Háromsajtos harapnivaló

Sajt, dió, dió, sajt, és esetleg még egy kis dió. Ilyesmi - meg még mindenféle őszi - dolgok fordulnak meg mostanában a kamránkban és a konyhánkban, mert a csalóka hőség ellenére itt ólálkodik a hideg és a sötétség, amire fel kell készülni pl. azzal, hogy energiában gazdag csonthéjasokat eszünk mindenféle formában, némi védőréteget képezve a fagyok ellen. Ez genetika, be van kódolva, úgyhogy tessék többet sétálni...

Egyébként ideális vacsorakaja, eszegetnivaló barátokkal, pohár sörrel, fehérborral vagy egy hatalmas bögre jegesen hideg Igazi Tejjel.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg zsíros reszelni való sajt (ementáli, gouda, trappista pl)
1 tasak szárított élesztő
2 dl langyos víz
2 ek olivaolaj/napraforgóolaj
1 tk. só
5 golden alma
5 dkg dió
10 dkg roquefort/márványsajt
10 dkg brie (vagy camambert)
1 tasak szárított élesztő
1 tk. só
bors

Eredetileg a recept friss kelesztést írt, de én reggel gyorsan összekevertem, hűtőbe raktam, azután amikor hazaestem 1 órára kitettem a konyhaablakba besütő napra, és meg is volt a kelesztés...

A lisztet, a lereszelt sajtot, a sót, a szárított élesztőt ruganyos tésztává gyúrtam a langyos vízzel és az olivaolajjal. Géppel nem ment, mert elég kemény a tészta, de kézzel is elég volt öt perc hozzá. Ezután aludni ment letakarva a hűtőbe úgy 8 órára.
Este egy órai kelesztés után a még mindig igen ruganyosan ellenálló tésztát (igazából a pizzatésztára hajaz egy kicsit) fél centi vékony négyszögre nyújtottam - pont belefért egy normál gáztepsibe.

Az almát vékony szeletekre vágva beborítottam a tésztát, igazságosan elmorzsoltam rá a roquefortot, rászórtam a kis kockákra vágott brie-t, a durvára vágott diót, a borsot azt viszont elfelejtettem rádarálni.

Elsőre soknak tűnt ennyi liszthez az egész zacskó élesztő, de működött, és nem lett élesztőízű.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt illatos gyönyörűség lett belőle.
Az egészet megettük vacsorára.

Roquefortos pite

Jólesett, meg el is szégyelltem magam, - mikor Ízbolygó kedves invitálását olvastam - , hogy így ellustultam a szabadság alatt. Pedig enni eszünk rendeset (meg nem rendeset) van kép is erről-arról, de hát nem lehet mindig újdonságokat főzni, (ismétlés itt nem a tudás, hanem az unalom anyja), továbbá igen érdektelen lehet mindig konzervatív ízlésű csemetéimre történő hivatkozásaimat olvasni.
Ezért amikor ez az ebéd készült, akkor persze lett mindjárt kétféle második, egy édes (majd később) és ez a felnőttes sós. A camembert-ig már eljutott az egyik kölök, de a roqueforthoz még nőni kell...

Hozzávalók:

leveles vajastészta a mélyhűtőből
5 tojás
fél doboz tejföl
10 dkg angolszalonna
4 nagy paradicsom
10 dkg roquefort
snidling
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A (szép emlékű) plus-os vajastésztalapokat hagytam kicsit kiengedni, azután kibéleltem vele az ovális sütőtálamat ( Kb. egy 26 cm-es kerek tálnak felel meg ) úgy, hogy legyen 3 centis pereme is.

A tésztát jól megszurkáltam, rárakosgattam az angolszalonnát, a paradicsomokat sóztam kicsit és leöntöttem a tejföllel jól elkevert, felvert tojásokkal.

A sütőben 15 percet sült, ekkor került rá szeletelve-morzsolva, - ahogy sikerült - a roquefort és snidling. Még tíz perc és készre sült.

Ha valaki csinos kicsike tálakban, vagy felfújtformákban csinálja, látványos vendégetető lesz belőle. A tojás és a tejföl szép homogén sárgás tölteléket képez, étvágygerjesztő látvány szeletelve is.

Valahogy most az "Egészséges finomságok" c. szakácskönyv van soron, mondanom sem kell, hogy megint elblicceltem a teljesőrlésű linzertészta-készítést.