Fokhagymakrémleves

Ha kicsit utánajárunk a fokhagymának, akkor rájöhetünk, hogy talán egyedül ördögűzésre nem jó. Viszont kiválóan hat szemmelverés ellen, amulettként hordva megvéd minden betegségtől, a benne lévő, a roncsolás során felszabaduló vegyületek pedig antibakteriális és gombaölő hatásúak. (Azaz a fokhagymával úgy kell bánni, mint a vitaminos rágótablettával; egyben lenyelve nem hat.) Emellett serkenti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet és legyilkolja a tbc-baktériumokat. Egyedül influenza ellen nem hatásos, mert azt vírus okozza.
Akinek pedig nehezére esik társas kapcsolatokat fenntartani, de született gátlásossága megakadályozza abban, hogy nyíltan szakítson embertársaival, csak rágcsáljon el pár gerezdet. Ezt a levest viszont hiába eszi: a citromlé és a selymes tejszín (meg a 20 perc főzés, nyilván) valahogy semlegesítik a fokhagyma hmmm..tolakodó kénvegyületeit, az íz marad, mégsem szorulunk utána petrezselyemre, többszöri fogmosásra és nem kell magányosan üldögélnünk a főétel fölött.
Persze lehet fokhagymátlanított fokhagymát is kapni, az ilyet szerintem konyhadísznek lehet használni, füzérben, másra nem jó. Akkor inkább főzzünk egy meggylevest a mélyhűtőből.



Hozzávalók:(4 személyre)

12 gerezd fokhagyma (legyen 2, 5 dkg pucolva)

1 közepes fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2 ek.liszt

7,5 dl csirkehúsleves

2,5 dl tejszín

1 ek citromlé

szerecsendió

őrölt bors

só


A felaprított vöröshagymát a megolvasztott vajon kevés sóval üvegesre dinszteltem , hozzápréseltem a fokhagymát és nagyon kicsi tűzön, kavargatva pároltam tovább. (Nem kell sokat erőltetni, nehogy véletlenül a fokhagyma megégjen, mert akkor keserű lesz és kezdhetünk mindent előlről.) Ezután rászórtam a lisztet és együtt kicsit lepirítottam, majd kevés hideg vízzel simára kevertem, azután hozzáöntöttem a levest és a citromlevet, és belereszeltem kevés szerecsendiót. 20 perc főzés után összeturmixoltam és leszűrtem, óvatosan hozzáadtam az eredeti fazékjába öntött tejszínhez (így nem csapja ki), összeforraltam, borsoztam. Só attól függően kell bele, hogy a levesünk mennyire volt sós.

Aki nem őrült fokhagymarajongó, az megúszhatja 8 gerezd fokhagymából is, persze minden attól függ, mennyire igazi fokhagymánk van otthon.


A Mindmegetté-n találtam ezt a szuper receptet, már sokszor kipróbáltam, és mindig sikere volt.

Francia hagymaleves

Hát igen, francia hagymaleves az sokféle van. Ahogy láttam, ebből a francia parasztételből mindenkinek megvan a maga verziója. Liszttel pirítva, turmixolva, szinte krémlevesnek, fűszerezve így-úgy-amúgy. Én már hosszú évek óta ragaszkodom ehhez a változathoz, jól bevált, könnyen elkészíthető -egyedényes -, kevés hozzávalóból egyszerűen jóízű lesz. Nyilván van valami gyógyhatása is, bár szerintem ahhoz a vöröshagyma héját is bele kellene tenni a levesbe, de ilyenkor- amikor eldugult orrunkkal megvannak hozzá a tökéletes nazális hangzók is, ha már franciát eszünk - a puszta forró leves önmagában elixír.

Hozzávalók (3 személyre) :


3 nagy fej vöröshagyma
5 dkg vaj
1 liter csirkehúsleves (vagy kockából)
0,5 dl konyak vagy 1 dl fehérbor
só
bors
pirított kenyérszeletek
10 dkg reszelnivaló sajt

A megpucolt hagymákat félbevágtam és a legélesebb késemmel a lehető legvékonyabb fél-karikákra szeleteltem. (Szuper-konyhagép vagy TVshopos szeletelő -tulajdonosok ezt megoldják nyilván sírás nélkül.)
A felforrósított vajra dobtam a szeleteket és nem pirítottam meg(!), hanem csak átforgattam rajta,hozzáöntöttem a konyakot, aztán óvatosan sóztam (merthogy só a levesben is van), és lassú tűzön, lefedve, a konyakon és a saját levében puhára pároltam a hagymát. (Ez csak néhány perc, ha tényleg vékonyra sikerül felvágnunk) Ezután kapott jó sok frissen őrölt borsot, hozzáöntöttem a levest, összeforraltam és főztem együtt még tizenöt percig.
Klasszikusan most cseréptálba kéne tenni, alul a kenyérszeletekkel, tetejére sajtot szórva és be a sütőbe, de bevallom, én még sose fejeztem be így. Fejenként egy nagy kenyérszeletet mindkét oldalán megpirítok, azután ráolvasztom a sajtot is a kenyerekre, ez megy a tányérba, és erre jön a forró, illatos leves - ha gyerek nem eszik belőle, mehet bele a végén is egy kicsi alkohol.

Tárkonyos szarvasraguleves

Ne kapjon senki a szívéhez: a mai élelmiszerárak mellett nem jelenti a luxus magasfokát némi vadétel beiktatása az étrendünkbe ( márha nem vadászunk, az azért költségesebb). Azt a gyönyörű szarvaslábszárat, amiből ez a leves (is) készült, a Metróban vettem még októberben, tény, hogy fagyasztva, de kilója pont annyiba került, mint amennyibe a csirkemellfilé. Ráadásul a 80 dekányi részéből készült pörkölt négy, de inkább hat embernek is elég. A hús felvágása közben még időben eszembe jutott, hogy kellene egy jó kis levest is főzni belőle. Csak a tárkonyos ragu jöhetett szóba, ez ugyanis nálunk a házi húslevessel és a minestronéval benne van az első háromban.

Hozzávalók két személyre:


20 dkg szarvashús ( őzből vagy vaddisznóból is finom)

1 kis fej vöröshagyma

1 kisebb répa

5 dkg petrezselyemgyökér, zeller,karalábé vegyesen vagy szólóban

2 ek olaj

1 fél babérlevél

1 tk. szárított tárkony

őrölt bors

só

pici citromlé

1 tk. liszt

fél dl tejszín

Az olajon az apróra vágott hagymát pici sóval megfuttattam, fehéredésig pirítottam vele együtt a kis kockákra vágott húst, felöntöttem 6 dl vízzel és lassú lángon főzni kezdtem. Mikor felforrt, lehaboztam, beleraktam a tárkonyt, a babérlevelet, kevés borsot őröltem bele és további egy órát lefedve főztem. Ekkor tettem bele a karikákra vágott répát a többi kockázott zöldséget és sót. További fél óra alatt a zöldségek is megfőttek, és a hús is tökéletesen puha lett.Visszapótoltam az elpárolgott levét és levettem a tűzről pár percre, hogy hűljön egy kicsit, nehogy összerántsa a tejszínt. A tejszínt, a lisztet és kevés hideg vizet csomómentesre kevertem, és behabartam vele a levest. Visszatettem a tűzre és kevergetés mellett összeforraltam. Tálalás előtt még pár csepp citromlével és némi tárkonnyal ízesítettem, mert a tárkony íze hajlamos főzés közben elillanni a levesből.

Ui.: Ahogyan a marhahúsra is, úgy a vadhúsokra is igaz, hogy minél világosabb, annál fiatalabb volt az állat. Érdemes válogatni, mert egy öreg vadkanból nem nagyon lesz omlós pörkölthusi. Nekem ez a metrós fagyasztott Öreglak választékból mindig sikerült eddig, az apróhús sem okozott csalódást, pedig ott van némi veszteség, de annak az ára még barátibb.

Kukorica-krémleves - Krémlevesek ideje II.

A csemegekukoricát mindenki szereti. Persze nyáron, az igazi főtt a legjobb, de ilyenkor már se híre- se hamva. Annál jobb csak a tejeskukorica, frissen leszedve, nyersen. Ahhoz viszont más tulajdonát kell, hm, megsérteni, tehát ez csak 80-as évekbeli emlék. A fagyasztott viszont szerintem borzasztó. Így marad a konzerv, ami valamilyen - nyilván azonosíthatatlan és feltétlenül földönkívüli - oknál fogva a felhalmozott készletek ellenére szépen elszublimál a kamrából. Az utolsóból ez lett.


Hozzávalók:

1 csemegekukoricakonzerv

1 kis gerezd fokhagyma

2 dkg vaj

5 szelet bacon

2 dl tejszín

2 evőkanál aprított petrezselyemzöld

só

A vajon megropogósítottam a bacon-öket, majd kiszedtem és félreraktam őket. A visszamaradt illatos zsiradékon megpároltam a levétől megfosztott kukoricát a szétnyomott fokhagymával, a sóval és a petrezselyemmel, alá kevés vizet is öntve. A tűzről lehúztam, hozzáöntöttem a tejszín felét, összeaprítógépeztem - a botmixerem kudarcot vallott vele - aztán a maradék tejszínnel egy pillanatra összeforraltam. Mehetett bele a ropogós bacon, mellé friss fehérkenyér és kész.
Két tányérnyi adag.

Saját kreálmány.

Krémlevesek ideje I.- Currys lencsekrémleves

Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. A depressziós, nyirkos sötétségben este hazaesve egy jó kis meleg krémleves gyors és hatásos vigasz egészen tavaszig. Krémlevest lényegében minden zöldségből lehet csinálni, a zöldség(ek) kiválasztása után csak néhány hozzáillő fűszer kell a kamrapolcról, lehet szabadon választani a sűrítés módját, maradjon csak magábanvaló, vagy tegyünk bele egy szem krumplit, legyen tejszínes, netán egy kis-vajas-lisztes-tejszínes alap, aztán szedjük-e tojásra, a végén dobáljunk-e bele vajdarabkákat: ez mind opcionális.
Azaz nincs két egyforma krémleves.

A fenti így készült:

10 dkg lencse

1 fej vöröshagyma

2 kk. currypor

1 babérlevél

8 dl víz

1 pohár natúr joghurt

5 dkg specksonka

só



A lencsét reggel beáztattam. Estére már majdnem magától puha lett, de azért a vízzel, az apróra vágott vöröshagymával a babérlevéllel, fél kk. sóval és a curryporral feltettem főni. Lefedve 20 perc teljesen puhára főztem.
Hozzáraktam a joghurtot és botmixerrel pürésítettem. A végén még kellett bele még egy kis curry és só.

Mig a lencse főtt, teflonserpenyőben kicsit megpirítottam a kis darabokra vágott sonkát, az potyogott a tetejére.

Stahl Judit receptje, több curryvel, cayenne-bors nélkül és a kötelező beáztatással.

Hús, leves, gombóc

Nem is olyan rég kiveséztük a levestémát Cserkénél, és a csirkehúsgombócok azóta is folyton ott jártak a fejemben, főleg, hogy abszolút beköszöntött a Levesek Ideje. Sőt, a Krémlevesek Ideje, de erről majd néhény mást postban, ha odajutok, hogy leírjam, amit megetettem. Cserke zöldséglevesbe főzte; ezt a változatot azonnal elvetettem, mivel nálunk a zöldségleves tetszési indexe lefelé 75%-ról indul, és jó esetben 50%-on stagnál, így maradt a húsleves. A húsleves érzékeny témáját is ugorjuk talán át, mert ahány anyuka, annyi húsleves. Van olyan elvetemült, aki pl. kelbimbót vagy fűszerpaprikát tesz bele, és még sorolhatnám...Ez körübelül olyan téma, mint a brassói - a Mindmegettén kb 500 hozzászóló 900-féle képpen csinálta, a végén már tényleg vicces volt.

Szóval nyitottam az én húslevesemmel - ami soha nem lesz olyan ízű, ahogy anyukám csinálja, de ebbe már beletörődtem -, és a benne főtt csirkemellből dolgoztam tovább, Cserke után szabadon. Igazi jó kis levesbetét sikerült belőle.

Hozzávalók:

20 dkg főtt csirkehús

3 dkg baconszalonna

1 kisebb fej vöröshagyma

1 csokor petrezselyem

só

bors

késhegynyi pirospaprika


A hozzávalókat - hagymát persze tisztítva - az aprítógépben jól össszedolgoztam. Apró, nagyobb mogyorónyi golyóbisokat gurítottam belőle nedves kézzel, és mivel főtt húsból készült, csak annyi időre tettem a gyöngyöző levesbe, míg felbukkantak a tetején. (Vigyázat, különben szétesik!) Jól feldobja az alapvetően nem igazán markáns levest.