Jalapeno falatok

Ez csíp...akkor is, ha ki van magozva-erezve. De annak aki, szereti és bírja a csípőset, borzasztóan addiktív tud lenni,  és a  sajtok meg a bacon magas zsírtartalma elég ahhoz, hogy a kapszaicint, ami a csípősséget okozza, szépen elsimítsa (na jó, nem annyira, de pont ez a jó benne). A 20 falatka-paprikának 10 perc se kellett hogy eltűnjön, és bár a chilik másik feléből eredetileg chiliizselét akartam csinálni, az ötletet leszavazták, jöhet a következő adag.  

A jalapeno poppers vagy jalapeno bites lehet baconba csavart, vagy tulajdonképpen panírozva kisütött tex-mex falatka, és a sajtos változaton kívül létezik fűszeres húsos verzió is.

Ma már itthon is sokan termesztenek chilit, érdemes körülnézni a piacokon, én helyben vettem, és remélem, még elkapom az utolsó adagot a következő alkalommal-csak akarok egy chilizselét is.

Hozzávalók:

10 db jalapeno chili
10 dkg natúr krémsajt
5 dkg cheddar
10 szelet bacon

A chiliket (szigorúan gumikesztyűben) hosszában elfeleztem és kimagoztam, igyekeztem az ereket is kiszedni. A cheddart lereszeltem, elkevertem a krémsajttal, a fél paprikákba töltöttem, azokat pedig szorosan belecsavartam a keresztben félbevágott bacon-szeletekbe.
200 fokos sütőben a szalonna pirulásáig sütöttem.

Sör mellé tökéletes, és pirítóson is nagyon finom.

Zöldfűszeres-túrós csiga

A hideg előtt be kellett takarítani a zöldfűszereket, és az utolsó adagból ez az életveszélyes sós túrós csiga készült. Azért életveszélyes, mert langyosan pillanatok alatt rengeteget el lehet tüntetni, és akkor már késő rájönnünk, hogy öt perc alatt betoltunk 10 deka vajat ...

Kevés ennél egyszerűbb sós tésztaalap létezik,  5 perc munka van vele,  ezerféleképpen variálható, és ha valaki fázik a házi vajastészta-készítéstől, akkor ezzel nyugodtan kiválthatja - párat  hajtogatva kellemesen leveles állagot lehet elérni.

Hozzávalók: (kb.50 darabhoz)


20 dkg liszt
20 dkg vaj
20 dkg túró
2 kk. só
1 tojás
egy csokor petrezselyem
egy csokor snidling

- a tetejére kevés reszelt sajt

A hideg vajat összeaprítottam a liszttel és gyorsan összegyúrtam a többi hozzávalóval, és egy kicsit meghajtogattam  Téglalappá nyújtottam, azután felhajtottam az alsó, majd rá a felső egyharmadát és ezt még 2x ismételtem. Egy éjszakára a hűtőbe raktam - ezt a lépést ki is lehet hagyni, de minimum egy óra akkor is kell neki hideg helyen.Másnap enyhén lisztezett munkalapon  50X20 cm-es vékony téglalappá nyújtottam, megszórtam a felaprított zöldekkel, szorosan feltekertem és közel 1 cm-es szeletekre vágtam, sajttal szórtam.  200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt kisütöttem. Mikor a szélek szép aranybarnák, már lehet is kivenni.

Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Spárgás/újhagymás sörkorcsolya

Mikor is készült ez? Úgy két hete...
Mielőtt Yolanda ittragadt a Kárpát-medence felett (adományvonal: 1749), ezer más baj mellett mondjuk azt is eredményezve, hogy tonnaszám kell majd szórni annak, aki ebből remél megélni, - és nem tette tönkre már most a terményét az időjárás - a gombaölőt az összes létező fóliás és szabadföldi növényre...

Egyébként pedig ez egy aligrecept, csak ötlet inkább, hogy végre elfogyjon a spárga a hűtőből, újhagyma pedig már van a kertben, és szerintem azzal kicsit ütősebb, nem olyan kifinomult enyhe íz, mint a spárgával sütött, de a sörhöz jól csúszik mind a kettő.


Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta (szögletes)

spárga és újhagymaszálak

1 tojás sárgája

só

bors

reszelhető kemény sajt (én grana padanot használtam)


A leveles tésztát ki se nyújtottam: csak megkentem a felvert tojással, egy lapra fektettem 3 szál spárgát/újhagymát, jól megsóztam-borsoztam, reszeltem rá kevés sajtot és a másik lapot a tetejére fektetve a zöldségszálak közötti részt jól lenyomkodtam. Éles késsel keresztben 3 mm vékony szeletekre vágtam és 200 fokos sütőben 20 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Olajbogyós változatban itt.

Spárga grissini

Hogy ez receptnek számít-e, azt nem tudom, bár a zöldspárgával egyébként is kíméletesen kell bánni, és nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, hogy gyorsan megpároljuk-süssük, hozzákeverjük valamihez, vagy őhozzája keverjünk valamit. Most meg elrágcsáljuk. Ráadásul úgy, mint valami snackot, és szerintem van olyan letehetetlen.


Hozzávalók:

mélyhűtött/előhűtött vajastészta

1 csomag zsenge zöldspárga

1 tojás

néhány ek. szezámmag

pamezán vagy grana padano

fekete-erdei sonka/prosciutto crudo






A zöldspárgákat megmostam és a végüket letördeltem, ott ahol maguktól elpattantak.

A mirelit vajastésztát vékonyra nyújtottam (kb 15X20-as lapok lettek) és megkentem felvert tojással. Reszeltem rá sajtot, tekertem rá borsot, felvágtam ujjnyi széles csíkokra (egy lap így kb. nyolc-kilenc szál spárgához volt elég) és ferdén inditva, a széleket picit összenyomva (ebben segít a tojás is) spárgák köré tekertem. Kívülről is megkentem és szezámmaggal, másik felét sajttal szórtam.

Próbáltam a húsevőknek plusz sonkába tekerve is, itt a sonka kicsit elnyomta a zöldspárga gyenge ízét, azaz legközelebb elég lesz fél szelet hajszálvékony sonka is.

180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt lesz a tészta ropogós aranysárga, belül a spárga pont tökéletes, de az egymás mellé rakott spárgafejeket félidőben alufóliával takartam, hogy ne száradjanak ki.

Így lehet ebéd, vacsora vagy sörkorcsolya, vagy valamilyen soványabb hús mellé köretnek is szuper, de lehet adni mellé valamilyen joghurt alapú mártogatóst is, mert a vajastészta miatt nem tipikusan könnyű étel.

Mákos-szezámos sörkorcsolya

...nemnemolvastamakönyvetdeafilmborzasztóvoltolyanborzasztófigurákvoltak
bennedemértésottvoltazacsúnyakopaszkicsikékszeműfiguraaztnemisértemmiért kellettbeletenniolyanrondavolt...
Na, ennél a pontnál éreztem a bulin, hogy sürgősen kell valami (és nagyon sok) alkohol, különben nem tudom tovább hallgatni a Gyűrűk Ura filmkritikát. Ekkor eszembe jutott, hogy én vezetek haza, így nem alkalmazhatok semmiféle fájdalomcsillapítót; viszont ott volt az asztalon ez az addiktív sós sütemény, így rávetettem magam, és rögtön kértem a receptet. Most csináltam meg először, és a társaság illetékes tagjai szintén azonnal kérték tőlem - ez letaszította családunk sós aprósütis trónjáról az emberemlékezet óta uralkodó Horvát Ilona-féle sajtos rudat, de veszélyben forog a túrós-sajtos rúd helyezése is.


Hozzávalók:

20 dkg sima liszt

20 dkg rétesliszt

25 dkg margarin/vaj

4 dkg egész mák

1 dl tejföl

7 dkg reszelt sajt (edami vagy trappista)

1 tojássárgája, a fehérje pedig majd megkenni kell

1 csapott teáskanál sütőpor

fél evőkanál só

szezámmag a szóráshoz








A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A liszteket összemorzsoltam a margarinnal/vajjal ( a recept margarint írt, és bár alig használom, nem mertem telibe vajjal helyettesíteni, mert lehet, ezen is múlik az omlóssága a sütinek, ezért én most fele-fele arányban használtam vajat és margarint), azután belekevertem a sót, a sütőport és összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- 5 perc alatt kész van lényegében.

Ezután kinyújtottam egy centinél kicsit vékonyabbra (az ujjnyi ugye relatív, mint minden ezen a világon) és nagyon igyekeztem szép, centi széles, 4 cm hosszú rudacskákra felvágni. (A recept egy profitól származik, na az ő sós sütijéből építkezni lehetett volna, mint a legóból - ettől függetlenül lehet belőle mákos-szezámos háromszög vagy keksz, kinek mit diktál ízlése.) Miután felvágtam, átkentem a tésztát a kissé felvert tojásfehérje egy részével, és nagyon sűrűn beszórtam szezámmaggal. Ezután szedegettem csak szét a kis rudakat, 2 nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe pont belefértek, és az előmelegített sütőben 20 percet sültek.
Amikor épp elkezd picit színesedni a szélük, már lehet is kivenni őket.

A recept eredetileg dupla mennyiségeket írt, ha 6-8 ember van rá, nyugodtan lehet emelni a tétet.