MMM: Mézes mandulás madeleine

Egyértelműen kiütötte a madeleine nálunk a muffinokat a tízórais dobozból, és egy ekkora, kb. 25-30 madeleine-re elég adag sem húzza keddnél tovább. Főleg, hogy a méz és a mandula dob egyet a tulajdonképpen szimpla piskótaszerűségen, amit nem egy szakács, hanem egy író tett világhírűvé, valójában azonban csupán kissé kifinomultabb, mint a jó öreg muffin, ami manapság már nem számít annyira trendinek, pedig éveken keresztül kihúzott a pácból, amikor vasárnap este kiderült, hogy nincssemmitízórairaagyerekunjaaszendvicset. Csak az egy-két órás várakozási-hűtési idő teszi kicsit bonyolultabbá a madeleine-t, de ha csalunk, és sütőport teszünk bele, akkor várni se kell, és púpos lesz, ahogyan annak lennie kell.

A méz miatt kicsit óvatosabban kell ezt a változatot sütni, oda ne kapjon, de egy icipicit direkt jó a karamelles méz aromája, így a tízórai mellett esetleg lehet egy csokifondü vagy panna cotta kísérője is, ahogy Gordon Ramsey tanította az angoloknak az októberi GoodFoodban.
Én egy kicsit emeltem a süti méztartalmán a cukor terhére, így, ha valamilyen aromásabb mézet használunk, annak tényleg érezni is lehet majd az ízét. Bocs, Gordon...;)

Hozzávalók:

3 tojás

6 dkg cukor

4 dkg méz

8 dkg liszt

4 dkg darált mandula

8 dkg vaj


Az egész tojásokat habosra, világosra és könnyűre kevertem a mézzel és a cukorral - ez kézi mixerrel is legalább 10 perc volt. Ezután hozzákevertem az átszitált lisztet és a mandulát, majd a felolvasztott és kihűt vajat, amiből egy evőkanálnyit meghagytam a forma vajazásához.
2 órára betettem a hűtőbe a tésztát.

A sütőt 180 fokra melegítettem elő, és a vékonyan vajazott formában - teflonos, és úgy tapasztaltam, lisztezni nem szükséges - 10 percig sütöttem a piskótákat.

Ui: Úgy láttam, a héten a Corákban akciós a spéci forma, nekem nagyon bevált.

Málnás madeleine

Ahogy Doki írta egyszer, szezonja most azért is van (és a meggynek is) mert muszáj az elfelejtett titkos aranytartalékokat felélni a mélyhűtőből, hogy azután újabbakat képezzünk az idei termésből.

A legelsőnek kipróbált alaprecepttel csináltam, csak kihagytam a vaj tisztítását, ami csak az ízét befolyásolta kicsit, mert lemaradt az enyhe mogyoróaroma, helyette viszont a fagyott állapotban beletördelt pici málnadarabok éppcsak felengedtek a sütés végére, nem áztatták el a tésztát - a frissel biztos szaftosabb lesz - szóval épp ideális készletfelszámoló sütemény.

Hozzávalók:


17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só

10 dkg fagyott, mélyhűtött málna.


A vajat felolvasztottam.
Kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

1 óra pihentetés a hűtőben púposabb madeleineket eredményez, de ha sietünk kihagyhatjuk ezt a lépést, vagy a liszthez adjunk 1 kk. sütőport.

Az áthűlt tésztába óvatosan belekevertem a mélyhűtőből fagyosan kivett és összetört málnadarabkákat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Kb 40 nagyobb madeleine lett belőle.

Kókuszos madeleine eperszósszal

Nálunk a madeleine jött látott és győzött. A kiskorúaknál erős versenyben van bármelyik csokis keksszel a kedvencek listája első helyéért. Nálam is, mert az elkészítésének bonyolultsága nagyjából egy alapmuffin szintjén mozog, rengeteg lesz belőle, ezerféle ízvariációban el lehet készíteni és viszonylag jól bírja a tárolást is. Mivel a teaszezonnak vége, már nem a tea ízesíti az alap-madeleine-t, hanem bele lehet keverni mindenféle mást ( a csokisat azért kicsit túlzásnak érzem) és gyümölcsszósszal bármilyen vacsora- vagy ebédvendégség desszertjeként is megállja a helyét, egyszóval igazi jolly joker.
Most nem a klasszikus recept alapján készítettem, hanem Ina Garten kókuszosát egyszerűsítettem le egy kicsit, de csak azért, hogy még kókuszosabb legyen.








Hozzávalók:


3 nagyobb tojás

10 dkg cukor

12 dkg olvasztott vaj

15 dkg liszt

1 kk. sütőpor

3+2 ek. kókuszreszelék

- a szószhoz:

15 dkg eper

1 tk. porcukor

1 ek. citromlé

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, a vajat megolvasztottam, a kókuszreszeléket pedig 1 ek cukorral megdaráltam a kávédarálóban. (Bocsánat, Bosch.)

A madeleine-sütőimet minimális olvasztott vajjal kikentem, és 2 ek kókuszreszelékkel is megszórtam a formákat.

A vajat és a cukrot a robotgép középső fokozatán habosra és világosra kevertem a cukorral. Hozzákevertem az olvasztott vajat és belekevertem a sütőporral átszitált lisztet és a megdarált kókuszreszeléket.
A formákat 3/4-ig töltöttem a literes mérőedényből. (Mindig abban keverem ki, így a legegyszerűbb, csak ki kell öntögetni a tésztát.)

A madeleineket 12 perc alatt szép világossárgára sütöttem.

A szósz hozzávalóit összeturmixoltam és átpasszíroztam.

Madeleine

A sárga ételek GBT-s témájáról rögtön ez a kis semmiség süti jutott eszembe. Proust ugyan nagyon megmarketingelte, de valójában - ha az alapreceptet nézzük - igazából egy kellemes, elég édes, vaníliás piskótaszerűség, olyan, amit - bár egyébként is puha - sötét téli délutánokon teába lehet mártogatni.
Előnye viszont a könnyű elkészíthetőség, és hogy ezerféle ízvariációt lehet belőle kihozni, vagy tea helyett lehet melléadni valami ütősebb szószt, gyümölcsöset vagy csokisat - bár nálunk az első 12 darabot csak úgy magában a gyerekek 5 perc alatt eltüntették a reggeli után.

Ebben a receptben a plusz egyedül a barnított vaj használata, ami ad egy kis mogyorós-diós mellékízt (talán), nem ördöngösség, de nem muszáj ilyet használni, nyugodtan lehet sima olvasztott vajat is használni, úgy kb. 10 perc kell, és már lehet is sütni.


Hozzávalók:

17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só


A vajat egy vastag aljú lábasban felolvasztottam és lassú lángon kb. 20 percig gyöngyöztettem - a végén teljesen tisztán lehetett érezni a mogyorós-diós illatát, nagyon finom :). Ezután dupla törlőpapíron keresztül átszűrtem, hogy az apró barna részecskéktől megszabaduljak.

Amíg a vaj készült, kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Ennyi tésztából 44 nagyobb madeleine lett.

101 Cookbook receptjét használtam.


És egy kis OFF:

Igen divatos virágokat dobálni a gasztrofotókon ide-oda, én se tudtam/fogok ennek ellenállni, mert kétségtelenül feldobják a képet, ráadásul szerencsés vagyok, mert kéznél vannak.

Itt téli jázmin látható: Igénytelen, nagyon korán virágzó cserje. A nagyon korán valójában januárt jelent, de idén nem tudott kibontakozni nálunk a kocsibejáróról rálapátolt méteres hó alatt. Kevésbé havas teleken annyira jól esik ránézni, igazi gyönyörűségek a sötét januári napokban fagyálló, világító sárga virágai. Ráadásul könnyen terjed, hajtásai a földig hajolva legyökeresednek.