Százszorszépek

Ez nem recept tulajdonképpen, hanem egy formázási technika, amit kedvenc ázsiai kelttésztás-blogomon láttam. Hasonlít kicsit a napraforgóhoz, csak itt nem kell annyira megcsavarni a tésztát és részben a töltelék adja a mintát. Az eredeti recept szerint adzukibab-paszta szerepelt benne, ami sűrű, így a fomázási módszer ellenére sem folyik ki a sütiből. Nálunk igen elégedetlenek lennének a Népek, ha adzukibab-pasztával töltött leveles tészta lenne vacsorára, ezért az helyettesítettem mandulás-baracklekváros töltelékkel. Mivel továbbra sem próbálkoztam még házi leveles vajas tészta készítésével, nyugodtan leírhatom, hogy ez gyors vacsora a készen vettből, kicsit lehet ügyeskedni a százszorszépek szirmaival, de csak gyakorlat kérdése, és úgy láttam az esztétika (vagy inkább némi ételgiccs??) nálunk senkit nem hatott meg, mert nem gyönyörködtek benne sokat, megették azonnal.

Hozzávalók: (8 darabhoz)

kész leveles tészta ( nem a mélyhűtött, hanem a feltekerten vásárolható)

8 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas)

4+2  nagy teáskanál barackdzsem

A darált mandulát a barackdzsemmel elkevertem. A tésztát kitekergettem és 10x10-es lapokra vágtam. A lapok közepére tettem egy gombócnyit a töltelékből, körben felhajtottam és összecsippentettem  a széleket és sarkakat, ( oké megspóroltam a kör alakra nyújtogatást, de nem okozott később problémát) ezt a részt alulra fordítottam és a sütit a tenyeremmel laposabb, kb 7-8 cm átmérőjű koronggá lapogattam. A lényeg, hogy a tészta hűvös legyen még, de már jól kezelhető, így a töltelék egyenletesen fog eloszlani a korongon belül. Alul óhatatlanul vastagabb kicsit a tészta, de felül sem szakadt el. A virágok közepét megjelöltem egy kis pohárral,megkentem dzsemmel, megszórtam kis tört mandulával,  azután a jelig nagyon éles késsel 12 helyen bevágtam a korongokat, és az így kapott "szirmokat" 90 fokban elfordítottam.

200 fokos sütőben j húsz percig sültek, a töltelék tetejét kicsit megkapta a sütő, de ezen a napon ekkorra már  majdnem odaégettem a bablevest (igen, levest), odaégettem 3 kg aszalódó san marzano paradicsomot, úgyhogy ezen nem is csodálkoztam.

A végén a dzsem kevésbé sűrű részével kell megkenni a tésztát, vagy porcukrozni, mert nem túl édes egyébként, én szaladtam fotózni, mert késő volt és mindenki éhesen tátogott.

Bár az eredeti recept leveles tésztához íródott, jövő héten  kelt tészta készül így, túrós töltelékkel.

Itt majd itt fázisfotók is vannak a formázásról.

Spárga grissini

Hogy ez receptnek számít-e, azt nem tudom, bár a zöldspárgával egyébként is kíméletesen kell bánni, és nem igényel bonyolult konyhai műveleteket, hogy gyorsan megpároljuk-süssük, hozzákeverjük valamihez, vagy őhozzája keverjünk valamit. Most meg elrágcsáljuk. Ráadásul úgy, mint valami snackot, és szerintem van olyan letehetetlen.


Hozzávalók:

mélyhűtött/előhűtött vajastészta

1 csomag zsenge zöldspárga

1 tojás

néhány ek. szezámmag

pamezán vagy grana padano

fekete-erdei sonka/prosciutto crudo






A zöldspárgákat megmostam és a végüket letördeltem, ott ahol maguktól elpattantak.

A mirelit vajastésztát vékonyra nyújtottam (kb 15X20-as lapok lettek) és megkentem felvert tojással. Reszeltem rá sajtot, tekertem rá borsot, felvágtam ujjnyi széles csíkokra (egy lap így kb. nyolc-kilenc szál spárgához volt elég) és ferdén inditva, a széleket picit összenyomva (ebben segít a tojás is) spárgák köré tekertem. Kívülről is megkentem és szezámmaggal, másik felét sajttal szórtam.

Próbáltam a húsevőknek plusz sonkába tekerve is, itt a sonka kicsit elnyomta a zöldspárga gyenge ízét, azaz legközelebb elég lesz fél szelet hajszálvékony sonka is.

180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt lesz a tészta ropogós aranysárga, belül a spárga pont tökéletes, de az egymás mellé rakott spárgafejeket félidőben alufóliával takartam, hogy ne száradjanak ki.

Így lehet ebéd, vacsora vagy sörkorcsolya, vagy valamilyen soványabb hús mellé köretnek is szuper, de lehet adni mellé valamilyen joghurt alapú mártogatóst is, mert a vajastészta miatt nem tipikusan könnyű étel.