Luca koronája és paphaj -svéd sáfrányos kalács (saffransbröd)

Ugye megint szombat volt, tehát akkor kelt tészta. A kuglóf-kakaós csiga-aranygaluska megunhatatlan ritmusából ki kellett már lépni, itt a Luca-nap (ma) úgyhogy aktuális is volt, és a legelső blogbejegyzésem paellájából maradt igazi spanyol sáfrányt is ideje volt felhasználni.
Állítólag a svédeknél ezt Luca napjára sütik, és karácsonyra készül - ott biztos egyszerűbb volt évszázadokkal ezelőtt is a kész kalács lefagyasztását megoldani - és a fonási motívumok a régi pogány szokások maradványai. Így van- e vagy sem, nem tudom, de nálunk csak aznap vacsoráig tartott ki.

Ez a süti is jó példa arra, hogy a hozzávalók kis módosításával egész másféle ízű-illatú kelt tésztát kapunk, nem is szólva persze a sáfrányról, amitől gyönyörű színe és egy egészen picikét kesernyés íze lesz az egyébként kellemesen nem túl édes első harapás után.

A leírásból majd látszik, hogy nem kell a kelt tészta rabjává lennünk egész délelőtt: lehet trükközni a hűtővel, és közben rohangálhatunk össze-vissza.

Hozzávalók:

0, 5 kg liszt (most Pannon finomliszt)

10 dkg vaj (vagy margarin)

2,5dl tej

2,5 dkg élesztő

5 dkg cukor

1 kisebb tojás

1 kk. só

1 gr sáfrány

még egy tojás kenni

mazsola



A liszet kimértem, egy tálba öntöttem és a közepébe nagy mélyedést csináltam. Ide öntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és megvártam míg az élesztő szépen

felhabosodik. Közben a tej másik felét a sáfránnyal összemelegítettem és azt is állni hagytam. A vajat felolvasztottam, hozzáadtam a sót, az élesztős tejhez öntöttem és hozzáadtam a sáfrányos tejet is, meg beleütöttem a tojást. Ezután a robotgép dagasztókarjaival összekevertem mindent a liszttel, és kb. 5 percig dagasztottam. A tészta viszonylag kemény és ruganyos, fényes felületű gombóccá alakult.

Mivel ekkor éjjel fél tizenkettőre járt, ideje volt aludni mennem, a tészta ugyanezt tette letakarva a hűtőben.

Reggel 8-ra tökéletesen megkelt (kicsit több, mint kétszeresére). Ekkor enyhén kilisztezett munkalapon - nem ragadt a tészta, könnyű volt vele dolgozni - kézzel jól átgyúrtam - lásd az aranygaluskánál. Ezután kb. 1/3-2/3-ad arányban kettéosztottam. A 2/3-ad részből 6 egyforma gombócot csináltam, és egyenként ujjnyi vastag hurkákra sodortam őket. ( A recept pontos: tényleg 50 cm hosszúak lettek :-))

Így lesz paphaj:

Az első hurkát félbehajtottam, és a két végét kicsit feltekertem. A következő-következő -stb. hurkákat már csak mindig köré-fölé raktam, ugyanúgy felcsigázva a végüket. A csigácskák a végeken kaptak egy-egy szem mazsolát.

Az 1/3-adnyi részből lett Luca koronája:

A tésztából egy kicsi darabot tettem csak félre, egyébként háromfele osztottam, sodortam és hármas fonatot készítettem, kicsit meghajlítottam. A félretett részből négy kis csiga készült a tetejére, ők is kaptak mazsolát.
Megkentem tojással, és mivel el kellett mennem otthonról, a tészta ismét a hűtőben landolt, reggel fél kilenctől egészen fél egyig.

Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből, vártam-vártam-vártam amíg a csigalassú sütőm felmelegedett 200 fokra. Egymás után sültek, a nagyobb formának 20 perc kellett, a kisebbnek elég volt 15 is.

Ahogyan a képen látható, nem hagyhattam el az ebéd mellől a svéd piszke-dzsemet :-)), amit ugye bútorboltban vettem, de jövőre csinálok saját termésből. A dzsem szuper, ajánlom mindenkinek, a kalács pedig sima vajjal is finom volt.

A receptet egy 1983-as Magyar Konyhá-ban találtam.

Paella - VKF V.

Paella ezerféle van. Nálunk egy spanyol nyaralás óta van műsoron, mikor a halpiac csak helyiek által látogatott kifőzdéjében először kóstoltuk. Ott még a különféle tengeri ízeltlábúakat is meg tudtam enni benne, de itthon következetesen kihagyom az efféléket a receptből.
Amikor elolvastam a VKF újabb fordulójának kiírását, azonnal tudtam, hogy az uram anyukájától (anyósom, de ezt a szót én nem szeretem) kapott, tavaly ősszel Spanyolországból hozott sáfrány csak erre az alkalomra vár a konyhaszekrényben. A sáfrány a krókuszok rokona, 1 kg fűszerhez 100ezer virág bibéjét kell összegyűjteni. Intenzív sárga színt és semmivel össze nem téveszthető ízt ad az ételeknek. Nekem egy fél grammos dobozka jutott, "6-12 platos", szólt a felirat, így negyed gramm került a nagy teflonserpenyőmbe.

Hozzávalók:

20 dkg rizs
15 dkg sertéshús
10 dkg virsli
30 dkg csirkehús
2 zöldpaprika
4 paradicsom
5 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
10 dkg olivabogyó (mi a zöldet szeretjük)
2 chilipaprika
8 db scampi (már aki szereti)
2 doboz kagylókonzerv
15 dkg zöldborsó
4 gerezd fokhagyma
sáfrány 0.25 gr
só

kb 2-3 dl. húsleves

A rizst előre megfőztem és leszűrtem. Amíg főtt, felaprítottam a hagymát; a paprikát, a paradicsomot, a sertéshúst és a csirkemellet kockákra vágtam, a virslit és a csilipaprikát felkarikáztam.
Az olivaolajon megpároltam a hagymát, aztán átpirítottam rajta a húsokat, ráöntöttem fél dl húslevest, kicsit megsóztam és kb. 10 percig pároltam fedő alatt. Ezután belekerült a zöldpaprika és a csili, további húsleves, és párolódott tovább kb. újabb tíz percig. Ezután felgyorsultak az események: jött bele az olivabogyó, a virsli, a paradicsom,a megfőtt rizs, a zöldborsó, az átnyomott fokhagymagerezdek és a maradék húsleves, amibe belekevertem a sáfrányt. Itt már csak addig rotyogtattam, amíg a zöldborsó kész nem lett, és mivel idei zsenge versenyzett, ez megint nem tartott soká. Csak a végén kevertem bele a kagylót, nehogy szétfőjön.
Kötelező hozzávaló a friss kenyér és valami jóféle vörösbor.
Az időzítés azért fontos, hogy ne járjon senki úgy, mint én most: a rizs olasz ételnek hitte és rizottósodott.
Szerintem 6 embernek is elég lehet, de nálunk másfél étkezésre elfogyott, pedig a gyerekek rántott húst ettek.

A recept forrása (némileg felülvizsgálva) a HÉRA Főzőkönyv (!) , a virsli okát senki ne kérdezze.
Szóval ez egy Paella HERA Főzőkönyviana.