Egy kis husi -12 órás malac

Mármint nem a szegény malac 12 órás -ilyet sose-sose tennénk/ennénk - hanem a sütése. Pár éve hagyományos szilveszteri főfogás nálunk - mióta megjelent Stahl Judit Enni Jó! c. könyve. Persze aztán megvettem Nigella első magyar nyelven megjelent könyvét is, és akkor kiderült, hogy az ötlet mégcsak nem is az övé, hanem egy River Café Cookbook című szakácskönyvből vette. A fűszerezés más, én maradok az eredetileg megismertnél, és mivel a 3-4 kg-s malaccomb 12 óra alatt is tökéletesen átsül - mit átsül : foszlós és omlós lesz, kézzel lehet enni - , ezért reggel 8-tól este 8-ig tökéletesen elegendő a sütőben tartózkodnia.
Nyáron is nagy sikert lehet vele aratni, rengeteg zöld salátával; az alacsony hőfokú sütés nem változtatja a konyhánkat téglaégető kemencévé. Ezért én éhes és nagyétkű férfivendégek esetén a grillezés helyett szoktam bevetni, és még soha senki nem reklamált.

Hozzávalók:

3-4 kg közötti bőrös süldő malaccomb
8 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
2 tk őrölt vagy egész kömény
2 ek olivaolaj
2 chilipaprika
1 citrom leve
őrölt bors
só

A sütőt 220 fokra melegítem elő.

Megküzdöttem a malac bőrével, és szép kockásra bevagdostam. (Nem baj, ha a húsba is beleszalad, oda is jut legalább a fűszerből.) A hagymákat aprítógépben apróra vágtam a chilikkel együtt, hozzáadtam a köményt, az olivaolajat, a borsot és a masszát belenyomkodtam a bevágásokba. A bőrösebb felével tepsibe tettem a húst és a forró sütőben kapott színt a bőre fél óráig. Ezután kivettem, meglocsoltam a citrom levével,jól körbesóztam, a sütőt 120 fokra visszavettem, a combot a bőrösebb felével lefele fordítottam és az egész tepsit gondosan lealufóliáztam majd visszaraktam a sütőbe.

Ezután 11 és fél óráig semmit nem tettem a malacért.

Este fél nyolckor felcsavartam a sütőt újra 220 fokra és a bőrösebb felével felfele fordítva, az alufóliát levéve sütöttem még fél órát.

Lehet persze közben nézegetni, meg aggódni; de nem ég oda, egyrészt az alacsony hőfok miatt, másrészt mert a malachús elég magas víztartalmú. Ez utóbbinak köszönhetően hihetetlen finom, sok fűszeres szaft képződik a sütés alatt, ami jó a köretre, vagy csak úgy másnap, hidegen, megkocsonyásodva....

Legalább 6, de inkább 8 személyre is elég, vagy eszegethetjük 3 napig. A fűszerezés nem hatol igazán mélyre, sózni biztos kell a húst a felvágás után, a többit megteszi a szaft.

Nigella,Stahl és a többiek nyomán.

Chilis bab (nálunk)

Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:



Hozzávalók:

60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj
só

A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.

Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.

Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.

Ui: (a legkevésbé rémes fotó)

A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.