A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sertéssült. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sertéssült. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 6., csütörtök

Süldőcsászár-tekercs


Most, hogy mindjárt itt a hétvége - sőt esetleg esni is fog két hónap után először - lehet gyúrni a gyors salátáknál vagy leveseknél komolyabb dolgokra is, például egy jó nagy darab, enyhén zsíros húsra....
Tudom, a süldőcsászárhoz a legfontosabb hozzávaló egy tuti hentes. Ahol lehet egyáltalán ilyet húst  kapni. Én most kedves gasztrobloggeri együttműködés keretében szereztem be a Vásárcsarnokból, hogy azután egy hétre rá helyben  is belefussak, az ment gyorsan a mélyhűtőbe, így most, hogy lassan egy éve megláttam a GoodFood címlapján mindjárt gyorsan megcsinálom kétszer, annyira jó lett. Olyan igazi vasárnapi együnk-sok-húst-és-aludjunk-rá-egyet-délután. Mostmár tényleg jöhetne egy  kis eső vagy fagy is, mert olyankor az igazi.

Hozzávalók: (4-6 személyre)

2-2,5 kg-os süldőcsászár
3 nagy gerezd fokhagyma
2 ek. friss kakukkfű
1 chilipaprika
bors
néhány evőkanál olaj

A fokhagymát lereszeltem, igazságosan elosztottam a húson, megszórtam   a kakukkfűvel és a kimagozott, apróra vágott chilivel, sóztam, borsoztam és a húst a bőrös felével kifelé feltekertem. Hústűvel rögzítettem, majd ujjnyi közöket hagyva (ez lesz pont egy szelet) körbekötöztem.

Egy nagy, vastagabb aljú serpenyőben kevés olajon körbepirítottam, közben a sütőt 140 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral bélelt tepsiben , egy citrom levével is lelocsolva lefóliázva sütöttem két és fél órát, majd a sütőt 175 fokra felvéve fél óra alatt kapta meg a bőre a végleges színét és lett klassz ropogós. Mivel fiatal disznóból volt,magasabb víztartalmú a hús,  nem kellett alá tenni semmit, és a lassú sütés miatt szépen egyenletesen kisült belőle a zsír nagy része is. Aki finnyás, vagy fogyózik, az meg tologassa a tányér szélére azt a keveset, amit talál a puha, omlós húsrétegek között.

GF 2010 októberi recept, nagyjából.

2010. július 8., csütörtök

Egybensült karaj whisky-s gombaszósszal






Ha lehetne kérni, akkor most kellene valami illatfelhő közvetítés...

Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.

Hozzávalók:

70 dkg rövidkaraj



bors

3-4 ek olaj


-a szószhoz: (inkább 2 személyre)


25 dkg barna csiperke

1 kisebb hagyma

3 dkg vaj

2 csapott tk. liszt

2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)

0,6 dl tejszín

2 ek. Ballantines

2 kk. dijoni mustár

1 csipetnyi reszelt citromhéj



bors


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.


Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.

Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.




Related Posts with Thumbnails