Pillecukros-pekándiós brownie

Sajnos végtelen mennyiséget meg tudnék enni pillecukorból, becsületes nevén marshmallow-ból, a mini verzió meg különösen jó, mert hát olyan picikék, bekapunk pár szemet, az szinte semmi...Ezért aztán nagyon ritkán veszek. Itthon (amerre én napi rutinban járok) nem is nagyon látok a miniből, ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy mivel Finnországban meg (ahol nagy helyi élelmiszerláncban kb 15 méterszer 3 méteres falat töltenek meg a cukorkák, és a fele az a borzasztó salmiakki, vagyis szalmiákszeszes ronda feketeség medvecukorszerű valami a létező összes formában és halmazállapotban) ott sorakozott mindenütt,   hoztam belőle jó sokat-végül is könnyű, nem terheli a poggyászt...

Ilyen brownie-t pedig úgyis régóta akartam sütni, az ezredik brownie a blogon, és legalább olyan jó mint a többi 999: alul sűrű csokis, felül édes puha-ragadós a cukorkától és ropogós a pirult pekándiótól.  Nem tartott ki egy napig sem, és ez teljesen érthető is...

Hozzávalók: (20x20-as formához)

20 dkg étcsokoládé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor
15 dkg natúr krémsajt
18 dkg cukor
csipet só
3 tojás
6,5 dkg liszt
mini pillecukor
3 dkg pekándió

A sütőt 160 fokra előmelegítettem. A formát sütőpapírral béleltem, úgy hogy két szembelévő oldalán túllógjon a papír. (Ennél megragadva majd könnyebb kivenni a formából.)
A csokit összetörtem és a vajjal együtt a mikróban a legnagyobb fokozaton, többször kivéve és megkevergetve egybeolvasztottam. A tojásokat, a cukrot, a csipet sót és a krémsajtot fakanállal simára kevertem, hozzáadtam a csokis keverékhez, majd hozzászitáltam a lisztet több részletben.
Megszórtam a pillecukorral, 30 percig sütöttem, de 20 perctől lazán betakartam alufóliával, hogy ne piruljon meg a pillecukor azután 30 percnél levettem, megszórtam a durvára vágott pekándióval és még 5 percig sütöttem.

Karácsonyi fatörzstorta (aka téli házikótorta műelemzés)

Január 31-én még igenis ér posztolni karácsonyi tortát, tél van, hó van, hideg van, és van fotó a tortáról is, és igen, lesz hagyományos műelemzés is!

Hogy a művészet teremtő megújulása mi mindent adott az emberiségnek, felsorolhatatlan, azt pedig, hogy a művész állandó törekvése a tökéletesség elérésére milyen csodálatosan tökéletes és tökéletesen csodálatos alkotásokat eredményezett, még nehezebb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a karácsonyi házikó torta, amelynek szívmelengető motívuma tavaly már felbukkant az életműben. Mint minden első, kísérleti próbálkozásnak, voltak kisebb koncepcionális és kivitelezési hibái, amelyeknek meghaladása olyan kihívás, amelyet egyetlen céltudatos alkotó sem háríthat el.

A két mű összevetésével legszembetűnőbb az újabb verzió erőteljes, már-már robosztus és magasabbra törő külseje, amely a művész törekvéseinek objektív kivetülése.

A részletek kidolgozottsága is figyelemre méltó - arról nem is szólva, hogy idén minden hovájutott vakolat -, továbbá új hangsúlyok és prioritások szimbólumait fedezhetjük fel az alkotáson.

Az oromfalat díszítő kerek koszorú aprólékos kézműves jellege és az oldalfalak kidolgozottsága között ellentét feszül, de hogy a koszorú kétségtelenül a Mindenség önmagába visszatérő és mindig megújuló jellegét hivatott jelképezni, az kétségbevonhatatlan.

A további kiegészítő elemek a művész tanítványainak profán, köznapi, bár vitatlanul kedvességet sugárzó objektumai: a leghátul üldögélő, az életműben  folyamatosan visszatérő és az előzőekhez képest művészi kidolgozottságban kétségtelenül javuló tendenciát mutató gőte, a vörösbegyként aposztrofált kacsa és   az Anyatermészet legyőzhetetlenségét szimbolizáló növényi indák mind-mind ismerősek már a művész (bocsánat: Művész!!) korábbi performanszaiból.

A tavalyi, kissé erőltetett rénszarvasos utalást egy elhagyott Télapó-sapka parafrázis  váltotta fel, amely a kultúrkörhöz talán közelebb álló interpretációt engedélyez, a lábnyomok ábrázolása pedig kevesebb háttérinformációt kívánt meg, mint a rénszarvaspaták megfelelő ábrázolása a tavalyi objet-en.

Olyan szerencsés  helyzetben vagyunk, hogy az alkotófolyamat egy kis töredéke rövid leirat formájában is rendelkezésre áll, így az alkotás elkészültének embert próbáló feladatába bepillantást nyerhetünk általa:

I.

- Akkor csinálok vörösbegyet.

-Jó, mert a gőte magában az túlzás lenne.

...

- Na kész is van.

-Mi? Ez? De hát ez egy kacsa!

-Nem kacsa, vörösbegy!

-De hát úgy néz ki mintegy kacsa!

-Vörösbegy!

-Van egy piros pötty a kacsán?

-Vörösbegy!

-Ami úgy néz ki mint egy kacsa, az kacsa. És különben is  hogy kerül egy kacsa a háztetőre?

..

Jól van, oké, tulajdonképpen aranyos. Egy aranyos kacsa. Köszi, hogy csináltál kacsát.

II.

-Akkor lógjon ki a Télapó...(hátsója)  a kéményből!

-Te nem vagy normális!!! Bár a közösségi médiában nagyot futna. de nem. Szó se lehet róla. Felejtsd el.

-Akkor nem segítek.

-Akkor is felejtsd el. Tiszta hülye vagy. :D

III.

-Na jó, akkor csináltam egy alsógatyát.

-Alsógatyát? Minek? 

-A Télapó elhagyta. Szép piros pöttyös.

- De hát ez úgy néz ki mintha piros kiütések lennének a Télapó szép fehér alsógatyáján!

- (lemondóan) Hát igen. Akkor inkább a sapkáját hagyja el.

A recept ugyanaz, mint  a tavalyi, a szuperkiváló magyarázó rajzokkal, a krémben annyi változás történt, hogy az egyszerűség kedvéért a tejszínt-étcsokit ganache formájában készítettem el, és kihűlve  a kész vajkrémhez fokozatosan, az álló mixer legnagyobb fokozatán kevertem hozz.

Sacher torta galaxy mirror mázzal

A Kicsi novemberi szülinapjára próbáltam ki ezt  fehércsoki alapú zselatinos-cukorszirupos mázat, és azonnal kitaláltuk, hogy ilyen szép elmosott háttér kell a hagyományos karácsonyi Sacher tortába, amit azután jól kigiccsesítünk még - például  a mindenféle 2D-s marcipánállatkákkal, amit a korábbi években már jól kielemeztem itt a december végi- január eleji bejegyzésekben. Amikor viszont kész lett a máz, a szokásos őrült ötletek helyett mindenki egyetértett abban, hogy kár lenne ezt a szép havas-felhős-eges hátteret napszemüveges rókákkal meg borzokkal dekorálni, így idén kifejezetten elegáns tortánk lett :). Mivel a múltkor a máz feleslegesen soknak bizonyult, most harmadoltam a mennyiségeket, és így is bőven elég volt, ezért ha már kép is van, és nincs műelemzés, legalább legyen egy pontos recept :). A Sacher torta is fenn van rég a blogon, és minden tökéletessége ellenére már változtattam picit rajta, na és a máz miatt most máshova került (belülre) a baracklekvár is. Na és mivel a mázhoz  elfelejtettem sűrített tejet venni, ezért itt is van egy kis módosítás, és működött.

Hozzávalók: ( 22-24 cm-es tortához)

- a mázhoz
4 gr zselatin
26 gr víz
70 gr cukorszirup (lásd lejjebb)
70 gr cukor
7g víz
30 gr cukrozott sűrített tej(tubusos) (én itt helyettesítettem! 20 gr tejszín 10 gr cukorral elkeverve)
80 gr fehércsoki

- a cukorsziruphoz:
 7 dkg cukor
30 gr víz
1 ml citromlé

A zselatint a 26 gr vízben megáztattam.
A cukorszirup összetevőit elkevertem, és addig forraltam, amíg a 110 fokot el nem érte, majd lehúztam a tűzről.
A cukorszirupot, a cukrot és a 100gr vizet felforraltam ,addig, amíg a 103 fokot el nem érte. A tűzről lehúzva hozzáadtam a zselatint, a cukrozott tejet és az összetördelt fehércsokira öntöttem. 3 perc állás után botmixerrel simára kevertem. Egy nagy fémszitán átszűrtem, hogy teljesen sima legyen. 

Ezután a mázat nagyjából  elfeleztem, egyik fele maradt fehér, a másik feléből elvettem keveset,amit icipici ételfestékkel világoskékre színeztem A nagyobbik részét több festékkel sötétebb kékre (Ha van fekete ételfestékünk, akkor azzal lehet a sötét  színt erősíteni, nagyon csak a kékkel nem jó felhígítani a mázat, hiszen meg kell dermednie. )

A Sacher tortát úgy csináltam,mint itt - de csak 22cm-es formába töltöttem, így magasabb lett viszont a sütési idő hosszabbodott, és a lisztből 2 dkg-ot holland kakaóra cseréltem. 

A piskótát ezután 3 lapba vágtam, jól megkentem finom házi barackdzsemmel, kívülről pedig nagyon vékonyan 5 dkg vajból és 3 dkg porcukorból készült vajkrémmel. Erre jöhet ugyanis csak a máz, különben egyrészt átütne a piskóta, másrészt be is szívná a máz egy részét. 

Ekkor be is kell hűteni egy negyed órácskára, addig készül a máz.

A máznak 35 fokosra kell hűlnie, ekkor tapad az alap vajkrémhez, de nem is olvasztja meg.

Először a fehér mázzal készültek a havas dombok, ezután a sötétkék máz közepébe csurgattam a világosabb kék nagy részét, éppcsak egyet belekevertem - így lett márványos hatású, mikor a tortára öntöttem.

Óvatosan egy nagyobb késsel is lehet húzni a mázat: gyorsan, és a felületet épp érintve - nem ettől lesz sima, magától, ez viszont erősíti a márványos hatást. A fehér részekre még utóbb csorgattam csíkokat a világoskék máz maradékából. Ami máz körben lefolyik, nyugodtan használható, ha gyorsan dolgozunk, és lehet még alakítani vele az összhatást.

Chili-korianderes sárgarépa krémleves cheddar morzsával

Nem, nem a zöld korianderlevéllel, mert az nálunk senki se csípi - ezzel ellentétben a koriandermagot rendszeresen használom a sok curry-ben, sültek fűszerezéséhez,és most ehhez a leveshez.
Mégiscsak kétszemélyes a recept, mert annak ellenére, hogy a gyerekek külön külön minden összetevőt megesznek akár főzve, akár nyersen, akár más ételben, ezt meg sem kóstolták. Szerencsére rég túl vagyunk azon, hogy ilyeneken parázzunk, ők illedelmesen vártak a másodikra...
Szerintem az ilyen sűrű zöldséges-csípős krémlevesek pedig ritkán esnek jobban mint amikor kinn pörögnek a mínuszok, és az sem hátrány,  hogy ha a répa krumpli szép vékonyan szeletelt, 15 perc alatt van leves az asztalon.

 Hozzávalók: (2 személyre)

20 dkg sárgarépa
1 közepes krumpli
hüvelykujjnyi póréhagyma
2 dkg vaj
kb. fél liter csirkehúsleves
1 kisebb szárított chili
2 kk koriandermag
csipet só
fél dl tejszín

5 dkg cheddar

A krumplit, a répákat és a póréhagymát megtisztítottam, mindent vékonyan felszeleteltem, a felforrósított vajra dobtam, pici sóval kissé megdinszteltem. Hozzáöntöttem a levest, belemorzsoltam a chilit és a koriandert. A vékonyra szeletelt zöldségeknek fedő alatt10 perc elég volt ahhoz, hogy épp megpuhuljanak, ekkor a tejszínnel leturmixoltam a levest.

A sajtot lereszeltem, sütőpapírra teáskanálnyi kupacokat raktam belőle és 1 percre közepes fokozatra beraktam a mikróba.  A megolvadt, majd rögtön kihűlt sajtkorongokat elmorzsoltam, ezzel szórtuk a tányérban a levest.

Ajándékdoboz-kekszek

Bár cikkek és blogbejegyzések tömege szól arról, hogy kerüljünk ki minden készülődést, hárítsunk el minden külső nyomást és megfelelési kényszert ami a karácsonyhoz kapcsolódik, főképp a sütés-főzés terén, én ezeket a cikkeket és bejegyzéseket képtelen vagyok magamra venni, nyilván azért mert én nem érzem se nyomásnak, se külső kényszernek, hogy végre azt csinálhatom pár napig, ami igazán kikapcsol a mindennapi mókuskerékből: süthetek, főzhetek, magamra maradhatok pár órára a konyhában, tényleg nem kell még kuktáskodni se, káoszt teremtek, azután rendet, meg rengeteg kaját :), azután meg nyaggathatok mindenkit (ennyi a feladatuk, igen): hogy jó lett-e.

Nyilván az is abnormális, hogy az idei utolsó munkanapom után, este nyolckor egy ilyen vacakolós-precízkedős sütinek álltam neki, amikor mások végre ájultan hevernek valami képernyő előtt vagy elmennek inni egyet vagy nem tudom, és közben felnyögnek a karácsonyi sütés-főzésnek a gondolatára is. Mentségemre szolgáljon, hogy a kekszek pirinyó szalagcsokrának felvágása és rakosgatása  már tényleg filmnézés közben történt.

A süti egy linzerszerű cucc, kisülve elég kopogós, mostanra omlós. A dekorgyöngy (dr.Oetker) változatosan bírta-nem bírta a sütést, pár ezüst pocsolyává olvadt, de a többség nem rontotta el a cuki látványt.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 közepes  tojás sárgája
13 dkg liszt és csipet vaníliapor
11,5 dkg liszt és 1,5 dkg kakaó

A puha  vajat és a cukrot kézi mixerrel habosra kevertem. (Nem kell sok levegőt belevinni, mert akkor nem tartják formájukat majd a kekszek.) Hozzáadtam a tojás sárgáját, homogénné kevertem, a krémet mérleggel pontosan kettéosztottam.

Egyik felébe a sima, másikba a kakaós lisztet kevertem, kézzel gyorsan 6x10cm-es tégalalapokká fomáztam, folpackba csomagoltam, egy órára behűtöttem.

A világos tésztát 12x22 cm szabályos, pontos téglalappá nyújtottam(szilikonos lapon, folpack között, így nem kell agyonlisztezni a nyújtáshoz. Éles késsel 4 db, 3x22 cm-es csíkra vágtam.

A barna tésztát 16x22 cm-es vékonyabb téglalappá nyújtottam. Levágtam belőle 2 db, 3x22 cm-es csíkot, és  világos tésztacsíkok közé tettem, enyhén egy széles késlapjával picit meg is nyomkodtam.

Így kaptam 2 db, 3 réteges tésztát: 2 világos lap között egy kakaós lap.

Ezeket a lapokat  3 db, 1 cm széles, 22 cm hosszú csíkba vágtam: így lett 6 darab vékony hosszú tésztacsíkom, még mindig 3 réteggel: világos-sötét-világos.

Ezután maradék  a kakaós tésztából 2-2 rétegzett tésztacsík közé illesztettem függőlegesen egy kb. 1,5 cm széles csíkot, utólag a magasságát pontosra vágva.

Két oldalról kicsit összenyomkodtam  a 3 elemet (rétegezett-függőleges  kakaós-rétegzett tésztacsík), visszatettem a hűtőbe egy fél órára, majd éles késsel ujjnyi vastagra felvágtam.

A maradék kakaós tésztából kis négyzeteket  vágtam, azokat háromszögekre vágtam ketté, óvatosan a kekszek tetejére nyomtam, középre egy ezüst dekorcukrot nyomtam és 175 fokra előmelegített sütőben kb 12-14 percig sütöttem.

A receptet innen mentettem el jópár éve.

Marcipános-mákos kekszcsiga

Nálunk vannak nagy marcipánrajongók, akik simán letolnának negyed kilót egyben, meg olyanok is, akik műgonddal lekapirgálják a marcipánborítást a tortáról, és félrelökik a tányér szélére.

Ez a keksz viszont valahogy mégis úgy sikerült, hogy marcipán ide vagy oda, mindenki egyformán ingajáratban közlekedett ki érte a kamrába, és el kellett dugni belőle a fotózáshoz.

A marcipán és a mák is érződik jól benne és finom puha,ha nem sütjük túl,csak kívül roppanós.

Elég egyszerű összedobni, főleg hogy nem kell kiszúrózni, csak arra kell figyelni,hogy a kinyújtott tésztát szorosan tekerjük fel, ahogy látszik a képen, így nem válik el a mákos réteg a tésztától.

Teljesen leegyszerűsítve viszont bele lehet keverni is a mákot és egyebeket a tésztába, és akkor lehet rúddá formázni a tésztát, hűtés után felkarikázni,és már lehet is enni.

Hozzávalók: (30-35 db kekszhez)
 15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só
10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve
A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.
Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót  – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett összeállni.
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.
Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem a barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsavartam a narancs levéből, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem, sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Zserbó rombuszok

Mikor már úgy gondolom, egyszerűbb sütit nem lehet készíteni, még mindig találok olyat, ami az egyszerűbbnél is egyszerűbb. A shortbread tésztája ilyen: vaj-cukor-liszt és mehet is  a sütőbe.
És hogy ne legyen annyira angolos, zserbós ízesítést kapott, azzal nem lehet tévedni.

A tészta a sütés végén is puha, de nem szabad tovább sütni, és meg kell várni, hogy a tepsin hűljön ki: ekkor omlós-ropogós lesz az állaga, szépen szeletelhető és persze nem fog kitartani addig, hogy a dzsemtől teljesen átpuhuljon.



Hozzávalók:

20 dkg vaj
10 dkg cukor
25 dkg liszt
12 ek.sűrű barackdzsem
15 dkg dió
5 dkg étcsokoládé, megolvasztva

A kissé puha vajat, cukrot és a lisztet morzsásra kevertem a kézi mixerrel - nem kell, hogy összeálljon.

A morzsás tésztát kézzel kissé összenyomkodtam és ,kb. 20 centi hosszú rudat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, egymástól távolabb,mert majd lelapulnak. A rudak közepét ujjal benyomkodtam - így egyujjnyi mély árok keletkezett bennük. Ide kanalaztam a sűrű házi dzsemet, és 165 fokra előmelegített sütőben 15-17 perc alatt megsütöttem. Durvára tört dióval szórtam és megolvasztott étcsokival csíkoztam, ferde szeletekre vágtam..

Mogyorós - karamelles tejcsoki torta

Éppen ideje volt, hogy ez az augusztus végén készült szülinapi torta felkerüljön ide, a legjobbkor, egy ronda, szürke, esős héten - hát mondja bárki, hogy nem jó ilyet nézegetni ha  elönti az embert a depresszió.

A júliusi szülinapi tortához képest  csak visszafogott, 4 réteg a piskóta, viszont a krém kétféle, ha már az ünnepelt karamellt és mogyorósat kívánt - de ugyanolyan alapból kiindulva nem annyira vészes megcsinálni. A szokásos amerikai stílusú piskóta is kapott egy kis átalakítást: mogyoróval és kevés nutellával lett mogyorósítva.

Mivel ekkorra már volt gyakorlatom, egészen gyorsan ment: a tortalapokat megsütöttem előző este, így másnapra már csak a krém és az összeállítás maradt. Ja és persze a macaron mindig van itthon is elkészült előző nap :)

A torta magassága kb 20-22 cm volt, szóval a komoly mennyiségű krémmel 16 szelet bőven kijött belőle.

Hozzávalók: ( 18 cm-es forma, 2x kell kisütni egy ekkora adagot, vagy duplázni kell a  mennyiségeket, ha van két formánk)

15 dkg liszt

5 dkg darált mogyoró

17 dkg cukor

2 dkg holland kakaó

5 gr szódabikarbóna 

6 gr  sütőpor

fél tk. só

1 tojás 

4 dkg natúr joghurt
egy teáskanál citromlé

3 dkg nutella

1 kk. vaníliakivonat

0,6 dl presszókávé

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul és oldalt sütőpapírral béleltem.

Az első hét hozzávalót összekevertem. 

A tojást  simára kevertem a maradék 5 hozzávalóval. A száraz hozzávalókat rászitáltam a nedves hozzávalókra,  simára kevertem, a formákba öntöttem. A sűrű piskóta  30-35 perc sült készre. A formából rácsra fordítottam, leszedtem a sütőpapírt és hagytam kihűlni. Mindkét tortalapot vízszintesen kettévágtam, még így összesen 4 lapot kaptam. (Ha áll a tészta míg vár a formára, elkezd dolgozni benne a sütőpor és a szódabikarbóna hamarabb, és nem lesz egyforma magas, akkor egymás után kétszer keverjük ki ezt az adagot.)

- a tortakrémhez:

1,8 dl tej

10 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 3 vaníliáscukor

15 gr étkezési keményítő

3 tojás sárgája

25 dkg vaj

csipet só

 

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémhez a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni habverővel, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton. A szobahőmérsékletű krém  így könnyű, habos és levegős lesz.

 

-a karamellkrémhez még:

10 dkg cukor

1,7 dl forró tejszín

fél rúd vanília vagy 1 tk vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

2 dkg vaj

csipet só

 

A karamellhez egy  vastagabb aljú  lábast vettem elő és közepes  lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikor válik szép sötét karamellszínű folyadékká - ha van is benne pár világosabb cukorsziget, ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve  hozzáöntöttem a forró tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Hozzáadtam a vaníliarúd kikapart magjait is.Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, belekevertem a vajat és a csipet sót. Hűlni hagytam.

 

A krémalap 2/3-ához mixeltem 12 dkg karamellszószt, ez került 3 részletben a 4 tortalap közé, és közben 15-15 percre betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen a krém, és bírja jól a többiek súlyát. (A macaronok töltéséhez kihagytam 3 ek.krémet.)

a tejcsokis-mogyorós krémhez:

10 dkg darált, pirított mogyoró

15 dkg tejcsoki

A krémalap maradék egyharmadához mixeltem a darált mogyorót és az óvatosan felolvasztott, de már nem is langyos étcsokit.

Először egy vékony réteget tettem a torta oldalára és a tetejére, azután egyenletesre kentem a torta oldalát - ha nincs spéci szerszámunk hozzá, egy vonalzó tökéletesen megteszi - ,  az összes maradék tejcsokis krém ment a torta tetejére  3 evőkanálnyit kivéve, amit sima csőrű habzsákba töltöttem. Hűtőbe raktam, mert a csokimázat a hideg tortára kell csorgatni.

A mázhoz:

10dkg étcsoki

1 dl tejszín

1 kk étolaj

A tejszínt felforrósítottam, az apróra tört csokira öntöttem, hozzáadtam a pici olajat és párpercnyi állás után rugós habverővel fényesre és simára kevertem.

Először a csorgatásokat csináltam meg, kiskanálból adagolva a mázat, majd a torta tetejét teljesen bevontam.

Erre jöttek azután a karamellkrémes macaronok, a mogyorókrém a habzsákból, áfonya mert épp volt otthon és a karamelldísz.

Ehhez 2 evőkanál cukrot karamellizáltam,egy összegyűrt, majd kisimított sütőpapírdarabot megspricceltem rummal ( minél erősebb az alkohol,annál jobb lesz a buborékosodás)és ráöntöttem a forró karamellt, és gyorsan szétcsorgattam a sütőpapíron.

Sült paradicsom krémleves cheddaros pirítóssal

Nemcsak az (volt) a jó meghosszabbított nyárban, hogy nyár van, hanem az, hogy a szeptember végi piac még mindig tele volt a  jobbnál jobb nyári zöldségekkel.

Ez a leves pedig annyira jó lett az édes paradicsomokból, hogy gyorsan vettem még a hétvégén megint  pár kilót, meg is sütöttem, lemixeltem, és a fagyasztóban várja a csúnya novemberi hétvégéket, amikor majd egy kis nyarat varázsol az asztalra - akkor, amikor az igazi paradicsomokra még hosszú hónapokat kell várni.

Hozzávalók:( 4 személyre)

1 kg paradicsom
3 ág friss rozmaring
1ek.nádcukor
4-6 dl húsleves
2 gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
4ek. tejszín
2 tk.só
bors

15 dkg cheddar sajt
4 szelet kenyér

A paradicsomokat félbevágtam,sótőpapírral bélelt nagy tepsiben raktam, megszórtam a cukorral, sóztam, rámorzsoltam a rozmaringleveleket és 180 fokos sütőben kb. egy órát sütöttem - ekkorra már kezdett megpirulni a szélük, és szemmel láthatóan összeestek.

Botmixerrel pürésítettem, annyi levest öntöttem hozzá, hogy kb egy liter legyen, hozzáadtam a szétnyomott fokhagymát, a felaprított bazsalikomleveleket, átforraltam és kevés tejszínnel kerekítettem. Ekkor kell még utánakóstolni, hogy kell-e bele só,vagy más kedvünkre való fűszer.

A kenyérszeletek egyik oldalát megpirítottam,a másik oldalát megszórtam a cheddarral és pár percre a grill alá tettem. 

Rosé kacsamell whiskys fügés szósszal

És akkor gyorsan még egy fügés recept erre a hétre: ez de jó volt, de jó...

Persze a rosé kacsamellet már nagyon nem lehet elrontani egy sima körettel sem, de aki szereti a hús-gyümölcs párosítást, az ne hagyja ki még a szezonban ezt a whisky-s verziót. Tavaly beforralt vörösboros-fügés szósszal csináltam, és végül is nem tudtuk eldönteni, melyik is sikerült jobban... 

(És van recept fenn portóis-gránátalmás meg vörösboros-körtés, ha már kacsamell és gyümölcs.)

A kissé karamellizálódott pici cukor, a selymes vaj és a whisky enyhén karcos íze nagyon jól illett a pirult fügéhez, ami éppolyan omlós lett, mint a hús - nekem most sem  hiányzott más mellé, a Krumplipüré Szekció meg csak fintorgott :)

Hozzávalók: (4 személyre)

személyenként egy (pecsenye) kacsamell

só 

8 füge

4 dkg vaj

1 ek barna nádcukor

fél dl whisky (én sima Johnny Walker-t használtam)

A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A szobahőmérsékletű kacsamellek bőrét óvatosan beirdaltam, sóztam. A felforrósított serpenyőbe raktam őket a bőrös felükkel, és közepesnél kicsit erősebb lángon addig pirítottam (mozgatás nélkül), amíg szép aranybarna és ropogós nem lett. (Ez kb.6-8 perc) Ezután átfordítottam és még 3 percig sütöttem a másik oldalukat is. Egy hőálló tálba pakoltam, a kisült zsírral leöntöttem és 10 percre a sütőbe raktam. Ezután lefedtem szorosan egy alufóliával és 3 percig pihentettem. Ez alatt pont elkészült a füge:

A fügéket négybe vágtam, a serpenyőbe tettem 4 dkg vajat, felforrósítottam, rászórtam a cukrot, hagytam kicsit pirulni, visszavettem a lángot,  majd rádobtam a fügenegyedeket. Fél perc után a másik vágott oldalukra fordítgattam őket és (óvatosan) rájuk öntöttem a whiskyt. Épp csak át kell hogy forrósodjon a gyümölcs, kicsit megrázogatuk a serpenyőt, hogy homogén legyen a szósz, és már tálalhatunk is.

Lazacos batyu mézzel és mustárral

Bár  a Kisebbnek ez a morzsás verzió a kedvence, amióta a Nagyobb lenyűgözve figyeli a különféle gyors dobjunk-össze valamit-kész-vajastésztából Tasty videókat, mindig van itthon a hűtőben, mert nemcsak figyeli, hanem képes meg is csinálni...:) . És ez kétségtelenül a lehető legegyszerűbb ebéd, de a mézes-mustáros cucc miatt van egy szendvics jellege és kihűlve is szuperfinom. De egy pohár borral tökéletes vacsora is lehet, összesen max 25 perc tálalásig, így ahhoz képest, hogy idén nyáron kétszer is képes voltam órákig melózni a szülinapi tortákkal, és minden percét élveztem, az ilyen gyors ebédek a másik végletet fémjelezik.

Hozzávalók: (4 személyre)

50-60 dkg lazacfilé
1 csomag készre nyújtott leveles tészta
3 teáskanál méz
3 teáskanál mustár
só
bors
kevés lenmag (vagy szezámmag)
1 kicsi tojás

A filét úgy vágtam fel-formáztam, hogy inkább négyzetes darabokat kapjak ( a negyedik inkább a levágott vékonyabb szélekből állt össze), leitattam róla minden nedvességet, enyhén sóztam és borsoztam. A leveles tésztát kissé vékonyabbra nyújtottam, négy téglalapot vágtam belőle, a széleket kihagyva  megkentem a mézzel elkevert mustárral, az alsó harmadára helyeztem a lazacdarabokat, ráhajtottam a tésztát és körben villával jól összenyomkodtam a szélét. A tésztabatyu tetejét háromszor bemetszettem, azután lekentem a felvert tojással, megszórtam a szezámmaggal és 190 fokra előmelegített sütőben a tészta pirulásáig, körülbelül 15-18 percig sütöttem.

Sokmagvas-sokgabonás zabpehelykenyér

Az utóbbi idők legjobb kenyérreceptje ez, a rengeteg ropogós  maggal, mély, pirult ízzel. Lazán eláll napokig, csak érnek az aromái, nem mellesleg borzasztóan telít, nem fordulhat elő, hogy hipp-hopp eltüntetjük a cipó felét még vacsora előtt. Bármily hihetetlennek tűnik, tökéletesen összeáll a massza élesztő, bármiféle liszt állagú összetevő és dagasztás nélkül is, és ha kihűlt, tökéletesen szeletelhető.

Tejmentes, ha a zabpehely gluténmentesen kezelt (olyan helyen vagy úgy készül, ahol nem szállhat/keveredhet  bele pl.búzaliszt) akkor gluténmentes is teljesen, élesztőmentes, sőt lehet, paleo is (nem tudom), egyszóval minden olyan  szempontnak megfelel,  ami manapság csomó embernek csomóféle okból fontos.

Nekünk meg csak egyszerűen nagyon ízlik, szóval be kell valljam, amikor kitaláltam, hogy kipróbálom ( mert olyan jól nézett ki a fotón) csak az alábbiakat kellett hozzá beszereznem: hajdina, köles, útifűmaghéj, chiamag. 

Nem is rendes gasztroblogger pedig, akinek a konyhájában ne lenne mindez alapból, de hát ez van.

Nagyon minimális mértékben tértem el az eredeti recepttől, hogy ne kelljen 5 grammokat méregetni, szezámmag nagy tételben volt itthon, így a lenmagot részben lecseréltem rá,  mandulám viszont nem volt annyi itthon, így részben tökmaggal helyettesítettem, de szerintem nyugodtan lehet akár diót is - inkább hosszúkásra vágva, mint simán durvára, hogy ne "morzsálódjon"-  belerakni, ha nem akarunk aranyáron lapkamandulát venni, vagy csak tökmagot használni, ugyanolyan finom lesz. Simán ellehet magában eszegetni ( mondjuk egy szelettel jól is lehet lakni szerintem) de szuper csak vajasan, vagy sajtokkal, sajtkrémekkel, halas kencékkel, olajbogyóval, tényleg mindennel.

Hozzávalók:

15 dkg  napraforgómag

5 dkg  szeletelt mandula

5 dkg tökmag

6 dkg  hajdina

6 dkg  köles 

20 dkg  aprószemű zabpehely

5 dkg  lenmag

3 dkg szezámmag

3 dkg útifű maghéj

3 dkg  chia mag

2 teáskanál finom tengeri só

2 evőkanál  juharszirup (méz is megfelelő)

4 dkg  olívaolaj

6,4 dl víz

A sütőt 160 fokra előmelegítettem és egy nagy tepsiben szétterítettem az első négy hozzávalót és 10 perc alatt megpirítottam.

Amíg pirult, öszemértem egy nagy tálban a többi száraz hozzávalót, elkevertem, majd hozzáadtam a pirult keveréket is, azokkal is átkevertem, majd  a juharszirupot, olívaolajat és a vizet.

A sűrű masszát nedves kézzel, egyenletesen egy sütőpapírral bélelt 25x10 -es fém doboz sütőformába nyomkodtam, úgy, hogy legyen egy kis púpja is középen - nem kel, ugye, de úgy fog kinézni, mintha.

2,5 órát letakarva állni hagytam, majd 200 fokra előmelegített sütőben 1,5 órát sütöttem.

Néhány perc pihentetés után kivettem a formából, rácsra raktam, a sütőpapírt lehúztam róla  és hagytam kihűlni. Csak ezután lehet szeletelni, és kell neki 2-3 óra a teljes kihűléshez.

A recept erről a szuper blogról jött.

Cheddaros csavart csiga

Pár hete rendszeresen készül ez a csiga nálunk, és emelni is kellett már az alapanyagok mennyiségét, mivel pillanatok alatt bevacsorálják a Népek, és követelik a másnapi tízórai-adagot is belőle.

Az egészen tempós elkészítést egyrészt a porélesztő biztosítja, másrészt pedig ez az elég hihetetlen technika, a 10 másodperces dagasztás, amit évekkel ezelőtt próbáltam már  -  például ennél a lilahagymás-olívabogyós kenyérnél  - és nagyon meggyőző volt, ideje volt leporolni a receptet. Igaz, a hétköznapokban a 4x10 másodpercet lerövídítettem, meg nem is főzök vizes-lisztes alapot sem, de így is szuperkönnyű, foszlós, pihe-puha péksüti lesz belőle.

Hozzávalók:
(kb. 10 db csigához)

40 dkg liszt
7 gr szárazélesztő
2,5 dl tej
1 kk. cukor
5  dkg vaj
1 tk só
15 dkg vörös cheddar

A lisztet elkevertem a sóval,  meglangyosítottam a mikróban, a közepébe mélyedést csináltam, beleszórtam a cukrot és a szárazélesztőt, a langyos tej felét hozzáöntöttem, és hagytam felfutni. Hozzáadtam a többi tejet, és a megolvasztott vaj nagyobbik felét.

Csak annyit dagasztottam a kézi mixer dagasztókarjával, amíg összeállt a tészta, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. 10 percet letakarva pihentettem a munkalapon és közben 10 másodpercet (igen, másodpercet) gyúrtam, újabb 10 perc, újabb 10 mp dagasztás és kész, lehetett nyújtani: 40 x 20-25 cm-es méretűre.

Ezután megkentem a maradék olvasztott vajjal, ráreszeltem a sajtot, kicsit megnyomkodtam, majd kb. 2 cm széles csíkokra vágtam. A csíkokat ferdén megsodortam (könnyebb, ha mindkét végéről sodorjuk) , azután csigába tekertem, a külső végét középre kanyarítottam és hozzányomtam a közepéhez. 20 perc sütés után kész a légies, vajas-sajtos csiga.

Túró Rudi brownie

...az úgy volt, hogy  mindenféle túrórudi brownie-król beszélgettünk Dokival, és akkor nekem eszembe jutott, hogy nemcsak úgy (brownie-plusz-túrókrém) lehetne ezt elképzelni, hanem  igaziból, tényleg beletenni, semmi trükközés, meg mintha, hanem telibe.

Sokat.

Azóta se hagyott nyugodni a gondolat, és a csúnya, esős és hideg vasárnap pont ideális volt arra, hogy a délutánt egy ilyen dekadens süti tegye sokkal-sokkal elviselhetőbbé.

Igen, nyolc túrórudi kell hozzá: a gyerekek kétkedéssel fogadták a tartalékok hirtelen leapadását a hűtőben, (ez pazarlás, látszott a szemükön), de amikor kész lett a brownie, és langyosra hűlt, már sokkal kevésbé volt vádló a tekintetük.

Egyszóval, ha van otthon épp nyolc túrórudi - nálunk  mondjuk úgy, hogy eldugom a pénteki bevásárlásból - akkor ne hagyjátok ki: a brownie töménysége mellett szuper a finom citromos-savanykás klasszik túrórudi íz,  ami kivilágít minden falatból. (Na és jól is néz ki.)

Hozzávalók: (20x20-as tepsi, 16-20 brownie)

10 dkg darált mandula 

5 dkg liszt
fél kk. só 

4 dkg kakaó

4 tojás
20 dkg (nád)cukor 

15 dkg vaj

15 dkg étcsokoládé

8 túrórudi (nálunk a klasszik étcsokis mindenképp)

A csokit apróra tördeltem, a vajat is hozzáadtam és mikróban közepes fokozaton, többszöri keveréssel felolvasztottam, hűlni félretettem. Az első négy hozzávalót elkevertem. A tojásokat 1 percig mixeltem a cukorral, a száraz hozzávalókhoz öntöttem, hozzáadtam a langyos vajas-csokis keveréket és a tésztát simára kevertem.

A sütőpapírral bélelt formába öntöttem, 4 sorban belenyomkodtam a túró rudikat, hogy a tészta teljesen elborítsa őket.

175 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöttem. Néhány perc pihentetés után rácson hűtöttem ki. Először a túró rudikra merőlegesen 5 sorra vágtam fel, és ezután vágtam keresztben négyfelé, hogy az egyes kockák közepébe kerüljenek a rudik.

Túrógombóckeksz

Természetesen a legeslegjobb túrógombóc  (felejtsd el a búzadarát jeligére) receptje már régesrég fenn van a blogon, van egy nagyon jól sikerült, pillekönnyű  túrógombóc-torta is, ami már Segítsüti akcióban is bizonyított.

És a túrógombóc most már kekszformában is elérhető :).

Eredetileg egy ricottás alapú  amerikai recept volt, narancsos-csokis, de mint tudjuk, a túrógombócban nincs ricotta, meg narancs és csoki se (legalábbis belül nem, bár nálunk vadul szórják kakaós cukorral a Népek, nézni is rossz) és a cukrot is lehet lejjebb csavarni, mint minden amerikai receptben. 

A végeredmény tényleg túrógombóc, keksz formában,  ezért simán lehetne összeragasztani is akár lecsöpögtetett enyhén cukrozott tejföllel, vagy barackdzsemmel, ami nálunk még szintén nagyon kell a túrógombóchoz (sokszor együtt a kakaós cukorral, azt még rosszabb nézni) de a legjobb szerintem egy kis vaníliás porcukorral meghintve.  

Oké, a képen épp (persze véletlenül, nem a gyerekek kérték) csokiba van mártva, szóval túrórudi keksznek is elsüthettem volna.

Hozzávalók:

7 dkg puha vaj
17 dkg cukor
1 nagyobb tojás
25 dkg túró
fél rúd vanília kikapart magjai
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
15 dkg liszt
4 gr sütőpor
csipet só
5 dkg étcsokoládé

A vajat a cukorral kézi mixerrel két percig habosítottam, egy perc alatt belekevertem a tojást, majd a túrót, a vaníliát, a citromlevet és a citrom lereszelt héjat.

Egy külön tálban jól elkevertem a lisztet, sütőport és sót, majd ezeket a túrós masszához adtam.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, addig a tésztát hűtőben pihentettem.

Nedves kézzel diónyi gombócokat gömbölyítettem, egymástól 4 centis távolságra sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és  egy pohár aljával kisujjnyi vastag korongokká lapítottam.

12-14 percig sütöttem, ekkorra  a sütik alja világos aranybarna lett, és további öt percet hagytam pihenni a sütőből kivett tepsin.

Olvasztott csokoládéba mártottam szigorúan csak a felét, családi nyomásra.

Zabpelyhes-almás minipalacsinta füstölt pisztránggal

Nálunk már régóta nagy kívánság (mert olyan szerény az ellátás egyébként, ugye.. például itt van ez a kis petite pan au chocolate, meg a croissant, de hát az kit érdekel) hogy reggelire (legalább hétvégén, anya!) palacsinta legyen. Nem a klasszikus, hanem a tempósabb, amerikai stílusú változata; persze ezt a gyerekek csak édes verzióban tudják elképzelni.  Nem kell mondjam, hogy ezt a tulajdonképpen cukormentes darabot is tudták nutellával meg barackdzsemmel enni, így viszont miénk volt az összes füstölt pisztráng, és szerintem jó cserét csináltunk.

Az alma enyhe édes-savanykás íze, a zabpehely pirult, mogyorós aromája jól illett  a pisztránghoz, a tejföltől szaftos volt minden falat, a friss snidling a kertből és a pár csepp citromlé tette tökéletessé ezt a reggelit. Tudom, hogy húsvétkor kalács meg sonka, de egy ilyen nagyon is  befér a három napba. (És ha már...akkor legyen kéznél pezsgő is.)

 Hozzávalók: ( 20 db mini palacsintához)

16 dkg zabpehelyliszt
6 gr sütőpor
3 gr só
15  dkg alma, megtisztítva (Granny Smith-t használtam)
1 tk. citromlé
2-2,2  dl tej
10 dkg füstölt pisztráng
10-15 dkg tejföl
egy kis csokor friss snidling, apróra vágva
néhány gerezd citrom
a sütéshez kevés olaj

A zabpehelyliszet (aprószemű natúr zabpehelyből kávédarálóval is előállítható) elkevertem a sütőporral és a sóval. Simára kevertem a tejjel,  a kissé felvert tojásokkal, majd belereszeltem az almát, hozzáadtam a citromlevet és még egyszer jól átkevertem és negyedórát állni hagytam.

Enyhén kiolajozott teflonserpenyőben evőkanálnyi mennyiségű tésztából kis palacsintákat sütöttem oldalanként kb. 2 perc alatt.

Tálaláskor a palacsintákra a füstölt pisztráng-darabok alá tejföl kerül, ezt apróra vágott snidlinggel és pici citromlével kerekítjük.

A poszt a Hegyvidék Bevásárlóközpont felkérésére készült az onnan származó alapanyagok felhasználásával.

Mentolos csokitrüffel torta

A csokikedvelő emberek két csoportra oszthatók: akik szeretik az After Eight-et, és akik nem. Előbbiek figyeljenek: ez a torta mentol-csoki mennyország, ráadásul nagyjából fél óra alatt kész van, és csak arra kell várni, hogy kissé megdermedjen a sűrű mentolos ganache. Szerintem ezzel mindent elmondtam, még talán annyit kell tudni, hogy szerintem a most kapható  üvegházi menták nem annyira ütősek, mint ami a kert napsütötte sarkában már hajt kifele; ennyi kerti mentától a tejszínes infúzióval pont olyan lett a tortakrém, amilyet szerettem volna: beüt először a csoki sötét aromája, majd lágyan a menta friss íze.

 Hozzávalók:

-pitealap:
10 dkg liszt
1 dkg kakaó
csipet só
5 dkg hideg vaj
3 dkg porcukor
1 tojássárgája (szükség esetén plusz egy ek. hideg víz)

- krém:
2 dl tejszín
20 mentalevél
18 dkg étcsoki (60%-os  kakaótartalmút használtam)
2 dkg vaj

-a díszítéshez: 10 db mentalevél
2 dkg étcsoki

A tejszínt felforrósítottam, a megmosott mentaleveleket mozsárban kissé megzúztam, a tejszínbe kevertem, és fél órát letakarva állni hagytam, addig pont elkészült a tortaalap.

A lisztet, sót és a kakaót elkevertem belekockáztam a vajat, aprítógépben morzsásítottam, összegyúrtam a tojás sárgájával és a porcukorral.

Lisztezett munkalapon a forma méreténél kicsit nagyobbra nyújtottam, kibéleltem vele a formát, hogy kb. 1,5 centi pereme is legyen.

Az alját villával megszurkáltam; míg a sütő melegszik, hűtőbe raktam, majd 175 fokon 12-15 percig sütöttem.

A csokiból 18 dkg-nyit kockákra tördeltem, a tejszínt leszűrtem, újra felforrósítottam, és vékony sugárban  a csokira öntöttem. 5 perc után villával erőteljesen átkevertem, míg fényes, egynemű krémet nem kaptam,  és közben hozzáadtam a 2 dkg vajat is.

A krémet a kihűlt tésztára öntöttem, behűtöttem.

A díszítéshez 2 dkg csokit mikróban közepes fokozaton,többször megkeverve felolvasztottam, a leszárított mentalevelek fonákjára kentem (egy kis kávéskanállal tökéletesen rásimíthatjuk) és 15 percre a hűtőbe tettem. Ezután óvatosan lehúztam a megdermedt csokiról a leveleket, és villámgyorsan a tortára raktam, mivel a kézmelegtől pillanatok alatt olvadni kezd.

 

Házi expressz croissant

Most csalok egy kicsit, de szerintem egy vasárnap reggel így tökéletes :)

A múltkori expressz croissant tésztából most tényleg croissant készült, pont elég egy négytagú családnak, előző este 15 perc munkával. Mondjuk olyan még nem volt,hogy én túl tudtam volna aludni bármelyik családtagot vasárnap reggel, szóval ez a mi ritmusunkhoz azért is passzol, mert van,aki fel tud kelni a többiekhez képest egy órával előbb legalább.

Nem mellesleg egy ilyen reggelivel van egy kis előnyöm is, mert ahhoz képest, hogy 11 előtt általában ritkán reggeliznek hétvégén, egy órakor már vadul forgatják a szemüket, hogy hol az ebéd...

Hozzávalók: (8 darabhoz)

12,5 dkg liszt (tegyük be egy órára a hűtőbe vagy akár a mélyhűtőbe  előtte)
3 gr friss élesztő
1 dkg cukor
3 gr só
0,6 dl jeges víz 
12,5 dkg hideg vaj
1 tojás, egy csipet sóval felverve

A hideg lisztet tálba szitáltam. A közepébe mélyedést készítettem, beleszórtam a cukrot, a belemorzsoltam az élesztőt, a kimért vízből 2 evőkanálnyit meglangyosítottam,  összekevertem a cukorral és az élesztővel, és pár percig állni hagytam. A vajat addig vékony szeletekre vágtam, elkevertem a liszttel, majd hozzáadtam  a jeges vizet  és a sót,  a tésztát gyorsan kézzel összegyúrtam. (Nem baj, ha ekkor még kicsit darabos a vaj a tésztában, lényeg a gyorsaság.) 20 percig folpackban a hűtőben pihentettem.

A pihentetés után lisztezett munkalapon, felülről is enyhén lisztezve, hogy ne ragadjon kb. 20x30 cm-es téglalappá nyújtottam.

Az alsó, keskenyebbik széle felől felhajtottam a tészta egyharmadát, rá felülről a felső harmadát, így egy 20 cm cm széles 10 cm magasságú téglalapot kaptam, ezt balról jobbra még félbehajtottam. (Azaz  lett egy kb.  10x5 centis, tömzsi tésztatéglám.)

Ezt újra kinyújtottam az előbbi méretre, úgy kezdve, hogy a 10 centis szélek legyenek alul-felül  (megint lisztezve), és ugyanígy hajtogattam. 

Betettem 20 percre a hűtőbe. 

Ismét kinyújtottam és  hajtogattam ugyanúgy, mint az előbb, kétszer ismételve, és ezután egy éjszakára a hűtőbe raktam.

Reggel a tésztát  40x25 cm-es vékony téglalappá nyújtottam, de a két rövidebbik végét kicsit vastagabbra hagytam, mert háromszögekre kellett vágnom, és a szélét utólag - ami egyenes és függőleges lesz a vágás miatt -, kicsit meg kell nyújtani, hogy a szélső darabok is hosszúkás háromszögek legyenek. Így 8 háromszög jött ki a tésztából, 6 tökéletes, a két végén lévő keskenyebbeket pedig kicsit megnyújtottam oldalra.

Kiflivé tekertem, úgy hogy a csücske alul legyen, majd a langyos sütőbe tettem konyharuhával letakartan, és amíg elő nem kellett melegítenem a sütőt, ott parkoltak. (kb. egy óra elég is a kelesztéshez.)

A croissant-okat a felvert tojással óvatosan megkentem, és 220 fokra tettem be őket, majd 5 perc után visszavettem 200 fokra a sütőt és összesen kb. 20-22 percig sütöttem őket.

Fűszeres zellerhasábok

Mivel most tél van, és nincs cukkini, hogy sültkrumpli helyett ilyen cukkinihasábokkal csaljunk le a kalóriákból (hiszen vészesen közeledik a tavasz), más után kell nézni. És a zeller finomabb is, mint a semmilyen ízű cukkini, valljuk be, sőt, mint minden rendes gyökér/gumó, finom édesre sül.

Lehet, kicsit betett a kalóriáknak, hogy végeredményben a csirke kisülő zsírjában forgolódott a sütőben, de az íznek ez nem ártott meg, és  lehet természetesen sima sütőpapíron is sütni, amit enyhén olajozzunk ki, és a finom narancsos-olívás marinádot sem szabad kárba veszni hagyni, az is mehet rá sütés előtt.

Hozzávalók: (nálunk köret, 2 személyre)

30 dkg zeller
1 (vér)narancs leve
1 ek. olívaolaj
frissen őrölt bors
1 kk cayenne bors(pehely) vagy chilipehely
só - csak a sütés után

A megtisztított zellert 1 cm átmérőjű, zömök hasábokra vágtam. Meglocsoltam-átforgattam az összes ízesítővel és egy fél órát állni hagytam. 2 percre 800 wattra folpackkal szorosan letakarva mikróba raktam, majd a sülő hús (csirke) mellé 20 percre beraktam sülni, így együtt lettek készen.

Kókuszos-kesus csirkecurry

Aki rendszeres olvasója a blognak és benéz a facebook-oldalra is, az tudja, hogy nálunk az olasz vonal mellett nagyon mennek a fűszeres, indiai kaják, és top 5-ben van a csirke tikka masala ( fűszeres-csípős-paradicsomos szósszal) és a mughlai csirke (fűszeres-mandulás szósszal). Mindkettőt gyakrabban csinálom, mint bármilyen pörköltet, talán még a csilis bab, ami a fűszeres-csípős egytálétel vonalon labdába rúghat.

Nademost.

Hát ez a curry - Sri Lanka-i eredetű - az eddigiek legeslegjobbja. Lehet hogy kicsit rémisztő a sokféle fűszer, de semennyire se bonyolult az elkészítése, csak szépen sorba kell menni: fűszerzés, kesu-kókusz, átsütés, majd még minden hozzávalót zutty elkeverni és készre főzni.

Annyira elcsépelt azt mondani hogy ízorgia, pedig az.

Én pedig most csinálok a hétvégén  4 adag fűszerkeveréket, meg 4 adag kesu-kókusz pasztát, lefagyasztom, és akkor bármikor 5 perc munkával kész van. 

Annyira jó, hogy még a naan kenyeret is elfelejtették reklamálni hozzá, megették rizzsel.

Fűszerek: az édesköménymagon kívül bármi beszerezhető egy nagyobb multiban, az édesköménymagot pedig az Auchanban vettem. 

Kókusztej: tegyük előtte pár órára hideg helyre, ekkor a konzerv felnyitásakor felül lesz a sűrűbb krém, ebből kanalazzunk a mártáshoz, maradékból meg legyen egy kis kókusztejes panna cotta például.

A receptet itt találtam, de a családot megkíméltem a petrezselyemgyökér nagyvonalú használatától, bár szerintem nagyon belefér az ízvilágba. A lehetetlen mennyiségeket (mennyi lehet vajon 1/4 tk. szegfűbors, ha egy szegfűbors legalább kétszer akkora mint egy normál borsszem...?!) próbáltam valahogy ésszerűvé alakítani, részben becsléssel, de szerintem jól ment.

Hozzávalók:
1 kg csirkehús (én vegyesen használtam felsőcombot és mellet, utóbbit a fiatalság miatt, combból egyértelműen finomabb)

só és bors
5 dkg gyömbér lereszelve
4 gerezd fokhagyma, lereszelve
4 szem szegfűszeg
1-1 csapott kk. édeskömény-mag, koriandermag, római kömény, kurkuma és cayennebors
6 zöld kardamom
5 szem egész szegfűbors
3 ek. citromlé
5+5 dkg kesudió (ha sózott, ne adjunk az ételhez több sót, vagy csak utólag sózzuk)
3 ek.kókuszreszelék

4 dkg vaj
2 nagyobb fej vöröshagyma
1 ek. paradicsomsűrítmény (a tubusosat használom az Aldiból)
kisujjnyi fahéj
7 dl húsleves
5 ek. sűrű kókusztej
5 dkg kesudió 

A csirkét picit sóztam (mert sós kesut használtam), borsoztam, és jól belemasszíroztam a gyömbért és a fokhagymát.

A szegfűszeget, édesköménymagot, római köményt, koriandert, a kardamomból kiszedett magokat és  a szegfűborsot serpenyőben folyamatosan  kevergetve átpirítottam, mikor illatozni kezdtek, gyorsan mozsárba szórtam és porrá törtem. Hozzáadtam a kurkumát és a cayenne borsot, majd elkevertem a fűszerkeveréket a citromlével, beleforgattam a húst és egy órára a hűtőbe tettem.

A serpenyőben megpirítottam a kesut, majd a kókuszreszeléket (ez pillanatok alatt kész,vigyázni kell) és botmixerrel a kesuból 5 dekát pürésítettem a kókuszreszelékkel.

A vajat megforrósítottam, a csirkecombokat -  először bőrével lefelé - pár percig pirítottam, megfordítottam, hozzáadtam a felkockázott csirkemellet is, fehéredésig pirítottam, majd kiszedtem a serpenyőből, félreraktam.

Az apróra vágott vöröshagymát a zsiradékon megdinszteltem, hozzáadtam a paradicsompürét, a fahéjat is pár percre, majd visszaraktam a húst a serpenyőbe, hozzáadtam a húslevest és a kókuszos-kesus pasztát. Kb. 30 percig félig lefedve pároltam, ezután a kókusztejet is hozzáadva még pár percig összeforraltam.

Tálalás előtt szórtam meg a megpirított kesudió másik felével.