húsleves nélkül, nos akkor a lusta asszony délelőttje úgy be van táblázva, mintha nem is otthon lenne, pihenni a hétvégén, a hetedik napon, ahogy az elő van írva.
De a lusta asszony addig okoskodott a borsóleves-kavargatás közepette, hogy csak rájött arra, hogy kerülheti el a teljes felfordulást, hogy lehet a nevéhez méltóan lusta vasárnap délelőttje.

Várt-várt este, azután a boxmeccs vége felé begyújtotta a sütőjét, kevés kis olivaolajat a tepsibe öntve a jól megsózott-borsozott kacsát mellén-hátán elősütötte 240 fokon 10-10 percig, hogy egy kicsit megropogósodjon, azután mellédobott pár félbevágott almát, fél deci vizet is öntött alája a biztonság kedvéért, jó szorosan betakarta a tepsit alufóliával, levette 120-ra a sütő hőfokát és azután, mint ki jól végezte dolgát, elment aludni.( Mondom, hogy lusta volt, ebből is látható.)

Vasárnap délelőtt a lusta asszony tepsije a kacsa mellett tele volt annak kisülő zsírjával, szaftjával, az almák levével, a kacsa pedig olyan puha volt, mint a mesékben. Nagy nehezen fordított azért egyet rajta még a biztonság kedvéért a lusta asszony, azután a déli harangszó előtt leöntötte róla a leveket-zsírokat, friss almákat tett melléje, és egy félórácskára ráforrósította a sütőt a szárnyasra, hadd legyen a bőre piros-ropogós.

Így volt, ahogy elmeséltem, a lusta asszonyéknál még a macskák is kacsát ebédeltek.


Hozzávalók:

3 kg kacsa

8 db kisebb alma

só

bors


A továbbiakban úgy kell eljárni, mint a lusta asszony.

Jó étvágyat!