Padlizsán pizza

Mostanában inkább a karfiolpizza a menő, és tuti, cukkiniből is lehet (mini)pizzát csinálni, éppúgy mint hasábburgonyát, de ez a Julia Child is tudott valamit: az ő receptjét próbáltam ki legalábbis, és további kutatásokat nem végeztem, hogy vajon a francia konyha melyik szegletében csinálják már évszázadok óta, előbb, mint ahogy az olaszok a pizzát feltalálták, de mindenféleképp Kolumbusz után. Mióta hosszú évek frusztráló piacolása után jó egy éve végre találtam egy termelő nénit-bácsit, ahol az összes fontosabb idényzöldség kapható (azaz  adott időben valójában kicsi a választék), ősszel-télen van többféle almájuk, sőt nagy tételben rendelni is lehet tőlük,  és csak saját termést árulnak - így nincs cukkinijük májusban, és leghamarabb júniusban kezdik a paradicsomot meg a néhányféle paprikát - nem tudok  úgy nyáron elmenni a piacra, hogy a standard paradicsom-paprika-hagyma hármas mellett még ne vegyek valamit, amit  nagyjából csak én eszek meg a családban. Ilyenkor  rendszeresen a gyönyörű, kicsiként leszedett, feszes kis padlizsánoknak nem tudok ellenállni, így lett a héten chilis padlizsánkrém  és ez a kis pizza-sztori belőlük. És mivel egy héten kétszer a Népek kikövetelik az olaszost, mindig van pluszban valami bolognai-szerű, paradicsomos-húsos-fűszeres mártás, így végképp le is egyszerűsödött a padlizsánpizza-sütés.

Hozzávalók: (személyenként)

egy padlizsán

1 dl sűrű olaszos mártás

egy-egy kk bazsalikom, rozmarin, kakukkfű és oregánó

só

10 dkg mozzarella

1 ek olívaolaj

A padlizsánt egyforma, centis karikákra vágtam, jól besóztam, többrét hajtott  papírtörlőn 25 percet állni hagytam.

175 fokra előmelegítettem a sütőt, a padlizsánszeleteket megkentem olívaolajjal, megszórtam a fűszerekkel és sütőpapírral bélelt tepsiben 25 percig sütöttem. Ezután elosztottam rajtuk a szószt, megszórtam a reszelt mozzarellával és a grill alatt további 6-8percig sütöttem.

Zöldséges minipizza

Bármily hihetetlen, a házi pizza nem az internettel érkezett a konyhába: anyukám 30 éve süti ennek a receptnek az alapján, én csak annyit változtattam rajta, hogy az idők során az eredetileg benn lévő tejet simán vízre cseréltem. Biztos van, aki még emlékszik a "Szakácskönyv naptárral" sorozatra (vagy valami ilyesmi volt a címe),  a nyolcvanas években szokásos, zsúfolt, agyondíszített sötét  ételfotókkal -  nálunk rengeteg, az akkoriban tényleg alap rántotthús-pörkölt-fasírozott hétvégi ebédeken túllépő, máig családi  kedvenc kaja készült belőle.A pizzaszósz is nagyjából innen való, és szerintem jó lesz a következő 30 évre...

A recepthez még annyit, hogy nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy a cuki méretű ennivalók mennyivel népszerűbbek a gyerekeknél....még akkor is, ha zöldség is van bennük :)) Az enyémeim meg nem  ennék a szószt, ha zellert-répát tennék bele, de így sajt, a pizzaszósz és a mascarpone takarásában észre sem vették.

Hozzávalók: ( 2 nagy 30-35 cm-es, vékony tésztájú pizzához vagy 16-24 db minipizzához)

40 dkg liszt

2 dkg élesztő (szárazélesztőből 5 gr)

1 tk cukor

2,5  dl langyos víz

4 ek olívaolaj

1 teáskanál só

- a szószhoz:

3 ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 tk só

150 gr sűrített paradicsom

1 nagy babérlevél

1 tk. cukor

3 dl víz

negyed kk. őrölt feketebors

1 tk szárított bazsalikom

1 tk. kakukkfű

fél tk. oregano

3 nagyobb répa

4 szál szárzeller

rukola és bazsalikomlevelek

néhány ek. mascarpone

sajt (grana padanot használtam)

A lisztbe mélyedést csináltam, beleöntöttem a langyos  vizet, beleszórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, és 10 perc alatt felfuttattam. Ezután az olívaolajjal együtt a kézi mixer dagasztókarjával néhány perc alatt ruganyos tésztává gyúrtam, a sót csak a vége felé dagasztottam bele.

Folpackkal szorosan letakart tálban egy óráig kelesztettem. 

Amíg kelt, megcsináltam a szószt és a zöldségeket felaprítottam.

Az olajon megfuttattam az apróra vágott hagymát, a szétnyomott fokhagymagerezdeket, megsóztam, kicsit dinszteltem, majd   hozzáadtam a paradicsompürét és a babérlevelet  is. Némi kevergetés után - nekem kell, hogy kicsit megpiruljon a püré is - felöntöttem vízzel, beletettem a pici cukrot is, és kis lángon besűrítettem. Csak a főzési idő végén adtam hozzá a fűszereket, de van, hogy csak azután fűszerezem, hogy a szószt a tésztára kentem.

Ezután két részre osztottam, lisztezett munkalapon kinyújtottam nagyjából gáztepsi méretűre és a tepsin szaggattam ki a legnagyobb, 7 centis pogácsaszaggatómmal - egyébként nagyon ruganyos a tészta, ha nagyon helyre kis köröket akarunk akkor így,  a tepsin szaggatva maradnak igazán szabályosak. Megkentem a szósszal, elosztottam rajtuk a répát, zellert, a friss bazsalikomot, rukolát, a mascarponéval megpöttyöztem és kevés sajtot reszeltem rá.

200 fokos sütőben 15 perc alatt sültek készre.

A pizza nálunk

Ugyanolyan mint húsz éve. Vagy még több. Talán van, aki emlékszik a késő nyolcvanas évek "Szakácskönyv naptárral" sorozatára, az függött nálunk évente rendszeresen az ebédlő falán, és ahogy most nézegetem, (mert anyukám szorgalmasan megőrizte őket) abban az időben egzotikusnak számító, sokféle érdekes nemzetközi recept szerepelt benne az aktuális hónap hátoldalán. Persze az ételfotók olyanok, hogy pl. a vadétel mögött van két kitömött fácán, négy kiló erdei bogyó és két négyzetméter tölgyfalomb, de ez ma már történelem.
Szóval én ezt a pizzareceptet otthonról hoztam, a sugo is nagyjából úgy készül, és mint kiderült ,vannak olyan olaszok is, akik tényleg hasonlóan csinálják.
Ettől függetlenül a második képen egy tex-mex (jellegű) pizza látható, az autentikus dél-olasz konyha hívei csukják be a szemüket, de mit csináljak, ha egy ilyen pizza után egy szőke és egy fekete majdnem-férfi és férfi is úgy néz rám mintha valami kimondhatatlan, csupa Q betűs mexikói szakács-istennő reinkarnációja lennék. Pedig nem, és a pillanat egyébként is elmúlik és annyit se mondanak persze, hogy naezjóvolt.







Hozzávalók:

60 dkg liszt

2,5 dkg élesztő(egy csomag szárított)

1 tk. cukor

3 ek. olivaolaj

2 dl tej (nyugodtan lehet vízzel helyettesíteni, végülis ez egy kenyértészta)

2 dl víz

fél ek. só


A lisztet mikróban fél perc alatt meglangyosítottam, a közepébe mélyedést csináltam, összekevertem benne a szintén meglangyosított, cukrozott tejet a porélesztővel (ilyenkor nem is szoktam várni, hogy felfusson) hozzáadtam a langyos vizet és az olajat, és a kézi mixer dagasztófejével összekevertem. Keményebb, ruganyos tészta lesz belőle; amikor összeállt, beledagasztottam kézzel a sót, és néhány percig még kézzel dagasztottam tovább.
Letakarva langyos helyen - ezen a hétvégén ehhez elég volt egyszerűen kinn hagynom - 1 órát kelesztettem, ezután jól átgyúrtam kézzel.
Nem kell lisztezni hozzá a munkalapot, mert a benne lévő olaj miatt egyáltalán nem ragad.
Ezt a mennyiséget két részre osztottam - két nagy kb 30x30-as gáztepsiben szoktam mindig csinálni, igen, négyzet alakú pizza lesz. Ha ragaszkodunk a kerek formákhoz, akkor 3, kb 30 cm átmérőjű pizzánk lesz - légkeveréses sütők előnyben.
Kinyújtásnál már muszáj lisztezni, a ruganyossága miatt kicsit ellenáll, de azután szép vékonyra nyújtható. Sütőpapírral bélelt tepsiben, rápakolva az ízlés szerinti hozzávalókat 200 fokon kb 20 perc alatt tökéletesen ropogós, vékony tésztájú pizza van ebédre.
Lehet, hogy csak az én sütőm szeszélye, de az első tíz percben csak alsó lángon sütve lesz tökéletes.

A szószt általában így csinálom, marhahússal vagy anélkül, de belefér még némi babérlevél, kakukkfű( akkor a rozmaringot kihagyom) és őrölt bors is.