Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.
Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.
A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.
Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.
A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.
Hozzávalók:
50 dkg darált háztartási keksz
6 dkg kakaópor
15 dkg porcukor
2 dl feketekávé
1 dl rum (vagy rumaroma és tej)
-a krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)
-a nyújtáshoz:
10 dkg kókuszreszelék
A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.
A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.
A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.
A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.
Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.
A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.
Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.
A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.
Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.
A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.
Hozzávalók:
50 dkg darált háztartási keksz
6 dkg kakaópor
15 dkg porcukor
2 dl feketekávé
1 dl rum (vagy rumaroma és tej)
-a krémhez:
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)
-a nyújtáshoz:
10 dkg kókuszreszelék
A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.
A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.
A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.
A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.
Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.
A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.