Focaccia miniparadicsommal és rozmaringgal

Ilyenkor a legjobb kelt tésztát sütni: a hűvös estéken kifejezetten jól esik a sütő melege, na és most már fel kell hagyni a mediterrán stílusú, este 10 körüli vacsorázással is, mivel korán kell kelni és így muszáj nagy nehezen korábban ágyba parancsolni a fiatalságot is.

A mediterrán életmódból azonban nálunk mindenképp meg kell tartani az olaszos kajákat; az iskolaév kezdetével az itthon kosztoló csapat közölte, hogy ők tulajdonképpen már minden kaját unnak (amit nem, azt azért nem, mert azt ugye eleve meg se eszik) kivéve a bolognai-lasagne-pizza triumvirátust. Szóval ilyen sorrendben lehet akár minden héten ebédre.

Vagy vacsorára a focaccia, ami most a kert utolsó mini koktél(vagy cseresznye?) paradicsomaival készült - akkorák pont, mint a képen, alig egycentis édes, érett apróságok, remélem, sikerül magot szednem belőlük,mert az idén nagyon nagy sikerük volt.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3,2-3,5 dl  víz a liszt minőségétől függően
2 dkg élesztő
2 tk. só
2 ek. olívaolaj
4 ág rozmaring
kb. fél deci extra szűz olívaolaj
kb 25 dkg mini cseresznyeparadicsom
fleur de sel vagy durvább szemű, sima tengeri só

Az élesztőt feloldottam  0,6 dl vízben, belekevertem  2 evőkanányit a lisztből, és állni hagytam jó 15 percig. A többi vizet,  a lisztet és a sót   összekevertem (nem kell, hogy teljesen egynemű legyen) és szintén pihentettem. Ez az eljárás azért hasznos, mert így több vizet képes felvenni a liszt, jobb ízű és rugalmasabb  lesz a tésztánk, könnyebb dagasztani is.

Mikor a kovász megkelt, gyorsan egynemű tésztát dagasztottam a két keverékből, a dagasztás  végén hozzáadtam 2 ek. olívaolajat is, és kelni hagytam egy folpackkal letakart, kiolajozott tálban egy óráig, ekkorra a duplájára nőtt. Óvatosan enyhén lisztezett  munkalapra borítottam, nagyjából a 30x30-as tepsi méretére húzgáltam-lapogattam, a kiolajozott tepsibe egyengettem, belenyomkodtam a tésztába a kicsike paradicsomokat egészben, mélyedéseket nyomkodtam közéjük, abba extra szűzolívaolajat csorgattam, megszórtam a rozmaringlevelekkel, sóval és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-18 percig sütöttem.

Juhtúrós cukkinitekercsek

Annyira jól néznek ki az olasz gasztrooldalakon a mindenféle involtini di zucchine-k: tekercsek cukkiniből mindennel,  egyenletesek, hajszálvékonyak, sütés-főzés után is harsogó zöldek (vagy sárgák). A töltelék alapja jellemzően a ricotta, - ezt rögtön nem kaptam három helyen se, így lett helyette egy teljesen más jellegű, sós töltelék, na és persze muszáj volt beletenni valami combosabb hozzávalót is, ha már csak zöldség az ebéd. Emellett a kertben punk cukkinik teremnek, cseppet sem szabályos és egyenletes formára nőnek, ha több az eső, meglódulnak, kigömbölyödnek keresztbeporozzák a két fajtát a méhek, szóval nem törődnek azzal, hogy szépen és szabályosan  kellene kinézniük egy ételfotón. Akinek nincsen hajszálvékonyra szeletelő zöldségreszelője (vagy borotvaéles kése és biztos keze) az inkább ne bosszantsa magát ezekkel a tekercsekkel, mert ha nem vékonyak, lehetetlen küldetés feltekerni a cukkiniszeleteket - megoldás  lehet lobogó vízben 10-15 másodpercig puhítani őket, ha elszántak vagyunk.

Hozzávalók: (2 személyre)

2 jó közepes méretű cukkini (kb. 25 vékony szelet cukkini a középső részéből a zöldségnek )
15 dkg juhtúró
35 dkg tehéntúró
10 dkg császárszalonna
só
bors
3 dl sűrű, olaszos fűszerezésű paradicsomszósz
sajt

A cukkinikat hosszában mandolinnal egészen vékonyra szeleteltem.
A császárszalonnát apró kockákra vágtam és megpirítottam. Elkevertem a kétféle túróval, sóztam, borsoztam és púpozott teáskanálnyi adagokban megtöltöttem és feltekertem vele a cukkiniszeleteket.
10x25-ös, sütőpapírral bélelt fémformába állítottam a tekercseket, (és volt ez a kis edény is a képen a kimaradó pár tekercsnek) nyakon öntöttem a szósszal, grana padano-t reszeltem a tetejére és 20 percig, a sajt pirulásáig sütöttem 190 fokos sütőben.

Zöldséges fusili

Bár a Népek általában alapból fanyalognak minden zöldséges dologra, - kivétel ez alól a görög, a caprese és  a  snidlinges paradicsomsaláta - néha a sarkamra állok, és akkor főzök a bolognai ragu helyett egy ilyet. Ekkor a két gyerek - egyébként panaszszó nélkül -  szósz nélküli tésztát eszik, sajttal, na és természetesen  majonézzel. Az élet nehéz. Nekem még nehezebb végignézni, ahogy majonézes sajtos-tésztát esznek (egyébként látható élvezettel)  de hát legyen az élet nekem is nehéz akkor....

Hozzávalók:(2 személyre)

3 ek olívaolaj
1 közepes fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szárzeller-szár
1 közepes répa
1 friss chilipaprika 
4 paradicsom
1 ek. paradicsompüré
1 dl fehérbor
1. kk.cukor
só, bors
1 ek friss bazsalikomlevél,apróra vágva
kevés friss kakukkfű és rozmaring
1 kk. szárított oregánó

30 dkg farfalle tészta

A tészta vizét feltettem forrni.

Egy nagy teflonserpenyőben olívaolajon megfuttattam az apróra vágott lilahagymát és az egészen  vékony szeletekre vágott fokhagymát, enyhén sóztam, mellé dobtam a vékonyra karikázott répát és szárzellert,kevergetve pirítottam kicsit, majd   lefedve hagytam párolódni.  

A tésztát a lobogó víz be dobtam, forrás után sóztam.

Négybe vágtam és kimagoztam a paradicsomokat, a többi zöldséghez adtam, hozzákanalaztam a paradicsomszószt,a kimagozott, felaprított chilit,  nagy lángon átforgattam, hozzáadtam a bort és a többi fűszert.

2-3 percig főztem a szószt, majd a majdnem teljesen megfőtt tésztát átszedtem a serpenyőbe, kevés főzővizével együtt és fedő alatt a szószban főztem készre.

Sütőben sült gnocchi olaszos-tejszínes szószban, mozzarellával

Újabb örökbérletet váltó  kaja a konyhámban. Nincs rajta mit csodálkozni, ki ne szeretné szószban fürdő krumpligombóckákat kikanalazni a sűrű, krémes, fűszeres paradicsomszószból, miközben a lágy mozzarella hosszúra nyúlt szálaival birkózik... És ráadásul nem kell külön előfőzögetni a gnocchit, ha netán van kész paradicsomszószunk, akkor semmivel sem telik többe, mint vizet forralni és tésztát főzni.

A mennyiségekről még annyit, hogy a szósz azért legyen kissé sűrűbb, ne leves-szerű, és ekkora tésztamennyiséghez egy 28-as piteformában kb.4-5 decinyi menyiség kellett ahhoz, hogy épp ne folyjon ki a formából, hogy  a gnocchikat nagyobbrészt beborítsa és megpuhuljanak, a sütőben pedig a tészta keményítőtartalmától sűrű szafttá alakuljon.

Éhesek vagytok? Én is...

Hozzávalók: (nálunk 4 személyre...):

1 kg félkész gnocchi - ha hűtött, akkor hagyjuk szobahőmérsékletűre  melegedni)
2 csomag mini mozzarella
4 ek olívaolaj
1 közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
1 db 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
2 tk cukor
1 babérlevél
kb.3 dl húsleves/zöldségalaplé
1 dl tejszín
2 tk bazsalikom (vagy 15-20 nagyobb levél bazsalikom
1 tk. kakukkfű ( 2 tk. friss)
1 tk. oregano
pár tekerésnyi őrölt  bors
(nálunk a felnőttek részében volt kb. 20 dkg gomba is, szeletelve, kevés olajon elősütve)

 A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Az apróra vágott hagymákat az olívaolajon megfuttattam, sóztam és megdinszteltem. Mikor elpárolgott a leve, hozzáadtam a paradicsomkonzervet, a cukrot, a babérlevelet és kicsit összepirítottam. Felengedtem a húslevessel, kb. 10 percig kis lángon rotyogtattam, hogy picit besűrűsödjön, majd hozzáadtam a fűszereket és a tejszínt.

A gnocchit egy nagy kerek piteformába szórtam a mini mozzarellákkal együtt, (plusz a gomba a felnőtteknek) ráöntöttem a forró szószt, és azonnal beraktam a sütőbe. 10 perc után 180 fokra mérsékeltem a hőt, és további tíz percig sütöttem.

Gyors olaszos tojás

Bár meleg előételnek is tökéletes, ráadásul előre összeállítható és így jól időzíthető, nálam ez most a gyors otthoni munka közbeni ebédek kedvenc fajtája. Tulajdonképpen egy szimpla melegszendvics, tojással, - a képen elrejtettünk még pár aszalt paradicsomot is -  de nincs vigasztalóbb a finom fűszeres olvadt mozzarella kanalazásánál akkor, amikor még a munkanap másik fele  előttünk áll...

Hozzávalók:

5 dkg mozzarella sajt
3-4 szem aszalt paradicsom
1 tojás
1 szelet pirítós
néhány levél bazasalikom
fél ek. olívaolaj
só, bors

 A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A kisebb tálat vagy szufléformát kibéleljük a kenyérrel, meglocsoljuk az olívaolajjal, erre jön az aszalt paradicsom, a szeletelt mozzarella, a sajtszeletek közé a bazsalikomlevelek, majd a tetejére a tojás.Sózzuk, borsozzuk és kb 10 percig sütjük.

Olaszos töltött csirke

Miután egy hónap alatt az éves tortafogyasztásunk  felén túl vagyunk, jöhetnek a húsok. A csirke mindig, állandó fejtörés mellett, hogy natúr vagy rántott formája helyett nekünk, szülőknek is legyen benne valami élvezhető. Ere a sült is ideális, mert a gyerekek lecsapnak a mellehúsra, én pedig variálhatok ezzel-azzal, fűszerezéssel, töltelékkel, körettel, őket nem izgatja, csak legyen hozzá krumplipüré elég.

Itt klasszikus töltelékeset szerettem volna csinálni, rengeteg petrezselyemmel, de az itthon meg nem terem, akármit csinálok, szárítottam nem volt itthon, hétvégén délben én már le nem szaladok sehova, ha nem muszáj, és úgyis csak a kornyadtak maradtak mindenhol a lustáknak és feledékenyeknek későnkelőknek, így lett olaszos.

Hozzávalók:

1 kisebb csirke (ez 1,2 kilós volt)
15 dkg kenyér
1,5 dl tej
8-10 olajban eltett aszalt paradicsom, felaprítva
1 kisebb tojás
két gerezd fokhagyma
1 ek friss aprított snidling
1 ek aprított friss bazsalikom
1 ág rozmaring
frissen őrölt bors
1 tk só

4 alma 

A sütőt 200 fokra előmelegítettem
A töltelékhez  tejbe áztattam a kenyeret 10 percre, kissé kinyomkodtam, elkevertem a többi hozzávalóval. A csirke bőrét a hasa felől indulva óvatosan elválasztottam a hústól, és a tölteléket egyenletesen elosztottam a bőr alatt, a mell és a combok felett. A bőrt kívülről olívaolajjal kentem be, majd sütőpapírral bélelt kisebb tepsiben  húsz percet  sütöttem. Ezután lazán alufóliával takartam újabb fél órára, majd a hasára fordítva sütöttem újabb fél órát. Erre az utolsó fél órára raktam mellé a félbevágott kisebb almákat,vágott felükkel felfele. szafttal kicsit meglocsolva és kevés maradék rozmaringgal megszórva.
Szeletelés előtt 10 percet pihent  alufóliával letakarva.

Gnocchi olaszos húsgombóccal és paradicsomszósszal

Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e már, hogy a gyerekek furcsamód vonzódnak a cuki gömb alakú ételekhez, és mindig nagyobb sikere van bármilyen ételnek kicsi és gombócos formában, mint tepsiben, szeletben - ahogy persze sokkal rövidebb idő  elkészíteni...

Ez a gombóc/gnocchi variáció mondjuk  jobb ízű is volt valahogy, mint egy sima darált húsos ragu, és olyan sikere volt, hogy attól féltem, gyomorrontás lesz a vége - a felnőtt szekciónak újabb adagot kellett készíteni mert egyszerűen elfogyott előlünk.

Hozzávalók: (elméletileg 4 adag...)

35 dkg darált pulyka/marhahús
1 kicsi tojás
1  zsemle
2 gerezd fokhagyma, fokhagymanyomón átpréselve
1 tk. szárított bazsalikom
friss őrölt bors
só

6 ek. olívaolaj
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
10 dkg sűrített paradicsom (vagy kb 6 dl paradicsomszósz)
1-1 kk szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 babérlevél
1 tk. cukor
4+2 dl
só

50 dkg gnocchi (félkész gnoccchit  használtam)

A zsemlét vízbe áztattam, majd jól kinyomkodtam és a húsgombóc többi hozzávalójával elkevertem. Vizes kézzel apró diónyi gombócokat formáltam.

A legnagyobb, 28 cm-es, magasfalú teflonserpenyőmben az olívaolajon pici sóval az egészen apróra vágott vöröshagymát közepes lángon üvegesre pirítottam, és még mielőtt teljesen elkészült volna, hozzápakoltam a gombócokat is és 2-2 percenként forgatva minden oldalukon átpirítottam - hogy majd ne főjenek szét a paradicsomos mártásban. Hozzájuk adtam a sűrített paradicsomot, a fűszereket, belepréseltem a fokhagymát, adtam hozzá pici cukrot, felöntöttem  vízzel, óvatosan megkevertem, és 15 percig  főztem. A gnocchikat  csak  az utolsó 2 percben adtam hozzá, és nagy lángon összefőztem a mártással és a húsgombócokkal.

Mielőtt a gnocchit hozzáadjuk, figyelni kell, hogy a mártás még épp ellepje  őket, ne legyen teljesen sűrű - ezért esetleg kellhet kicsit pótolni a vizet, annyit, hogy a főzés végére vissza is sűrűsödjön a szósz.

Téli minestrone

Nincs paradicsom. Nincs cukkini. Nincs padlizsán. Nincs paprika. Nincs zöldborsó. Nincs fejtettbab. Nem repül ide sehonnan, nem érik kamionban az idefele úton, etilénben fürödve. Azt képzeljük el, hogy  legfeljebb vermelni lehet a zöldségeket, hűvös pincében reménykedni, hogy nem csírázik, nem rohad, nem eszi meg valami kór, rovar, rágcsáló. És akkor máris tényleg téli zöldséglevesünk lesz, szezonális, hogy tovább koptassam az elkoptatott szót, pedig mennyire igaz dolog.

Hozzávalók: (6-8 személyre)

3 ek. olivaolaj

1 fej vöröshagyma

1 póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

3 zellerszál

5 dkg füstölt szalonna

2 nagy sárgarépa

20  dkg petrezselyemgyökér

10 dkg tarkabab

5 dkg lencse

5 dkg borlotti bab

10 dkg kelkáposzta

2 közepes szem krumpli

2 liter húsleves

2 kk. sűrített paradicsom

fél dl vörösbor

2 tk. kakukkfű

3 tk szárított bazsalikom

só,bors

A lencsét és a babokat előző este - legalább 12 óra kell -  beáztattam.
A felvágott hagymákat, a felkarikázott pórét, zellerszálakat és a kis kockára vágott szalonnát az olajon kevergetve, kevés sóval átpirítottam, beleforgattam a tarkababot, felöntöttem a húslevessel és másfél óráig fedő alatt csendesen főztem a fűszerek felével. Ezután került bele úgy negyven percre még a lencse és az apró szemű fehér bab, a vékonyra karikázott összes gyökérzöldség, a krumpli, a paradicsompüré, a kel pedig laskára vágva csak az utolsó 20 percben, a szárított zöldfűszerek másik felével és a vörösborral.

Nem muszáj bele  tészta, de ha van benne, plusz valami jobbféle sajt is kerül a tetejére, akkor a második fogást nyugodtan elhagyhatjuk.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos kenyér

Az idei márciusi GBT-s meghívó után jutott eszembe, hogy tavaly a piros-fehér-zöld témakörre tekintettel ezt a kenyeret vittem, és ide mégsem került fel, pedig ez volt az első fajta kenyér, amit életemben először sütöttem, vagy 15 éve, és tulajdonképpen sokáig ez is volt az egyetlen. Akkoriban viszont általában vasárnap inkább késő délelőttre lett kész, és mégis reggelinek hívtuk, nem kellett a sötét téli reggeleken félvakon kibotorkálni a kamrába valami csokis gabonapehelyért meg tejért, amit a kiskorúak kizárólag csak akkor tudnak maguk maguknak elkészíteni, ha ebéd előtt tíz perccel szottyan kedvük ilyet enni - reggel egyszerűen az csak anyai kéz által képes kizubogni a dobozból, különben súlyos fokozatú éhezés és kiskorú veszélyeztetése esete forog fenn egészen a Garfield végéig.
Szóval ebből a kenyérből mostanában inkább vacsora lett, és a nagyobbnak már tetszik is, látszik a fejlődés. A tészta gyors, az ízekkel lehet variálni, de ha már petrezselymes, akkor érdemes pár levélkét kihagyni ezért a helyes díszítésért, csakhogy lenyűgözzük az olvasó- (vagy inkább evő-) közönséget.


Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 cs - fél kg liszthez való - szárított élesztő

1,5 dl tej

100 gr tejföl

5 dkg reszelt Pannónia sajt

1 csokor petrezselyem

10 aszalt paradicsomfél

2 gerezd fokhagyma

3 tk. só

A lisztbe készített mélyedésbe szórtam az élesztőt, kevés langyos tejet és 1 teáskanál cukrot. Kevés lisztet belekavartam és 15 percet kelesztettem; addig lereszeltem a sajtot, a fokhagymát, felvágtam az aszalt paradicsomokat és a petrezselymet is pár levélke kivételével.
A maradék tejjel, a tejföllel és az ízesítőkkel 5 perc alatt kézzel ruganyos tésztát dagasztottam és 30 percig langyos helyen kelesztettem. A házi aszalt paradicsomtól - 3 éjszaka 90 fokon a sütőben, sűrű és édes, mintha valami gyümölcs lenne - már ekkor kellemes narancssárga színe volt. Ezután újra átgyúrtam, míg sima és selymes tapintású nem lett és cipóvá formáztam. Körben bevágtam és középre rakosgattam a megvizezett petrezselymeket. Addig kelt letakarva a cipó, míg a sütőm 200 fokra nem melegedett - majdnem fél órát ismét. Ekkor a kenyér tetejére vékony rétegben lisztet szitáltam, ez védte meg a sütés alatt a petrezselymet a hőtől.
45 perc sütés után tökéletesen kongott kopogtatásra a cipó alja, a lisztet pedig óvatosan le lehetett sepregetni a tetejéről pusztán az esztétika kedvéért.

Nem is kellett hozzá semmi, csak jóféle vaj.



A kenyér alaptésztája a Házi sütöde -Egészséges finomságok c. szakácskönyvből való, a petrezselymes ötlet pedig erről a blogról.

Minestrone leves nálunk

Amikor eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc levesünk még nincs is itt fenn, mindjárt az volt a következő gondolatom a zöldségvagdosás közben, hogy vajon az olasz gasztroblogokon egymásnak feszülnek-e az emberek, hogy akkor most kell-e bele fejtett bab, vagy emberiség elleni bűntett-e, ha kihagyjuk a karfiolt, továbbá, a paradicsom igenis egészben vagy jó a sűrítmény is, a fűszerezés rejtelmeiről nem is szólva, na és persze mi volt az igazi ős-itáliai minestrone, amit már Romulus és Remus is kanalazott, ha unták a farkastejet. Márcsak azért is, mert ez a recept, ami a kis szürke füzetemben található, és tuti, hogy valamilyen magyar szakácskönyvből másoltam oda vagy tizenöt éve, annyira vicces mennyiségeket tartalmaz, - és én meg mindig be is tartom őket. Mikor először csináltam, nagyon bevált, és azóta úgy vagyok vele, bevált recepten ne változtass. Ehhez képest ha lecsúszik az a fél deka a mérlegről, nem olyan nagy tragédia :DD Sőt, ahogy itt nálam a legtöbb széles körben elterjedt ételreceptnél szerepel - a pizza nálunk, a chilis bab nálunk stb. - minden relatív ezen a jobb sorsra érdemes sártekén.

Hozzávalók:( 8 személyes adag minimum)


3 ek. olivaolaj

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt szalonna

2 sárgarépa

12, 5 dkg zeller (ez egy kis fej zeller kb.)

1 fej karalábé (ez is kisebb)

20 dkg zöldbab

20 dkg karfiol

20 dkg kelkáposzta

1,5 liter húsleves

12,5 dkg zöldborsó

2 nagy paradicsom

2 tk. kakukkfű vagy 4-5 kakukkfűág

3 tk szárított bazsalikom vagy 2 ek. aprított friss levél

bors

3. ek vörösbor

spagetti

sajt


A zöldségeket legjobb előre megpucolni, megmosni és felvágni.
A hagymát és a répát fel karikázom, a fokhagymát vékony lapokra vágom, a szalonnát pedig kockákra. Egy nagy fazékban felforrósítom az olajat, rádobom a zöldségeket és a szalonnát, és kevergetve lassan pirítom-dinsztelem, picit sózom, ha engedtek levet a zöldségek, le is fedem.

Ezután hozzáadom a hasábokra vágott karalábét, a vékonyabb hasábokra vágott zellert, a kisebb rózsákra szedett karfiolt és a felvágott zöldbabot, a kisujjnyi csíkokra vágott kelt és felöntöm a húslevessel. 30 percnyi főzés után 2 felszeletelt paradicsomot és 12,5 dkg (de tényleg így van a recept...:)) zöldborsót adok még hozzá.
Ekkor fűszerezem borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és 3 ek vörösborral. A sózáshoz kóstolni kell, mert az függ a leves sósságától is.
Ha zsenge a borsó, még 7 perc, és kész is a leves. ( Igen a 7 percet se én találtam ki.. .de működik, és egyik zöldség sem lesz így szétfőzve, ami azért nem mindegy.)

A spagettit mindig külön, feltördelve főzöm hozzá, a sűrű, laktató, jóízű leves tetejére pedig sajt jöhet, persze legjobb a parmezán, vagy más aromás keménysajt.

A legegyszerűbb, ha ugyanekkor készítünk egy adag mirelit minestrone keveréket is, mert még nem láttam 20 dkg-os karfiolt, se kelt, mindig van valamennyi maradék, és ki vesz 2 répát a boltban?

A szárított fűszerek mennyisége az saccperkábé, kóstolni kell, én tépegetek kintről frisset, ahogy az már modoroséknál szokásban van.

Ha nem vagyunk 8-an a levesre, az sem baj, jól bírja a hűtést, az ízek meg még csak jobban összeérnek. Végül is zöldségleveskúrának se rossz.

Mozzarellás nyári zöldségragu

A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra

Írós panna cotta eperpürével

A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

A pizza nálunk

Ugyanolyan mint húsz éve. Vagy még több. Talán van, aki emlékszik a késő nyolcvanas évek "Szakácskönyv naptárral" sorozatára, az függött nálunk évente rendszeresen az ebédlő falán, és ahogy most nézegetem, (mert anyukám szorgalmasan megőrizte őket) abban az időben egzotikusnak számító, sokféle érdekes nemzetközi recept szerepelt benne az aktuális hónap hátoldalán. Persze az ételfotók olyanok, hogy pl. a vadétel mögött van két kitömött fácán, négy kiló erdei bogyó és két négyzetméter tölgyfalomb, de ez ma már történelem.
Szóval én ezt a pizzareceptet otthonról hoztam, a sugo is nagyjából úgy készül, és mint kiderült ,vannak olyan olaszok is, akik tényleg hasonlóan csinálják.
Ettől függetlenül a második képen egy tex-mex (jellegű) pizza látható, az autentikus dél-olasz konyha hívei csukják be a szemüket, de mit csináljak, ha egy ilyen pizza után egy szőke és egy fekete majdnem-férfi és férfi is úgy néz rám mintha valami kimondhatatlan, csupa Q betűs mexikói szakács-istennő reinkarnációja lennék. Pedig nem, és a pillanat egyébként is elmúlik és annyit se mondanak persze, hogy naezjóvolt.







Hozzávalók:

60 dkg liszt

2,5 dkg élesztő(egy csomag szárított)

1 tk. cukor

3 ek. olivaolaj

2 dl tej (nyugodtan lehet vízzel helyettesíteni, végülis ez egy kenyértészta)

2 dl víz

fél ek. só


A lisztet mikróban fél perc alatt meglangyosítottam, a közepébe mélyedést csináltam, összekevertem benne a szintén meglangyosított, cukrozott tejet a porélesztővel (ilyenkor nem is szoktam várni, hogy felfusson) hozzáadtam a langyos vizet és az olajat, és a kézi mixer dagasztófejével összekevertem. Keményebb, ruganyos tészta lesz belőle; amikor összeállt, beledagasztottam kézzel a sót, és néhány percig még kézzel dagasztottam tovább.
Letakarva langyos helyen - ezen a hétvégén ehhez elég volt egyszerűen kinn hagynom - 1 órát kelesztettem, ezután jól átgyúrtam kézzel.
Nem kell lisztezni hozzá a munkalapot, mert a benne lévő olaj miatt egyáltalán nem ragad.
Ezt a mennyiséget két részre osztottam - két nagy kb 30x30-as gáztepsiben szoktam mindig csinálni, igen, négyzet alakú pizza lesz. Ha ragaszkodunk a kerek formákhoz, akkor 3, kb 30 cm átmérőjű pizzánk lesz - légkeveréses sütők előnyben.
Kinyújtásnál már muszáj lisztezni, a ruganyossága miatt kicsit ellenáll, de azután szép vékonyra nyújtható. Sütőpapírral bélelt tepsiben, rápakolva az ízlés szerinti hozzávalókat 200 fokon kb 20 perc alatt tökéletesen ropogós, vékony tésztájú pizza van ebédre.
Lehet, hogy csak az én sütőm szeszélye, de az első tíz percben csak alsó lángon sütve lesz tökéletes.

A szószt általában így csinálom, marhahússal vagy anélkül, de belefér még némi babérlevél, kakukkfű( akkor a rozmaringot kihagyom) és őrölt bors is.

VKF! XIX. Romantikus vacsora....

Nincs ember a földön, akinek erről elsőre nem a kettesben eltöltött, gyertyafényes, gondosan megválasztott terítékkel és halk zenével kisért vacsorálgatás jut eszébe. Pedig ha jól belegondolunk, egy megfelezett vajaskifli lehet legalább olyan romantikus.

Szóval a külsőségek csak kellékek, és annak a valaminek ott belül kell elvarázsolnia a helyzetet...

Ehhez képest pedig akinek gyerekei vannak már, igencsak törheti magát, hogy saját otthonában romantikus vacsorát szervezzen. Ilyenkor vagy a lelkifurdalás árnyékolja a helyzetet : "elpasszoltuk", ugye, őket; vagy maradnak és pont azon az estén nem sikerül elaludniuk még 10-kor sem, vagy a vacsora közben kell sürgősen pisilni felkelniük, vagy ami a legrosszabb, kitör rajtuk a nátha, köhögés, allergia vagy valami hasonló. Arról nem is szólva, hogy nevetségesen dugdosni kell előlük a desszertet, aminek végül úgy is az a sorsa, hogy a gyerek(ek) este 11-kor créme brulée-t vacsorálnak az ágyban ülve, angyali vigyorral a képükön.

Ezért most elhatároztam, hogy Doki kiírásához fűzött, némileg cinikus megjegyzésem ellenére én most kéretlen tanácsot osztok olyanoknak, akik elsőre és nem túl nagy tapasztalattal próbálnak az sk. vacsorán keresztül is hatást gyakorolni az ellenkező nem tagjaira.

Azaz az én romantikus vacsorám itt és most, (meg általában) olyan, hogy:
- lehetőleg sikerüljön és kevés dolgot lehesen elrontani benne,
-valamint elő lehesen készíteni, ezzel esélyt adva magunknak arra, hogy alkalmatlannak találjuk szekényünk egész tartalmát arra, hogy viseljük valaha is, különös tekintettel az adott estére, és megmoshassuk háromszor a hajunkat, megállapítva, hogy az eredmény egyik mosás-szárítástól a másikig csak rosszab lett.


Legyen előétel, mert mellette jót lehet beszélgetni: ezt most magamtól emeltem be ide, mert bevallom, ez lemaradt: füstölt pisztráng-krém.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt pisztráng
1/4 vöröshagyma
2 púpos evőkanál tejföl
1 nagy tk majonéz
fél cirom leve
kevés fekete bors
1 ek száraz sherry(nem kötelező)
snidling a díszítéshez

Az összetört pisztránghoz kevertem a finomra vágott hagymát és a többi hozzávalót. Lehet pirítóssal, vagy - a szervezés megkönnyítése érdekében - rozskenyérrel tálalni.


A főétel:

Kevés olyan pasit ismerek (sőt egyet se) aki nem rajongana az olasz(os) kajákért. Ez majdnem biztos választás, a hozzávalók:


25 dkg óriás csiga - tészta
25 dkg darált marhahús
1 kis doboz sűrített paradicsom-konzerv
2 nagyobb, húsos, kimagozott paradicsom
3 dl víz
5 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk. bazsalikom
1 kk. oregano
1kk. kakukkfű
kevés őrölt bos
só


A ragut simán megcsinálhatjuk előző nap.

A felforrósított olivaolajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, meg is sózva. Átpirítottam rajta a húst fehéredésig, majd hozzáadtam a felkockázott, kimagozott, hámozott paradicsomot és a sűrített-paradicsomkonzervet, beledobtam a babérleveleket, és a vizet hozzáöntve, lefedve, kis lángon 20 percig rotyogtattam. A főzés vége előtt raktam hozzá a fűszereket és utánsóztam.

A tésztacsigákat a zacskón lévő utasítás szerint 13 percig főztem, azután beletöltögettem a ragut, kapott némi sajtot a tetejére és 10 percre ment a 200 fokos sütőbe.

Egészen a sütés fázisáig a célszemély érkezése előtti időben előkészíthető, az előétel alatt pedig megsül.

A csigákat a Tesco-ban lőttem, ritkán látom, de megteszi a canelloni is, az mindig kapható.


Desszert:


Körtés Tatin-torta


Ebben szintén az a könnyebség, hogy egy része előkészíthető, másrészt mélyhűtött leveles tészta használható hozzá.

Hozzávalók:

6 közepes, keményebb körte
25 dkg cukor
2 dkg vaj
kb 20 dkg leveles tészta

A körtéket négybevágtam és kivágtam a magházakat. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A 26 cm-es teflonserpenyőmben összeolvasztottam a vajat és a cukrot, azután szépen sorban-körben beleraktam a a körtenegyedeket és jó közepes lángon 20 percig pároltam. Ekkor a cukor már enyhén rózsaszínes volt. Ezután 5 percet töltött még a sütőben. (A teflonserpenyőnek nem levehető a nyele, így az kapott egy kis alufóliaburkolatot.)

Eddig szintén elkészíthető akár előző nap, a körték csendben hallgatnak a konyhasarokban.

A vajastésztát a serpenyőnél 6 cm-rel nagyobb átmérőjű körré nyújtottam, és a körtés-karamelles keverék mellett a serpenyő szélénél a kilógó részeket befelé körbedugdostam, a tésztát villával jól megszurkáltam.
A 200 fokos sütőben 15-20 perc kellett hogy elkészüljön. (Tökéletesen jól váltja a csigákat a sütőben.)

Ezután tálra borítottam és diófagyival tüntettük el nagyon gyorsan. Lehet esetleg jó hideg tejszínhabot, créme fraiche-t vagy sűrű joghurtot is adni hozzá.