Ropogós müzli vagy hogy hívjalak - házilag

Granola? Crunchy? Krokant? Mert ez a ropogós müzli.. hát ez nem mond el róla semmit.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, tudja, hogy nem szoktam ódákat zengeni az itt látható-olvasható ételekről. Nem azért mert annyira szerény - vagy álszerény - vagyok, hanem inkább a tények embere, egy anti-marketingszakember. Ami itt van, azt megettük, ízlett, jó volt, beszéljen a leírás, a fotó (valamennyire) más olvasó felnőtt emberek meg eldönthetik maguk, hogy megcsinálják-e ők is, vagy nem.

Szóval akkor most mit írjak erről a müzliről???

Hát hogy reggelizni kell. Lehetőleg gyorsan. És régen vajon lassabban múlt az idő? Mert még emlékszem a frissen forralt tejből készült tejeskávé reggeli illatára, a szendvics ízére(amit nem én csináltam), miközben anyám fonja a hajam, szól a 3/4 7-es valami, ami mindig akkor volt reggel a Kossuthon, ebből tudtam, hogy időben vagyunk, és emlékszem még az asztalterítő kék-sárga kockáira is.

Én már nem forralok tejet, csak melegítek a gabonapehelyhez, vitamin ugrik mellé egy fémdobozból, kanalazzatok gyorsan gyerekek; pedig nem is busszal megyünk. És mióta kiderült, hogy tanácsosabb lenne nem puszta kávéval indítani a napot, hát kanalazunk mi is, müzlit, mi mást. De az a száraz, fojtós müzlikeverék szóba sem jöhet, egyék csak a svájciak, ha már kitalálták. Csak ez a ropogós játszik, és mit mondjak, meg lehet unni, ráadásul összevissza kapni, megszeretünk egyet, aztán eltűnik, jönnek ígéretes újak, és kibontás után derül ki, hogy rémesek, arról nem is szólva, hogy a legszuperebbek lassan aranyárban vannak. Ezért mikor kiderült, hogy magvak kiválóan piríthatóak a gépben, már tudtam, rákerül erre a müzlire is a sor. Nem bántam meg, és bár Grenadine szerint a rántott csirke a legjobb, ami az Actifry-ban történhet, nekem ezután muszáj vitatkoznom vele.

Ui: Persze lehet egészségesebb volna biotönköly-búza kenyeret és frissen fejt kecsketejet reggelizni, de ki mondta hogy a méz nem egészséges? Vagy a zabpehely? Vagy a búzacsíra? Vagy a vörösáfonya?Vagy a szezámmag? Vagy a sárgabarack? Naugye...

Kipróbálom majd sütőben is, főleg hogy kis projektünknek hamarosan vége, és majd megosztom a tapasztalatokat, sajnos a kirángatjuk-kevergetjük fázis nem lehet majd megúszni...


Hozzávalók:

15 dkg zabpehely

6 dkg búzacsíra

6 dkg szezámmag

8 dkg tört mogyoró

20 dkg méz + 1 nagy evőkanál

7 dkg vaj

2 tk. vaníliakivonat

10 dkg szárított vörösáfonya

10 dkg aszalt sárgabarack felvágva





Összekevertem a gabonákat és a mogyorót és beleöntöttem a gépbe. A vajat a mézzel és a vaníliakivonattal kis lángon összeolvasztottam, meglocsolgattam vele a gépben lévő cuccot, vettem egy nagy levegőt és megnyomtam az ON gombot. Nem, nem lett massza, mint a rizsgombócok, kicsit fújdogált ki pár búzacsírát körben a gép, de ahogy egyenletesen elkeverte, ez a jelenség megszűnt, és szép lassan pirulni kezdett a keverék. 10 perc után már épp majdnem kész volt, ekkor meglocsoltam még egy nagy evőkanál mézzel, hogy az ismerős, mindenki kedvence kis ropogós müzligombócok sokasodjanak. Újabb 2 perc után sütőpapírra öntöttem a forró müzlit, szétterítettem és a kihűlés után hozzákevertem az aszalt gyümölcsöket is.


A zabpehely Kölln, a szezámmag és a búzapehely a dm natúrterméke, nem szponzorált, csak azért mondom, mert a drága hozzávalók ellenére 1 kg ilyen müzli házilag felébe se kerül a legdrágább hasonló bio-cuccoknak.


A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Mákos-szezámos sörkorcsolya

...nemnemolvastamakönyvetdeafilmborzasztóvoltolyanborzasztófigurákvoltak
bennedemértésottvoltazacsúnyakopaszkicsikékszeműfiguraaztnemisértemmiért kellettbeletenniolyanrondavolt...
Na, ennél a pontnál éreztem a bulin, hogy sürgősen kell valami (és nagyon sok) alkohol, különben nem tudom tovább hallgatni a Gyűrűk Ura filmkritikát. Ekkor eszembe jutott, hogy én vezetek haza, így nem alkalmazhatok semmiféle fájdalomcsillapítót; viszont ott volt az asztalon ez az addiktív sós sütemény, így rávetettem magam, és rögtön kértem a receptet. Most csináltam meg először, és a társaság illetékes tagjai szintén azonnal kérték tőlem - ez letaszította családunk sós aprósütis trónjáról az emberemlékezet óta uralkodó Horvát Ilona-féle sajtos rudat, de veszélyben forog a túrós-sajtos rúd helyezése is.


Hozzávalók:

20 dkg sima liszt

20 dkg rétesliszt

25 dkg margarin/vaj

4 dkg egész mák

1 dl tejföl

7 dkg reszelt sajt (edami vagy trappista)

1 tojássárgája, a fehérje pedig majd megkenni kell

1 csapott teáskanál sütőpor

fél evőkanál só

szezámmag a szóráshoz








A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A liszteket összemorzsoltam a margarinnal/vajjal ( a recept margarint írt, és bár alig használom, nem mertem telibe vajjal helyettesíteni, mert lehet, ezen is múlik az omlóssága a sütinek, ezért én most fele-fele arányban használtam vajat és margarint), azután belekevertem a sót, a sütőport és összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- 5 perc alatt kész van lényegében.

Ezután kinyújtottam egy centinél kicsit vékonyabbra (az ujjnyi ugye relatív, mint minden ezen a világon) és nagyon igyekeztem szép, centi széles, 4 cm hosszú rudacskákra felvágni. (A recept egy profitól származik, na az ő sós sütijéből építkezni lehetett volna, mint a legóból - ettől függetlenül lehet belőle mákos-szezámos háromszög vagy keksz, kinek mit diktál ízlése.) Miután felvágtam, átkentem a tésztát a kissé felvert tojásfehérje egy részével, és nagyon sűrűn beszórtam szezámmaggal. Ezután szedegettem csak szét a kis rudakat, 2 nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe pont belefértek, és az előmelegített sütőben 20 percet sültek.
Amikor épp elkezd picit színesedni a szélük, már lehet is kivenni őket.

A recept eredetileg dupla mennyiségeket írt, ha 6-8 ember van rá, nyugodtan lehet emelni a tétet.

Szezámos-mézes-pisztáciás bonbon

Amikor Doki bedobta a a májusi GBT Piknik témáját, a szilvásgombócon kívül semmi nem jutott eszembe. Könnyűnek találtatott.
Egy héttel a buli előtt még mindig a túrógombócnál meg a kókuszgolyónál tartottam csak. Szerénytelenség nélkül, a túrógombóc, amit anyukámtól tanultam, (ő meg az övétől) a legjobb a világon, mert szakít a túró és a búzadara megbonthatatlan egységéről széles körben elterjedt téveszméjével. De a túrógombócok - mit gombócok, felhők!! - szintén nem bírják a szállítást. A kókuszgolyó unalmas. Van itt a blogon pár golyóbis, de nem akartam ismételni.
Ekkortól már egyre kétségbeesetten lapozgattam a szakácskönyveimet, és így találtam rá erre, ami csak színében tavaszi, ízben inkább tél, karácsony, lobogó tűz meg ilyesmi, viszont csupa egészséges hozzávalóval vihetünk be egy gombóccal 200 kalóriát. Á nem, csak százat.






Hozzávalók:

7 dkg megtisztított pisztácia

10 dkg szezámmag

8 dkg hársméz

3 dkg vaj

reszelt narancshéj

4 összetört babapiskóta

A natúr pisztáciát lehéjaztam, a belső héjától pedig úgy szabadultam meg , hogy serpenyőben megpirítottam, és konyharuhában ledörzsöltem többé-kevésbé a héját. Állítólag lehet blansírozni is, úgy mint a mandulát, de erről már utóbb olvastam. 25 szemet kiválasztottam, a többit mozsárban megtörtem. A szezámmagot nagyon rövid ideig pirítottam, mert könnyen megég, azután 2/3át mozsárban kicsit megtörögettem, a mézet meglangyosítottam, hozzákevertem a vajat, hogy összeolvadjanak, majd minden hozzávalót összekevertem. Kiskanállal- vizes kézzel golyósítottam.

A sós pisztáciát a kemény héjából megtisztítva tényleg vizben kell forralni, akkor elveszti a sósságát, és ezek szerint leszedhető könnyen a héja is.

A babapiskóta egyéni kezdeményezésre került bele, mert szokás szerint meg voltam csúszva, így nem tudtak a golyók egész éjjel szikkadni, hiszen pár órán belül délutáni jelenésük volt a pikniken. 23 db lett pontosan belőle.

"Házi sütöde - Egészséges finomságok" Burda-szakácskönyv a forrás.

A kreatív rántott hús - VKF! XV.

Aki kicsit is beleolvas ide, az bizonyára tudja, hogy szárnyaló kreatívitásomat erősen korlátozza két ultrakonzervatív ízlésű kölök etetésének feladata. Ennek ellenére kreativitásért nekik se kell a szomszédba menni: egy éve, lustálkodós játszóterezés közben pattant ki a Nagyobb agyából az alábbi játék: "Találjunk ki gusztustalan ételeket!" Azóta jópárszor hasznátuk ezt unaloműzőnek hosszú autóút vagy pénztári sorbanállás alatt, hatalmas sikerrel.
A vaníliafagyi marhapörkölt-öntettel, a mustáros csokipuding, a töltött káposzta eperdzsemmel, a nutellás kocsonya és társai felvetését mindig a kiskorúak féktelen vihogása és hangos fuuujjjolása kíséri, úgyhogy kreatívnak lenni jó és nagyon vicces!!
Akinek pedig ennyi kreativitás nem elég, dobja fel a nálunk a gyerekek alapélelmezését jelentő rántott (fehér, csakis csirkemell, vagy karaj) husit így:

Hozzávalók: (2 személyre)
1 nagy csirkemell
3 tojás
néhány ek. liszt
5 ek. szezámmag
5 dkg darált mogyoró
5 ek kókuszreszelék
egy nagy csokor bazsalikom

áfonyadzsem
4 karika ananász
fél chilipaprika
paradicsompüré
só
bors

A megsózott csirkemellet hosszú, fél centi vastag csíkokra vagdostam, a lisztet nejlonzacskóba raktam, hozzádobtam a húscsíkokat, jól összerázogattam és ezzel megúsztam az egyenkénti lisztbefogatás kálváriáját.
A tojásba mártogatást nem lehet megspórolni, de ilyenkor egyszerre annyi csíkot lehet a tojásba pakolni és forgatni, amennyi csak belefér a tányérba.
Ezután a kisebb müzlistálkákba rakott -így csak bele kell dobni egy-egy csíkot, és megrázogatni a tálban - szezámmagba, darált mogyoróba és kókuszreszelékbe forgattam a husikat. Ez alól csak a bazsalikomos volt a kivétel, ott ugyanis a kevés tojásba kevertem a nagyon apróra vágott bazsalikomot, így merítettem meg benne a csirkecsíkokat, és utána ismét lisztbe forgattam őket.

Teflonserpenyőben, bő, forró olajban átforgattam a húsdarabkákat, pár percre fedővel lefedtem és a legalacsonybb lángon sütöttem tovább, aztán a fedőt levéve újra átforgattam nagy lángon őket - összesen kb. 6-8 perc teljesen elég nekik.

A mogyorósat áfonyadzsembe, a kókuszosat és a szezámmagosat a chilipaprikával összeturmixolt ananászpürébe, a bazsalikomosat pedig kicsit megsózott-borsozott paradicsompürébe mártogattuk.

Hidegen is szuper mindegyik, a legnagyobb sikere a mogyorósnak és a szezámmagosnak volt. Tervezem még kesudióval és - irgalom atyja, ne hagyj el- apróra zúzott chips-szel is!! (na, azt tuti megeszik a kiskorúak...)

Almás-szezámmagos csirke

Van amihez idő kell meg türelem, van amihez meg nem kell, csak 15 perc. És mivel időből van mindig a legkevesebb, nyilván a főzést kell sokszor minél gyorsabban megoldani annak, aki gyermekei építő fejlesztése elmaradása miatt állandó lelkifurdalással küszködik. Nem is szólva a hétköznapi ebédekről, amikor a tornyosuló munkahegyek valami különös oknál fogva 11 óra körül már semmilyen lenyomatot nem hagynak a mit-együnk-délben problémával küszködő elmémben.( Ennyit a januári gasztrofogadalomról.) Ha nem kelt tészta, amikor vannak stratégiai játékkal és Bambi-színezővel kitölthető kelesztési idők, akkor a gyöngyöző leves mellé jöhet valami gyors, fehérjedús főétel - vagy palacsinta, szimultán két serpenyőben.

Ez a recept - és majd a társai - nem különböznek komolyan egymástól. Csak némi ötletelésről szólnak, akkor amikor arról van szó, hogy főzzünk is valamit, meg szinte ne is.

Hozzávalók:

1 egész csirkemell
néhány ek. olaj
5 ek szezámmag
2 nagy alma
4-5 ek szójaszósz
egy ek. méz
só
bors

Egy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az almákat pedig kimagoztam és nyolcadokra vágtam.
A csirkemellet feleztem, kétszer félbevágtam, kicsit kivertem, sóztam és beleforgattam a szezámmagba. A teflonserpenyőben felforrósított olajba dobtam és oldalanként 2-2 perc alatt nagy lángon megpirítottam. Rácsorgattam a mézet, azzal is pirítottam egy percig, rálocsoltam a szójaszószt, levettem a lángot és lefedtem.Rádobtam a nyolcadokra vágott almát és öt percig pároltam együtt.

Ennyi. Míg készül, lehet rizst főzni mellé, vagy csak az almát tekinteni köretnek.

A túrós zsömle dicsérete

Még az ünnepek alatt szúrtam ki kicsi Vú receptjét, rögtön ki is próbáltam. Csakhát mindig toltam, toltam tovább, hogy még aktuálisabbak felkerüljenek. Most látom, hogy azért másnak is feltűnt, tegnap Max számolt be róla, ma 5 perce láttam a reformos változatot (de nem tudom kinél, mert haladt a blogroll!!) így mostmár muszáj nekem is írnom róla, és ajánlanom mindenkinek. Nyilván az ünnepek miatt volt kevésbé népszerű, pedig igazán megérdemli. Ahogy Vú-nak már megírtam, nálunk kiütött a nyeregből minden más otthoni sós péksüteményt, részben az íze, részben a hihetetlen egyszerűsége miatt. A dagasztás nélküli kenyér hosszas kelesztése és sütése a munkanapokba való beillesztésnek makacsul ellenállt. Itt van azonban ez a zsömle, úgyhogy rohangálás ide vagy oda, 25 perc alatt ott illatozik a vacsoraasztalon, reggel útnak indul a tízórais dobozban, a maradék pedig a fagyasztóban várja az olvadást.

Hozzávalók:

15 dkg félzsíros túró
7 ek tej
6. ek. olaj
20 dkg liszt
12 gr sütőpor
1 csapott tk. só
1 ek. lenmag
1 ek .szezámmag

A sütőt bekapcsolom 200 fokra.

A túrót és a folyadékokat turmixba vagy az aprítóba teszem, attól függ, dupla adagot készítek-e. (Majdnem mindig.) Egy perc alatt összesimulnak. Ekkor a túrós folyadékot tálba öntöm, hozzáadom - ha van időm, szitálom - a sütőporral elkevert lisztet, a magokat és a sót. Egyetlen perc alatt tésztává gyúrom. ( Nagyon könnyen kezelhető, nem ragadós.) Vastag (kb 6-7 cm átmérőjű) hurkát sodrok belőle és 5-6 részre vágom. A részekből sima felületű gombócot gömbölyítek ( ez a leghosszadalmasabb művelet, mert a tészta igen ruganyos), kicsit lelapítom őket, a tetejüket egy vizezett éles késsel keresztbem megvágom, pici tejjel megkenem és megszórom még némi maggal.

A "haladjunk" jegyében én bizony még soha nem pihentettem 20 percig - igazából a sütőpor dolgozni kezd azonnal, ha nedvességet kap - így ha ekkorra a fontolva haladó sütőm felmelegedett, azonnal be is teszem őket.
15-20 perc alatt megsülnek és szép aranybarnák, picit ropogós héjúak, belül pedig foszlósak lesznek.

A sütőpor mennyiségére nagyon kell figyelni, nehogy túlszaladjon, mert akkor sütőporízű lesz. Sőt aki Vánczá-t használ, abból elég szerintem bőven 10 gr is. Tapasztaltam már, hogy valahogy erősebb hatásfokú, mint más sütőporok, szerencse, hogy tegnap nem is volt dupla adaghoz elég itthon belőle, és majdnem elrontottam másfél zacskóval is.

Alufóliába csomagolva másnap sincs kutya baja, a fagyasztást kiválóan tűri.

Nemcsak félzsíros tehéntúróból csináltam már ( és ekkor kiderült, hogy a Plus-os 0,5 kg az tulajdonképpen csak 42 dkg :-(( ) hanem a szintén Plus-os, félkilós dobozban árult sovány tehéntúró elnevezésű krémszerű izével is, erősen gyanítom, ezt értik a németek a túró alatt. (quark?) Tökéletes lett ezzel is.

Meg fogom teljesőrlésűből is próbálni, és szerintem tavasszal-nyáron szuper lesz friss zöldfűszereket belekeverni. Csak egy kis vaj hozzá, míg langyos......

Kicsi Vú-é az érdem.

Szezámmagos karamell-lapok

Persze lehet ezt is boltban venni, én még sose tettem, de most hogy ide beírom, megnézem már legközelebb, tudják-e ezt adalékanyag nélkül csinálni. Lehetséges, hogy nem.
Pedig semmi romlandó nincs benne, elkészíteni öt perc, elropogtatni pedig további öt. Tökéletesen jó csokoládé- vagy vaníliakrém kikanalazgatására is, csakhogy növeljük a kalóriabevitelt. Lehetőleg nagyon elöl és kéznél soha ne legyen, mert akkor rá kell döbbennünk, hogy öt perc alatt betermeltünk 10 deka cukrot (plusz a szezámmag), és ez nem egy szívderítő felismerés.

Hozzávalók:

12,5 dkg cukor

5 dkg szezámmag

Egy 50 centis alufóliadarabot kiterítettem, és olajos papírzsebkendővel áttöröltem.Ide jön majd a karamell. Kikészítettem a leghosszabb késemet is, és ezt is belolajoztam ugyanúgy.

A cukrot teflonserpenyőben a közepesnél erősebb lángon kevergetve felolvasztottam-karamellizáltam.
( Kezdőbbeknek: először ijesztő rögökké áll össze, de aztán szépen olvadozik, a maradék rögöcskék is feloldódnak. Ilyenkor húzzuk le közbe-közbe a tűzről, úgy kavargassuk, hogy a már olvadt részek ne sötétedjenek tovább, mert még kell egy kis hőkezelés a szezámmaggal együtt is.)
Amikor szép sötét-aranysárga és sima lett a cukor, belezúdítottam a szezámmagot, a tűz fölött elkevertem, egy picikét még együtt kevergettem, aztán az alufólia közepére zúdítottam. ( Ha marad egy kicsit a serpenyőben, ne foglalkozzunk vele, mert itt nagyon gyorsan kell akciózni.) Felkaptam a kést, és a masszát vékonyra -alig 1-2 mm-esre - húztam. ( Kb. 20X40-es ovális formája lesz.) Még gyorsan a kés hegyével rácsoztam, hogy viszonylag négyzetes darabkákat tudjak törni.

15 perc hűlés után tökéletesen lejött róla az alufólia és már törhető is volt.

Gasztroajándéknak se rossz, én már tudom, kinek is csinálok ilyet :-).
Csináltam egy barnacukros változatot is, az a sötétebb, és kicsit karcosabb is az íze.