Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.
Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.
Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)
33 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 tk. sütőpor
2 és fél ek. mák
fél tk. só
17 dkg vaj
14 dkg nádcukor
3 tojássárgája
1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor
3-4 ek tej
A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.
Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.
A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)
Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.
Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.
Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)
33 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 tk. sütőpor
2 és fél ek. mák
fél tk. só
17 dkg vaj
14 dkg nádcukor
3 tojássárgája
1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor
3-4 ek tej
A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.
Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.
A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)
Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.