Csokoládés-mascarponés brownie

Szerintem ez nyert eddig a a blogon - és a konyhámban - az 1. számú csokis édesség kategóriában...

A brownienak, mióta kb. 100 éve ki- vagy feltalálták (vagy csak egyszerűen elfelejtettek sütőport tenni egy kakaós-vajas piskótába) annyi variációja létezik, ahány szakács készíti. Én is csináltam már többféleképpen, és sietség ide-vagy oda, alapvetően nem a "gyorsan süssünk egy kockákra vágható, just-for-dummies" fajta brownie híve vagyok. Olyankor nem brownie-t sütök, hanem egytojásos kakaós lepényt a horvátilonából. Annak is megvan a helye a hétköznapokban, ez a brownie viszont annnyira dekadens, bűnösen sűrű csokoládés, a mascarponetól lágyan olvadó, hogy tulajdonképpen kockákra vágni és csak úgy megenni értelmetlen pazarlásnak tűnik.

Annyira szenzációs állaga és íze van, hogy valamilyen formával kiszaggatva, szobahőmérsékleten, mellé jéghideg cukrozatlan felvert tejszínnel vagy savanykás gyümölccsszósszal tálalva egy nagyobb vendégséghez elég, ha tányérdesszertet kreálunk belőle. A másik, szintén nem elvetendő lehetőség, hogy megsütjük, felvágjuk, néhányan pár óra alatt eltüntetjük és azután veszünk egy bérletet a konditerembe.

Hozzávalók: (16 adag, ha kockákra vágjuk, és egy ebéd után még sok is)


22 dkg vaj

12 dkg étcsoki (75 és 60% os kakakótartalmú kombóval l dolgoztam)

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

2 tk vaníliakivonat

6,5 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg étcsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj




A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert kakaót.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

Mivel nem bíztam a 20x20-as formámban, annak ellenére, hogy a brownie, mondjuk így, nem mentes a zsíradéktól, kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes, sötét csokoládés belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A teteje tulajdonképpen egy ganache, egy kicsit be lehet tenni a hűtőbe, hogy dermedjen, de a sütit inkább szobahőmérsékletesn tálaljuk.

Persze el lehet hagyni a tetejéről a csokikrémet, de minek??? Hiszen egy kockán az csak alig 1 dkg plusz csokit jelent...ugyanmár...

A Recipezaar receptje, kicsit kevesebb cukorral, és kakaóm épp 5 dkg volt csak otthon.

Mascarpone sk., otthon

Ez csak egy ürügy volt, hogy egy kicsit úgy csináljak, mint aki főz...
De mostmár hamarosan...holnaputántól...kár, hogy ésszerűségi okokból úgy kellett döntsek, először a kamrát kéne rendbevágni, mert valószínűleg van változatos dobozokba rejtve 5 kg mazsola és 10 csomag kókuszreszelék, rengeteg sütőpor, de tortazselé egy se (esetleg fordítva) ,viszont nincs fél kilónál több liszt, cukor meg egyáltalán, ellenben sikerült vennem 10kg kapirgálós csirkét pont akkor, mikor bedöglött a mélyhűtő.

Szóval Cserke, meg Lúdanyó (azt hiszem) itt a megoldás a gumiízű-állagú mascarpone prblémájára. Főzni kell otthon.

Már az Olasz Kulináriát olvasgatva feltűnt, hogy a mascarpone házilagos előállítása nem egy nagy boszorkányság, és amikor egy kis retro-hetvenes évekbeli konyhaboltocskában megláttam 1500 pénzért az ételhőmérőt ( a népi Kína egyszerű, de nagyszerű terméke, bár valami flancos olaszos nevű Kft. forgalmazza), akkor már tudtam hogy egyszer lesz nekem igazi házi mascarponém. Sőt, ezután már csak ilyen lesz mindig.

Ne is várja senki az összehasonlítást egyik boltival sem, mert nem is lehet összehasonlítani. Sűrű, sárga, van neki íze - mascarpone-íze-tejszín-íze - picit savanykás-édes egyszerre. Jobb csak akkor lehetne, ha házitejről gyűjtünk tejszínt, de azért fél liter alatt nem érdemes nekiállni, úgy meg tejtermelők előnyben.

Nem kaptam sehol sem nem ultrapasztőrözött tejszínt sem (még a Metróban reménykedem) - igen, és benne van az a béna karragén stabilizátor is, ha netán valaki fel akarja verni - de ennek ellenére működött; hétvégén tiramisu lesz.

Ja és az ára ebben a csúnya válságos, ködös, sötét világban igen vigasztaló: német tejszínekből csináltam, egyik poharas, másik kettő dobozos kétdecis, pontosan 26, 6 dkg lett 500 ml tejszínből, ami testvérek között is alig 400 Ft környékére jön ki. Ja és most láttam, hogy az ismert magyar gyártmányban van ám tej is.. De minek??


Hozzávalók:

0,5 l tejszín

1 ek. citromlé





A tejszínt lassú tűzön kevergetve felmelegítettem 80-85 fokra, közben hozzáadtam a citromlét, és a legkisebb lángra áttéve, ezt a hőfokot tartva kevergettem 15 percig.

Ekkor kb. annyira sűrű csak, mint egy vékony sodó: a kanál hátán vékony réteg tapad meg belőle.

Ezután levettem a tűzről, hagytam kihűlni és egy szűrőben, vékony vászonzsebkendőn keresztül 24 órát hagytam csöpögni a hűtőben.

A technikai megvalósítást BakingObsession-tól lestem el.