Mozzarellás nyári zöldségragu

A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra

Arany gazpacho

Én sok mindent bevezetnék bizony Spanyolországból. A sziesztát, a meleget és a tengert elsősorban persze, azután meg a tapas bárokat és a sok finom enni- és innivalót ( a sangriát meg a sherry-t azt már bevezettem, bizony:)) a meleghez pedig a gazpacho-t.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)

Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.

A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.


Hozzávalók:
(2 személyre)


20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só


A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.

A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.


Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.


A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.

Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.

VKF! XIV. Lecsós-fokhagymás csirkemelltekercs

Biztos, hogy ahány ház, annyiféle lecsó. Bevallom én például egészen sokáig abban a tudatban voltam, hogy a lecsó - úgy mint otthon, természetesen - tojás, paradicsom és paprika, esetleg egy kis hagyma elegyét jelenti. Megdöbbenve bámultam a lábasba, amikor az éhes kollégista-sereget valaki lecsóval akarta jóllakatni - és az bizony tele volt tarhonyával. Ez lecsó??? - kérdeztem megdöbbenve.

Azóta tudom már, hogy a lecsó alapból csak paprika, paradicsom és vöröshagyma, netán alá némi füstöltszalonna felhasználásával készül, (biztos vannak még fokhagyma-pártiak is, továbbá az arányok, és a zsír-olaj használata is képezheti állandó vita tárgyát) és aztán persze jöhet a rengeteg turbós változata a a magyar ratatuille-nek. Amelynek eredetéről csak annyit röviden, hogy állítólag ez nem is magyar, hanem szerb, meg hát tudjuk a paprika-paradicsom sem őshonos nálunk - paprikát tömegméretben pl. csak a XIX.sz. végén kezdtek egyáltalán termelni itthon. Ennyit röviden arról, mi a magyaros...

Húsokkal kombinálva lecsós szelet lesz belőle, de valljuk be, klasszikus, nyarat varázsló ízeik ellenére ezek a fogások - hát nem néznek ki korszerűen. Ezért arra jutottam, hogy valahogy a hús mellé varázsolom a lecsót, és hogy a hús ne szomorkodjon csak úgy natúr, kapott egy kis igazi, alföldi nap érlelte fokhagymát.


Hozzávalók (négy személyre) :

2 csirkemell
4 nagyobb gerezd fokhagyma
20 dkg zöldpaprika
20 dkg paradicsom
egy kisebb fej vöröshagyma
1 tk. pirospaprika
8 ek. étolaj
20 dkg vajastészta
só


A paprikát kisujjnyi szeletekre felvágtam, a paradicsomot forró vízbe mártva lehéjaztam, félbevágtam, kimagoztam és felvágtam, a vöröshagymát karikáztam. Felforrósítottam 3 ek. olajat, rádobtam a hagymát, kevergetve átforgattam, sóztam, majd rádobtam a paprika- és paradicsomdarabokat és a pirospaprikát.Kaptak még egy kis sót, kis kevergetést, majd lefedve és néha kevergetve dinsztelődtek összesen húsz percig, addig a hús és a tésztakosár is elkészült.

4 felfújtformát - hőálló csésze is jó - , kibéleltem sütöpapírral az alján, és körbe-körbe is, biztos ami biztos. A félkész, 2 mm vastag vajastésztalapokból vágott körökkel és 3 cm széles téglalapokkal - egyik hosszanti szélét kicsit meghullámozva szintén kibéleltem a formákat, lencsét töltöttem beléjük és 200fokos sütőben 20 percig sütöttem őket. (Utána persze a lencsét kiszedtem belőle.)

Ezalatt csirkemelleket hosszában félbevágtam, kiveregettem, sóztam és a hajszálvékonyra szeletelt fokhagymaszeletekkel beborítottam, feltekertem, összetűztem hosszában hústűvel és a maradék felforrósított olajon körbepírítottam. Ezután lefedtem és pici vizet aláöntve 10 perc alatt átpároltam.

A lecsót a tésztakosárba töltöttem, és kész lett a vacsora.