Semmi kis gombás tészta

Mert elérkezett a majdnem-mindennap-főzzünk-kétfélét ideje. Egy gyerekbarát menü, 90%-ban olaszos vagy rántotthús, esetleg valami fullos szénhidrátos cucc, meg valami, amit a megfáradt szülők ennének, némi változatosságra számítva a félórás ebédszünetek után. Így azután legyen minden gyors is, főleg ha 40 fok van a konyhában.
A gomba és a kakukkfű biztonsági párosítás, tésztához, húshoz, magában ragunak, tölteléknek valamibe. mindenhogy jó.

Hozzávalók: (2 személyre)


20-30 dkg spagetti

25 dkg barna csiperke

3 dkg vaj

4-5 ág friss kakukkfű vagy 1 tk. szárított

1 tk. liszt

1 dl tejszín

frissen őrölt bors

só


A felforrósított vajon 2 perc alatt átpirítottam a felszeletelt gombát, kicsit megsóztam és hagytam, hogy 3-4 perc alatt a leve majdnem elpárologjon. Megszórtam a liszttel, átkevertem, hogy nagyjából mindenhová jusson a gombára, ráöntöttem a tejszínt, belehúzkodtam a kakukkfűleveleket, megborsoztam és 1 perc alatt összeforraltam.

A tésztára még várni is kellett...

Egybensült karaj whisky-s gombaszósszal

Ha lehetne kérni, akkor most kellene valami illatfelhő közvetítés...

Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.

Hozzávalók:

70 dkg rövidkaraj

só

bors

3-4 ek olaj


-a szószhoz: (inkább 2 személyre)


25 dkg barna csiperke

1 kisebb hagyma

3 dkg vaj

2 csapott tk. liszt

2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)

0,6 dl tejszín

2 ek. Ballantines

2 kk. dijoni mustár

1 csipetnyi reszelt citromhéj

só

bors


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.


Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.

Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.

Borókás fusilli

Ezek soha nem esznek húst, halat,tésztát...stb???? Folyton csak süteményt??
Nem,nem. Csak sokszor teljesen átlagos vonalon mozgunk, ami nem ítéltetik elég érdekesnek egy blogbejegyzéshez. Négy emberre főzni úgy, hogy mindig mindenki szeresse, meg a gyerkőcök hozzájussanak - főleg a közétkeztetést morzsoló iskolai időszakban - a szükséges fehérjéhez, rosthoz, vitaminhoz, azaz főzni úgy, hogy tutira megegyék : nos az kevés teret hagy a kísérletezésnek, hacsak nem akarok egyszerre mindjárt kétféle főételt, netán hozzávaló köretet főzni. Plusz a leves és valami édesség, mert persze azt mindenki szereti, szóval ki se látszanék a konyhából. Márpedig a főzés nem cél, hanem eszköz , és ki kell használni, hogy egyelőre még értékelik a társaságomat, és fontos az együtt töltött idő.
Most persze könnyen beszélek, amikor egy hét Klasszikus Hazai Nyaralás alatt közelébe se mentem a konyhának. Meg is fenyegetett az Ember, hogy majd ő bizony lefotózza a lángosokat, palacsintákat, hekkeket meg mindenféle igazi strandkaját, és felteszi ide, hogy íme. De nem tette.
Aztán mivel kiderült, hogy ezekkel egy hét alatt mindenki unásig, de legalábbis jövő nyárig teletöltekezett, itthon jöhetett megint a fakanál.

És szóval eszünk például tésztát is, sokat, csak durumból, mindenféle szószokkal. A kiskorúak viszont eddig semmilyen mártást ki nem voltak hajlandóak próbálni az egy bolognain kívül, le se írom, hogy helyette mit szoktak rátenni. Ezt viszont hajlandóak voltak megkóstolni, és egyetértettek abban, hogy nem is rossz. ( Kicsit édeskés ugyanis.) Már jöhet is a gyámügy, mert gin is van benne.

Hozzávalók:

1 doboz 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv (én aranyfácán fan vagyok)
3 ek olivaolaj
3 nagy szem paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kk.barnacukor
2 dl főzőtejszín
1,5 dl víz
10 szem borókabogyó
1/2 dl gin
só

Az olivaolajon megfuttattam a lehéjazott, kimagozott, kockákra vágott paradicsomot és a sűrített paradicsomot, hozzáadtam az átpréselt fokhagymát, néhány csipet sót, a cukrot, a főzőtejszínt, a vizet, a borókabogyót és a gint. Kb 20 percet rotyogott lassú tűzön, fedő alatt. Ekkorra szerintem az alkoholtartalom teljesen elillant belőle, de megmaradt halványan a borókás íz, illetve valamennyit dolgozott a borókabogyó is benne.

A tészta nálunk nem al dente, mert úgy nem szeretjük.
Sajtként most a nyári magánimportból származó Grana Padano került rá, előszedve a hűtő titkos mélyéről.

A kaja Stahl Judit csavart tészta vodkaszósszal receptje nyomán készült, mert viodka nem volt otthon, és úgy ítéltem meg, hogy az a kevés gin már nem jó semmi másra. Most amikor vissza akartam keresni, látom, hogy egy másik könyvében van ám Penne borókabogyós mártással is. De az másmilyen. Na mindegy.

Piszkeszósz :-)

Ez ugye nem maradhatott ki... Hivatalosan egres, de hívják még köszmétének, büszkének, pöszmétének is. Mindenesetre mikor blognevet kellett választanom, egyből beugrott, hogy ebbe aztán tuti nem köt bele a rendszer.
De vissza a szószhoz. A piszkét természetesen már az ókorban is... stb, a ribizli rokona, leves, mártás, szósz készíthető belőle; évekkel ezelőtt csináltam konyakos piszkedzsemet, de a receptem eltűnt valahová. Mint növény, igen igénytelen, legalábbis nem emlékszem, hogy gyerekkorom több évtizedes öreg bokraival bárki bármit törődott volna, és a mostaniakkal sem foglalkozom semmit: igazi hálás bionövény.Van piros piszkénk is, ami mikor megérik, olyan finom, hogy vétek belőle bármit főzni, csak le kell enni a bokorról. ( Viszont milyen jól mutatna kajafotón...)
A piszkeszósz nálam abszolút a gyerekkor íze, minden nyáron szedtük - nagyon szúr- macerásan vagdostuk kisollóval a szárát és a kicsi szakállát alul, - de hogy a szószon kívül mi készült még belőle?? - és akkor az egész hosszú óráknak tűnt.


Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg piszke

néhány kanál zsiradék

két púpozott ek. étkezési keményítő vagy liszt

3dl víz

4-6 dl tej

min. 4-6 ek. cukor, attól függően, milyen érett a gyümölcs


A megtisztított piszkét a zsiradékon megforgatjuk, a vízzel felöntve, lefedve puhára pároljuk és kruplitörővel összetörjük. A cukrot és az étkezési keményítőt összekeverjük, 2 dl tejjel simára keverjük, ráöntjük a gyümölcsre, összeforraljuk, és- a tűzről lehúzva - hozzákeverünk annyi tejet, hogy tejszínszerű állaga legyen, majd sűrű szitán átpaszírozzuk - de ez nem kötelező. Utánízesítjük cukorral - ha nem volt érett, igencsak savanyú tud lenni. A nyári hőségben hidegen a legjobb, magánvéleményem szerint mellé csakis enyhén zsíros sült sertésborda vagy tarja az ideális - ez már-már kínai jellegű édes-savanyú-sós ízorgiát erdeményez. Ja és nem kell bele citromhéj, vanília, fahéj - semmi, semmi csak a piszke különleges íze.