Amiből van ezer a neten és nekem is van pár könyvjelzőm innen-onnan. De meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy a házi nutella ne legyen olyan-mintha-nutella , mert ugye aki nutellát akar enni, az nutellát akar enni, és nem olyan-mintha-nutellát. Elképzeltem, hogy majd a gyerekek áhítattal néznek rám, és javasolják, hogy most azonnal nyissunk egy saját nutella üzemet, mert ez olyan jó, tökolyan, mint a nutella, de tényleganya. És kijárnak rá a kamrába, ahol az eredeti, mostanában már aranyárú 400 grammos üvegből egy hét alatt elszublimál a csokis mogyorókrém, ÉS érdekes módon soha egyetlen nutellás kiskanál nincs a mosogatóban vagy a mosogatógépben ...ugye tudjátok, miért...?
Ezért azután úgy döntöttem, elolvasom mi van az üvegben, és akkor tudni fogom, mi kell a házi nutellához.
Nem kell a szívhez kapni, semmi durva műanyag nincs benne. Az összetevők ( mennyiségük sorrendjében kell egyébként feltüntetni): cukor, növényi olaj, mogyoró 13 %, zsírszegény kakaópor 7,4 %, sovány tejpor 5%, tejsavópor, emulgeátor (szójalecitin) és vanilin.
Nyilván nem meglepő, hogy a cukor a legtöbb, hiszen tudja mindenki, a nutella ÉDES. Nagyon édes.
Na és persze kalóriadús, hiszen van benne zsíradék is rendesen. Növényi olaj. Szerintetek? Én nehezen tudom beleélni magam, hogy házilag készült cukros-kakaós napraforgóolajat kanalazok, de azt sem tételezem fel, hogy a növényi olaj kizárólag moogyoróolaj lenne, mert akkor a nutella nem ennyibe kerülne a boltban, hanem sokkal többe. Én kókuszzsírra tippelek, ami szobahőmérsékleten kellemesen sűrű állagot ad. Ez sem olcsó, szóval nem tudom, mi van az igazi nutellában, de eldöntöttem, az enyémben vaj lesz. Az arányok persze nincsenek ezekből az üvegen, így csak tippelni tudtam, gondolván, az állag majd igazol.
Mogyoró. Nálunk az terem a kertben, így igazán költséghatékony házilag a nutella, de azért elgondolkodtató, hogy a hivatalos receptúra szerint 100 gr-ban csak 13 gr van, igaz? Ezért én meg is emeltem az arányát, és megpirítottam, hogy intenzívebb legyen az íze.
Zsírszegény kakaópor, pipa, igyekeztem nagyon jót haszálni, bár a második nutellás körben már elsajnáltam a Van Houten-t és meg kell mondjam, érződött is a gyengébb cucc.
Tejpor - pipa.
Tejsavópor - kapható, de még sose volt a kamrámban. Mivel 100 gr nutellában 5 gr alatti mennyiségben van, úgy döntöttem, talán nem fog hiányozni az autentikus ízhez.
És most jutunk el a kulcsösszetevőhöz, aminek a nutella az állagát köszönheti: a szójalecitin. Igen, ez E szám, de legalább természetes anyag, igaz, tuti GMO, de mindegy, mert ilyet nem tartok a kamrában. Viszont ez egy emulgeálószer, ami azt jelenti, hogy ez felelős a sima, homogén állagért, és a zsírok, zsírban oldódó anyagok, a víztartalmú alkotórészek tökéletes egymáshozsimulásáról gondoskodik.Vagyis, hogy a nutellánk ne váljon szét elemeire, és ne nézzen ki gusztustalan trutyinak azután, hogy szépen összekevertük az alkotórészeket. Ez azért is fontos, mert a mogyoró magas olajtartalmú, és én nem akartam darabos krémet, viszont a mogyoró tökéletes őrlésével szabadul fel mogyoróolaj is rendesen, a cukorral darálva szinte pasztaszerű állagot kaptam.
Nem mellesleg a neten kerengő legtöbb recept pont ezért használ csokoládét a házi nutellához: abban eleve benne van a szójalecitin, homogenitás megoldva.
És mivel a növényi olaj, mint opció kiesett, a vaj meg azért nem annyira kenhető hűvösen, muszáj volt valami folyékonyat csempészni még a házi nutellába, hogy ne kockákra vágva kelljen a palacsintába tenni, ezért kevés tejszín és méz játszott szerepet.
Ja és a vanillin: ha megkóstoltok egy kiskanál nutellát, nagyon odafigyelve, akkor szerintem abszolút kiordít belőle az erős (mű) vanília: ennek egyébként ízfokozó hatása van, úgyhogy nem véletlen, hogy belerakták.
Na ezek után, hogy így kielemeztem a nutellát (deráérezanő) így készült otthon:
(450-500 gr)
15 dkg porcukor
2 ek. méz
2 ek tejszín
12 dkg vaj
10 dkg mogyoró
3 dkg holland kakaópor
2,5 dkg tejpor
1 tk. vaníliapor (vagy helyette 2 tk vaníliakivonat)
A mogyorót megpirítottam és amennyire lehetett, ledörzsöltem róla a héját. Kávédarálóban ( igen, nem tesz neki jót, de mindent a tudományért) a porcukorral együtt daráltam le több adagban, míg csak bírta a gép, mert az egyes körök végén az anyag nagy része már pasztaszerűen tapadt.
A vajat, mézet, tejszínt, tejport és a vaníliaport kis lángon langyosra összeolvasztottam, hagytam hűlni, majd hozzákevertem a mogyorós-porcukros pasztát és a kakaóport, simára kevertem. A vaj és a mogyoróolaj együtt így már túl sok volt a száraz összetevőknek, kb. két evőkanálnyi kivált, azt egyszerűen leöntöttem a masszáról.
Szobahőmérsékleten tökéletesen kenhető, és ha csak úgy meg akarjuk kóstolni, akkor még kiskanál se kell hozzá ;).
Zárható üvegben kell tárolni, és a benne lévő vaj szavatossági ideje korlátot szab a kamrapolcon való álldogálásnak. Igaz, ez a mennyiség szerintem egy palacsintázás meg egy kalácssütés alkalmával nálunk simán elfogy.