Aszalt szilvás-marcipános sült alma fahéjas tekerccsel

 

Ma újabb recept következik a Tchibo sütőformájához, most egy desszert, ahol az alkotóelemeket egyszerre készítettem el a formában, így pont  négyszemélyes adag készült. Alma ide, marcipán oda, a gyerekeknél a fahéjes tekercs volt a sztár - a hozzávalók háromszorozásával fahéjas tekercsekkel lehet megtölteni az egész formát.

Sem az almához, sem a tekercsekhez nem használtam sütőpapírt, a 200 fokos sütés ellenére semmi nem ragadt a formába, tökéletesen épen és könnyen kivehető volt belőle - a töltelékeknek persze nem szabad kifolynia - , az almák pedig teljesen egyenletesen sültek.

Vasárnap éjfélig tart a játék, ahol a formához való receptötleteket és/vagy arra a kérdésre várunk választ, hogy hány helyen található a Tchibonak üzlete Magyarországon - ehhez a Tchibo weblapja segítséget nyújt.

A recepteket, válaszokat ide küldjétek: piszkeblog@windowslive.com

A forma adatait megtaláljátok a webshopban illetve a tegnapi, zöldséges recept posztjában.

És akkor jöjjön a recept:

Hozzávalók:

4 nagyobb alma

6-8 szem puha aszalt szilva (ha szárazabb, áztassuk  meleg vízben)

5 dkg marcipán

fél dl konyak vagy más alkohol (gyerekekébe tejszín)

3 gr szárazélesztő

1 kk. cukor

15 dkg+ 2 ek. liszt

5 dkg cukor plusz 2 ek. cukor

2 ek.langyos víz

1 kicsi tojás

2+1 dkg vaj

0,25 ml tej

2-3 teáskanál fahéj

A tejet és a vajat mikróban pár másodperc alatt összelangyosítottam

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben egy kávéskanál cukorral, és tíz perc alatt felfutni hagytam.

A lisztet összemértem a cukorral, fakanállal hozzákevertem a tejes-vajas keveréket, azután a tojást, simára kevertem, majd a felfuttatott élesztőt. 2-3 percig kell ekkor még keverni a lágy tésztát - a liszt minőségétől is függ mennyi folyadékot vesz fel, a lényeg, hogy lisztes kézzel éppen gombóccá formálható legyen.Ha túl lágy, akkor a 15 dkg-on felül lehet még lisztet adni hozzá. 

Egy órát hagytam kelni, majd hozzágyúrtam még a plusz 2 ek. lisztet. Lisztezett munkalapon 10x40 cm-es téglalappá nyújtottam, 1 deka puha vajjal megkentem és rászórtam a 2 ek. cukorral elkevert fahéjat.

A tészta széleit körben fél centire behajtottam (hogy ne folyjon ki a töltelék) hosszában feleztem, azután az 5X40 centis csíkokat elkezdtem feltekerni a rövidebbik oldala felől, közben tízcentinként megálltam és a már feltekert részt levágtam - azaz így nyolc, 5-6 cm  magas vékony tekercset kaptam, amiket az alsó behajtott szélű felükkel 4-esével ültettem a forma mélyedéseibe.

A második kelesztési idő alatt (20 perc)  a sütőt előmelegítettem 200 fokra, az almák tetejét levágtam, magházát kivájtam, (az alját óvatosan, hogy benne maradjon az alkoholos/tejszínes szaft) megtöltöttem a felkockázott marcipánnal és aszalt szilvával, felöntöttem a konyakkal és a tejszínnel. Őket is a formába raktam és 35-40 perc alatt a tésztával együtt sütöttem készre - az erős felső lángom miatt a tésztát szokás szerint félidőtől alufóliával takartam. (Az alma sütés közben nem reped összevissza, ha az "egyenlítőnél" a héját éles késsel körbevágjuk)

Langyosan tálaljuk, a puha tekercsekkel tunkolható az almában maradt szaft, de egy gombóc vaníliafagyival fokozhatjuk az élvezeteket :).

Marcipán-eper-proseccohab-torta

Bárhogy utálom a hosszú posztcímeket, vagyis a hosszú ételneveket, amikről mindig a többnek látszani akaró éttermek jutnak eszembe, jobb ötletem nem volt. Illetve eljátszottam mindenféle Piszke-kopirájt névvel is, mert ez a húsvétra készült torta saját fejlesztés, de ebben meg szerény és visszahúzódó lényem akadályozott meg. Így maradt a puszta leírás, azzal a magyarázattal kiegészítve, hogy már egyszer elmeséltem itt, mennyire szeretném, ha Anthon Berg, a  dán királyi udvar szállítója a mi utcánkba is rendszeresen szállítana... de nem jutott el fülükbe a gyengéd célzás. Maradt tehát a viszonzatlan rajongás a ötletadó csokijuk, a marcipános-epres-pezsgős iránt, és ebből született ez a süti. Csak azt tudom még hozzátenni, mint a tavaly húsvéti somlói tortánál: hosszú lesz, de megéri a fáradtságot.

Mandulás-csokis piskótaalap: (26 cm-es formához)

4 kisebb tojás

4 ek. cukor

2 ek. liszt

1 ek. kakaó

2 ek. darált mandula/mandulaliszt

fél kk. sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. 

A tojásokat robotgéppel sűrű, világos, krémes habbá vertem a cukorral, majd a többi hozzávalót hozzászitáltam, óvatosan összekevertem és a sütőpapírral bélelt kapcsos formában kb. 15 perc alatt megsütöttem. A kinyitott sütőajtóban hagytam kihűlni.

Két részre vágtam, az egyik lap ment a fagyasztóba, lesz más belőle.

Amíg a tészta sül, elkészíthető két következő réteg: az epres-joghurtos krém és a marcipánhab.

Az epres-joghurtos krémhez:

25 dkg eper

2 púpozott ek. porcukor

1 tk. vaníliakivonat

500 gr joghurt

2 dl tejszín

1 habfix

5 lap zselatin

3 ek. víz

Az első 4 hozzávalót összeturmixoltam.A zselatint a vízben megáztattam, lassan kevergetve kis lángon óvatosan simára  feloldottam, majd az epres krémbe  csorgatva kézi mixerrel belekevertem. A tejszínt habbá vertem a habfix-szel, és a joghurtos krémhez kevertem.

20 cm-es,  az alján sütőpapírral bélelt  fém tortaformába öntöttem, hűlni és dermedni hagytam. (Kb. 2 óra elég volt.)

A marcipános habhoz:

25 dkg marcipán

3 dl tejszín

3 lap zselatin

2 ek. víz

A lapzselatint a vízben felpuhítottam, majd óvatosan melegítve teljesen feloldottam.

A marcipánt elmorzsoltam és 1 dl tejszínnel kicsit összemelegítve sűrű krémmé kevertem össze. A tejszínt kézi mixerrel habbá vertem, fokozatosan hozzákevertem a marcipános részt is, majd hozzákevertem a langyos zselatint. A krémet a formába visszarakott mandulás piskótalapra simítottam. 

Hűtő.

Amikor az epres krém is megszilárdult, óvatosan a marcipánhabos réteg közepére fordítottam.

Ezután jön a borhabkrém, ami most prosecco-habbá alakult, ez az egyetlen munkásabb része a tortának.

Hozzávalók:

3 dl száraz prosecco

4 tojássárgája

7 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 lapzselatin

2 ek. víz

Egy lábasban vizet forraltam, és a fölé helyezett fémtálban kb. 10 perc alatt kézi mixerrel a duplájára, könnyű habos krémmé kevertem a tojássárgájákat, a cukrot és a proseccot. A lapzselatint beáztattam, majd a vizet leöntöttem róla és a meleg krémbe belekevertem.

Ezután a tálat hideg vízbe állítottam és kb. további 5 percig tovább keverve lehűtöttem a krémet.

A tejszínt habbá vertem, és beleforgattam a krémbe.

A hűtőben várakozó marcipános-epres rész tetejére öntöttem, és egy éjszakát dermedni hagytam. (Külön bónusz, hogy sikerült a mennyiségeket úgy belőni, hogy a borhab normálisan befedte  az epres réteget, és nemcsak oldalra jutott belőle :))

A torta tetejére 30 dkg fagyasztott ribizlit 2 ek cukorral felfőztem, hozzáadtam még 2 ek. ribizlilikőrt is, átpasszíroztam, és a biztonság kedvéért fél csomag piros tortazseléporral is átmelegítettem a szirupot. 

Ez klasszikusan zselésítő nélkül menne, miroir-nak hívják fransziásan, de képtelen voltam megjegyezni a behízelgő képű, ám általam igen csodált James Martin receptjét a Tv Paprikán.

Bár az ibolyás macaronok sehogysem illettek a képbe, de ha már sikerültek, akkor főszerepet kaptak az ünnepi torta tetején. Ha engem kérdeztek, ez a torta: nem túl édes, könnyű, elegáns, a prosecco-hab pedig mindent visz.

Marcipános eperdzsem

A nagyon jó és a nagyon-nagyon jó párosítása. A genetikában ez állítólag nem szerencsés, tekintve hogy az anyatermészet az átlagot preferálja, ezért minden odafele tendál, de ennél a kombinációnál ez a szabály nem érvényes. Felénk még mindig van eper, és az ára is elfogadható ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben dzsemként végezze. Az egyik macskánk kedvenc játékai pedig a tavalyi termésből a mandulszemek ( nem, a képen nem azok vannak, amiket egész télen egérnek nézett), amiből annyi termett, hogy házi mézes marcipán is készült belőle.

Hozzávalók:

1 kg eper

0,5 kg cukor

1:2 dzsemfix

20 dkg marcipán (minimum feles marcipán legyen)

1 tk. mandulaaroma (nem a zöld!! a fehér dr. Oetkeres)


Az epret krumplinyomóval összetörtem, hozzákevertem a dzsemfixet és a cukrot a leírás szerint, pár perc után, mielőtt teljesen kész lett volna, hozzáadtam a felkockázott marcipánt és még egyet forraltam rajta. A habját közben kicsit leszedegettem, sterilizált, forró üvegekbe töltöttem, fejenálltak, kamrapolcra sorakoztak.

A marcipánkockák lassan azért beleolvadnak, viszont legközelebb csökkentem a cukor mennyiségét,annyival, amennyi a feles marcipánban van, és kicsit növelem a gyümölcsét, mert emiatt állásában kissé meghígult a dzsem. Nem féltem, hogy emiatt nem fogyna, főleg, hogy így vaníliafagyihoz is elég jól megy...

Az ötlet egyébként Dr.Oetkeréké, csak ők erdei keverékkel csináltak. Hozzájuk képest én egyből megdupláztam a marcipán mennyiségét, sőt mandulaaromát is tettem bele, és szükség volt mindkét tuningra szerintem. Aroma helyett amarettolikőrrel is jó lehet, ha gyerek is eszik belőle, a főzés elején kell hozzáadni (mármint a likőrt, nem a gyereket), és egyszerűen ki kell forralni az alkoholtartalmat.