Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Gyümölcspürés túrótorta

Bocsánat, délelőtt lemaradtak a képek, azóta került hozzá még pár bónusz arról, hogy játszottam is :)...

Igen, ez a harmadik egy hónapon belül. :D Mélylélektanilag biztos valami felmentést ad a súlyos bűntudat alól, akkor is, ha már a harmadik szeletet toljuk befelé. A barátnőm ennek a tortának az utolsó negyedére például ráfogta, hogy "úgyis csak rámennének a legyek, hozzuk inkább be", ( szerintem közel-távol egy szál légy nem sok, annyi nem volt a 35 fokban kora délután, a csendben füstölgő grill mellett) és amíg a fiúk pinpongoztak, kávéfőzés közben gyorsan elfeleztük a negyedet, nehogymár tényleg a legyek egyék meg...




Különben meg sovány túró, sovány joghurt... szinte fogyaszt. ( A közel 1 kiló gyümölcsről nem is beszélve.)


Hozzávalók 26 cm-es formához:

3 tojásból piskóta mint itt

0,5 kg zsírszegény túró

0,5 kg 1, 5% os zsírtartalmú joghurt

2 dl tejszín

6 ek. porcukor

2 dkg zselatin

3 ek cukor

30 dkg kivi ( ez kb 4-5 darab)

20 dkg őszibarackbefőtt

25 dkg eper

(2-2 dl -nyi gyümölcspüré szükséges, a kiwinél a legnagyobb a veszteség)

6 teáskanál (1-1-dkg) színtelen tortazselépor (nem! zselatin)


Amíg a piskóta sült a csatos tortaformában, ( 10-15 perc 180 fokon nálam) 5 ek. vízben megáztattam a zselatint, jól összekevertem (aprítóban) a túrót és a joghurtot, hozzákevertem 5 ek. porcukrot, a tejszínt felvertem 1 ek porcukorral és egy habfixálóval és beleforgattam a joghurtos krémbe. A zselatinhoz adtam még két evőkanál vizet és lassú tűzön kavargatva felmlegítettem, hogy teljesen simára olvadjon, majd kézimixerrel jól elkeverve belecsorgattam a krémbe, és a kihűlt piskótára öntöttem; mehetett is az egész a hűtőbe.





A gyümölcspüréhez a megtisztított, megmosott gyömölcsöket leturmixoltam - mindegyikből 2 dl-nyi kell. 3 kisebb külön lábasban 1-1-1 ek. cukrot összekevertem 1-1-1 dkg tortazseléporral, simára kevergettem a gyümölcspürékkel, azután sorban, a forrástól számítva egy percig főztem őket. (Így a kiwi is megdermed simán.)




Ezután a színes gyümölcsleveket a hűtőből kikapott torta tetejére öntögettem összevissza. Egy éjszakát töltött a hűtőben, és egy órácskát sem az asztalon.

Legközelebb szimultán főzöm a püréket, mert így vissza kellett melegíteni az elsőt, mikorra a harmadik is kész lett, a torta tetején nem lehetett már sokat játszani velük, pedig az eredeti recepthez tartozó képen nagyon szépséges márványos lett.


A gyümölcspüré egy Dr. Oetker tortás szakácskönyv ötlete.

Erdei gyümölcsös mascarpone torta

Vajon érdekelnek valakit még a húsvéti receptek?? Persze ha nem teszem fel most, akkor meg jövőre már a feledés homályába vesznek, úgyhogy tekintsük ezt egy jövőbe mutató posztnak. A számomra anti-stressz-terápiás vacakolást jelentő marcipándíszítés egyébként is időszerűvé teszi, még akkor is, ha a mélyhűtött bogyósokat alkalmazunk. Bírom egyébként az olyan ételfotókat, amin egyszerre van jelen friss málna, eper, áfonya, szeder, ribizli, feketeribizli meg kökény, som és társai - én legalábbis ezeket egyszerre produkáló éghajlatot nem ismerek, úgyhogy a gyümölcsök tuti jet-legben szenvednek. Régóta tervezem egyébként az ezerszer legyártott túrótorta feltételét is, ez most annak egy kicsit kevésbé pénztácakímélő változata, az ünnepre tekintettel.



Hozzávalók:

a piskótához

3 tojás

3 ek cukor

3 ek liszt

negyed kk. sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukorral kézi mixerrel sűrű, világos, buborékot vető masszává kevertem. Hozzászitáltam a lisztet és a sütőport, elkevertem, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét két részletben óvatosan beleforgattam.

26 cm-es, alulra sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. (10perc kb.)

a krémhez

25 dkg mélyhűtött erdei gyümölcs mix

500 gr mascarpone

2 natúr joghurt

30 gr zselatin

1 cs. habfixáló

2 dl tejszín

12 dkg porcukor

néhány kanál eperdzsem, 5 dkg marcipán és babapiskóta a díszítéshez

A joghurtot, a mascarponét és 10 dkg porcukrot összekevertem, a habfix-szel habbá vert tejszínt is összeforgattam velük. 2 dkg zselatint egy evőkanál vízbe áztattam, majd további 3 ek vízzel felmelegítettem, míg sima folyadékot nem kaptam. (Forralni nem szabad.) A zselatinos folyadékot kézi mixerrel a joghurtos krémbe kevertem.

A gyümölcsöket 2 dkg cukorral felolvasztottam, az előbbi módszerrel elkészített 1 dkg zselatint is hozzájuk adtam, majd a krém 1/3-ával összekevertem.

A piskótát néhány kanál eperdzsemmel megkentem, visszacsatoltam rá a kapcsos formát, ráöntöttem a gyümölcsös krémet, majd a tetején a joghurtosat elegyengettem. Óvatosan bele lehet kavarni egy villával is, akkor márványosabb lesz, de itt a gyümölcsös krém kicsit lazább az elején, ezért a sűrűbb mascarponés eleve belesüllyedt itt-ottt, ahogy kanalaztam a tetejére, ezért nem is piszkáltam.

A méretre vágott babapiskótákat a krém megdermedése (kb.3 óra a hűtőben) után eperdzsemmel ragasztottam a formából kiszabadított torta oldalára.








Ezután már csak a marcipándíszítés volt hátra. A virágokat beforralt meggylével, a leveleket pár csepp keserűmandula aromával színeztem.(Eredetileg beforralt spenótlevet akartam használni, de hát az időszűke..)

A méhecskék egy linzersütésből maradtak, fehér cukormáz, csoki és.. . sáfránnyal már nem volt időm vacakolni, ezért a cukormáz - a sárga csíkok - icipici curry eredménye :)

A marcipán házi készítésű, mézes, majd megosztom egyszer, ha olyan marcipános idő lesz.

Sült-padlizsán saláta VKF.! XVI.

Ott vagyok, ahol a part szakad. A halas fordulónál. Mert a saláta jó, a saláta egészséges, a saláta olyan sokféle lehet, csaképp Ember salátán meg nem él. A kiskorúakat hagyjuk is.
Szóval a saláta legfeljebb szerény kiegészítő lehet valami massszív húsétel ÉS köret mellé. De főszereplő...
Na jó, persze eszünk mi, hogyne. Caprese-t vacsorára, de legyen mellé friss kenyér és valami húsféle. A sokak által lenézett jégsalátát mindenféle más zöldséggel, ami kerül mellé a hűtőből, egy kis olivaoloajos-citromleves-fűszeres ilyen-olyan öntettel, görögsalátát nyáron rogyásig. A Waldorf is nagy kedvenc, de valahogy az nálunk téli játékos, a klasszikus majonézesekben meg a nagymamák járnak elöl.

Én csak egyet rontok el mindig: a cukros-ecetes levet arra a jó kis fejessalátára. Az nem sikerül sose.

Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán
1 doboz natúr joghurt
fél citrom leve és lereszelt héja
2 kk. méz
1 nagy gerezd fokhagyma
1 chilipaprika
1 kis csokor petrezselyem
3 ág menta
só
bors
olivaolaj

A megmosott padlizsán két végétől megszabadultam és 1 centis karikákra szeleteltem, a nagyobbakat még félbe is vágtam.

A szeleteket megsóztam, megborsoztam és a kiolajozott teflonserpenyőben oldalanként 4-5 perc alatt szép aranybarna-foltoskásra sötöttem.

Amíg sült, összedobtam az öntetet: A joghurtot összekevertem a mézzel, a citromlével és a lereszelt héjával, a kimagozott és apróra vágott chlilipaprikával, belepréseltem a fokhagymát és hozzáaprítottam a zöldfűszereket.
A kisült padlizsánszeleteket forrón forgattam az öntetbe, aztán jól behűtöttem.

Ideális kísérője volt a vasárnap déli rántott húsnak, ami egyébként a nagyobb kiskorú gasztronóm szülinapi ebédrendelése volt.:)



A kiindulópont Stahl Judit padlizsánsalátája a Büntetlen örömök c. könyvéből.

Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.

Souvlaki - VKF! VII.

A nyaralás még akkor is jó, ha rossz. Ha zuhog, ha tikkasztó a hőség, fúj valamilyen rémséges helyi szél, ami egyébként csak tél derekán lenne esedékes, ha nem olyan az ország, a város, ahogy elképzeltük, vártuk nagyon, netán az útitársakban van nagy hiba - arról nem is szólva, ha ez csak ott, a nyaralás közben derül ki.
Nekem eddig Görögország soha nem okozott csalódást, legelőször igazi vonatozós - buszozós, hátizsákos-sátorozós-maggi-zacskósleves-főzős-az athéni-lapostetőkön stílusban jutottam el: leginkább-egyedül az utcán/utcára árult souvlakira jutott pénzünk, ezért esett erre a válsztásom.

A suovlaki persze nagyon hasonlít a lépten-nyomon kapható arab-török-libanoni stb. nyársra húzott-lenyiszálós hússal, kenyérfélével, szósszal adott keleti "gyorskajákhoz", merthogy arrafele is nagy volt a keveredés, de soha-soha nem említsük a török vonalat egy görögnek... Nálam most így készült:


Hozzávalók:


4 pitakenyér ( ezt a nyaralás ízei - és az Eat local! - jegyében :-)) az idei nyaralás idején egy stuttgarti szupermarketben vásároltam, kecskesajtos-olivás volt és a MeierbaerundAlbro Spezialbrot Gmbh kiváló terméke)

2 doboz natúr joghurt ( ha van görög, még jobb)

50 dkg sovány sertéshús

néhány ek. olivaolaj

két uborka

4 gerezd fokhagyma

2 nagy paradicsom

só

oregano

kakukkfű

bazsalikom

menta


Nyárs hiányában a kis kockákra vágott husit néhány ek. olivaolajon átpirítottam, fedő 15 perc alatt megpároltam majd lesütöttem. A joghurtot összekevertem az olivaolajjal, sóval, a szétnyomott fokhagymagerezdekkel, a kockára vágott uborkával (igazság szerint le kéne reszelni, mint a tzatzikihez), a kimagozott és szintén kockára vágott paradicsommal és a felaprított zöldfűszerekkel.

A pitákat a grill alatt mindkét oldalukon 2-2 perc alatt átforrósítottam, megpirultattam, aztán pedig a tetejét levágva beletöltöttem felváltva kanalanként a húst és a szószt.
A szuvlakit igazából belecsavarják a vékony pitakenyérbe, és utána klassz kis zsírpapírba, és már lehet is az utcán nyomni befelé, ez itt most a zsebes változat....

Valamilyen reggeli

Reggelizni jó. Sőt ajánlatos. Ráérősen reggelizni még jobb. De a legjobb ráérősen reggelizni egy jó szállodában. Mivel azonban nem vagyunk szállodatulajdonosok, vagy szállodatulajdonosok lemenői (felmenői még lehetünk, de arra még várni kell) továbbá mindennapi kenyerünket arcunk (na jó, tollunk) verejtékével keressük meg, ezen élvezet csak egyszer-egyszer adatik meg. Maradnak tehát a reggeli, időben történő négyfős útnakindulás embert próbáló percei közé becsempészett müzlis joghurtok. Ennek alábbi luxusváltozata akkor született, amikor a Nagyobb, a vakáció első napja tiszteletére mindjárt hajnali negyed hétkor kipattant az ágyból. Nem panaszképpen, mert ha már (még) dolgozni kell, legalább lehet reggeli közben a fű növését bámulni a teraszon.

"Hozzávalók:"

1 doboz natúr joghurt
2 ek.krokant müzli
10 dkg idénygyümölcs (jelen esetben málna)
2 teáskanál méz

A hozzávalókat botmixerezzük össze and enjoy.

Stahlnak tuti van ilyesmi receptje.