Sült paradicsom krémleves cheddaros pirítóssal

Nemcsak az (volt) a jó meghosszabbított nyárban, hogy nyár van, hanem az, hogy a szeptember végi piac még mindig tele volt a  jobbnál jobb nyári zöldségekkel.

Ez a leves pedig annyira jó lett az édes paradicsomokból, hogy gyorsan vettem még a hétvégén megint  pár kilót, meg is sütöttem, lemixeltem, és a fagyasztóban várja a csúnya novemberi hétvégéket, amikor majd egy kis nyarat varázsol az asztalra - akkor, amikor az igazi paradicsomokra még hosszú hónapokat kell várni.

Hozzávalók:( 4 személyre)

1 kg paradicsom
3 ág friss rozmaring
1ek.nádcukor
4-6 dl húsleves
2 gerezd fokhagyma
friss bazsalikomlevelek
4ek. tejszín
2 tk.só
bors

15 dkg cheddar sajt
4 szelet kenyér

A paradicsomokat félbevágtam,sótőpapírral bélelt nagy tepsiben raktam, megszórtam a cukorral, sóztam, rámorzsoltam a rozmaringleveleket és 180 fokos sütőben kb. egy órát sütöttem - ekkorra már kezdett megpirulni a szélük, és szemmel láthatóan összeestek.

Botmixerrel pürésítettem, annyi levest öntöttem hozzá, hogy kb egy liter legyen, hozzáadtam a szétnyomott fokhagymát, a felaprított bazsalikomleveleket, átforraltam és kevés tejszínnel kerekítettem. Ekkor kell még utánakóstolni, hogy kell-e bele só,vagy más kedvünkre való fűszer.

A kenyérszeletek egyik oldalát megpirítottam,a másik oldalát megszórtam a cheddarral és pár percre a grill alá tettem. 

Cukkinis-parmezános csirkemell

Igazi gyors és egyszerű kis nyári kaja ez, és hát a legjobb a frissen, a kertből szedett, zsenge cukkinivel. Annyira meggyőző, hogy még a Kisebb is képes volt megkóstolni a cukkinit, sőt, ilyen formában kifejezetten ehetőnek találta. Legyünk azért őszinték,  a sztár ebben az ételben azért nem a cukkini, hanem a jó sok vaj meg a parmezán, ezek mellett a  kis fokhagyma-bors fűszerezés pedig az unalmas csirkemell-íz nélküli cukkini Hamupipőkéből is hercegnőt varázsol.

Hozzávalók: (4 személyre)

60 dkg csirkemell
8+4 dkg vaj
3 ek zsemlemorzsa
5 dkg parmezán
35 dkg zsenge cukkini
3 nagy gerezd fokhagyma
só,bors

A csirkemelleket kisujjnyi vékony szeletekre vágtam, a cukkinit felkarikáztam, mindent sóztam,enyhén borsoztam. A vajat felolvasztottam. A zsemlemorzsát elkevertem a reszelt parmezánnal. A vaj nagyobbik felét  teflonserpenyőben felforrósítottam. A csirkemelleket a maradék vajjal mindkét oldalon megkentem, sóztam, majd a parmezános morzsába mártottam. közepes lángon, oldalanként 3-3 perc alatt megsütöttem, félreraktam. A maradék vajat felforrósítottam, rádobtam a vékony szeletekre vágott fokhagymát, megfuttattam, kiszedtem a vajból, hogy ne égjen meg, a cukkinikarikákat és 4-5 perc alatt  - a sütés közben 2 percre fedő alatt is párolva, és újra hozzáadva a fokhagymaszeleteket - enyhén átsütöttem, ezalatt jutott rájuk a serpenyőben maradt, finom sajtos-vajas morzsából.

A recept kis átalakításokkal innen.

Vodka-málna granita

Tulajdonképpen úgy indult, hogy csináltam egy ilyen levest, málnából. A legeslegjobb hideg  gyümölcsleves, legyen bármilyen gyümölcsből, az enyhén szirupos-fűszeres alaplé plusz a jéghideg (az se baj, ha fagyott kicsit) málna, barack, körte, mindegy. Ha több adagot lefőzünk előre a szirupból, akkor meg végképp pofonegyszerű, és ebben a melegben nincs jobb, sőt akár pont elég is ebédre. És mivel kimaradt  2 decinyi, gondoltam fagyasszuk le, jó lesz az késő délután is, amikor a hőség tetőzik. Hogy ne kristályosodva fagyjon meg, adtam hozzá 3 cent vodkát és egy kiskanálnyi mézet. Kétszer kevergettem meg egy-egy óra múlva, és kész is a granita.

Hozzávalók: (ha levest csinálunk, akkor 4 személyre 40 dkg málnát és 6 dl vizet készítsünk és emeljünk a fűszerek mennyiségén is.)

20 dkg málna 

3 dl víz

negyed citrom egészben

kisujjnyi friss gyömbér, szeletelve

1 kk vaníliakivonat

4 dkg cukor 

30 ml vodka

1 tk méz

A vizet a fűszerekkel felforraltam, negyedórát kis lángon gyöngyözni hagytam. Mikor kihűlt, összeturmixoltam a málnával, gyorsan átpasszíroztam, a mélyhűtőben fagyasztottam, kétszer megkevergetve.

 

Cukkinis omlettekercs

A véleményem a tökfélékről mit sem változott: a cukkini kivételével ki nem állhatom őket, az őszi sütőtökdömpinggel ki lehet kergetni a világból - eddig életemben egyszer ettem meg bármit sütőtökből, (szimplából pedig soha) az is Michelin csillagos étteremben volt, és oda meg nem járhatok mindennap.

A cukkini talán azért marad ki ebből a szórásból, mert szegény olyan semmilyen: íze nincs, egy szelet fehér  kenyérben is több a rosttartalom (komolyan, nézzétek csak meg), a 95%-a víz, a vitaminok pedig csak a nyers cukkiniben maradnak meg igazán. Két nagy előnye a cukkininak: az egyik, hogy  bőven terem  a kertben, a másik a tölthető virágja, részemről most csak erre trenírozom a hatalmas bokrokat.

Idén már elajándékoztam az első körös termés jelentős részét (mondhatni megszabadultam tőlük), de azért hétvégére jutott a ratatuille-ba és ebbe a gyors omlettbe is.

Hozzávalók: (2 személy, könnyű vacsora)

30 dkg cukkini (tisztított mennyiség)
3 nagy tojás
3 ek. olívaolaj
2 ek. aprított snidling
1 kk. só
bors

A cukkinit nagylyukú reszelőn  lereszeltem,  fél kk. sóval megsóztam és egy fél órát állni hagytam, majd a levétől kicsavartam.Az olívaolajat egy 28 cm átmérőjű teflonserpenyőben felforrósítottam és pár perc alatt nagy lángon kevergetve a cukkinit kissé átsütöttem rajta. Egyenletesen elterítettem, megszórtam a snidlinggel,tekertem rá kevés borsot majd ráöntöttem a maradék sóval felvert tojásokat. Közepes lángon sütöttem kb. 2 percig, sütőpapírt tettem a tetejére, egy nagy fedőbe átfordítottam, majd sütőpapírostól a serpenyőbe csúsztattam.  Még  egy percig sütöttem, a papír segítségével feltekertem - de ha nem vagyunk gasztrobloggerek, nyugodtan tálalhatjuk cikkekre vágva is.

Jó barnakenyérrel és egy pohár fehér borral tökéletes nyári vacsora

Mogyorós habcsóktorta bogyós gyümölcsökkel

Nutella. Mogyoró. Étcsoki. Málna-ribizli-áfonya. Tejszín. És mindez együtt...Igen...

És nem is kell annyit izgulni, mint a pavlovánál, megreped-e, ilyesmi. Ráadásul nem csupa cukor-tojásfehérje - a mogyoró sokat ad ízben a habos édességéhez.

Az angol nyelvű oldalakon Boccone dolce - édes falat - néven fut, és állítólag észak-olasz eredetű, de valószínűleg ez csak a mogyorós lapokra igaz. Egyébként  hogy is lehet egy ekkora, meglehetősen  tömény sütit falatnak (boccone) hívni??

A 20 centi átmérőjű lapok ellenére simán 12 adagnyi, ha a gyümölcsök frissességét akarjuk hangsúlyozni, akkor összeállítás után rögtön tálaljuk - ekkor a mogyorós lapok ropogósabb állagúak. Nálunk maradt belőle másnapra, és akkorra viszont fantasztikusan összeértek az ízek - nehéz volt megállni még egy, meg még egy szeletet. Szóval mi inkább egy hűtős érlelésre szavaztunk - legközelebb úgy csinálom majd, hogy előre összerakom, behűtöm legalább egy éjszakára, és a legtetejére a gyümölcsöt csak tálalás előtt szórom rá.

Hozzávalók:

8 db tojásfehérje
24 dkg cukor
1 tk. almaecet
15 dkg darált/durvára darált mogyoró

10 dkg étcsoki
1  dl tejszín
5 dkg nutella

3 dl jól behűtött tejszín
1 tk porcukor
1 dkg holland kakaó

kb. fél kiló vegyes bogyós gyümölcs

A tojások fehérjét lágy habbá vertem, ezután fokozatosan hozzáadtam a cukrot, további 4-5 percig vertem magas fokozaton, ezután adtam hozzá az almaecetet, és még további 1 percig vertem, míg fényes, tömör és sűrű lett, majd beleforgattam a részben durvábbra, részben rendesen megőrölt mogyorót.

(A mogyorót megforrósítottam egy teflonserpenyőben, míg a habverő dolgozott, ez dobott még egyet az aromán.)

Sütőpapírral béleltem két tepsit, - egy nagyot és egy kisebbet - a sütőpapír hátoldalára 3 db 20 centis kört rajzoltam. Ezekhez igazodva kentem egyenletesen a mogyorós habot a tepsikre - kb. egy centi vastag korongok lettek - és 100 fokon egy órát sütöttem, majd további 40 percig a lekapcsolt sütőben hagytam őket. ( Egyszerre sütöttem a három lapot a két tepsiben egymás alatti rácson, nem légkeverésesen, félidőben megcseréltem őket.)

 Az 1 dl  tejszínt felforrósítottam, az összetört étcsokira öntöttem, majd 5 perc után a nutellával sűrű, fényes csokimázzá kevertem.

 A 3 dl tejszínt habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukorral elkevert kakaót.

A kihűlt lapokról óvatosan lehúztam a sütőpapírt, rácsorgattam és elkentem mindegyiken a csokimázt, azután elosztottam rajtuk a kakaós tejszínt, igazságosan elosztottam rajtuk a gyümölcsöket, majd egymás tetejére pakoltam a lapokat.

Ez a recept volt a kiindulópont.

Csokis-barackos pite mascarponekrémmel

Egy igazi hedonista süti, de nem feltétlenül édesszájúaknak :). A magas kakaótartalmú csoki igazán karakteres benne, a szezonvégi, érett, megsült  barackok puhán omlósak, és az összbenyomásban inkább  csak a tészta édes. 

Ahogy a képeken is látszik, langyosan szeletelve kicsit húz még a csoki és a krém, de vendégeknek ilyenkor adnám, - esetleg egy nagy gombóc jó vaníliafagyival... - mert a barackok a sütés után idővel kicsit összeesnek. Mi másnap hűtőből is ettük, ekkor perfekt szeletelhető, finom hideg, de a tészta ekkor nem puha és  morzsálódós, hanem keményebb, és a barackok is elszomorodnak már rajta. Télen biztosan meg fogom próbálni banánnal is - langyosan, egy nagy bögre tejjel igazi comfort food lesz belőle.

Mindenféleképpen legalább 60%-os kakaótartalmú csokit használjunk, mert a többi nem fogja jól viselni a magas hőmérsékletet!

Az eredeti recept nem tésztaalapot, hanem felszeletelt kalácsot használ, ami inkább maradékhasznosításnak tűnt inkább nekem, viszont kaláccsal készítve gyorsabb, nem kell elősütni a tésztát, cserébe kevésbé testes szeleteket kapunk, mert a mascarponét beszívja sülés közben kissé a kalácsalap.

Hozzávalók:
- a tésztához:

15 dkg puha vaj

12 dkg cukor

1 tk. vaníliakivonat 

2 tojás

15 dkg liszt

1 tk. sütőpor

- a krémhez
25 dkg mascarpone
1 nagyobb tojás
3 dkg cukor
10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé ( én 75%-osat használtam)

10 -14 sárgabarack, mérettől függően

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Egy 20x20-as formát sütőpapírral béleltem, a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet, ha kicsit hűlt a süti óvatosan kiemelni majd a formából. Néhány vajpöttyel  ragasztottam a forma aljához és oldalához, és a hűtőbe raktam, mert a tészta nagyon sűrű, és kínszenvedés egyenletesen elkenni a forma alján, ha közben csúszkál a sütőpapír!

Az alsó tésztalaphoz  a vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot 5 perc alatt a kézi mixer legnagyobb fokozatán habosra kevertem, egyenként, fél perc alatt hozzákevertem  az egész tojásokat, majd a lisztet és a sütőport rászitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának), és egy lapáttal egyneművé kevertem a tésztát.

A sűrű tésztát  a formában kanállal osztottam el, és  egyenletesre  simítottam a kanál hátával. 20 perc sütés utána tészta tetejére öntöttem  a cukorral és tojásokkal elkevert mascarponét - épp csak sima massza legyen, nem kell levegőt keverni bele, mert akkor nagyon buborékosodik sütés közben, és ráfolyik a csokirétegre. Nagy lyukú reszelővel a krém tetejére reszeltem egyenletesen az étcsokit, majd errre sorakoztattam a fél barackokat, a tetejüket pedig kevés nádcukorral szórtam.

További 20 percig sütöttem a sütit, - ha alul erős a sütő, nem árt esetleg betenni alulra egy plusz tepsit, ne barnuljon nagyon a tészta alja.

Rácson hűtöttem ki.

A recept részben innen.

Kreol csirkenyársak uborka-paradicsom salsával

Nem, nem grillen készült, bevallom, mert kinek van kedve 38 fokban tüzet gyújtani, majd megvárni, még jó a parázs, holott még ha 10 körül reggelizünk is, kettőre már mindenkinek kopog a szeme az éhségtől...? 

15 perc alatt elkészült serpenyőben a konyhában - és nem, nem  a Balaton partján aludtak el, hanem az amerikai dél jellemző fűszerkeverékével készültek, ahol a konyhát a franciák, spanyolok, portugálok és olaszok gyúrták egybe a született amerikaiak és a behurcolt afrikai rabszolgák hagyományaival. Nálunk nagy kedvenc a jambalaya, amihez nélkülözhetetlen hozzávaló, de a rizs és az meglehetős csípősség miatt ez inkább téli étel, a meghatározó fűszerkeverék ízét meg mindenki szereti itthon. Lehet készen is vásárolni menőbb delikáteszekben, de én rég lelestem már az arányokat a gyönyörű fémdobozáról, és ez alapján otthon is egyszerűen elkészíthető.

A melléadott salsa iciripicirire vágott  uborkából és paradicsomból áll, egyszerű olívás öntettel, és azért nevezetes, mert közel 10 évnek kellett eltelnie (na jó, az első másfél nem számít ide, hiszen akkor nem tudott beszélni, ) hogy a Kisebbtől ilyet halljak, hogy: " De finom ez a saláta, anya, csinálj máskor is " Így nekem, azt kell mondjam,  megérte a hozzávalók munkás felaprítása, de bármilyen hideg zöldségsalátával ugyanilyen jó lesz.

Hozzávalók: (8 nyárshoz)

80 dkg csirkemellfilé

4 ek olívaolaj

3 tk. a  kreol fűszerkeverékből  (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű )

só

-a salsához

5 kisebb uborka

2 nagy, húsos paradicsom

esetleg pár sárga paradicsom/ körteparadicsom vagy kevés sárga kaliforniai paprika

- az öntethez:

30 ml extraszűz olívaolaj

2 tk lime-lé

1 tk. nádcukor

csipet só

4 nagy bazsalikomlevél 

A csirkemellet jó másfél centis kockákra vágtam, és egy órára állni hagytam a fűszerkeverékes olajban. Sót ekkor nem tettem a pácba, mert szerintem kiszárítja a húst, amit  ilyenkor vagy grillezéskor mindig csak utólag sózok. Nyársakra húztam, és egy nagy teflonserpenyőben, kevés olajon oldalanként egy percet nagy lángon megpirítottam, majd a lángot levéve fedő  alatt 2 percet tartózkodott, ezután pedig újabb 2 perc alatt a keletkezett kevés levét ismét nagy lángon, átforgatva elpárologtattam.

A salsához az uborkát meghámoztam, a paradicsomokat felszeleteltem és kimagoztam, és mindkettőt egészen pici kockákra aprítottam, és beleforgattam az öntetbe, amihez a bazsalikomleveleket apróra vágtam.

Mascarponés-karamelles-mogyorós sárgabarackpite

A nyár eddigi top sütije.

Ropogós mogyorós tészta, selymes mascarpone, tejszínhab, mézédes sárgabarack, egy kis karamellszósz - nem nagyon lehetett eddig überelni, és még hátravan a szilvás változat, de gyorsan csinálok még a barack végéből egy másikat, ráadásul a nyári zápor áztatta fényképezőgépem helyett :((( már nemcsak telefonyképezőgépem van, amivel ezt a gyatra képet buheráltam.
Szerintem még ütősebb is, mint az eredeti epres verzió, amit a júniusi Good Food-ból terveztem megsütni, de az eperszezonról lecsúsztam. Nem számított, sőt, a Nép sérelmezte, hogy miért ilyen kicsi lett, legközelebb csináljam csak a 24 cm-es formában nyugodtan.


Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

20 dkg mascarpone

1,5 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

6-8 sárgabarack - mérettől függően

- a karamellszószhoz:

10 dkg tejkaramell

6 ek. tej

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 3 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval.
A tejkaramellt kis lángon felolvasztottam a tejjel, a barackokat kimagoztam, kockákra vágtam és a felét hozzákevertem a krémhez.

A kihűlt tésztakosárba csorgattam a karamellszósz nagyobbik felét, ráhalmoztam a krémet, a megmaradt barackkockákkal megszórtam a tetejét és rácsorgattam a karamellszósz másik felét.

Pofonegyszerű luxussütemény, ha megérné a másnapot, még jobban összesimulnának az ízei a hűtőben.

24 cm-es mérethez +50%-kal emeljük a tésztához megadott mennyiségeket, legyen két centis pereme, a mascarpone pedig a standard 25 dkg-os dobozos. Minden más változatlan, kicsit kevésbé lesz duci egy szelet.

Szégyenkezős körteleves csak úgy

Szóval sikerült önmagamat alulmúlva szerény 47 órával lecsúsznom aVKF-ről, ami azért olyan nagy beéégés a tetejébe, mert egyik (ha nem A) kedvenc blogszerzőm, a már személyesen is megismert Cserke volt a háziasszonya. Magyaráztam én ezt neki alig egy hete, hogy van ám levesem, de már nem is olyan friss, meg nem is ilyet akarok, meg majdén... na ez lett belőle. Olvassa aki még idekattint néha, főzze, egye, mert végülis a hideg zimankós kanalaznivaló kitalált pályaművet elmosta a novemberi április, így ha behúzódunk teraszunk vagy erkélyünk napsütötte szegletébe, jól tud esni egy ilyen hideg leves még most is szerencsére.


Hozzávalók:

4-5 közepes méretű, illatos körte
fél citrom leve
5dl víz
1 nagy ek.méz
kevés cukor
2 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő (NEM liszt)
1 kk. vaníliaaroma (ezzel igazán tökéletes)
1 ek. Vilmoskörte (elhagyható)


A körtéket meghámoztam, kivágtam a magházukat és fél citrom levével, a vaníliakivonattal és a mézzel elkevert 3 dl vízben megfőztem. (Kb. 10 perc)

A maradék két dl. vizet hozzáöntöttem a tűzről már levett leveshez, (így elég langyos lesz elméletileg ahhoz, hogy ne rántsa össze a tejszínt) az étkezési keményítőt egy kevés cukorral elkevertem, simára kevertem a hideg tejszínnel, hozzákevertem a körtés léhez és pár percre visszatettem a tűzre, hogy összeforraljam. A tűzről levéve összebotmixereztem a levest és jól behűtöttem.

Egy kis pirított mandulaforgáccsal lehet sikkesíteni rajta.

Egy Klassz étteremben ettem a nyáron ilyet és egész tűrhető reprodukciója lett.

Roquefortos pite

Jólesett, meg el is szégyelltem magam, - mikor Ízbolygó kedves invitálását olvastam - , hogy így ellustultam a szabadság alatt. Pedig enni eszünk rendeset (meg nem rendeset) van kép is erről-arról, de hát nem lehet mindig újdonságokat főzni, (ismétlés itt nem a tudás, hanem az unalom anyja), továbbá igen érdektelen lehet mindig konzervatív ízlésű csemetéimre történő hivatkozásaimat olvasni.
Ezért amikor ez az ebéd készült, akkor persze lett mindjárt kétféle második, egy édes (majd később) és ez a felnőttes sós. A camembert-ig már eljutott az egyik kölök, de a roqueforthoz még nőni kell...

Hozzávalók:

leveles vajastészta a mélyhűtőből
5 tojás
fél doboz tejföl
10 dkg angolszalonna
4 nagy paradicsom
10 dkg roquefort
snidling
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A (szép emlékű) plus-os vajastésztalapokat hagytam kicsit kiengedni, azután kibéleltem vele az ovális sütőtálamat ( Kb. egy 26 cm-es kerek tálnak felel meg ) úgy, hogy legyen 3 centis pereme is.

A tésztát jól megszurkáltam, rárakosgattam az angolszalonnát, a paradicsomokat sóztam kicsit és leöntöttem a tejföllel jól elkevert, felvert tojásokkal.

A sütőben 15 percet sült, ekkor került rá szeletelve-morzsolva, - ahogy sikerült - a roquefort és snidling. Még tíz perc és készre sült.

Ha valaki csinos kicsike tálakban, vagy felfújtformákban csinálja, látványos vendégetető lesz belőle. A tojás és a tejföl szép homogén sárgás tölteléket képez, étvágygerjesztő látvány szeletelve is.

Valahogy most az "Egészséges finomságok" c. szakácskönyv van soron, mondanom sem kell, hogy megint elblicceltem a teljesőrlésű linzertészta-készítést.

Mandulás őszibaracktorta

Akinek szombat délelőtt fél tizenegykor még fogalma sincs róla, mi lesz az ebéd (már amit ő csinál, ugye) az halgasson inkább. Lehet persze magyarázkodni, hogy meg lehet szokni a terülj-terülj büféasztalt, majd egy gyors váltással a lángosost-palacsintást, de a Népnek akkor is enni kell adni. Persze a Nép nem könnyíti meg az ember lánya életét, ha a végső mentsvárként feltett kérdésre - hátha nekik van valami ötletük - rizsfelfújtat kérnek. Rizsfelfújtat, augusztus közepén.
A Nép óhaja tehát semmibe lett véve.

De szombat lévén legyen hát valami édes tészta, meg az idegenben úgy hiányolt jó kis húsleves, amit nálunk csak cápalevesnek hív mindenki, de az egy másik történet.
Ezzel mindjárt időt is nyerünk, hiszen egy húslevesnek minimum három órát kell gyöngyözve forrdogálnia, addig meg csak kisül valami másodikféle. Mondjuk egy jó nagy tepsi stíriai almás pite.
Csak a lényeg, az alma kevés hozzá itthon, de akkor leszaladunk a boltba, kell ez meg az még.
Mikor visszatérünk, konstatálhatjuk, hogy ezt-azt vettünk, csak almát nem...
Akkor legyen barackos süti...a sok precíz német szakácskönyv úgyis tele van velük.

Ezután csak azzal kell megbirkózni, hogy: elromlott a mérleg, tehát evőkanállal kell kiadagolni a mennyiségeket, a vajat meg szemre; kevés a darált mandula, tehát forralni kell vizet, mandulát beledobni, héjazni, darálni, tisztára mintha karácsony lenne; a tortát pedig összesen 60 percig kell sütni, három részletben. ( A precíz német szakácskönyv szerint " Egyszerűen elkészíthető" )

Viszont minden viszontagság ellenére fél háromkor már eszünk is - és a torta ha nem is egyszerűen elkészíthetőnek, de egyszerűen elpusztíthatónak bizonyult :)

Hozzávalók: (28 cmes formához)

30 dkg liszt
18 dkg vaj
16 dkg porcukor
4 tojás
12 dkg darált mandula
fél kk. sütőpor
1 ek citromlé
4 ek rum
5-6 db őszibarack


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a kerek tortaformát kivajaztam.

A lisztből, sütőporból, 6 dkg cukorból, a hideg, felkockázott vajból, és egy tojás sárgájából gyorsan omlós tésztát gyúrtam és betettem fél órára a hűtőbe.
Addig megküzdöttem a mandulával, a maradék 3 tojássárgát a maradék 10 dkg porcukorral, a rummal, a citromlével és a darált mandulával habosra kevertem.
Ezután a tortaformát kibéleltem a kinyújtott tésztával, úgy hogy 4 centis pereme is legyen, és jól megszurkálva 20 percig elősütöttem. A 4 tojásfehérjéből habot vertem, összekevertem a mandulás tojássárgájával és beleöntöttem a tésztakosárba. Ezután további 15 percig sült, majd rátettem a tetejére a meghámozott, kimagozott fél őszibarackokat ( akik egyébként identitászavarban szenvedve nem tudták, hogy ők magvaválók ) és 20 percig sütöttem még. (Megjegyzem, ha nem alkalmazok szelíd erőszakot, a barackok sohasem süllyednek bele a mandulás habba, úgyhogy legközelebb 5 perc sütés után ráugranak a hab tetejére)

A Nép véleménye mellőzésén könnyen túllépve együltő helyében felfalta a tortát a leves után.Ennyit a demokrácia hasznáról és értelméről.

Viszontagságosnak tűnő elkészítési módja ellenére ajánlom mindenkinek. Az őszibarack, a rum, a mandula és a citrom nagyon finom párosítás.

A Nova Szakácskönyvsorozat "Édességek" részéből.

Megint gazpacho

Hát nyilván nem egy nagy találmány két hét után megint majdnem ugyanazzal jelentkezni, de még azért van rá esély, hogy idén is jól fog esni egy meleg napon valakinek.
Igazából ez a recept megközelíti azt az ízt, amit egy spanyolországi nyaraláskor kóstoltunk, és mivel helyiek ajánlotta turistamentes étterem volt (legalábbis amíg be nem mentünk) így azóta is elhisszük, hogy ez az igazi, és kész.

Hozzávalók 2 személyre:

0,5 kg lehéjazott paradicsom
1 csokor petrezselyem
2 ek 10%-os ecet
1 tk. cukor
1 tk. apróra vágott bazsalikom(ha nem zöldfűszer, akkor több kell bele szerintem)
4 ek. olivaolaj
2 gerezd fokhagyma
csipet só

A paradicsomot reggel forró vízzel leöntve 10 percig állni hagyjuk, ezután lehéjazzuk és az össszes többi hozzávalóval összeturmixoljuk. ( A receptemben nem szerepel, hogy ki kellene magozni a paradicsomot, így aztán ezzel nem is szoktam vesződni...)
Ezután délig vagy estig a hűtőbe dugjuk a levest, majd ha eljött az ideje, pirított kenyér-kockákkal, kockára vágott uborkával, keménytojással tálaljuk - vagy csak úgy magában bekanalazzuk.

A forrást úgy tudom megadni, hogy ez a szürkeborítós szótárfüzetembe van felírva, amire a tesóm egy sünit rajzolt.

Arany gazpacho

Én sok mindent bevezetnék bizony Spanyolországból. A sziesztát, a meleget és a tengert elsősorban persze, azután meg a tapas bárokat és a sok finom enni- és innivalót ( a sangriát meg a sherry-t azt már bevezettem, bizony:)) a meleghez pedig a gazpacho-t.
(Titokban bevallhatom, hogy énnekem a bikaviadal is tetszik, bár ez biztos a fogékony serdülőkorban olvasott Hemingway-kötetekre vezethető vissza. Állatvédők lapozzanak.)

Egyszerűen nincs jobb ilyen melegben egy jégbehűtött gazpacho-nál. Már persze ki mit hív annak, merthogy egyforma gazpacho-receptbe még soha sehol nem futottam bele. Régóta csinálom azt, amivel úgy nagyjából eltaláltam a Miguel vendéglője hideg paradicsomlevese (tizenegy éve...) ízeit, erre a mostanira pedig egy szépséges szakácskönyvben bukkantam rá, amit az Embertől kaptam ajándékba.

A gazpacho egyébként mór örökség, úgyhogy bármennyire vicces is, eredetileg nem volt benne egy szem paradicsom sem, csak kenyér, fokhagyma, olívaolaj, citromlé, víz és só.


Hozzávalók:
(2 személyre)


20 dkg sárga paradicsom
15 dkg paradicsom
1 sárga kaliforniai paprika (nesze neked Espana)
1 szelet fehér kenyér
1 vöröshagyma
1 ek. ecet
1 gerezd fokhagyma
3 ek. olivaolaj
só


A kenyér felét vízbe áztattam.
A paradicsomokat pár percre forró vízbe tettem, azután megszabadítottam őket a héjuktól, kimagoztam és felaprítottam mindegyiket. Hozzáaprítottam a hagymát, a paprikát, hozzáadtam az ecetet, egy ek. olajat, sót, borsot és a kinyomkodott kenyeret, majd a botmixerrel simára turmixoltam.

A kenyér másik felét apró kockákra vágtam és 2 ek. olívaolajon a felszeletelt fokhagymával együtt kevergetve aranyszínűre pirítottam.


Lehet tálalni még kockára vágott uborkával, paprikával, plusz paradicsommal, felaprított vöröshagymával, sőt állítólag főtt tojással is.


A recept az Évszakok konyhája c. könyvből való;
kicsit alakítgattam rajta, pl. nem vitt rá a lélek hogy paradicsomlevet használjak nyár közepén a gazpacho-hoz, lilahagyma nem volt itthon, minek tegyek bele zöld kaliforniai paprikát, ha ez egyszer arany gazpacho, továbbá szerintem uborkát meg végképp hülyeség beletenni, mert ez nem uborkaleves. És leszűrni sem kell. A többi stimmel.

Nagyon jó volt, bár legközelebb igenis kap még egy kis bazsalikomot meg petrezselyemzöldet is.

Zsályás-baconos csirkemellcsigák

Sok szerettel ajánlom Cserkének és Loriennek...valahogy leálltak a csigafrontról és hiányzik!!

Egyébként Piszke vagyok, zsályafüggő... Annyira nem sajnáltam ebből sem a zsályát, hogy a család egyetértett abban, hogy esetleg lehetett volna kevesebbet is beletenni... Dehát ott a hatalmas, mindentkibíró zsályabokrom a kertben, egyenesen rálátni a konyhaajtóból, és ugye minél többet szedem, annál jobban hajt - ami egyébként érthetetlen, hiszen a talajban semmi tápanyag nincs, ebben biztos vagyok. A zsálya pedig - különösen a májusi friss hajtása - , pedig lényegében mindenre jó gyógyír: torokgyulladás vagy bonchitisz, álmatlanság vagy kígyóharapás - egyszerűen muszáj mindig kéznél lennie, azt hiszem, egyértelmű.


Hozzávalók (4 személyre) :


2 egész (vagy 4 fél ??...szóval ami két csirke melle volt) csirkemell
15 dkg bacon
1 csokor zsálya
néhány ek. olaj
só


A csirkemelleket kissé téglalaposabbre alakítottam - a lehulló darabok és az alsó része hova ment?? : igen! kockahusinak a kiskorúaknak - és kiklopfoltam. Beborítottam őket bacon-nel és zsályalevelekkel. Ezeket, ugye, lehet ritkábban is rakosgatni, mint én. A szeleteket feltekercseltem, és a tekercsek szélességétől függően három vagy négy fogpiszkálóval megtűztem a teljes keresztmetszetükben. Ezután 1,5-2 cm-es darabokra vágtam a tekercseket úgy, hogy minden csigát rögzített egy fogpiszkáló. Kívülről sóztam, és kevés forró olajban teflonserpenyőben mindkét oldalukat megpirítottam, majd lefedve, 1 dl fehérbort utánuk öntve még tíz percig pároltam.


Egy kis ratatuille figyel oldalt, de azért volt hozzá petrezselymes krumpli is.


Lajos Mari receptjét a Nők lapjából egyszerően muszáj volt a csiga- zsálya kombináció miatt kipróbálni. Finom!

Sült-padlizsán saláta VKF.! XVI.

Ott vagyok, ahol a part szakad. A halas fordulónál. Mert a saláta jó, a saláta egészséges, a saláta olyan sokféle lehet, csaképp Ember salátán meg nem él. A kiskorúakat hagyjuk is.
Szóval a saláta legfeljebb szerény kiegészítő lehet valami massszív húsétel ÉS köret mellé. De főszereplő...
Na jó, persze eszünk mi, hogyne. Caprese-t vacsorára, de legyen mellé friss kenyér és valami húsféle. A sokak által lenézett jégsalátát mindenféle más zöldséggel, ami kerül mellé a hűtőből, egy kis olivaoloajos-citromleves-fűszeres ilyen-olyan öntettel, görögsalátát nyáron rogyásig. A Waldorf is nagy kedvenc, de valahogy az nálunk téli játékos, a klasszikus majonézesekben meg a nagymamák járnak elöl.

Én csak egyet rontok el mindig: a cukros-ecetes levet arra a jó kis fejessalátára. Az nem sikerül sose.

Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán
1 doboz natúr joghurt
fél citrom leve és lereszelt héja
2 kk. méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 kis csokor petrezselyem
3 ág menta
só
bors
olivaolaj

A megmosott padlizsán két végétől megszabadultam és 1 centis karikákra szeleteltem, a nagyobbakat még félbe is vágtam.

A szeleteket megsóztam, megborsoztam és a kiolajozott teflonserpenyőben oldalanként 4-5 perc alatt szép aranybarna-foltoskásra sötöttem.

Amíg sült, összedobtam az öntetet: A joghurtot összekevertem a mézzel, a citromlével és a lereszelt héjával, a kimagozott és apróra vágott chlilipaprikával, belepréseltem a fokhagymát és hozzáaprítottam a zöldfűszereket.
A kisült padlizsánszeleteket forrón forgattam az öntetbe, aztán jól behűtöttem.

Ideális kísérője volt a vasárnap déli rántott húsnak, ami egyébként a nagyobb kiskorú gasztronóm szülinapi ebédrendelése volt.:)



A kiindulópont Stahl Judit padlizsánsalátája a Büntetlen örömök c. könyvéből.

Mentás zöldborsókrémleves

Kevés finomabb zöldségféle van szerintem a zsenge zöldborsónál - talán csak a némi cukorból, béta-karotinból és rengeteg nitritből álló friss új sárgarépa. Dehát az Élet tele van kockázattal. Ezért ilyenkor tavasszal mindenféleképpen ki kell menni a piacra, jól bevásárolni a zsenge borsóból, azután pedig haza kell menni, és megpucolás ürügyén jól megenni nyersen az egészet. Ezzel megoldottuk a hova-tegyem-vajon- a- fagyasztóba-problémát is, sőt - mivel úgyis jön a zsenge zöldborsó és annak, ugye, majd a következő alkalommal már biztos, de tényleg, kell a hely - , elővesszük a télire felhalmozott Iglo-készleteket és abból főzzük meg ezt a jó kis levest. Ha van kertünk és abban borsó terem, világért se főzzük meg semminek: ki kell menni és le kell legelni. Mentaügyben a szerencsésebbek a kertben letépnek pár levelet, de mivel a menta tarackosan terjed, képes elfojtani egy erkélynyi féltve locsolgatott petúniát is szerintem.Végső esetben beszerezzük valami multiból vagy a Herbáriából szárítva.


Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg zöldborsó
10 dkg krumpli
2 dkg vaj
fél liter húsleves (vagy fél kockából)
pici só
100 gr joghurt
5 kis mentalevél

A megolvasztott vajra dobtam a borsót és a vékony karikákra vágott krumplit, picit sóztam és lefedve pár percig pároltam. Ezután felöntöttem a levessel, és főztem amíg a krumpli is puha lett (kb.10 perc).
A tűzről lehúzva beletettem a mentaleveleket és botmixerrel pürésítettem, hozzáraktam a joghurtot is és visszatettem egyet forrni a tűzre.

A menta ízlés dolga, aki jobban vágyik az After Eight-feelingre, az tegyen többet bele, de szerintem így jól egyensúlyban voltak az ízek. És bár krémleves-ügyben tejszínpárti vagyok, itt a hűvös-savanykás joghurt jobban passzolt a menta ízéhez.
Felhívnám még a figyelmet a menta és a borsó színére, de ez már túlzás is.

Finom!!!

Gyümölcstorta retro

Még emlékszem amikor gyerekkoromban megjelent a a gyümölcstorta-forma, az a cakkozott szélű fordítsd-ki-tölts-bele-valamit-díszítsd-fajta. Úgyhogy ez nekem mindig a gyerekkoromat idézi fel, és mivel szerintem minimális erőfeszítéssel igazán kellemes külsejű süteményt lehet vele gyártani ezért gyakran szoktam csinálni. Van is már pár képem ilyen meg olyan tortákról de mivel hamarosan beüt az eperszezon, ezért ez került most be ide. Úgy gondolom, ennél már csak akkor egyszerűbb ha készen vesszük, de az biztos nem lesz olyan finom...

Hozzávalók:(28 cm átmérőjű formához)

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
1 kk. sütőpor
csipet só

a krémhez:

50 dkg sovány tehéntúró (Plus)
8 dkg porcukor
1 tk. vaníliaaroma (vagy 2 zacskó vaníliáscukor)

25 dkg eper a díszítéshez
fél csomag zselatinpor az utasítás szerint elkészítve



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem, hozzáhabverőztem a cukrot, egyenként a sárgáját, aztán beleszitáltam a lisztet és vele együtt a sütőport, aztán a piskótatésztát a kilisztezett-kivajazott formába öntöttem( hiába teflonos ez már, nem merem csak úgy beleönteni, a bordázat muszáj, hogy szép legyen...) és 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sült, a túrót (igazából ez ugye teljesen krémszerű, sima és quark a becsületes neve) a többi hozzávalóval kikevertem; amikor a süti kihűlt, beletöltöttem a krémet, díszítettem az eperrel, és áthúztam egy kevés zselatinnal.

Ennyi...

Zöldborsós-tonhalas penne

Csak hogy ellentmondásból ne legyen hiány... Psimth ide vagy oda (lásd: P.G.Wodehouse: Forduljon Psimthez - mindenki olvassa el és dobja fel vele egy pocsék napját, és utána ismétlődően újra számos másikat), azért halat enni kell. Mert egészséges, kell az ereknek, koleszterinnek, agynak, a benne található számos nehézfém pedig a májnak. Tehát van a tarsolyomban jópár halas étel, amit a lelkesedés alacsony foka eddig nem juttatott el a bejegyzésig. Péntek pedig egyébként tésztanap, úgyhogy ez a gyors ebéd született meg a kamrából:

Hozzávalók:

35 dkg penne durumtészta
15 dkg zöldborsó
1 doboz 185 gr-os tonhalkonzerv
1 csokor felaprított petrezselyem
3 ek olaj
sok frissen őrölt bors
só

A tésztát lobogó sós vízben 15 perc alatt nem al dentére, hanem amúgy magyarosan puhára főztem.
Addig a (mirelit) zöldborsót egy teflonserpenyőben az olajon átforgattam és lefedve, sózva 5 perc alatt (csakis Iglo) megpároltam. A tonhalkonzervről az olajat lecsorgattam, hozzáadtam a zöldborsóhoz, a petrezselyemmel meg a borssal jól átforrósítottam, a kifőtt tésztával összekevertem, és karakteresebb (most Pannónia) sajttal tálaltam.

Ha hagyunk mindent kihűlni, és adunk hozzá 2-3 ek olívaolajat (vagy aki szereti a halízt, egye fene, ne öntse le a konzerv olaját), csavarunk rá egy fél citrom levét és reszelünk rá a héjából, kiválóan eladhatjuk tonhalas-zöldborsós tésztasalátának is.

Ez nálunk két adagnak számít és 20 perc alatt kész van.

Levendulás süti

Veszélyes dolog a gasztroblogokon szörfözni. Biztos mindenki esett már bele a szebbnél-szebb képek csapdájába. Megesett már, hogy csupán a kép alapján tudtam, ilyen nekem is kell. De be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.
Ez itt már hónapok óta nem megy ki a fejemből. ( És készülök a zöldteásra is. )
Persze messziről jött blogger az ír és fényképez le, amit akar. Jó, jó, hogy Provance-ban mindenbe levendulát tesznek, meg levendulás créme brulée és egyáltalán, de azért voltak fenntartásaim. Kezdetnek egy levendulás porcukorral nyitottam pár hete; hát valószínű, el kellene mennem levendulatermesztőnek. ( Nyugisabb foglalkozás biztos, mint a jelenlegi.) Kertünk új-mexikói talajtani - és egyre inkább éghajlati - viszonyai között a levendula az egyetlen növény, amely mindenféle tutujgatás nélkül kb. huszonötszörösére nőtt pár év alatt. Most kiderült, illóolaj-tartalma is az eget verdesi. 5 szál levendulavirág pár nap alatt kővé változtatott 15 dkg porcukrot, és ha lecsavarom az üveg fedelét, beleszagolva úgy érzem, egy nagy kád levendulás habfürdőt szortyogok befelé.

Most hogy a soha-vissza-nem-metszett bokor újra virágzik, eljött a megfelelő alkalom. A pasik elmentek roncsderbire, senki nem nyaggatott, mikorra lesz ebéd, így nekiálltam, miután megsaccoltam, egy ausztrál bloggernél mennyi lehet az oz és a cup.


Hozzávalók:

6,5 dkg finomított kristálycukor
1 ek. szárított levendulavirág (kimértem: 3,5 gr)
14 dkg vaj
1 teáskanál reszelt citromhéj
24 dkg liszt
3 tojássárgája

1 csésze porcukor

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.

A kristálycukrot és a levendulát összekevertem, habosra robotgépeztem a vajjal, beletettem a citromhéjat is, majd egyenként hozzákevertem a tojássárgákat és a végén kézzel összedolgoztam a liszttel. Pihentettem fél órát a hűtőben.

1,5 cm vastagra nyújtottam, kiszúrtam, porcukorba forgattam és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 percig sütöttem. 20 db lett belőle.

Nagyon különleges, de egyszerre-egy-darabot süti. Hihetetlen jól el van találva a citrom-levendula egyensúly, a család viszont megoszlott a megítélésében.

Viszont legközelebb:
- vékonyabbra fogom nyújtani. A széle már enyhén barnult, de belül még nem volt
teljesen átsülve.
-a tészta típusából ítélve jobb mindent jó hidegen összekeverni. Lehet, hogy benne
van a leírásban, csak én nem emlékeztem.

Gyümölcsös bedobálós

Egy sütemény, amihez nem kell sütni tudni. ( Igazából szerintem a muffinhoz sem kell, legyen bármilyen rafinált.) Csak a hozzávalók kellenek, egy közepes méretű tepsi, meg esetleg némi ambíció a tetszőleges gyümölcsdarabok művészi elrendezésű ( de valamennyire igazságos elosztású ) bedobálásához. Négytagú család felfalja 25 perc alatt, langyosan. Személyes tapasztalat.

Hozzávalók:

3 tojás
25 dkg cukor
25 dkg kliszt
1 sütőpor
késhegynyi szódabikarbóna
1 pohár tejföl
kb. 30 dkg idény- vagy fagyasztott gyümölcs
csipet só
vaj a tepsi kikenéséhez

Az egész tojásokat habosra kevertem a cukorral (robotgéppel, de csak a gyorsaság miatt), hozzákevertem a sütőporral, szódabikarbónával és a csipetnyi sóval elkevert lisztet és a tejfölt. Kivajazott, kilisztezett - jelen esetben kerek, 26 cm-es - formába öntöttem, kiraktam őszibarackkal és ribizlivel, és előmelegített 180 fokos sütőben tűpróbáig (kb. 35 perc) sütöttem.

Tejszínhabot elvisel, de nem létszükséglet.

Anyukám receptje valahonnan.