Mákos-citromos macaron

Írhattam volna azt is, hogy lemon curd-del, de mikor a krémet főztem, erőteljes deja-vu érzés fogott el, és azután rá is jöttem, hogy ez igenis megtörtént már velem, ugyanis ezek szerint hosszú éveken keresztül a családunkban narancs curd-del töltött torta volt minden karácsonykor,(csak nem tudtuk), a receptet pedig apám egyik újságjából ollózta anyukám, ott lapított 364 napig a Túrós Lukács elejében, hogy azután karácsonykor elővegyük; mikor nagyobbacska voltam, akkor nekem kellett mindig a tojássárgáját a gőz fölött besűríteni a cukorral meg a narancsok levével.

Vajon a fentiek mind annak a körülménynek a relativizálódására íródtak, hogy ilyen sznob macaronsütögető vagyok, ráadásul lemon curd-del, és ennek ellenére remélem, hogy megbocsátható valamennyire, ha már egyszer rendes, tisztességes, nemsznob közép-európai mákkal is kipróbálom, amit a hanyatló nyugat tévesen Kelet-Európa ópiumának hisz...??


:D

Már régóta forgattam a fejemben ezt az ízkombinációt, sőt ajándékba is akartam vinni valahova, csak azután lemaradt, pedig most a vadonatúj szigorúantilosmástdarálnibenne kávédarálóm olyan mandulalisztet tudott produkálni, amilyet álmomban sem gondoltam, holott Fodor Sándor chef jóvoltából már tudok egy tuti mandulaliszt beszerzési helyet is. Ezután már csak a mákdaráló utálatos összeszerelése volt hátra, de arról meg mindig az jut eszembe, hogy biztos kínai kohósalakból készült (igen, mákdaráló, kínai termék ez is), és egy Geiger-Müller számláló biztos nagyon visítozna tőle, ezért én nem nagyon szeretek a közelébe menni. Arról nem is beszélve, hogy mákot darálni lassú és utálatos tevékenység, túltesz még a sajtreszelésen is.

Az előre darált mandula és mák megkönnyítette a sütést, effektíve 10 perc munka volt vele, plusz sütéskor odafigyelni a sütő sütés közbeni kihűtésére.




A receptet nem írom le, az itt megtekinthető, egész adaghoz 2,5-3 dkg darált mák kell, annyival kevesebb mandula, mert a mák nagyon magas olajtartalmú és elnehezíteni pluszban a masszát. Még így is határeset, látszik, hogy a macaronok talpai nem igazán magasak. Viszont a mandula tökéletes darálásának köszönhetően (szerintem) teljesen tömör szerkezetű a süti, semmi airbag.

Ja és hogy milyen lett?? A mák és a citrom nagyon jó páros, itt is működött, a klasszikus csokis ganache-sal töltött után nekem ez most a kedvencem, és narancs vagy vérnarancs krémmel is ki fogom próbálni.

Narancsos-mákos panna cotta

Ugyan fejben megvolt az előétel és a főétel is, de csak a desszert jött máig össze a nemisbéka féle gyors karácsonyi menüből. Az viszont olyan lett, amilyennek elképzeltem, hagyományos is meg nem is, a hűtést leszámítva pontosan 5 perc elkészíteni, nem túl édes, selymesen olvadó, karácsonyízű, csinos és ráadásul mindenkinek ízlett. Ha nem is karácsonyeste ( mert ott bérelt helye van Mamma Sacher tortájának, lehetőleg minél giccsesebb marcipándíszítéssel, melyre lelkesen ötletelnek a családtagok már december elejétől), de valamikor az ünnepek alatt biztos lesz ismétlés.

A mák döntő része a forma aljára összpontosult, de erre számítottam már az After eight panna cotta tapasztalatai alapján, de ettől függetlenül a mák íze szépen átjárta az egész desszertet.



Hozzávalók 4 személyre:

4 dl tejszín

4 ek. darált mák

2 nagy narancs reszelt héja és leve

2 csapott tk.( 4 gr ) zselatin (vagy 3 lap lapzselatin)

2 ek.plusz 2 tk. méz

1 tk. vaníliakivonat




A zselatint elkevertem 3 ek. tejszínnel, a többi tejszínt kevergetve felforraltam a mákkal , 2 evőkanál mézzel, a reszelt narancshéjjal és a vaníliakivonattal és pár percig kis lángon főztem. A tűzről lehúzva simára kevertem benne a megáztatott zselatint, visszatettem egy fél percre a tűzre, azután kiöblített formákba öntöttem.

(A rákerülő szirup elég édes, de édesszájúabbak emelhetik kicsit a tejszínbe kerülő méz mennyiségét a zselatin kevésnek tűnhet, de ennyi pont elég, csak türelmesnek kell lenni, nem radírgumit készítünk)

Mivel fémformáim vannak, így 3 óra hűtőszekrény  után már lehetett is kiborítani őket, miután pillanatra forró vízbe mártottam az edénykéket.

Kerámiaformák esetén jobb biztosra menni, és inkább kora délelőtt megcsinálni, ha vacsora mellé adjuk. Aki nem akar vesződni a kiborítással, nyugodtan tálalja egy szép, inkább széles, mint mély pohárban - akkor a mák alul sűrűsödik ugyanis, és nehéz alulról együtt élvezni a desszert többi ízével.

A narancsok levét felére beforraltam a két teáskanálnyi mézzel, és a sűrű sziruppal meglocsoltam a desszertet.

Mákvirág

Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.

Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.


Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)




33 dkg teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

2 és fél ek. mák

fél tk. só

17 dkg vaj

14 dkg nádcukor

3 tojássárgája

1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor

3-4 ek tej


A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.

Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.




A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)

Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.

Mákos-szezámos sörkorcsolya

...nemnemolvastamakönyvetdeafilmborzasztóvoltolyanborzasztófigurákvoltak
bennedemértésottvoltazacsúnyakopaszkicsikékszeműfiguraaztnemisértemmiért kellettbeletenniolyanrondavolt...
Na, ennél a pontnál éreztem a bulin, hogy sürgősen kell valami (és nagyon sok) alkohol, különben nem tudom tovább hallgatni a Gyűrűk Ura filmkritikát. Ekkor eszembe jutott, hogy én vezetek haza, így nem alkalmazhatok semmiféle fájdalomcsillapítót; viszont ott volt az asztalon ez az addiktív sós sütemény, így rávetettem magam, és rögtön kértem a receptet. Most csináltam meg először, és a társaság illetékes tagjai szintén azonnal kérték tőlem - ez letaszította családunk sós aprósütis trónjáról az emberemlékezet óta uralkodó Horvát Ilona-féle sajtos rudat, de veszélyben forog a túrós-sajtos rúd helyezése is.


Hozzávalók:

20 dkg sima liszt

20 dkg rétesliszt

25 dkg margarin/vaj

4 dkg egész mák

1 dl tejföl

7 dkg reszelt sajt (edami vagy trappista)

1 tojássárgája, a fehérje pedig majd megkenni kell

1 csapott teáskanál sütőpor

fél evőkanál só

szezámmag a szóráshoz








A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A liszteket összemorzsoltam a margarinnal/vajjal ( a recept margarint írt, és bár alig használom, nem mertem telibe vajjal helyettesíteni, mert lehet, ezen is múlik az omlóssága a sütinek, ezért én most fele-fele arányban használtam vajat és margarint), azután belekevertem a sót, a sütőport és összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- 5 perc alatt kész van lényegében.

Ezután kinyújtottam egy centinél kicsit vékonyabbra (az ujjnyi ugye relatív, mint minden ezen a világon) és nagyon igyekeztem szép, centi széles, 4 cm hosszú rudacskákra felvágni. (A recept egy profitól származik, na az ő sós sütijéből építkezni lehetett volna, mint a legóból - ettől függetlenül lehet belőle mákos-szezámos háromszög vagy keksz, kinek mit diktál ízlése.) Miután felvágtam, átkentem a tésztát a kissé felvert tojásfehérje egy részével, és nagyon sűrűn beszórtam szezámmaggal. Ezután szedegettem csak szét a kis rudakat, 2 nagy, sütőpapírral bélelt tepsibe pont belefértek, és az előmelegített sütőben 20 percet sültek.
Amikor épp elkezd picit színesedni a szélük, már lehet is kivenni őket.

A recept eredetileg dupla mennyiségeket írt, ha 6-8 ember van rá, nyugodtan lehet emelni a tétet.