Chilis sertéscsíkok

A gép (karja) forog, bár alkotói válságot okozott, amikor a sűrű, tejszínes-mandulás-citromos rizsgombócokat egyenletes masszává gondolta tömöríteni :(. De túltettem magam rajta, viszont a gombócokat ezután, úgy gondolom, meghagyom Grenadine-nak.

Szárzeller. Ez az én kedvencem mostanában. Lehet, hogy hús nem is kellett volna bele... A szárzeller fűszeres, diós illata annyira passzol az őszhöz, gyönyörű a színe még sütve is, csinos cakkos szélű szeletkékre lehet vágni; tökéletes. Ebben az ételben a csípős chilihez, a répa édességéhez jól jön a hűvös zöldje és az icipicit kesernyés, földes íze .



Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg sertéshús (karaj)

1 kis vöröshagyma

2 szárzeller-szár

15 dkg sárgarépa

3 ek szójaszósz

2 ek citromlé

2 ek sherry

1 teáskanál tört chili vagy fél tk. chilipor

fél kk. só

1 gerezd fokhagyma

2 tk. barna nádcukor

1 ek. olaj


A húst vékony csíkokra vágtam és kicsit bepácoltam 2 ek. szójaszósz és 1 ek citromlé keverékébe, amíg a zöldségeket nyiszáltam. A répát 1-2mm-es csíkokra (juliennere, mondjuk) a zellerszárat és a vöröshagymát hagymát 1 mm-es félkarikákra vágtam.

Az Actifry-ban 1 percre előmelegítettem az olajat, a vöröshagyma 2 percig párolódott, majd 3 percig tartott míg a hús átpirult. Ezután hozzáadtam a többi zöldséget, a fűszereket, még egy-egy kanál szójaszószt és citromlevet, a cukrot, és egy picit sóztam még, hiszen a szójaszósz is sós. 6 perc kellett, és kész volt az ebéd, a hús tökéletes, a zöldségek még ropogósak.

Nem vagyok általában ennyire precíz, ( itt egy szemforgatós szmájli-nak kéne következnie, melyhez csatlakozhatnak a rokonok, barátok és üzletfelek) de a gépen beállítható időmérő van, ami nagyon kényelmessé teszi a kísérletezést.

A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Karfiolos bomba

A karfiolnak még a szagát sem bírók táborának - ebbe tartoztam én is úgy 25 évig; a 10 literes fazékban főtt ünnepi húslevesben is képes voltam kiszúrni egyetlen babaökölnyi karfiolrózsa ízét, és a leves tőlem már mehetett is a levesbe, - valószínűleg valami tömegoszlató fegyver jut eszébe a címről. Nade az ember változik, állítólag hétévenként, vagy mi, ezért én mostmár szeretem a karfiolt. Mondjuk inkább a kifinomultabb, amolyan van-is-benne-meg-nincs-is formában, és nem kérek karfiollevest anyukámtól ha hazamegyünk, de a fejlődés egyértelmű. Az előéletemre tekintettel viszont nem várhatom el a Kiskorúaktól, hogy szeressék, ezért lett ez egy kétszemélyes adag (ha van leves, meg desszert utána, esetleg köret hozzá, - bár azt rá lehet fogni a benne lévő karfiolra - akkor lehet négyemberes), amíg a gyerkőcök a szünidő és a nyári szabadság közötti napokat a nagymamák boldogításával töltötték, és elmerülhettek a sóskában, málnában, mamalevesben és nyakig a rántotthúsban.


Hozzávalók:

40 dkg karfiol

30 dkg darált sertéshús

1 zsömle

1 kicsi tojás

2 gerezd fokhagyma

1 tk. pirospaprika

só

bors

kis csokor petrezselyem

8 szelet baconszalonna


A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Amíg a kis rózsákra szedett karfiol félpuhára párolódott kevés vízben, addig a nálam szokásos módon összeállítottam a fasírtmasszát a többi hozzávalóból. A hús felét kis halommá formáltam, azután beletűzögettem körbe a karfiolt és az egészet beborítottam a hús másik felével. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 35 perc alatt tökéletesen megsült, a végén letakartam a baconokkal, éppcsak hogy megpiruljanak.
Ha nagyobb adagot készítünk, akkor - a bomba alakjától is függően - a sütési időt meg kell növelni legalább tíz perccel.

Szerintem jó kis vendégváró kaja, mert ki az aki nem szereti az egybesült fasírtot? A karfiol meg ízre szinte elveszik benne, mégis kicsit látványosabb így a tálalás.

A fotót nem telefonnal készítettem, bár kétségtelenül villanyfénynél, lévén későn vacsoráztunk, sőt utána még ki kellett mennem megkapálgatni a fűszerkertemet is. :D


Az ötlet egy ezer éve begyűjtött multis receptszórólapról származik.


Egy éve: Arany gazpacho










Két éve: Túrógombóc No.1.

Souvlaki - VKF! VII.

A nyaralás még akkor is jó, ha rossz. Ha zuhog, ha tikkasztó a hőség, fúj valamilyen rémséges helyi szél, ami egyébként csak tél derekán lenne esedékes, ha nem olyan az ország, a város, ahogy elképzeltük, vártuk nagyon, netán az útitársakban van nagy hiba - arról nem is szólva, ha ez csak ott, a nyaralás közben derül ki.
Nekem eddig Görögország soha nem okozott csalódást, legelőször igazi vonatozós - buszozós, hátizsákos-sátorozós-maggi-zacskósleves-főzős-az athéni-lapostetőkön stílusban jutottam el: leginkább-egyedül az utcán/utcára árult souvlakira jutott pénzünk, ezért esett erre a válsztásom.

A suovlaki persze nagyon hasonlít a lépten-nyomon kapható arab-török-libanoni stb. nyársra húzott-lenyiszálós hússal, kenyérfélével, szósszal adott keleti "gyorskajákhoz", merthogy arrafele is nagy volt a keveredés, de soha-soha nem említsük a török vonalat egy görögnek... Nálam most így készült:


Hozzávalók:


4 pitakenyér ( ezt a nyaralás ízei - és az Eat local! - jegyében :-)) az idei nyaralás idején egy stuttgarti szupermarketben vásároltam, kecskesajtos-olivás volt és a MeierbaerundAlbro Spezialbrot Gmbh kiváló terméke)

2 doboz natúr joghurt ( ha van görög, még jobb)

50 dkg sovány sertéshús

néhány ek. olivaolaj

két uborka

4 gerezd fokhagyma

2 nagy paradicsom

só

oregano

kakukkfű

bazsalikom

menta


Nyárs hiányában a kis kockákra vágott husit néhány ek. olivaolajon átpirítottam, fedő 15 perc alatt megpároltam majd lesütöttem. A joghurtot összekevertem az olivaolajjal, sóval, a szétnyomott fokhagymagerezdekkel, a kockára vágott uborkával (igazság szerint le kéne reszelni, mint a tzatzikihez), a kimagozott és szintén kockára vágott paradicsommal és a felaprított zöldfűszerekkel.

A pitákat a grill alatt mindkét oldalukon 2-2 perc alatt átforrósítottam, megpirultattam, aztán pedig a tetejét levágva beletöltöttem felváltva kanalanként a húst és a szószt.
A szuvlakit igazából belecsavarják a vékony pitakenyérbe, és utána klassz kis zsírpapírba, és már lehet is az utcán nyomni befelé, ez itt most a zsebes változat....