Sörös marharagu velefőtt petrezselymes krumpligombóccal

Biztos vagyok benne, hogy akik anno a lassú, kemencében sütést kitalálták, nem azért tették, mert utána még álmosan kóvályogtak, üres tekintettel bámultak maguk elé  és semmittettek lényegében  egész vasárnap. Helyette  etettek állatokat, rengeteget, zsákoltak, válogattak, őröltek, tartósítottak terményt és termést, szőttek-fontak, meg mindenféle hasonló, nagyon hasznos, télre felkészülő dolgokat csináltak.

A kemence helyett megteszi egy sima sütő is, főleg ha etetés, zsákolás, szövés-fonás helyett be kell iktatni vasárnap egy minősítő versenyt meg egy cirkuszlátogatást gyors egymásutánban, alig megszakítva egy ebéddel, ami után igazából egy jó nagyot kéne aludni, míg be nem sötétedik, majd azt kis szünet után folytatni másnap reggelig.

Hozzávalók. ( 4 személyre)

70 dkg marhahús ( lábszár vagy comb)

4 ek olaj

25 dkg gomba

1-1 fej  vörös és lilahagyma

1 nagyobb sárgarépa

1. tk. bors, 

só

1 babérlevél

1 ág rozmaring

0,5 l világos sör ( a Dobozok Őre nem engedett csak egy könnyű Steffl-t felhasználni)

- ha szükséges alá sütés közben, még kevés víz

40 dkg főtt krumpli

10 dkg liszt

1 kis csokor petrezselyem

só

Annyira gyönyörű, fiatal lábszárat kaptam, hogy sajnáltam felkockázni, inkább  szép kerek, centis szeleteket  vágtam  belőle, és a szeleteket a felforrósított olajon, egy vastagabb aljú, teflonbevonatú lábasban gyorsan megkapattam. Rádobáltam a négybevágott, megmosott gombát és a durvára felvágott kétféle hagymát, sóztam, lefedve kicsit hagytam levet engedni, majd felöntöttem a sör 2/3-ával, hozzáadtam a fűszereket, a felkarikázott répát. Lefedve - elég jól záródó, nehéz fedővel -  a 170 fokra előmelegített sütőbe raktam 3 órára. Közben egyszer öntöttem hozzá a sör maradékát, majd kb. még egy deci vizet.

Asütési idő végén a  krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem, majd mikor már langyosra hűlt, gyorsan összegyúrtam az apróra vágott petrezselyemmel és a liszttel. Nagyobb diónyi gombócokat kerekítettem, beraktam a hús mellé a szaftba, és 200 fokra felvett sütőben még 15 percig főztem együtt a raguval.

Szörnyburger -VKF! XXVII.

Kissé kétségbeestem, mikor Lúdanyó kiírásának végére értem. Merthogy saját edddigi tapasztalataim tulajdonképpen azt támasztják alá szülinapi buli ügyben, hogy a fiúkat a kaja a legkevésbé érdekli. Persze, legyen valami ennivaló, de a nyári szünet kellős közepén nálunk a szülinap arra jó, hogy 10-12 fiúgyermek ordítva focizzon órákig a 48 fokban, tűző napon, a kertben, majd ezután levonuljon a kiserdőbe számháborúzni, ami szintén ordítozással jár, leolvasásilag meg vitatkozásilag, hogy most akkor le van-e olvasva valaki vagy nem. Ezért például süthettem én az ünnepelt rendelésére tűzhányó tortát, meg spanyol hadigálya tortát - a közönséget azért megkímélném a művészi élménytől - az csupán olyan kötelező feladat volt a fiúknak, hogy gyertyagyújtás, gyorsan meg kell enni, aztán irány, action. Legmeglepőbb módon az idei, teljesen prosztó, kerek, csokis piskóta-csokis ganázskrém-marcipán oroszlán tortának volt a legnagyobb sikere, alig jutott belőle a szülőknek. Igazából egészséges bulikajáról meg végképp nem tudok beszámolni, talán a bio kölesgolyót kivéve, aminek akkor jön el az ideje, amikor 4-5 órányi maximális aktivitás után tizen ülnek a dolgozószoba asztalán felpréselődve a számítógép elé, és változatlanul ordítoznak, mert támadnak a klónok.
Meg hát a gyereket persze nevelni kell, egyfolytában, mert neveletlen lesz, de ha a szülinapján chipset kér meg kólát, amit tudatos szülei csak ünnepnapokon vásárolnak neki, azt is kisüveggel, akkor a szülinapi buliján van az is. Összefoglalva tehát, nálunk leginkább is isznak, mégpedig (ez itt a reklám helye) horvát citromos ásványvizet szopókás üvegből, rajta filctollal mindenki neve, és azután utántöltünk, nehogy kiszáradjon a csapat.
De hogy azon kívül, hogy időzítsük nyárra a szülinapot (tkp. szüljünk nyáron, ugye) , rebegjünk fohászokat a jó időért, zavarjuk ki a kölköket a kertbe meg az erdőbe és itassuk őket rogyásig, legyen valami fiúknak való ötlet is, itt a szörnyhamburger, amihez csak tetszés szerinti mindenkicsináljaahogyszereti fasírt/hamburger, zsemle, rengeteg ketchup és pár szeletelt mandula kell - a fogaknak. Ha megeszik benne a zöldségeket, az meg már bónusz.
Ja, kamaszlányoknak lehet esetleg vámpírként előadni, Meyer után szabadon...

Nézz bátran szembe a szörnnyel

Egy ezeréves Tina magazinból való az ötlet, ott talán olajbogyó szeme volt, de azt szerintem Ízbolygó és Tintaleves gyerekeken túl egyetlen általam ismert gyerek sem szereti :)

Görögpörkölt - Stifado

Valószínűleg nincs olyan görög vendéglátóegység, aminek az étlapján ne szerepelne. Ebből eredően pedig az is nagyon valószínű, hogy nincs két egyforma recept sem, mindenki esküszik a sajátjára, és száz százalék, hogy görög fórumokon és blogbejegyzésekben késhegyre menő vita folyik arról, hogy kell e bele rozmaring,ecet, továbbá mennyi hagyma kell a húshoz. Ha tudnék görögül, biztos szórakoznék legalább úgy rajta, mint a lecsó vagy a brassói itthoni nekifeszülésein. Persze az is lehet, hogy a görögök nem görcsölnek ennyit, mint mi itthon, és senki se érzi, hogy nála van spanyolviasz kulcsa... Én a főzni és főzni hagyni híve vagyok, egye mindenki és nevezze úgy mindenki és szeresse úgy mindenki ahogy akarja - és hagyja a másikat is úgy enni, főzni, szeretni ahogy az akarja, nekem speciel soha egyetlen emblematikus klasszikus nem szokott teljesen egyformán sikerülni, nyilván a légköri viszonyok miatt, meg mert utálom a dogmatizmust a főzésben is. A filozófiai rohamom viszont passzol, ha már görög ételről van szó.


Hozzávalók:(2-3 személyre)

0,5 kg marhahús (felsál)

kevés liszt

olaj

25 dkg vöröshagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

2 dl száraz vörösbor

1 ek ecet

2 babérlevél

2 centis fahéjrudacska/fél kk fahéj

fél kk. szerecsendió

1 késhegynyi őrölt bors

1 ág rozmaring

3 paradicsom

2 ek paradicsompüré

só


A nagyobb kockákra vágott marhahúst lisztbe forgattam és a forró olajon kevergetve átpirítottam. Hozzáadtam a felvágott hagymát, fokhagymát, sóztam, pároltam együtt kicsit, azután hozzáöntöttem a bort és az ecetet, a fűszereket, a felkockázott, kimagozott paradicsomokat, a paradicsompürét, és lefedve fél órát pároltam. Ezután hozzáöntöttem fél liter vizet és a közben 180 fokra melegített sütőbe toltam, szintén lefedve. Mivel szép fiatal marhát kaptam, további két óra alatt a mártás besűrűsödött, a hús pedig omlós lett. Néha rá kellett nézni, nehogy lekapjon, de úgy rémlik, vizet már nem kellett önteni hozzá.


A recept nagyjából innen van, nálunk nincsenek nagy rajongói a sült, nagydarab hagymáknak, ezért kimaradt belőle.

Sofrito

Csak elő kell vennem egy Durell-könyvet, és már ott is vagyok Korfun. (Nem az Alexandriai négyesre gondoltam ;), hanem a Családom és egyéb állatfajták-tól induló sorozatra.) Ha valaki megkérdezné, mi szerintem álmaim piknik-helyszíne, akkor nagy eséllyel indulna egy ottani olajfaliget, ami a sziklákkal körülvett, homokos öbölhöz vezet lefele, omladozó kőrakásokkal megtámasztott teraszokon keresztül, lenn már látszik a Földközi-tenger legtisztább partja, a tenger változó kékje, a kabócák pedig ordítanak, ahogy a szárnyukon kifér, de ez engem cseppet sem zavar...

Ez egy tipikus korfui fogás, és csak mikor megcsináltam itthon is, jutott eszembe, hogy nem is találkoztam - rajtunk, magyarokon kívül - a petrezselyem ilyen tobzódó felhasználásával másutt.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 szelet marhahús ( hátszín, vagy comb pl.)

kb. 1 dl olívaolaj

2 nagy csokor petrezselyem

2 dl száraz fehérbor

5 nagy gerezd fokhagyma

1 kis babérlevél

frissen őrölt bors

liszt

só

A húst fél centi vastag szeletekre vágtam, lisztbe forgattam, és a teflonserpenyőbe öntött, kisujjnyi olívaolajon oldalanként 1 perc alatt gyengén átpirítottam. Kivettem a serpenyőből a húst, félretettem és gyenge lángon éppcsak átmelegítettem a fokhagymagerezdeket (annyi kell ahány szelet húst csinálunk, plusz egy a serpenyőnek, mondta a pincérnő), hozzákevertem a felaprítottt petrezselymet is, visszaraktam a húst, beledobtam a babérlevelet, hozzáöntöttem a bort és még annyi vizet, hogy a folyadék a serpenyőben ellepje a húst. Sóztam, borsoztam és fedő alatt 1,5 óra alatt puhára pároltam. (Ez függ a marha korától, én most gyönyörű, világos színű, szinte borjúhúst kaptam.) Közben egy kevés vizet még utána kellett öntenem, a végén pedig levettem a fedőt, és elpárologtattam a felesleges folyadékot, hogy sűrű, zöldes, illatos mártás maradjon csak.

Úgy tálalják, hogy a sűrű mártást a hús tetetjére szedik.

Köretként két kis padlizsánt centis karikákra vágva sütöttem meg kedvenc répagolyóimmal együtt, olívaolajjal átkenve, jól megborsozva, egy citrom levét ráfacsarva, 15 perc alatt, 10 perc után átfordítgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokon. ( Előzőleg a padlizsánt be kell sózni, 20 percig állni hagyni, hogy a leve kicsorogjon.)

Burgundi marhahragu

Amikor 10 fokos eső permetez, és a rengeteg befőznivaló szemrehányóan bámul közelről az ember arcába, akárhányszor kinyitja a hűtőt, ideális az olyan ebéd , amit csak össze kell rakni, és szépen megfőzi magát, továbbá kifejzetten őszi-téli lélekmelegítésre való, abszolút aktuális így a nyári napforduló idején.

A vörösboros marhapörkölt némileg szofisztikáltabb változata ez a francia parasztétel, amit klasszikusan cseréptálban, kemencében készítenek, és ahány ház, annyi szokás, ahány szakácskönyv, weboldal, annyi recept. Ami biztos, és persze minden boros ételhez alapszabály, hogy rossz bort semmihez sem érdemes hozzáadni.

Alapfűszerei a kakukkfű , babér és a bors, kerül bele répa, gomba, hagyma többféle is, meg persze szalonna. Ha előző este eszünkbe jut, pácolhatjuk is a húst éjszakára a borban a fűszerekkel, de enélkül is igazi gazdag, sűrű, jóillatú és kerek szaftot kapunk, csendes szuszogással kanalaz mindenki az asztalnál. A borból, amit használunk akarunk hozzá, mindjárt két üveg kell, egy az ételbe, egy pedig a poharakba...


Hozzávalók: (4 személyre)


80 dkg marhahús (felsál

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

10 dkg füstölt szalonna

1(+1) üveg száraz vörösbor (cabernet sauvignon v. más testes fajta)

2 ek. konyak

4 paradicsom (vagy 1 ek. paradicsompüré)

2 sárgarépa

10 dkg csiperkegomba

1 tk. kakukkfű

fél csokor petrezselyem

2 babérlevél

só

bors

1 púpozott ek. liszt

2 ek olaj

5 dkg vaj


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A felolvaszott vaj és az olaj felforrósított keverékén egy vastag falú nagy serpenyőben pár perc alatt, kevergetve megpirítottam a felkockázott szalonnát, hagymát és a felszeletelt gombát. Szűrőlapáttal kiszedtem, félretettem, és két részletben ( hogy ne főjön a kiengedett levén, hanem piruljon) barnára pirítottam a zsíradékon a falatnyi darabokra vágott húst is. Liszttel megszórtam, átkevertem ismét, hozzáadtam a kicsit felmelegített 1 üveg bort, a babérlevelet, az összezúzott fokhagymát, a vastagabb karikákra vágott répát, a kimagozott, szeletelt paradicsomot, óvatosan sóztam, borsoztam és jól lefedve a sütőbe tettem.
2 óra után öntöttem utána egy kis húslevest ( csirke főtt épp, de persze a marha a tökéletes..), majd a harmadik óra végén hozzáadtam a gombát, vöröshagymát és szalonnát, a petrezselymet és néhány kisebb szál friss kakukkfüvet, meglocsolgattam 2 ek. konyakkal és még egy fél órát hagytam a sütőben.

A fűszerek a hús mennyiségéhez képest visszafogottnak tűnnek, de így szépen egyensúlyban van minden íz szerintem.

Ha előző éjszaka pácoljuk, akkor a borba tesszük a fűszereket, a hagymákat , répát, a húsra öntjük, majd reggel leszűrjük, és azután ugyanígy járunk el.

Szerintem egyszerűen, friss kenyérrel a legjobb.


Ezeréves, "Francia finomságok dióhéjban" c. szakácskönyvből.

VKF! XIX. Romantikus vacsora....

Nincs ember a földön, akinek erről elsőre nem a kettesben eltöltött, gyertyafényes, gondosan megválasztott terítékkel és halk zenével kisért vacsorálgatás jut eszébe. Pedig ha jól belegondolunk, egy megfelezett vajaskifli lehet legalább olyan romantikus.

Szóval a külsőségek csak kellékek, és annak a valaminek ott belül kell elvarázsolnia a helyzetet...

Ehhez képest pedig akinek gyerekei vannak már, igencsak törheti magát, hogy saját otthonában romantikus vacsorát szervezzen. Ilyenkor vagy a lelkifurdalás árnyékolja a helyzetet : "elpasszoltuk", ugye, őket; vagy maradnak és pont azon az estén nem sikerül elaludniuk még 10-kor sem, vagy a vacsora közben kell sürgősen pisilni felkelniük, vagy ami a legrosszabb, kitör rajtuk a nátha, köhögés, allergia vagy valami hasonló. Arról nem is szólva, hogy nevetségesen dugdosni kell előlük a desszertet, aminek végül úgy is az a sorsa, hogy a gyerek(ek) este 11-kor créme brulée-t vacsorálnak az ágyban ülve, angyali vigyorral a képükön.

Ezért most elhatároztam, hogy Doki kiírásához fűzött, némileg cinikus megjegyzésem ellenére én most kéretlen tanácsot osztok olyanoknak, akik elsőre és nem túl nagy tapasztalattal próbálnak az sk. vacsorán keresztül is hatást gyakorolni az ellenkező nem tagjaira.

Azaz az én romantikus vacsorám itt és most, (meg általában) olyan, hogy:
- lehetőleg sikerüljön és kevés dolgot lehesen elrontani benne,
-valamint elő lehesen készíteni, ezzel esélyt adva magunknak arra, hogy alkalmatlannak találjuk szekényünk egész tartalmát arra, hogy viseljük valaha is, különös tekintettel az adott estére, és megmoshassuk háromszor a hajunkat, megállapítva, hogy az eredmény egyik mosás-szárítástól a másikig csak rosszab lett.


Legyen előétel, mert mellette jót lehet beszélgetni: ezt most magamtól emeltem be ide, mert bevallom, ez lemaradt: füstölt pisztráng-krém.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt pisztráng
1/4 vöröshagyma
2 púpos evőkanál tejföl
1 nagy tk majonéz
fél cirom leve
kevés fekete bors
1 ek száraz sherry(nem kötelező)
snidling a díszítéshez

Az összetört pisztránghoz kevertem a finomra vágott hagymát és a többi hozzávalót. Lehet pirítóssal, vagy - a szervezés megkönnyítése érdekében - rozskenyérrel tálalni.


A főétel:

Kevés olyan pasit ismerek (sőt egyet se) aki nem rajongana az olasz(os) kajákért. Ez majdnem biztos választás, a hozzávalók:


25 dkg óriás csiga - tészta
25 dkg darált marhahús
1 kis doboz sűrített paradicsom-konzerv
2 nagyobb, húsos, kimagozott paradicsom
3 dl víz
5 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk. bazsalikom
1 kk. oregano
1kk. kakukkfű
kevés őrölt bos
só


A ragut simán megcsinálhatjuk előző nap.

A felforrósított olivaolajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, meg is sózva. Átpirítottam rajta a húst fehéredésig, majd hozzáadtam a felkockázott, kimagozott, hámozott paradicsomot és a sűrített-paradicsomkonzervet, beledobtam a babérleveleket, és a vizet hozzáöntve, lefedve, kis lángon 20 percig rotyogtattam. A főzés vége előtt raktam hozzá a fűszereket és utánsóztam.

A tésztacsigákat a zacskón lévő utasítás szerint 13 percig főztem, azután beletöltögettem a ragut, kapott némi sajtot a tetejére és 10 percre ment a 200 fokos sütőbe.

Egészen a sütés fázisáig a célszemély érkezése előtti időben előkészíthető, az előétel alatt pedig megsül.

A csigákat a Tesco-ban lőttem, ritkán látom, de megteszi a canelloni is, az mindig kapható.


Desszert:


Körtés Tatin-torta


Ebben szintén az a könnyebség, hogy egy része előkészíthető, másrészt mélyhűtött leveles tészta használható hozzá.

Hozzávalók:

6 közepes, keményebb körte
25 dkg cukor
2 dkg vaj
kb 20 dkg leveles tészta

A körtéket négybevágtam és kivágtam a magházakat. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A 26 cm-es teflonserpenyőmben összeolvasztottam a vajat és a cukrot, azután szépen sorban-körben beleraktam a a körtenegyedeket és jó közepes lángon 20 percig pároltam. Ekkor a cukor már enyhén rózsaszínes volt. Ezután 5 percet töltött még a sütőben. (A teflonserpenyőnek nem levehető a nyele, így az kapott egy kis alufóliaburkolatot.)

Eddig szintén elkészíthető akár előző nap, a körték csendben hallgatnak a konyhasarokban.

A vajastésztát a serpenyőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű körré nyújtottam, és a körtés-karamelles keverék mellett a serpenyő szélénél a kilógó részeket befelé körbedugdostam, a tésztát villával jól megszurkáltam.
A 200 fokos sütőben 15-20 perc kellett hogy elkészüljön. (Tökéletesen jól váltja a csigákat a sütőben.)

Ezután tálra borítottam és diófagyival tüntettük el nagyon gyorsan. Lehet esetleg jó hideg tejszínhabot, créme fraiche-t vagy sűrű joghurtot is adni hozzá.

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

Chilis bab (nálunk)

Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:



Hozzávalók:

60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj
só

A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.

Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.

Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.

Ui: (a legkevésbé rémes fotó)

A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.

Rozsdás hús

Epe- és gyomorbetegek gyorsan nézzenek mást.

Régesrégóta főztük (vagy inkább sütöttük) otthon lányok ezt a receptet, amit anyukám egyik szomszédasszonyától tanult - aki állatorvos feleségeként az ínséges 80'-as években is rendszeresen jutott szép marhahúshoz -, amikor egy kósza Lakáskultúra főzési rovatából (Lajos-Hemző szerintem) megtudtam, hogy mi a becsületes (fenti) neve. Ott mintha lett volna még valamivel bonyolítva, de én maradtam a mi verziónknál.
Az egész lényege, hogy ha már mindennap (vagy legalább másnap) nem veszünk/eszünk borjúbélszínt, akkor is részesüljünk a szánkban finoman elomló marhaszelet élményében.


Hozzávalók:

70 dkg marhahús ( pl. comb, felsál )
70 dkg vöröshagyma
só
bors ízlés szerint
kb. 1 dl étolaj

A 30 cm-es teflonserpenyőmbe annyi olajat öntöttem, hogy kb. fél centi vastagon álljon benne. A hagymát vékonyan felkarikáztam és sírtam. Az olajat felforrósítottam a serpenyőbe pakoltam a hagymát, átforgattam az olajban, jól megsóztam és beletettem a sózatlan(!!) húst úgy, hogy alul-felül hagyma borítsa. Ezután a serpenyőt befedtem ( pont ráillő, jól záró fedő kell ) és előbb közepes lángon jól átdinszteltem, majd a lángot levéve pároltam-sütöttem még kb. másfél órát. Néha rá kell nézni, és pótolni kell a fedő alól kiszökő gőzt vízzel. A végén - mikor már szinte teljesen sima volt a szaft .-, levettem a fedőt, hogy teljesen besűrűsödjön, és csavartam rá feketeborsot.

Ekkor lehet még sózni is, mert a hagymás szaft alapvetően édeskés, és ez ízlés dolga.

Fűszeres krumpli volt hozzá: A krumplit nagy hasábokra vágtam, és öt percre bezúdítottam egy fazék lobogó vízbe. Leszűrtem, leszárítottam papírtörlőn és fűszeres olivaolajban átforgattam. (Kéne egy jó kis olajspray) Sóztam és 180 C-ra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 20 perc alatt kész lett.

Na ez is egy olyan recept, amit leírni bonyolultabb, mint elkészíteni. A hús még soha nem lett kemény, rágós, de azért nem árt nappali fénynél megítélni a marhahús színét: minél világosabb, annál fiatalabb.
A hagyma-hús arány mindig 1:1, nálunk a fenti mennyiség kétszemélyes...