Kókuszkrémes-csokis pite

Nagyobb: - Anya, ez olyan, mit egy kókuszos Kinder Pingui!!!!

Én: (feddőleg nézek)

Nagyobb: -Jóó,jóóó, de PRÉMIUM Pingui!!!

Nemcsak a szögletes torták az új kedvencek nálam ( a segítsütisen kívül nemrég  készült csupacsokis-mogyorós is, de a krémhez használt  szuper tejszín miatt, ami 2 perc alatt vajjá alakult :D nem került fel a blogra, pedig vajkrémesként is nagyon jó lett...), hanem a tepsis sütik. Mostanában az individuális, divatos, egyszemélyes  desszertek és cuki formájú és trendi ízesítésű kekszek korában ezek méltatlanul háttérbe szorultak, holott emlékszem, gyerekkoromban minden hétvége vagy vendégség alapját képezték. Nálunk legalábbis teljesen természetes volt, hogy minden hétvégén készül tepsis sütemény,  -  omlós lepények és piték, többlapos, munkás krémesek, zserbó  és társaik - el nem tudom képzelni hogy nem volt túlsúlyos senki a családban, bár az biztos, hogy  jóval kevesebbet szálltunk autóba...

Ez a süti munkás, négy részletben készül és nem nagyon lehet átlapolni a ráfodított időt.Akkor ajánlom elkészíteni, ha egyébként is konyhaműszak van egész délelőtt, mert önmagukban az egyes műveletek nem igényelnek sok időt.

Ez a süti sok cukrot tartalmaz. Kicsivel több mint 30 dekát. Mivel 30 db 5x5-ös kockára vágható, ezért egy sütiben kb. annyi van, mint annak a kávéjában, aki két cukorral issza.Szerintem egyébként  egyáltalán nem édes, ízben  a kókusz és az étcsoki dominál. Nem állítom, hogy csak egy kockát lehet egyszerre megenni belőle, sőt - nálunk kilencen elpusztítottuk egy délután.. De ha egyedül megesszük a tepsi harmadát, az még midig csak két nagy limonádé. Ha valaki mazochista módon úgy eszik sütit, hogy érdekli a bevitt kalóriák száma, akkor mostantól, itt, oldalt -> megnézheti, sőt megnézheti az összes táplálkozástudományilag fontos értéket is. Ne mondjátok, hogy nem szóltam! Ó igen, és rengeteg benne a (tej)zsír is...hm...jóóó...akkor ne csináljátok meg....

Még egy megjegyzés: A szülinapomra jó sok kókusztejet kértem és kaptam az Edeka-ból a német rokonságtól, én ezt használtam. Nincs tusfürdőíze-szaga (pár ilyennel megjártam), és sűrű, enyhén krémes az állaga - szerintem itthon ilyet csak menőbb fővárosi delikben lehet kapni (esetleg biobolt?), ha valaki mégis tud jót és  egyszerűbben elérhetőt, akkor szóljon nekem is!

Update: kommentben ajánlotta egy kedves olvasó a cocomas kókuszkrémet - azt hiszem gyógynövény-bio szaküzletben én is láttam ezt kics városunkban, és körülnéztem a nagy hiperekben is:  a Tesco-ban és az Auchanban is kapható konzerv kókusztej 400 ml-es, (olyan csomagolású, mint pl. a konzerv vörösbab), sűrű és krémes állaggal, a nemzetközi konyha részlegen.

Hozzávalók: (20x30-as tepsihez)

-az omlós alaphoz:

18 dkg liszt

8 dkg porcukor

8 dkg vaj

1-2 ek. jeges víz

- a csokis ganace-hoz:

10 dkg étcsokoládé( 60 %-os)

1 dl tejszín

- a kókuszos krémhez:

2,5  dl tej

2,5 dl tejszín

1 doboz ( 400 ml-es) kókusztejkonzerv

3 tojás

fél vaníliarúd vagy 2 tk. vaníliakivonat

24 dkg cukor

8 dkg étkezési keményítő

10 dkg kókuszreszelék

-a tetejére

2 dl tejszín

4 teáskanál porcukor

1 tk porzselatin

Az omlós tészta első három hozzávalóját aprítógépben morzásítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam. Kellett hozzá pici víz, ez a liszttől függ. (5 pec munka) Fél órára hűtőbe raktam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tésztát jól kilisztezett munkalapon, közben felülről is enyhén lisztezve a tepsi méretére nyújtottam - kicsit szakadozgat, nem gond, jól reparálható a tepsiben is, az lényeg, hogy azért minél egyenletesebbre - kb. 4 mm vastagságúra - nyújtsuk. Körben a széleket is pontosan a tepsihez kell igazítani és nyomkodni, hogy ne folyjon ki a ganache, ami a következő réteg. ( 5 perc ismét) 20 percig sült, ekkor világos aranyszínű a tészta teteje. Hűlni hagytam.

A csokis réteghez a csokit apróra tördeltem, a tejszínt megforrósítottam, és ráöntöttem a csokira. 5 percig állni hagytam, majd simára kevertem, ( ha esetleg közben kihűlne, és nem akar tökéletesen elolvadni minden csokidarab,  be lehet tenni egy körre a mikróba) a kihűlt tésztára öntöttem.( Ez csak 2 perc, meg az amíg kivárjuk, hogy felolvad és elkeverjük) Hűvös kamrában dermedni hagytam.

A kókuszos krémhez (tulajdonképpen ez egy puding, tojássárgájával és kókuszreszelékkel dúsítva) az első öt hozzávalót egy vastagabb aljú  lábasban simára kevertem és kis lángon melegíteni kezdtem,  a hatodikból, a cukorból csak 20 dekát tettem bele. . A maradék 4 dkg cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem és a még langyos tejes-tejszínes keverékből 2 decivel simára kevertem. Szorgalmasan kevergettem a krémalapot - a tojás miatt ezt végig muszáj csinálni, nehogy összeugorjon - és hozzáadtam a keményítős keveréket. Enyhe-közepes  lángon kb. 10-15 perc alatt sűrűsödött be, épp csak elkezdett puffogni, amikor levettem a tűzről. Nemcsak a tojás miatt, hanem a keményítő miatt sem szabad tovább főzni, mert akkor sűrítés helyett elenged. (Aki főzött már pudingot, az érezni fogja.)

Kivettem a vaníliarudat, belekevertem a kókuszreszeléket, kicsit hűlni hagytam, majd gyorsan a csokis réteg tetejére öntöttem és elegyengettem. Hűtés.

Beáztattam a zselatint  a hideg vízben, és elkezdtem felverni a tejszínhabot, félidőben belekevertem a porcukrot, a zselatint a mikróban egy kör alatt felmelegítettem és a kézi mixerrel nagy fokozaton gyorsan a habba kevertem. A kihűlt krém tetejére simítottam, a tetejére serpenyőben kicsit átpirított kókuszpehely került. ( Ha a tejszín és a tál jó hideg, akkor ez a fázis is megvan 6-8 perc alatt)

Forró vízbe mártott éles késsel a legkevésbé stresszes a szeletelés, de szerintem lesz olyan vállakozó, aki kanállal is simán kienné a tepsiből.

Alapkoncepció innen, mennyiség és néhány  összetevő  átdolgozva.

Epres-kókuszos galette

Mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy lepény...;) Igaz nálunk ez általában két réteg tészta, plusz töltelék, a galette breton vátozata meg igazából egy palacsintaféle, de a hajtogatás módja hasonló a képen láthatóhoz. És nem mellékesen, sokkal pozitívabb így a gyümölcs-tészta arány, mégsem kell izgulni, hogy kifolyik sütés közben a gyümölcs leve, és ha nagyon fel akarunk vágni ki akarunk tenni magunkért, akkor csinálhatunk helyes kis egyszemélyes adagokat is. A tészta kis átalakítással a marcipános-meggyes pite első osztályú omlós tésztája, így is jól működik, és a lenti adagból nagyon jövőbemutatóan maradt annyi, hogy hamarosan  valamilyen tartelette készül belőle. Esetleg epres...

Hozzávalók:

16 dkg liszt

12,5 dkg  vaj

6 dkg darált mandula

10 dkg porcukor

1 tojás

25 dkg eper

3 ek. kókuszreszelék

6 ek. babapiskóta

2 ek. kókuszlikőr 

opcionálisan kevés kókuszpehely

A tészta első három hozzávalóját aprítógépben morzsásítottam, azután hozzáadtam  a cukrot és a tojást is, és gyorsan összegyúrtam és hűtőbe raktam. Kicsit több hűtést igényel a mandula miatt, ráfér egy éjszaka is, úgy is könnyen kezelhető marad. 

A hűtőből kivéve jól kilisztezett munkalapon és lisztezett nyújtófával vékony,  - 2-3 mm-es - lappá nyújtottam, és egy 30 cm átmérőjű kört vágtam ki belőle egy tortaforma segítségével. Körben 4 cm-t kihagyva megszórtam az apróra tört babapiskótával, kiraktam a megtisztított, félbevágott eprekkel, meglocsolgattam a likőrrel, megszórtam a kókuszreszelékkel és a kókuszpehellyel, a széleket körben felhajtogattam és 180 fokra melegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsin 20 percig sütöttem.

Ez az adag nálunk szerény méretű desszertnek számít, első nekifutásra egy morzsa nem maradt belőle. A tészta és a babapiskóta miatt szerintem egyáltalán nem kell a gyümölcsre cukor, de lehet mellé kis tejszínhabot, mascarponét, vagy ha melegen tálajuk, vaníliafagyit adni.

Kókuszos papucs

Huu..ez aztán szezonális :). Hiszen hideg van, zuhog, sötét van, fázunk, ezért jól esik egy kis télies kelttészta és a sütő melege. Az esőszünetben pedig szedhettünk akácvirágot, amit nem kötelező a süti mellé enni, sőt, de nálunk egyesek szerint ez természetes...a fotón meg jól mutat, végülis.

Én még mindig nagyon szeretem ezt a fajta, vizes csirizalappal (roux, ugye, hamár gasztroblog) készített tésztát, van már sós variációja is, - majd felteszem, főleg, hogy grillezett nagydarab húsokkal kifektethetünk vele egyszerre sok embert - , de ennek ellenére nagyon könnyű, puha, nem kiszáradó, és felettébb tudományos is a keményítő hőkezeléssel történő átalakítása miatt.

Emellett ez a fajta hajtogatási-formázási mód nekem új, a tésztás srác blogján találtam rá, és csináltam én is pár fázisfotót is az egyszerűbb magyarázkodás kedvéért.

Hozzávalók: ( 8 db-hoz)

1,5 dkg liszt

0,8 dl víz

- a tésztához:


23 dkg sima liszt

4 gr szárazélesztő

0,8 dl tej

1 tojás

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

csipet só

- a töltelékhez:

5 dkg kókuszreszelék

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

1 teáskanálnyi felvert tojás a tésztához való tojásból


Először gyorsan felmelegítettem a 1,5 dkg lisztet a 0,8 dl vízzel: hidegen elkeverjük, és a sűrűsödéstől számítva kevergetve még egy percig főzzük - egészen sűrű massza lesz. Akinek van hőmérője, mérhet 65 fokot, de ez ilyen kis mennyiségnél elég nehézkes, én már szemre csinálom. Amikor kavargatásnál látszik az edény alja, onnan még 1 perc.

A tésztához összekevertem a lisztet a szárított élesztővel és a cukorral, a közepébe mélyedést csináltam, ebbe öntöttem a felvert tojást, - amiből egy teáskanálnyit a töltelékhez elvettem, és a langyosra hűlt lisztes alapot, összekevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a langyos tejet, és kézzel egyneművé gyúrtam. Viszonylag tömör, kemény, és kicsit ragacsos masszát kaptam, ezt először a robotgépem dagasztókarjával, majd kézzel gyúrtam simára, ruganyosra, fényesre - ekkor már egyáltalán nem ragadt. Akinek van kenyérsütőgépe, vagy csak dagasztógépet használ, az is legalább 10 percig gyúrja.
A puha vajat - amit kicsit meg is sóztam - ezután dolgoztam bele.

Folpackkal letakarva (ez azért jó, mert így párás is egyben a közeg, amiben kel a tészta) 1 órát kelt - ha most hidegebb a konyha, ez lehet másfél óra is. Akkor kelt meg a tészta jól, ha az ujjunkkal megbökjük, és nem ugrik vissza.

A kókuszos töltelék hozzávalóit jól összekevertem.

Ezután a tálból kivéve kézzel jól átdagasztottam, 10 percig pihenni hagytam, majd 8 részre osztottam.

A tésztagombócokat így formáztam:





Először papucsállatka alakúvá nyújtottam - a teáskanál méretadó :).(1) Ezután megkentem a kókuszos töltelékkel. (2) Feltekertem kiflivé.(3) - ha nem lettem volna elszánt, ennél a fázisnál abbahagyom, és kisütöm, szerintem jó lett volna így is...
A kifliből újra papucsállatkát nyújtottam, de meghagytam a fejét-farkát. (4) A papucsállatkát kicsit megliszteztem és félbehajtottam, majd három műtéti vágást ejtettem. (5) Visszahajtottam, és a középső vágást kitágítottam (kampózásnak hívják a sebészek, azt hiszem). (6) A kitágított vágáson áthúztam a papucsállatka fejét, és kicsit segítettem a felvágott részeknek fordulni-sodródni.Bátrak áthúzhatják még egyszer. (7-8)

Ezután a tepsiben, sütőpapíron újabb 30 percet kelesztettem a sütiket, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt készre sültek. Kevés vajjal kentem át a végén a tetejüket.

Kókuszos keksztekercs

Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.

Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.

A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.

Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.

A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.



Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

6 dkg kakaópor

15 dkg porcukor

2 dl feketekávé

1 dl rum (vagy rumaroma és tej)

-a krémhez:

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)

-a nyújtáshoz:

10 dkg kókuszreszelék


A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.

A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.


A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.

A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.

Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.


A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.