Epres limonádé és bazsalikomos epersorbet

Ez a két legyet egy csapásra tipikus esete. Hogy ne legyen annyira unalmas a citromos limonádé - főleg, hogy a mentás és gyömbéres gyerektársaságnak nem igazán megy, és nem is bírja mindenki gyomra nagy tételben -, és hogy ne pusztán limonádéban úszkáló, bár fotózkodásilag jól kinéző eperdarabok lötyögjenek a poharakban, kicsit az agua frescahoz hasonlító szűrlet lett a hétvégi hűsítő, a maradék epervelő pedig sorbetként végezte. Ez utóbbi klasszikusan csak a gyümölcs, cukor és víz keveréke, és bár régen tulajdonképpen a gyümölcsfagyi is hozzá hasonlított - hiszen az alapból nem tartalmaz tejet - most már gyakori, hogy éttermekben két fogás között ezzel pihentethetjük az ízlelőbimbókat. Ettől függetlenül nyugodtn kezelhetjük fagylaltként is, ez a narancslikőrös - bazsalikomos változat kár, hogy későn lett kitalálva, mert nagyon jól sikerült, és jó lenne még ismételni, míg futja a szezonból.


Hozzávalók:

- a limonádéhoz.

2 kisebb citrom

20 dkg eper

1 ek. porcukor


- a sorbethez:

a maradék epervelő

1 tk. porcukor

2 cl narancslikőr

4 cl víz

6 db kicsi görög bazsalikom - levél (olaszbazsalikomból elég 1 nagyobb ehhez a mennyiséghez)





A héjától megszabadított citromot, a megtisztított epret és a cukrot aprítógépben simára turmixoltam. Egy nagy szűrőbe öntöttem és hagytam magától lecsöpögni. Felöntöttem 1 liter ásványvízzel, és még kicsit utáncukroztam - ez már egyéni ízlés kérdése.

A lecsöpögött epervelőt kikanalaztam a szűrűből, ekkorra a magok a szűrő aljára gyűltek, így a végét nem kapirgáltam ki teljesen, és összeturmixoltam további egy teáskanál porcukorral, 2 cl narancslikőrrel és 4 cl vízzel, és belkevertem az nagyon apróra vágott bazsalikomlevélkéket is.

Mivel ez nem volt komolyabb adag, egy dobozban a mélyhűtőbe raktam, és néhányszor napközben átkevertem, hogy ne legyen nagyon jégkristályos.

Narancslikőr helyett valamilyen semleges ízű alkoholt és a víz helyett narancslevet is használhatunk.

A bazsalikom fűszeresen édeskés íze hihetetlen jól passzolt az eperhez, ki fogom próbálni más ételben is ezt a párosítást.

Agua fresca

Ami annyit tesz, friss víz.
Mexikóban pedig egyszerű ivóvíz- és gyümölcsalapú hideg üdítőt jelent, de van hibiszkuszvirágból (ami a "gyümölcsteák" egyik elterjedt alapanyaga), és elterjedt a rizses-fahéjas változat is. Utcai árusoknál és legjobb éttermekben egyaránt elérhető, és persze van ipari, palackozott változata is. Készülhet dinnyéből, sárgadinnyéből, mangóból, papayából, eperből, narancsból, lényegében minden gyümölcsből, amit az éghajlat kínál. Ez itt nagyjából egy alapváltozat, de igazi agyonvariálható egyszerűség, kinek kénye-kedve szerint, fűszerekkel, zöldfűszerekkel, mézzel, tengerisóval, estébé.
A valóságban a mexikói utcai árusok nem nagyon használnak turmixot, viszont szigorúan tilos az összes vízzel meg citromlével egyszerre összekeverni, mert úgy turmixban egy habos izé születik belőle.
A meleg mexikói, a dinnye csányi, a család pedig hálás, hogy nem nekik kell vacakolni a magokkal. (De bátrak kísérletezhetnek, én megtettem: a darabkákra tört magok úgyis lesüllyednek az aljára, továbbá fennakadnak a szűrőn.)

Hozávalók: kb. 2 l lesz belőle

6 kilós dinnye fele
2,5 dl víz
6 ek barnacukor/édesítőszer amennyi ennek megfelel
2 lime
további 8 dl víz /szódavíz/ásványvíz





A nagyjából kimagozott dinnyét kockákra vágtam, két részletben leturmixoltam 2,5 deci vízzel, leszűrtem, belekevertem a lime levét és a barnacukrot, órákra hűtőbe raktam, azután felöntöttem a jéghideg ásványvízzel.

Ha gyermekeink a fülük botját se mozdítják arra a javaslatra, hogy egyenek már valami gyümölcsöt a hűtőből, így is beléjük lehet varázsolni valamennyit, - eltekintve a rostveszteségtől, dehát a kis dolgoknak is kell örülni.

Recept kiindulópontja innen.