Sonkába csomagolt pisztráng fehérboros-kakukkfüves körettel

Évekig úgy főztem a karácsonyi vacsorát, hogy a gyerekek külön csirkehúst kaptak, annyira taszítónak találták az egészben sült pisztrángot. A kicsi egyenesen félt tőle, merthogy milyen csúnyák a szemei - ezért sokszor a fejét is levágtam. A gyerekek nőnek, ami jó, vagyis nem, vagyis igen..., szóval, már nem rémíti őket egy sült halfej, így félretették az ebből eredő előítéleteiket is, vagyis, hogy ami csúnya, az jó nem lehet. Lelkes rajongói lettek a pisztrángnak, hiszen fehér a húsa, és rengeteg majonézt lehet hozzá tunkolni - azaz van még pár lépés rafináltabb cuccok felé :).

Pár éve még úgy kellett vadászni, ( tavaly karácsony szintén, nem is tudom, mi lett volna, ha nincs válság) de mostmár sok helyen tenyésztik, tavakban pédául a szomszéd faluban is. Ezután már csak horgász kell, aki a szerencsés fogásból bedob hozzánk hétfő délben pár darabot...


Hozzávalók:

személyenként 1 kisebb pisztráng - azaz 4

8 szelet fekete-erdei sonka (vagy prosciutto crudo)

1 citrom

1 kg krumpli

1 dl fehérbor

5 dkg vaj

2 tk. kakukkfű

bors

só


A megpucolt krumplit egészen vékony szeletekre vágtam, és első forrásig főztem.

Amíg a krumpli felforrt, előkészítettem a pisztángokat: a belsejüket kiöblítettem, meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam kívülről és belülről is.
A citromból 4 kerek szeletet vágtam, a halak közepére tettem, köré és a halak köré tekertem a sonkaszeleteket.

A krumplit leszűrtem, egy nagyobb, mély tepsi aljára terítettem, ráöntöttem a fehér bort, sóztam, megszórtam a kakukkfűvel és ráforgácsoltam a vaj felét. A tetejére fektettem a halakat fejtől-lábtól, és 200 fokon 20 percig sütöttem. A maradék vajat a sütési idő felénél olvasztva, forrón locsoltam a pisztrángokra.

Halas lasagne

Bár a jelszó, hogy csak halakkal ne kelljen dolgozni, még mindig nem vesztette nálam aktualitását, főképp azért, mert úgy gondolom, amit nem szeretek igazán, azt nem is tudom jól elkészíteni sem, azért próbálkozom erősen. Egyrészt mert csak ezért nem száműzhetem a halat az asztalról, másrészt meg milyen finom, egészséges, csupa jótétemény a hal. Hát akkor együnk halat. Ami jelen esetben szerényebben képviselteti magát az ételben, de legközelebb megpróbálom figyelmesebben olvasni a recept elejét, ahol 6 személyre másfél kiló halat dolgoznak be a lasagne-lapok közé.Vagy az már túlzás?

Ami nagy meglepetés volt, hogy mennyire finom volt a receptben szereplő póréhagyma helyettesének szánt petrezselyemgyökér (nálunk úgy hívják: zöldség, és passz); finom diós ízt adott az ételnek, így abszolút jól passzolt a halhoz.


Hozzávalók: (4 személyre)

12 lap zöld lasagne lap

4-5 szelet tengerihal-filé (pollock-filé, pontosabban)

40 dkg sárgarépa

20 dkg petrezselyemgyökér

1 nagy sárga kaliforniai paprika

5 dl tej

5 dkg vaj

5 dkg liszt

egy csokor petrezselyemzöld

késhegynyi currypor

1 zöldcitrom

bors

só


A halfilét kiolvadás után leszárítgattam, sóztam, borsoztam és meglocsoltam a zöldcitrom levével.

A vajon lassan megfuttattam a lisztet, folyamatosan kevergetve felöntöttem a tejjel, simára kevertem és kevergetve besűrítettem a besamelt, majd belekevertem a felaprított petrezselymet és a curryport.

A megtisztított zöldségeket felkarikáztam és lobogó vízbe dobtam 3 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. A paprikát kisujjnyi csíkokra vágtam.

Ezután kevés besamelt öntöttem a kivajazott jénai aljára, kiraktam 3 lasagne lappal (mint tudjuk, a hőálló tál- és tepsigyártók valamint a lasagne-lap gyártók titkos, globális összeesküvése folytán NINCS olyan tál vagy tepsi, amibe pontosan beleillenének a lapok, akárhanyasával is rakjuk őket) a zöldségek egyharmadát elterítettem, meglocsoltam besamellel, újabb réteg lasagne, ezután a halszeletek és besamel, megint tésztalap, a megmaradt zöldség fele és besamel, tésztalap, maradék zöldség és besamel. Közben sóztam is óvatosan minden zöldségréteget
A 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt sült készre, szépen összeállt, a felesleges zöldség- és hallé elpárolgott, a teteje megpirult.

De a hal, az kevés volt benne. Majd legközelebb.

Egy ezeréves karácsonyi tina különszámban talált recept alapján.

Ez a lazac

Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.


Hozzávalók:(4 személyre)


4 lazacszelet

2 narancs leve és lereszelt héja

1 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

2 ek barnacukor

1 chilipaprika

2 dkg vaj

bors

pici só



A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.


Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.

Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.

A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.

Masnitészta lazacos-kapros szósszal

A tavaly szétszóródott kapormagokból helyes kis bokrocskák nőnek mindenfele a kertben. Na nem az enyémben, hanem a szomszédasszonyoméban, én ugyanis annyira nem bírom a kapornak még a szagát se, hogy nem kímélek egyetlen kihajtott növénykét sem. Nem is értem hogy lehet egy jó kis túrós lepényt például kaporral tönkretenni, a kapros tökféle főzelékek pedig mindjárt két szőrös feketepontot kapnak: egyet a tökféle, egyet a kapor - marad tehát a tejfölös habarás vagy rántás magában.
A kapornak egyetlen egy esélye van nálam, azóta, hogy külföldön egy szuper háziasszonynál vendégségben olyan-de-olyan lazacos-kapros tésztasalátát ettem, hogy még sose.
Ezért aztán mikor egy kis kertészeti eszmecsere során megláttam a kaporfiókákat, már tudtam, hogy Henrietta salátáját valahogy reprodukálni fogom. Mivel azonban egy Emberrel nem tanácsos azt közölni, hogy ebédre hideg majonézes tésztasaláta lesz, kicsit csaltam és így lett belőle meleg ebéd:

Hozzávalók (2 személyre):

25 dkg farfalle tészta (durum)
1,5 dl tejszín
10 dkg füstölt lazac
1 ek. olivaolaj
pici csokor friss kapor
színesbors-keverék
só


A tésztát nem a dobozon lévő utasítás szerint főztem meg, hanem ahogy mi szeretjük, rendesen puhára...
Amíg a tészta készült, kis darabokra vágtam a lazacot, a tejszínnel, az olivaolajjal, az apróra vágott kaporral és a borssal jól összemelegítettem, tettem hozzá vagy két evőkanállal a tészta főzővizéből és ezzel kész is volt a szósz.

Aki kellemes rózsaszín árnyalatot vél felfedezni a képen, az jól látja. Nem photoshop, pusztán arra bizonyíték, hogy ez a lazacot is jól belakatták béta-karotinnal, vagy ki tudja miféle színezőanyaggal...

Zöldborsós-tonhalas penne

Csak hogy ellentmondásból ne legyen hiány... Psimth ide vagy oda (lásd: P.G.Wodehouse: Forduljon Psimthez - mindenki olvassa el és dobja fel vele egy pocsék napját, és utána ismétlődően újra számos másikat), azért halat enni kell. Mert egészséges, kell az ereknek, koleszterinnek, agynak, a benne található számos nehézfém pedig a májnak. Tehát van a tarsolyomban jópár halas étel, amit a lelkesedés alacsony foka eddig nem juttatott el a bejegyzésig. Péntek pedig egyébként tésztanap, úgyhogy ez a gyors ebéd született meg a kamrából:

Hozzávalók:

35 dkg penne durumtészta
15 dkg zöldborsó
1 doboz 185 gr-os tonhalkonzerv
1 csokor felaprított petrezselyem
3 ek olaj
sok frissen őrölt bors
só

A tésztát lobogó sós vízben 15 perc alatt nem al dentére, hanem amúgy magyarosan puhára főztem.
Addig a (mirelit) zöldborsót egy teflonserpenyőben az olajon átforgattam és lefedve, sózva 5 perc alatt (csakis Iglo) megpároltam. A tonhalkonzervről az olajat lecsorgattam, hozzáadtam a zöldborsóhoz, a petrezselyemmel meg a borssal jól átforrósítottam, a kifőtt tésztával összekevertem, és karakteresebb (most Pannónia) sajttal tálaltam.

Ha hagyunk mindent kihűlni, és adunk hozzá 2-3 ek olívaolajat (vagy aki szereti a halízt, egye fene, ne öntse le a konzerv olaját), csavarunk rá egy fél citrom levét és reszelünk rá a héjából, kiválóan eladhatjuk tonhalas-zöldborsós tésztasalátának is.

Ez nálunk két adagnak számít és 20 perc alatt kész van.

Füstöltpisztráng-krém

Nem jöttek vendégek. Nem ünnepeltünk semmit. Csak egyszerűen megérdemeltük. Mellesleg nem itthon vásároltuk, ezért megfizethető volt annyira, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül felfaljuk egy egyszerű hétköznapi vacsora keretében. Mindenesetre kellő áhitattal, mert aquakultur ide vagy oda, már a kibontáskor olyan illatokat eregetett, hogy kompromisszumos megoldás született: a felét összekeverem ezzel-azzal, a másik fele pedig jöhet csak úgy natúr.
A Google a magyar oldalak közül elsőként Chili &Vanilia receptjét dobta ki, nem is kerestem tovább. Csak annyit változtattam rajta, hogy a fehérborsot - mivel nem szeretem - pici feketére cseréltem; meg eldöntöttük, hogy ez a kaja megérdemel kisérőként némi sherry-t, így azt is löttyintettem bele egy picit.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt pisztráng
1/4 vöröshagyma
2 púpos evőkanál tejföl
1 nagy tk majonéz
fél cirom leve
kevés fekete bors
1 ek száraz sherry
snidling a díszítéshez

Az összetört pisztránghoz kevertem a finomra vágott hagymát és a többi hozzávalót. Rozskenyérrel ettük.

Chili&Vanilia receptje eredetileg.