Fetás-sonkás fügefalat

Minek lehet nevezni valamit, ami füge, feta és sonka? Körülbelül olyan bonyolultságú recept, mint az olajbogyós-lilahagymás szendvicskrém, de az egyszerűségével fordítottan arányos az íze. A nagyon érett, édes füge, a sós feta és körben az enyhén füstölt sonka (sima parasztsonka, sparból) együtt kész ízorgia. 

Pontosan négy falat egy, (nagyszájúaknak kettő), lehet előétel, lehet gyors vacsora, lehet partifalat; lehet kenyérre ültetni, kés-villázni, de a legjobb csak kézzel megfogni és  négy ügyes harapással, - úgy hogy mindegyikbe jusson a sonkából és a középen üldögélő fetából is - azon melegen gyorsan eltüntetni.

Hozzávalók: (mondjuk legyen könnyű vacsora, pohár borral, kenyérrel 2 személyre)

6 füge

10 dkg feta sajt

6vékony  szelet enyhén füstölt sonka

6 kk. chilis olívaolaj

frissen őrölt bors

A fügéket keresztben bevágtam, középre beraktam a fetakockákat, körbetekertem a sonkaszeletekkel (szorosabban, hogy kicsit össze is fogja őket) fogpiszkálóval rögzítettem, meglocsoltam a csípős olajjal és a 180 fokra melegített grill alá raktam olyan 6-8 percre, ezután kevés bors, és kész is volt.. (mikor megérezzük a piruló sonka illatát és már alul pici levet engedett a füge, hallatszik, hogy sistereg a tepsin, lehet kivenni)

Fügés-kéksajtos tartelette

Nemrizs, nemkrumpli, nemzöldség, de legyen már valami extrább köret, ha egyszer a csirkét csak betolni volt időm a sütőbe. A tészta az ír kéksajtos süteményé, ami egy tepsinyi kisült  adagon felül a hűtőben várt jó sorsára, de ha el kell frissen készíteni, akkor sem több 15 percnél. Ha több készül belőle, akkor igazán nem mindennapi vacsora borkorcsolya, partifalat, előétel, kinek mi tetszik. Ha  kisült egy pici méz kerekíti, így lesz picit kesernyés a sajttól, édeskés a fügétől és a méztől, ropogós őszi ízű a diótól. 

Hozzávalók:

a tésztához (kb.20 db)


15-17 dkg roquefort vagy más kékpenészes sajt
17 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

8-10 füge
5 dkg dió
kevés méz


Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzákevertem  a lisztet és kevés sót, kézzel gyorsan teljesen homogénné gyúrtam, és folpackba csomagolva betettem pihenni a tésztát a hűtőbe egy órára.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát  3-4 mm  vastagra nyújtottam, 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, és a körök közepére egy 5 cm átmérőjű pohártalpat nyomtam, hogy kis peremet kapjak körben. A fügéket fél centi vastag szeletekre vágtam, kiraktam velük a tésztakörök közepét, durvára vágott dióval megszórtam és 10 perc alatt megsütöttem. Ezután csorgattam rá a mézet.

A füge miatt frissen, langyosan a legjobb.

A fügét egész augusztusban hüledezve csodáltam (messziről) a hárombetűs magyar abc-ben, darabját 400-ért, most a négybetűs német abc-ben ennyiért több mint fél kilót lehetett kapni. Magyarázat biztos van....

Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Tejszínes-sajtos-paprikás

És liszt is van benne. A recepttel ellentétben.
Először azt hittem, szokás szerint felületesen olvasok, de nem, már összekevertem pár hozzávalót a rágcsából, amikor elkezdtem sehol sem találni, hogy ésakkormennyiliszt. Semennyi. A legprecízebb, tele fázisfotókkal német szakácskönyvemben. Azért nagyon nem estem kétségbe, mert a vaj mennyiségéhez, még a tejszínt is figyelembe véve ez könnyen be volt lőhető, a képeken is látszott, kb. linzertészta állag a cél. Na de akkor is.

Már semmiben sem bízhat az ember???

Arról nem is szólva, hogy a kész tészta még csak nem is hasonlít a könyvben lévő képekhez. Sokkal jobban néz ki! Semmi lapos, sápadt korongok, hanem a a paprikától kipirult, szép magas, levegős, eteti-magát sós falatok. Igaz, az eredetileg beletenni javasolt sajtokra tekintettel előny a svájci lakóhely, úgyhogy végül is tulajdonképpen alig stimmelt valami, de a sütinek nem ártott.
Ja és nem is kártyáztunk, hanem dartsoztunk, és a gépa végén nekem persze mindig azt mondta : bye!


Hozzávalók: ( 2 sűrűn telepakolt tepsinyi)


16 dkg vaj

6 dkg parmezán/grana padano (sbrinzi helyett)

12 dkg Pannónia sajt (gruyere helyett)

1,2 dl tejszín

1 tk. piros édes-nemes paprika

fél tk. só

25 dkg liszt

1 tk. sütőpor


A vajat félig folyósra olvasztottam a mikróban és hozzáadtam a langyos tejszínt, a reszelt sajtokat, sót, paprikát. A cél, hogy teljesen homogén, keverhető masszát kapjunk. A lisztet a sütőporral elkevertem és a sajtos massza tetejére szitáltam. ( A szitálást általában elbliccelem, de mivel először csináltam, meg volt ez a kis probléma a liszttel, így ami le volt írva, legalább azt próbáltam híven követni.) Egy késsel morzsásra kevertem a sütőporos lisztet és a vajas masszát, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. Itt a recept 2 órás pihentetést írt a hűtőben, ezt félóra helyettesítette a mélyhűtő középső polcán.

Lisztezett munkalapon ezután fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tésztát, tojássárgájával kentem, pici formákkal kiszaggattam, magokkal szórtam.

200 fokos sütőben 12-15 perc alatt sült ki.

A sütés iskolája c. szakácskönyvből. (Nyilván az Önálló gondolkodás és receptalkotás fejezetből.)

VKF! XXIX. - Francia sajtpuffancsok - Gougeres

Gombócnak mondjuk a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők, de talán a formájuk - legalábbis így kettesével - valamennyire emlékeztet Max kiírására. Bár volt egypár pillanat, amikor úgy gondoltam, jobb lett volna talán a jó kis túrógombócreceptemet - ami egyedülállóan és egyébként teljesen helyesen nem tartalmaz búzadarát, hiszen annak alkalmazása a túrógombócban az évszázad gasztrotévedése - felturbózni valahogy a gombóc-fordulóra, de akkor már késő volt.

A gougeres francia, burgundiai recept eredetileg, tulajdonképpen az égetett tészta sajtos változata, gruyere-i sajttal a tésztájában, szokás tölteni is ezzel-azzal, gombával, sonkával, ilyesmivel.
Mivel a tészta sütés közben szépen felfújódik, így a gömbölyűség követelményeinek elméletileg meg kellett volna felelnie, főképp, hogy annyira meggyőző volt a képük itt. Ehhez képest, mondjuk így, még van mit javítanom. Bár mindig is tudtam, hogy igazából sosem leszek teljesen precíz, de ahhoz hogy annyira precíz legyek, mint egy orosz származású vancouveri fogász, ahhoz reinkarnálódnom kéne, márha a karmám ezt majd lehetővé teszi. Híven követtem a recept utasításait, de a harmadik tojás után éreztem, gond lesz. Lehet, hogy a kanadai tojások kisebbek, vagy mittudomén, de a tészta már ekkor lágyabbnak tűnt a kelleténél. Így hanyagoltam a 4. tojást, és igazából a negyedik tepsitől kezdtek az elvárt formájúak lenni a fánkocskák,- ekkorra kicsit besűrűsödött a tészta - de még mindig útban a tökéletesség felé.

A fokhagymás-petrezselymes vajba forgatás nagy ötlet, ad egy plusz sikkes ízt a rágcsálnivalónak, ami igazából langyosan a legjobb, bár egész pici méretekkel készítve - úgy mint én - lesz vagy 6 tepsinyi tészta, és nehezen tudom elképzelni, hogy azt aközben sütjük, míg vendégeink az első adagokat csipegetik a vacsoraasztalnál.

Miután így feldicsértem a receptet, hát jöjjön, ha még bárki kíváncsi rá, viszont aki küld nekem arról linket, hogy hol található a neten reszelt sajt/cup/gr konverter, annak esküszöm, sütök egy adagot.

Hozzávalók:


2,4 dl tej

55 gr vaj

1 csésze (236 ml) liszt

1 tk só

1/4 tk bors

3 tojás

7 dkg reszelt sajt (lemértem)

1 tk. dijoni mustár

1/4 tk. cayenne bors

3 dkg vaj

1 gerezd fokhagyma


A tejben felolvasztottam a felkockázott vajat, felforraltam és belezúdítottam a lisztet, sót és borsot. Ezután a tűzről fakanállal lehúzva nagyjából simára kevertem, majd még kb. két percig a tűz fölött kevergettem, míg a tészta gombóccá állt össze, és a lábas alját vékony, bőrszerű rétegben be nem vonta.

Ekkor hűlni hagytam, majd robotgéppel egyenként, alaposan belekevertem a tojásokat a sajtot, a mustárt és a cayenne-borsot.

A még langyos tésztából sütőpapírral bélelt tepsire pici - alig 1 cm átmérőjű és legalább annyira magas - gombócokat nyomtam habzsákból, a kis csúcsukat is vizes kézzel elsimítottam, és 200 fokos sütőbe raktam, aminek az aljába fémformát raktam vízzel, hogy gőz keletkezzen. A picike méret miatt jó 5 perc elég volt ahhoz hogy megnőjenek, és a hőmérsékletet 170 fokra csökkentve ( ehhez ki kellett résnyire nyitni a sütőajtót) még további 10 perc kellett, hogy a fánkocskák kiszáradjanak. Melegen forgattam őket a fokhagymás-petrezselymes vajba, és a gombócszerűbb megjelenés érdekében sima krémsajttal ragasztgattam őket össze.

Ha valaki nagyobbacskákat készít, akkor az eredeti recept szerinti, kb. 2x10 perces sütési idő érvényes, de figyelni kell, nehogy megbarnuljanak, viszont ki is száradjanak kellőképpen.


Recept a Baking Obsession blogról, bár lehet legközelebb Orsiét próbálom ki.


Gombóc még errefele :

Túrógombóc ohne búzadara


Aszalt sárgabarackos-mogyorós gombóc


Mandulás-aszalt meggyes gombóc


Húsgombóc


Szezámos-mézes-pisztáciás gombóc


Sárgabarackos gombóc

Olaszos kesu, dió, mogyoró

Csináltam már ehhez hasonlót, a receptjét - eredetileg Nigellátólm és mostmár nekem is megvan a könyve - itt találtam, és most a tefalos projekt kellős közepén - melyre az jellemző, hogy ezerféle hozzávaló, hús, fűszer,alkohol, szárított és friss gyümölcs keveréke kavarog a fejemben és néha ki is sül belőle valami - hirtelen eszembe jutott, milyen hálátlan feladat is óvatosan pirítgatni a hozzávalókat, gondosan ügyelve, hogy ne kapjanak oda, álldogálni a tűzhely felett estébé. Nade.

Na de van ez a kis gépecske, megbízhatóan kavargat körbe-körbe komótos tempóban az egy darab spéci karjával, hát akkor kavargasson csak ő. Így is lett, és 10 perc alatt tökéletesen egyenletesen, ideális mértékben megpirult olaszos fűszerezésű snack-ot önthettem ki a táljából. Viszont akár van gépünk éppen vagy örökre, akár csak egy teflonserpenyőre hagyatkozhatunk, figyelmeztetésül elmondanám, hogy embertelenül addiktív eredmény sül (illetve pirul) ki belőle; ne hagyjuk elöl, kivéve ha egész nap fát vágtunk, vagont rakodtunk vagy rákhalásztunk, különben garantáltan körbepakolunk vagy 3000 kalóriát magunk körül.






Hozzávalók:

40 dkg vegyes csonthéjas
(nálam most 20 dkg dió, 10 dkg kesudió, 10 dkg sótlan földimogyoró)

1 ek olivaolaj

3 dkg vaj

rozmaring (1 tk aprított friss és 1 tk őrölt)

bazsalikom (1 tk. aprított friss 2 tk szárított)

oregano (1 tk. szárított)

kakukkfű (1 tk. friss 1 tk. szárított)

2 tk. só

3 tk. nádcukor

A fűszereket, sót, nádcukrot az olvasztott vajjal és az olivaolajjal elkevertem, ráöntöttem a gépben várakozó magvakra és 10 percig forgolódott az Actifryban. Ennyi.

Legközelebb kap még egy kis reszelt fokhagymát is, és a legvégén át fogom keverni pici sűrített paradicsommal is, hogy erősítsem az olasz vonalat.

A dió nagyon könnyen pirul, viszont a többi enyhén pirított mag volt, így pont egyenletesen jól pörkölődtek meg a hozzávalók.

Az eredeti recept utólagos vaj-fűszerkeverékbe forgatást javasol, szerintem így intenzívebbek lesznek az ízek.

Ha serpenyőzünk, akkor viszont tényleg fontos az állandó kavargatás, nehogy megkeseredjenek a fűszerek.

A Tefal és az Essencia Főzőiskola támogatásával.

Malackák

Amikor összesen 90 évnyi fiúgyereket kell felügyelni és etetni bizonytalan hosszúságú ideig, mivel a nyárzáró focibuliba beleszólt a büdös nagy Élet, és a szülők elmentek rendkívüli szülői értekezletre harcolni egy kicsit az iskoláért 3 nappal a tanévnyitó előtt, akkor csak egy megoldás van. Jól kifárasztani őket, azután meg jól megetetni, hogy egy kicsit elpilledjenek.

Bár nemes gondolat, hogy ilyenkor is Elveket kell követni, és Egészséges Ennivalóval készülni, de teljesen szerintem elhibázott. Bátran mondhatom, amióta ilyen nálunk van, soha egyetlen szem gyümölcs nem fogyott például.

Mivel szerezhet tehát igazi örömet egy tudatos szülő a gyerekének annak pót-születésnapján? Hát azzal hogy az év egy napjára békénhagyja, és nem olvassa fel neki az üdítők összetételét, nem rémíszti a chips telített zsírsavaival és jól bebüdösíti az egész lakást pattogatott kukoricával. Mellesleg így jófej anyukának könyvelnek el az osztálytársak is. Jó, elfogyott egy csomó bioköles is, de azt csak azért eszik, mert úgy néz ki, mintha junk food lenne.
Legyen persze virsli is, de hogy a többi tudatos szülő ne rémüljön meg annak hallatára, hogy húsipari mellékterméket esznek a gyerekek a vendégségben, legyen kicsit más, olyan, mintha...


Hozzávalók:

sok koktélvirsli
vajastészta


A vajastésztát a koktélvirsliknél egy cm-rel keskenyebb 10 centis csíkokra vágtam, szorosan belecsavartam a virsliket, és úgy, hogy a tésztavég alulra kerüljön, a sütőpapírral kibélelt tepsbe raktam.
Kb 15 perc kellett nekik a kétszáz fokos sütőben.

Lehet persze cifrázni, a vajastésztára kenni ezt-azt, mellé még egy kis bacon-t, virslikbe sajtot, ilyesmi, mindenki a fantáziájára és a kamrája tartalmára van bízva.


Én Nigellától kaptam az ihletet, de a sós sütőporos tészta nem volt szimpatikus.

Dupla túrós fűszeres pogácsa

Vagy tetszetősebben borkorcsolya. Trendibben partifalatka. De sörrel is jó. Sőt tejjel is, mert az egyik kiskorúnak kezd benőni a feje lágya és megeszi.
Úgyhogy jóétvágyat hozzá mindenkinek, mivel eleve lekéstem már a VKF aktuális határidejét, nem is szaporítanám a szót, itt a recept:


Hozzávalók:

a tésztához

20 dkg liszt
10 dkg túró
17,5 dkg vaj

1/2 kk. só
1/2 kk. szárított fűszerkeverék (az enyémben: zsálya, oregano, kakukkfű, petrezselyem és bazsalikom)
1/2 kk. édes pirospaprika

(sütőpor nem kell bele!!)

kenegetni:

1 tojássárgája
1 k tejszín (nyugodtan elmaradhat egyébként)

tölteni

10 dkg túró
10 dkg brie sajt
kis csokor petrezselyem és bazsalikom
só

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal, majd a túróval, a sóval, a fűszerkeverékkel és a paprikával gyorsan egynemű tésztává gyúrtam és 30 percig pihentettem a hűtőben.

Amíg pihent, a brie-t villával összetörtem, majd jól elkevertem vele a túrót és a fűszereket.

A tésztát kisujjnyinál kicsit vékonyabbra nyújtottam és 3 cm-es kiszúróval kiszaggattam, a felét kenegettem és sóztam. (Aki szereti: köménymag)

A 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sült, majd kihűlés után túrókrémmel tornyocskásítottam.

A tészta egyébként erősen hajaz a túrós-olajos tésztára, előnye viszont, hogy a töltelék miatt nem keményedik meg, szóval nem muszáj rögtön megenni, de általában ez a sorsa...

Nekem ennyiből 28 túrós tornyocska lett, most megszámoltam.

További túrós receptek tőlem:

Ricottás (túrós) amerikai palacsinta

Gyümölcstorta retro

Körözöttes-téliszalámis sajttekercs

Spenótos túrótorta

Túrós zsömle



Eredetileg a hangzatos " Egészséges finomságok" szakácskönyv receptje, némi módosítással: pl. nem őrölök hozzá búzát meg kölest, de egyébként 15-5 dkg arányban ez van a recept szerint benne.