Epres kókusztorta

 

Két véletlen szülte ezt a tortát: az egyik, hogy macaronkészítéskor a mandulaliszthez sikerült étkezési keményítőt mérnem a porcukor helyett - még észrevettem időben, így maradt rengeteg piskótaalapom, amiben 1:2 arányban van darált mandula és étkezési keményítő... A másik, hogy találtam még egy kókuszkrémkonzervet a kamrában, mikor tavaszi nagy átrakodást tartottam (mert valahogy soha nem lesz több hely benne, akkor se, ha rendet rakok). De a csak kókuszos torta inkább a télhez illik, eper meg volt otthon a hétvégén, és már nem is kellett gondolkozni a desszerten. Nem szokásom egy egyszerű hétvégi sütit macaronokkal díszíteni, de a keményítős baleset után készült adagból épp jutott a tortára is...

Bár úgy képzeltem, a kókuszos krém teljesen felér az eprekig, de szerintem így se mutat rosszul, lehet emelni a magasságot, ha a piskótára vékonyan eperdzsemet kenünk és szép méretes, félbevágott eprekkel kirakjuk a piskótát, és úgy öntjük rá a kókuszos-tejszínes habot.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

- a piskótához: 

2  nagy tojás

2 evőkanál kristálycukor

1 evőkanál mandulaliszt

2 evőkanál étkezési keményítő 

1 tk. holland kakaópor

- a kókuszos krémhez:

1db 400gr-os kókuszkrémkonzerv ( ez kb 2,5 dl folyadék - ehhez van igazítva a zselatin mennyisége)

( bioboltokban 200ml-s dobozban kapható cocomas kókuszkrém, az tökéletesen megfelel, ez nekem családi importcucc volt)

2 dl tejszín

1 habfix

2 teáskanál  plusz  2 evőkanál porcukor

12 gr zselatin vagy 6 zselatinlap

A tojásokat a cukorral 10 perc alatt könnyű habos krémmé vertem a kézi mixerrel, majd beleszitáltam a száraz hozzávalókat és egy lapáttal óvatosan homogén masszává kevertem.

A sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöttem és 180 fokon kb. 10 percig sütöttem, majd rácson kihűtöttem. (Természetesen nem kell kivenni a piskótát belőle.)

Az epreket megtisztítottam, félbevágtam, a forma picit kivajazott oldalán körberaktam (így könnyebben odatapad). 

A tejszínt a habfix-szel és 2 tk. porcukorral habá vertem, a zselatint közben 4 ek hideg vízben megáztattam.

A kézi mixerrel vertem egy kis levegőt a két evőkanálnyi porcukorral együtt  a kókuszkrémbe is, majd a tejszínhabba mixeltem, lassan és egyenletesen csorgatva.

A puha zselatint kis lángon kevergetve felmelegítettem, épp csak míg sima és folyós nem lett (forralni nem szabad) majd a kókuszos masszába kevertem, ugyanúgy, mint a kókuszkrémet.

 

3-4 óra hűtés után tökéletesen szeletelhető, habos, könnyű torta lett az eredmény.

Kókusztejes mangóhab

Ez a habszifonba  nemcsak tejszínt következő darabja. Második próbálkozás, az elsőnél ugyanis kimaradt a szifonból a tömítés...NO2 kisziszegett oldalt, és félig beterítette mangókrémmel a konyhát. Vártam egy hetet, hogy megérjen az újabb mangó, és a szifon összeszerelésénél nagyon figyeltem. Nagyon klassz kis cucc lett belőle, pedig a Szakácsok könyve receptjét kicsit feltuningoltam: sima ásványvíz helyett kókusztejjel turmixoltam le a mangót, kapott még egy pici  fehérrumot is az anyag, tulajdonképpen el lehetett volna adni habszifon nélkül is :) Viszont az utasításokat betartva nagyon fenszi desszerthab lett belőle, a minimális zselatin és a megfelelő hűtés tökéletes hab állagot varázsol, de úgy, hogy közben az egész azonnal olvad a szájban.Tényleg élmény kanalazni.

A habszifonról használatáról írtam már a múltkor is, itt a legfontosabb megemlíteni: nem ipari méregdrága habszifonom van, hanem egy félliteres, fém testű, fém fejű Liss gyártmány ( Nem ez nem a reklám helye, csak mondom), és ami a lényeg: a feje szétszedve tisztítható.Tehát a szelep kiszedhető, átmosható - ez az ilyen haboknál nem hátrány.  Itt összesen 3 dl sűrű folyadék megy bele, 1 patronnal. Bár a gyártó szerint 2 patron is beletölthető, eddig nem volt rá szükség, és nem is gondolom, hogy tesztelnem kellene a palack tűrőképességét.

Hozzávalók: (4 1,5 dl-es pohárnyi hab)

1 érett mangóból 2 dl mangópüré

1 dl kókusztej

1 lap zselatin

1 ek. fehérrum

A zselatinlapot kevés vízbe beáztattam. A mangót a kókusztejjel teljesen sima, homogén péppé turmixoltam. A zselatinlapról leöntöttem a vizet, hozzáadtam a püré negyedét, és kis lángon kevergetve addig melegítettem - kb. 1 perc - amíg a zselatin fel nem oldódott. Összekevertem a többi pürével és a rummal, a lehűtött szifonba töltöttem, és fejjel lefele fordítva belecsavartam a patront, közben kb 10x erősen fel-le ráztam a szifont.

Ezután 1 órára hűtőbe raktam. ( Vagy betesszük jeges vízbe 30 percre.) Bár csinos csúcsokat ennyi idő után nem tudtam varázsolni a habból, de szerintem így is tökéletes lett. 

Azt tapasztaltam, ha hosszabb ideig áll a hűtőben, akkor nehezebben jön ki a szifonból, tehát ha előbb készítjük, akkor tálalás előtt fél órával érdemes kivenni a hűtőből majd  jól fel is rázni.

A Szakácsok könyve, úgy rémlik, még görög joghurtot és málnadzsemet rétegez vele a poharakba, így egész komoly desszertmennyiség lesz belőle.

A torta, amit répatortának hívnak, pedig nem is az

 Milyen ciki név már az, hogy répatorta. 

Egy nyulat, lehet, lázbahozna,  de nincs olyan édesszájú, aki említésekor ne arra gondolna, hogy miért kell elrontani valamit répával, jó az a húslevesbe, valami jó kis nagyon húsos raguba, meg nyersen rágcsálva is jó, de minek úgy csinálni, mintha ettől cseppet is egészségesebb, "reformosabb", kalóriaszegényebb lenne egy sütemény,  holott ha  igazán egészségesen meg reformosan élnénk,  a sütemény szót, úgy, ahogy van, kihúzhatnánk a szótárunkból. 

Nem is propagálnám így ezt a sütit, nem  érdemli meg a répatorta nevet, főleg, hogy van benne rengeteg fehérliszt, cukor, kókuszreszelék, ananász és persze répa is, mellékesen, bár lehet,  hogy simán ki lehetne hagyni, és akkor is pont ugyanilyen szuperfinom lenne, és például a kókusz, az ananász és a fehérrumos (ami egyébként itt Malibu képét ölti) máz miatt akár lehetne karibi tortának is hívni, és vigaszt nyújthatna a januári hóban-ködben-fagyban a hamisan diétás csengésű répatorta helyett.

Hozzávalók: 26 cm-es formához, 16 szelethez)

3 nagyobb, egész tojás

35 dkg kristálycukor (eredetileg 50, tejóég :))

25 dkg liszt

1,5 tk sütőpor

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg darált dió vagy mogyoró

25 dkg aprított ananászbefőtt, lecsorgatva és kicsi darabokra aprítva

25 dkg sárgarépa reszelve

2 dl (lehetőleg) olívaolaj

2 kk. vaníliakivonat/2 vanílás cukor

fél kk. őrölt fahéj

Az egész tojásokat és a cukrot egy nagyobb, mély tálban 10 perc alatt sűrű, krémes, világosszínű habos krémmé vertem a kézi mixerrel. A lisztet a sütőporral elkeverve rászitáltam és beleforgattam, majd sorban hozzákevertem a többi előkészített hozzávalót. A kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és 165 fokos sütőben a sütő alsó harmadában egy órát sütöttem a tortát - gyönyörűen magasan, és egyenletesen jött föl. Tűpróbázzuk, és a tetejét lazán takarjuk, ha barnulni látszana.

A történeti hűség kedvéért el kell mondanom, hogy a recept tartalmaz eredetileg még 2 dl tejet is, ez  sajnos csak akkor jutott eszembe, mikor a massza már a formában volt, de mivel az így is piskóta-állagú volt, gondoltam, ezzel nem foglalkozom a továbbiakban...Nem bántam meg: így is tökéletes állagú lett a torta, az eredeti recepttel összehasonlítva nem annyira szaftos és nedves a tésztája, de így is jól bírta,  és még 2 nap  után sem száradt ki.

A tetejére 3 ek. porcukor került Malibuval folyósra kikeverve, kókuszcsipsz, meg némi gránátalmamag csakhogy a répatortaságról teljesen elfelejtkezzünk.  Egyet nem tennék rá, csokit, mert az agyonütné az ananász-fahéj-kókusz kombót. 

Tejszínhab mellé nem rontja el.

Az eredeti  receptet egy kedves kolléganőmtől kaptam, ő pedig a fiától, aki szakács, de ezek szerint a cukrászatról is tud valamit...

Kekszek adventkor: zöldcitromos-kókuszos cookie

Gyorsan egymás után három, mert két adventi vasárnapból egy negyedet töltök itthon, aminek  örülök is meg nem is...ezért úgy döntöttem, hogy nem bíbelődünk szaggatós sütikkel, - elég lesz egy osztálynyi rénszarvas -  jöjjenek az egyszerűbben előállíthatók. Ami persze nem bizonyult annyira egyszerűnek, merthogy golyóbisozni, ebbe-abba mártani, áthúzni csak kíván némi időt, viszont legalább kipróbáltunk pár újdonságot, és meg is tartjuk őket, úgy döntött az Édesszájú Csapat.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
 fél tk.sütőpor

1 tk.szódabikarbóna
 fél tk.só

20 dkg vaj
22 dkg cukor
1 tojás
3 ek. lime-lé
8 dkg kókuszreszelék

cukor a bevonáshoz

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és a kókuszreszeléket egy tepsire terítve- az apróbb szemű fajta - kb. 6 perc alatt halványsárgára pirítottam. Az első négy  száraz hozzávalót összekevertem.
A cukrot habosra kevertem a vajjal, belekevertem a tojást, a lime-ok levét, majd a száraz hozzávalóket egy fakanállal, a legvégén pedig a kókuszreszeléket.

Kisebb dió nagyságú gömböcöket gurigáztunk a kuktámmal, azután cukorba - részben dekorcukorba - forgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 perc alatt sütöttük ki őket. Ekkor még igen lágyak a sütik, de semmiképp sem szabad továbbsütni, mert akkor kihűlés után nagyon kiszáradnak, ahelyett, hogy finom ,kicsit omlós, kicsit ragadós belsejük és ropogós külsejük lenne.

A sütőből kivéve 2 percet üldögéltek még a tepsiben, azután óvatosan rácsra szedve hűtöttem ki őket.

Az eredeti recepthez képest csökkentettem a liszt és a cukor, növeltem a kókusz mennyiségét, a lime meg nem kezeletlen volt, így a reszelt héja kimaradt.

Kókuszos keksztekercs

Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.

Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.

A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.

Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.

A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.



Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

6 dkg kakaópor

15 dkg porcukor

2 dl feketekávé

1 dl rum (vagy rumaroma és tej)

-a krémhez:

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)

-a nyújtáshoz:

10 dkg kókuszreszelék


A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.

A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.


A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.

A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.

Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.


A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.

Bounty muffin

Szerintem még nem tettem fel ide egyetlen muffinreceptet sem. Pedig Tudatos Anya viszonylag gyakran készít, mivel a gyermek-közétkeztetésben preferált rágós péksütemények uzsonnára való elfogyasztását a Tudatos Gyermek régóta megtagadja, kivéve, ha egy komplett uzsonna után éhes mégis, és más, de kevésbé tudatos anyákkal megáldott Tudatos Gyermekek meghagyják a kakaós csigát. Vagy a pizzás csigát. Vagy a sajtos pogácsát. Vagy a sajtos rolót. Vagyis lényegében úgy néz ki, hogy a Tudatos Gyermek megeszi a saját Egészséges Uzsonnáját, majd némi idő után, a délutáni foglalkozás végén, a Tudatos Anyára várva jóízűen elfogyasztja a más által befizetett, megmaradt, közétkeztetési uzsonnát. Mivel ez a körülmény egy idő után feltűnt, megkérdeztük a tanítónénit, hogy mi legyen, mert ez így elsőre némileg pofátlanságnak tűnik. A tanítónéni legyintett, mondván, ha a Tudatos Gyermek nem hasznosítja, megy a kukába.

Így rendszeres vasárnap esti program a kamra hozzávalóinak felmérése után a következő heti muffin-adag sütőbe hajítása. Talán az is visszatartott eddig, hogy lényegében egyetlen alapreceptet variálok, aszalt gyümülcsökkel, liszt helyett részben valami darált csonthéjassal, fűszerekkel, étcsokival, úgyhogy vicces lenne hetente egy újabb, az előzőtől szinte csak ízesítésben eltérő muffinrecepttel boldogítani az olvasókat. De valami igazi jó kókuszos-csokisra már régóta készültem, úgyhogy ez kicsit kilóg az aszalt barack/gyümölcs-cukrozott narancshéj/citromhéj-mazsola-teljesőrlésűliszt-kakaó-étcsoki/tejcsokikocka-mogyoró-dió-mandula-banán-reszelt- alma-fagyasztott málna/ribizli stb.-stb. hozzávalók körforgásából.


Hozzávalók:(12 darabhoz)


15 dkg liszt
5 dkg kókuszreszelék
10 dkg cukor
1/2 kk.szódabikarbóna
1 kk. sütőpor
1 tojás
2 dl kókusztej
1/2 dl olaj
10 dkg étcsoki

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
A lisztet, a nagylyukú reszelőn lereszelt étcsokit, a kókuszreszeléket, a szódabikarbónát és a sütőport összekevertem. Egy másik tálban felvertem a tojást, hozzáadtam a cukrot, a kókusztejet, az olajat, majd a száraz hozzávalókhoz öntöttem. (Nem kell nagyon simára keverni, mert az állítólag nem is tesz jót neki.)

A papírkosárkákkal kibélelt muffinsütőbe méregettem és kb 20 perc alatt sült készre. 15 perc után érdemes tűpróbázni.

Kókusztej helyett házilag kókusszal ízesített tejet úgy állíthatunk elő, hogy felforralt 4 dl tejbe keverünk 10 dkg kókuszreszeléket, és egy éjjel letakarva állni hagyjuk, majd a tejet leszűrjük, illetve kipréseljük. Van veszteség, mert a kókusz felszörtyöli a tejet, de ennyiből biztos meglesz a muffinhoz való. Szerintem még kókuszízűbb is lesz, mint némelyik kókusztej.

A recept arányai Stahl Judit:Büntetlen örömök c. könyvéből származnak, ott csokimorzsás muffin .

A kreatív rántott hús - VKF! XV.

Aki kicsit is beleolvas ide, az bizonyára tudja, hogy szárnyaló kreatívitásomat erősen korlátozza két ultrakonzervatív ízlésű kölök etetésének feladata. Ennek ellenére kreativitásért nekik se kell a szomszédba menni: egy éve, lustálkodós játszóterezés közben pattant ki a Nagyobb agyából az alábbi játék: "Találjunk ki gusztustalan ételeket!" Azóta jópárszor hasznátuk ezt unaloműzőnek hosszú autóút vagy pénztári sorbanállás alatt, hatalmas sikerrel.
A vaníliafagyi marhapörkölt-öntettel, a mustáros csokipuding, a töltött káposzta eperdzsemmel, a nutellás kocsonya és társai felvetését mindig a kiskorúak féktelen vihogása és hangos fuuujjjolása kíséri, úgyhogy kreatívnak lenni jó és nagyon vicces!!
Akinek pedig ennyi kreativitás nem elég, dobja fel a nálunk a gyerekek alapélelmezését jelentő rántott (fehér, csakis csirkemell, vagy karaj) husit így:

Hozzávalók: (2 személyre)
1 nagy csirkemell
3 tojás
néhány ek. liszt
5 ek. szezámmag
5 dkg darált mogyoró
5 ek kókuszreszelék
egy nagy csokor bazsalikom

áfonyadzsem
4 karika ananász
fél chilipaprika
paradicsompüré
só
bors

A megsózott csirkemellet hosszú, fél centi vastag csíkokra vagdostam, a lisztet nejlonzacskóba raktam, hozzádobtam a húscsíkokat, jól összerázogattam és ezzel megúsztam az egyenkénti lisztbefogatás kálváriáját.
A tojásba mártogatást nem lehet megspórolni, de ilyenkor egyszerre annyi csíkot lehet a tojásba pakolni és forgatni, amennyi csak belefér a tányérba.
Ezután a kisebb müzlistálkákba rakott -így csak bele kell dobni egy-egy csíkot, és megrázogatni a tálban - szezámmagba, darált mogyoróba és kókuszreszelékbe forgattam a husikat. Ez alól csak a bazsalikomos volt a kivétel, ott ugyanis a kevés tojásba kevertem a nagyon apróra vágott bazsalikomot, így merítettem meg benne a csirkecsíkokat, és utána ismét lisztbe forgattam őket.

Teflonserpenyőben, bő, forró olajban átforgattam a húsdarabkákat, pár percre fedővel lefedtem és a legalacsonybb lángon sütöttem tovább, aztán a fedőt levéve újra átforgattam nagy lángon őket - összesen kb. 6-8 perc teljesen elég nekik.

A mogyorósat áfonyadzsembe, a kókuszosat és a szezámmagosat a chilipaprikával összeturmixolt ananászpürébe, a bazsalikomosat pedig kicsit megsózott-borsozott paradicsompürébe mártogattuk.

Hidegen is szuper mindegyik, a legnagyobb sikere a mogyorósnak és a szezámmagosnak volt. Tervezem még kesudióval és - irgalom atyja, ne hagyj el- apróra zúzott chips-szel is!! (na, azt tuti megeszik a kiskorúak...)

Kókuszos sarkok

Az idén a csonthéjasokkal készült sütiké volt aprósütiben a főszerep. Ebbe a sorba illeszkedik a kókusz is, meg különben is régen tervezgettem, két szakácskönyvemben is szerepel meggyőző fotókkal, továbbá van kókuszrajongó a családban és nem mellélkesen kicsit untam már a szaggatást, a gyerekek nemkülönben.
Nem volt rossz választás, gyors, omlós, kókuszos, lehet csokiba mártani, ami ugye Bounty-felhangokat ad az ügyhöz, és nem utolsósorban csak felvágjuk a tepsiben és kész is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
fél teáskanál sütőpor
1 tk. vaníliaaroma, vagy egy jobbféle vaníliáscukor
6,5 dkg cukor
1 tojás
6,5 dkg puha vaj vagy margarin.

A fentiekből nagyon egyszerűen, mindent bele alapon tésztát gyúrunk (Én belezúdítottam az aprítómba és már kész is volt.) Beparkoltam a hűtőbe.

továbbá:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tk vaníliaaroma vagy 1 tk. vaníliáscukor
2 ek. víz
20 dkg kókuszreszelék.

A vajat (csak vaj jó!) a cukrot, vaníliát és a vizet lassan felmelegítettem, összeolvasztottam és belekevertem a kókuszreszeléket.

A tészta nagyon jól nyújtható lett; gáztepsi nagyságúra nyújtottam (kb 30X32 cm), rákentem a kókuszos masszát és 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. A végén vigyázni kell, a kókusz ne barnuljon, de az alja is süljön át. Ez sütőfüggő, lehet esetleg alufóliát tenni a a tetejére.

4x4-es kockákra vágtam jó éles késsel még langyosan, aztán meg háromszögekre. A csücskök felolvasztott étcsokiba mártóztak.

Bounty

Pusztán a véletlen műve, hogy nem került fel ide még semmi kókuszos. Pedig van súlyos kókuszfüggő közöttünk, aki titkos Bounty-készletekkel operál, ami csak a kamrában történő rendrakáskor szokott kiderülni. Tehát olyan nincs, hogy ne fogyna el 24 órán belül bármi, ami kókuszos. Ezt a sütit még időben sikerült lefotózni... Egyébként itt a környékbeli cukrászdák mindegyikének állandó kínálatában szerepel, és nemhogy ugyanolyan, hanem még sokkal finomabb is. Egyszerű, látványos, elég nagy adag lesz belőle, vendégek is lenyűgözhetők vele.

Hozzávalók a kakaós tésztához:

1 tojás
2,5 dl tej
25 dkg liszt
25 dkg cukor
1 sütőpor
4 dkg kakaópor
5 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 180 C-ra.
A cukorhoz kevertem a puha vajat és az egész tojást, majd a tejet. Összekevertem a lisztet, kakaóport és a sütőport, majd az egészet hozzákevertem a tojásos-cukros-vajas keverékhez.
Kivajazott-liszetezett 30x30-as gáztepsiben tűpróbáig sütöttem. ( Kb.20 perc)

( Egyébként a Horváth Ilonában lévő kakaós lepény-recept is tökéletesen jó hozzá. )

Amíg a tészta sült, megcsináltam a kókusztölteléket. Ez lehet, hogy valószínűtlenül hangzik, de működik:

Hozzávalók:

25 dkg kókuszreszelék
2 dl tej
15 dkg cukor

A kókuszreszeléket a tejjel és a cukorral felforraltam. A kókuszreszelék milyenségétől is függ: enyhén nedves, semmiképp sem folyós állapotot kell elérni, ha híg lenne, kicsit tovább kell kavargatva főzni.

Amikor a tészta és a töltelék is meghűlt, a tésztát 3 részre vágtam, megtöltöttem a kókusszal, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy vékonyabb réteg. Most piros gyümölcsök voltak kéznél - a fagyasztóból - ezekkel raktam ki a leendő szeletek tetejét - és tortazselével húztam át őket, a zacskón lévő utasítást követve. Persze agar-agarral is lehet, de az itt helyben sose jön szembe.
A kókusz miatt talán stílusosabb a mandarin (narancs)-kiwi a tetején, mint itt az összes helybéli cukrászdában, de akkor olyan téli-sütemény-külseje van. A lapokat vékony csoki- vagy lekvárréteggel sem húzom át, ez megakadályozná, hogy a kókuszban maradt nedvességet a sütilapok magába szívják, de szerintünk ez egyrészt direkt jó, másrészt olyan sok idő nem marad erre, mert fél napnál többet sose töltött még hűtőben.