Chilis-sajtos kekszek

Szóval, annyira vagyok csak elmaradva a receptekkel és a bejegyzésekkel, hogy ezt például a foci EB alatt sütöttem, talán a legelső meccsre, és igazából nem azért, mert ne lenne jó a Népeknek valami chips vagy pattogatott kukorica vagy ropi a meccsnézés alatt, hanem azért, hogy levezessem kicsit az idegességet, aminek a meccshez csak annyi köze volt, hogy a Nagyobb élőben nézte kinn, mi meg itthon izgultunk vadul, hogy minden rendben legyen.



Azoknak, akik bírják és szeretik a csípős cuccokat (mint nálunk mindenki) borzasztó addiktív, szóval ez tulajdonképpen csak egy félidőre elég adag.


Mivel most megint van mit izgulni sporton a tévé előtt, lehet is rögtön kipróbálni.

Hozzávalók: ( 2 sűrűn telepakolt tepsinyi)

16 dkg vaj
6 dkg grana padano sajt
12 dkg vörös cheddar sajt
1,2 dl tejszín
1 kk. piros édes-nemes paprika
1 kk. őrölt chilipaprika
2tk szárított jalapeno pehely (Kotányi)
fél tk. só
25 dkg liszt
1 tk. sütőpor


A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikákat. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam.  Egy késsel morzsásra kevertem a sütőporos lisztet és a vajas masszát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. Itt a recept 2 órás pihentetést írt a hűtőben, ezt félóra helyettesítette a mélyhűtő középső polcán.

Lisztezett munkalapon ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, igyekeztem éles késsel nagyjából egyenletes kockákra vágni, reszeltem rá még egy kis cheddart, és mehetett a sütőbe.

200 fokon előmelegítve 12-15 perc alatt sült ki.

Chilis-szezámos ropogós keksz

Gondoltam, hogy a sok gyerek miatt az utcabulin jó sok édes süti lesz, ezért direkt jó, ha sósat sütök. Hát így lett körülbelül ez a tizedik sós rágcsálnivaló. Egy régebbi, nagyon addiktív sós keksz receptet variáltam meg, így lett csípős chilis, és került bele szezámmag. A kekszben eredetileg csak a sok vaj, tejszín és zsíros sajt dolgozott, amitől szuper omlós és aromás lett, erre tett még rá a chili, ami minden falat végén ad egy kis csípőséget, a nemcsak a tetejére, hanem a tésztába kerülő szezámmagtól pedig mégis lesz ropogóssága is, a picit füstör íz mellett, szóval ezt a változatot is megtartjuk.

Hozzávalók:
16 dkg vaj
6 dkg /grana padano
12 dkg emmentáli
1,2 dl tejszín
1 tk. piros édes-nemes paprika

2 kk. chilipor
1 csapott tk. só
25 dkg liszt

6+2 dkg szezámmag
7 gr. sütőpor

1 tojás sárgája

A szezámmagot egy nagy serpenyőben néhány perc alatt kevergetve világosbarnára pirítottam

A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikát és a chiliport. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam. A szezámmagból 6 dekányit adtam hozzá. Egy késsel morzsásra kevertem a tésztát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. 3 kisebb részre osztottam, kissé kilapítottam és fél órát mélyhűtőbe dobtam (Vagy legalább 2 órát normál hűtőbe rakjuk.)

Ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, megszórtam a maradék szezámmaggal, éles késsel 2x3 cm-es darabokra vágtam és 200 fokos sütőben 12-15 perc alatt kisütöttem.  Legegyszerűbb  eleve a tepsi lisztezett hátoldalán nyújtani és vágni, picit szétlökdösni a hideg kekszeket és már lehet is sütni, nem kell pakolászni és megtartja a formáját is.

Bajor szódás kifli

Nálunk már senki nem kíván semmilyen édeset, a szaloncukrok szomorúan árválkodnak egy tálban, az aprósütemények a nagy fémdobozban, és amikor felvetettem, hogy legyen valamikor túrógombóc ebédre, mindenki egyöntetűen "édeset ne!!" felkiáltással szavazta le azonnal (majd jöttök ti még azén utcámba... :) ) és egyből arra tértek át, hogy milyen sósak legyenek (=milyeneket süssek) szilveszterkor:  "Olyan kicsi kockákat, tudod, meg a pogácsát, meg azt a paprikásat, meg azt a kis barna kiflit..."

Hozzávalók:
1 ek. liszt
2 dl langyos víz
5 gr szárazélesztő
20 dkg liszt
2 dkg vaj
1 dkg só
3 dl víz
5 dkg szódabikarbóna
1 felvert tojás
só a szóráshoz

Az első három hozzávalót elkevertem és  10 percig állni hagytam.

Hozzákevertem a lisztet, gyúrni kezdtem és hozzáadtam fokozatosan  az olvasztott vajat majd a 4-5 pernyi gyúrás után a sót is. 

Kiolajozott tálban, folpackkal takarva egy órán át kelesztettem. 

Ezután a tésztát átgyúrtam, két részre osztottam és egyenként kb. 25 cm átmérőjű körlappá nyújtottam.

Közben a sütőt 220 fokra előmelegítettem és  két tepsit sütőpapírral béleltem. Éles késsel negyedeltem a körlapokat, a negyedeket további 4-5 részre osztottam, és a vékonyka háromszögeket feltekertem. A kis kifliket meglapogattam kicsit, úgy, hogy a középső végek alulra kerüljenek, ne bomoljanak majd ki a későbbiekben. 

Egy kis lábasban a vizet és a szódabikarbónát felforraltam, egyszerre 4-5 kiflit fél percig megfürdettem-forgattam a lobogó vízben, majd szűrőlapáttal a sütőpapírra szedtem.

A felvert tojással megkentem a kifliket,  kissé megsóztam és 12-15 perc alatt megsütöttem.

Sajtos párna

Ez a sós süti kétszer készült nálunk egy hónapon belül, és most már biztos, hogy legyőzte az eddig kedvenc sajtos-túrós rudakat. Ez a recept is régóta lapult anyukám konyhafiókjában, és mivel a 70-es 80-as években mindenki trappistával és margarinnal készítette, egy kis ráncfelvarrás nem ártott neki. Így is megmaradt az a varázslatos tulajdonsága, hogy sütőpor nélkül is gyönyörű párnákká növi ki magát a vékonyka tészta - nem is jó  vastagabbra hagyni, mert akkor nem sül át belül. A tojás nem kell a tésztába, csak a tetejére, ezért ha valaki teljesen el akarja hagyni, megteheti,és kenhet a tetejére is tejfölt, ugyanilyen szép pirult párnácskákat kap majd. Három nagy tepsi lesz belőle, de nem kell sokat izgulni azon, elfogy-e - inkább, hogy marad-e esetleg délutánra.

Hozzávalók:

35 dkg liszt
25 dkg vaj
20+5 dkg  dkg zsíros, reszelnivaló sajt,  (leerdammert használtam)
6-8 dkg tejföl
1 tk. só
1 tojás

A lisztet elkevertem 20 dkg  reszelt sajttal, a sóval,  a hideg vajjal gyorsan  összemorzsoltam, a tejföllel egynemű tésztává gyúrtam.

Lapos koronggá nyújtva egy órát  hűtőben pihentettem. Jól lisztezett munkalapon 3 részre osztva nyújtottam 2 mm vastagra, a felvert tojással kentem, a többi sajttal szórtam és éles késsel kb. 1,5x1,5 cm-es kockákra vágtam. 190 fokos sütőben pirulásig (kb 10-12 perc) sütöttem.

Parmezános-rozmaringos keksz

Nagyon csúszik... Az eddigi legjobb borkorcsolya, amit valaha csináltam, esetleg a mákos-szezámos vagy a tejszínes-paprikás jöhet versenytársként szóba. Négy ember és két üveg bor felett nyugodtan duplázzuk az adagot, el fog fogyni.

Hozzávalók:

12 dkg vaj

16 dkg liszt

fél tk. só

10 dkg reszelt parmezán/grana padano

2 kk. apróra vágott rozmaring

Kivételesen nem hideg, hanem szobahőmérsékletű vajból indulunk ki, de nagyon kell vigyázni, nehogy túlmelegedjen, mert akkor megég majd a keksz.

Szóval a szobahőmérsékletű vajat kézi mixerrel 1 perc alatt habosra kevertem, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a sót, a rozmaringot, a sajtot, majd még mindig a mixerrel, lassan keverve a lisztet - így is száll kissé - , míg morzsás állagot nem kaptam.
Lisztezett munkalapon kézzel gyorsan homogénné gyúrtam és kb. 4 cm átmérőjű, 22-25 cm-es rúddá formáztam. Folpackba csavarva egy órát pihentettem a hűtőben. ( De maximum 4 nappal előre is el lehet készíteni.)

A rúdból éles késsel egy centinél kicsit vékonyabb köröket szeleteltem és sütőpapírral bélelt tepsiben, 190 fokra előmelegített sütőben 22 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket. ( Egy ekkora adag épp belefér egy nagy gáztepsibe, mert nőnek is sütés közben.)

Ina Garten receptje eredetileg kakukkfűvel.