Semmi kis gombás rizottó

Most már tudom, hogy a jó rizottónak úgy kell "gördülnie" a tányéron, mint amikor a tenger hullámai kúsznak lassan a partra - legyen sűrű, de mégis pont annyira szaftos, hogy szép lassan elterüljön a tányéron.  Tetszett hogy a Spektumon most futó Jamie-sorozatban a velencei kis kifőzde tulaja szerint nem kell semmi extra a rizottóba: olaj, hagyma, rizs, só, bors, húsleves. És tényleg így is van, itt is csak egy kis sherryt és gombát használtam még pluszban, és a Szakácsok Könyve alapreceptje szerinti mennyiségekkel dolgoztam.

Hozzávalók: (nálunk ez 2 személyes adag, ha csak ez az ebéd)

28 dkg rizottórizs

2 ek. olívaolaj

8 dkg vaj

1 kisebb fej vöröshagyma

4 nagy barna csiperke

0,8dl -1 l csirkehúsleves

1 evőkanál szárított erdeigomba-keverék

kevés friss petrezselyemzöld
fél dl sherry/fehérbor
só
bors

A levest felforrósítottam, és kis lángon tartottam. Az olívaolaj és 4 dkg vaj keverékén, közepes lángon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és átforgattam a rizst, hogy egyenletesen bevonja a zsiradék a szemeket. Hozzáadtam a felaprított csiperkét,  kevergetve átpirítottam,  picit sóztam, és ezután a keverést sosem abbahagyva  decinként fokozatosan adtam hozzá a forró húslevest, mindig megvárva, míg az előző adagot felszívja a rizs. Félidőben került bele a szárított gomba és a sherry; már majdnem kész volt, amikor a petrezselyem és a bors; összesen kb. 20 percig tartott mikorra elérte a tökéletes állagot. A tűzről levéve kevertem bele a maradék vajat.

A leves mennyisége függ attól, hogy mit adunk esetleg hozzá pluszban, és hogy hogy szeretjük a rizst, bár az igazi rizottóban picit roppanós még belül, ha valaki  puhábban szereti, annak kicsit tovább kell főzni, és ekkor több leves is szükséges. A só mennyisége a leves sósságától is függ.

Lazacos-mascarponés rizottó - VKF! XXXIII.

Ó, tudom hogy le kellett volna csapni a magas labdát, és kipróbálni valami sosepróbáltat, quiona-t (bár az igazából rendszertanilag nem is gabona), amarantot (szintén - ráadásul rokonok, de vannak olyan amaranth fajok, amit a leveléért termesztenek és zöldségként esznek) vagy hajdinát, de a húsvéti konyházás után ezzel megnyertem volna egy újabb ebédet, ahol minimum háromfélét főzök a Válogatós Bandának.

Ezért inkább egy luxus rizottó mellett döntöttem (mint egyszerű kis gabonaétel...), és az eddigi legjobb kerekedett belőle, igazi kényeztető, " mert megérdemlem "-érzéssel.

Jó alapanyagokból is lehet borzasztó fúziós cuccot pocsékolni, de ez a rizottó tényleg első osztályú.


Hozzávalók (4 személyre) :

17 dkg arborio vagy carnaroli rizs

1 kis fej vöröshagyma

2 ek. olívaolaj

1 dl száraz fehérbor (a többit megisszuk főzés közben és mellé)

1,5-2 l húsleves

17 dkg füstölt lazacfilé

8 dkg mascarpone

fél citrom reszelt héja

2 kk. citromlé

1 evőkanál aprított petrezselyem

kevés frissen őrölt bors


A hűtőből kivettem a lazacot és a mascarponét, hogy ne hűtse le majd a végén a rizottót.

A klasszikus alapból indultam ki : Az olívaolajon megfuttattam a hagymát, hozzáöntöttem a rizst, átkevergettem, hogy az olaj mindenütt bevonja a rizsszemeket és hozzáöntöttem a fehér bort.

A felforrósított levest ezután merőkanalanként adtam a kis lángon kevergetett rizshez, mindig megvárva, míg felszívja az előző adagot. Sajnos a folyamatos kevergetést nem lehet megúszni, különben nem lesz krémes a rizottó, mert válik le a keményítő a szemekről. Nekem kicsit több levest vett fel, mint az eredeti recept, de nálunk az al dente nem menő...

Amikor éppen kész lett, hozzákevertem a mascarponét, a petrezselymet és a kisebb darabokra vágott lazacszeleteket. Egy kis citrom felének reszelt héja és egy kevés leve pont elég volt, hogy inkább kiemelje, mint elnyomja a hal ízét, pici borsot meg már csak az asztalon kapott.


A receptet egyik kedvenc amerikai blogomon találtam. (ő meg a GoodFood-on)