Hokkaido kalács

Az első próbálkozás törött kézzel nem volt az igazi. Azóta is sütöttem már többször, de a szögletes formákban, de akármekkorák is, úgy éreztem, nincs elég hely a tésztának. Igazam volt...A várakozási idők pontos betartásával majdnem vattacukor-szerű, könnyű kalács lett az eredmény. Az összeállításon változtattam kicsit, sima lisztet használtam, a tejport is kihagytam, viszont - mint minden más tésztánál is - a szárított élesztőt igenis megfuttatom: sokkal jobban dolgozik így. Most ez a kedvenc "legyen kalács a vacsi" receptünk, még a kakaós csigát is lenyomta a gyerekeknél, ami nagy szó...

Hozzávalók:

60 dkg liszt
10 gr szárított élesztő
8 dkg cukor
1 tojás
2,5 dl tej
1,5 dl tejszín
9 gramm só

A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek, a tej, tejszín langyos.

A lisztbe vájt mélyedésben az élesztőt elkevertem egy ek. cukorral és a langyos  tej felével. Kicsi lisztet is hozzákevergettem és 10 percig állni hagytam. Hozzáadtam a tejszínt, a maradék tejet, cukrot és az elkevert tojást és 20 percig dagasztottam, úgy, hogy a sót csak az utolsó 5 percben adtam a tésztához.

Folpackkal szorosan letakart nagy tálban 45  percig kelesztettem - ha nem futtatjuk az élesztőt ennél több idő szükséges.

Enyhén lisztezett munkalapon átgyúrtam, 4 egyenlő részre osztottam, és a kis bucikat 20 percig letakarva kelni hagytam.

Ezután egyenként kb. 8 cm széles, 60 cm, hosszú csíkot nyújtottam belőlük, feltekertem és az így kapott kövérkés kifliket középen keresztben éles késsel  kettévágtam. A 28 cm-es, sütőpapírral bélelt csatos formába  körben úgy rakosgattam be őket, hogy a vágott felük nézett a forma oldala felé.

Újabb kb. 60 perces kelesztés következett letakarva, majd a 175 fokos sütőben  40 percig (tűpróba) sütöttem, a sütőből kivéve sűrű cukoroldattal fényeztem.

Eredeti recept itt.

Medúza

Mindig tanul az ember. Amikor a helyi pékségben kiszúrtam, hogy a klasszik kakaóscsiga méretű péksüti tésztája más, mint a mostanában elérhető rémes szíjszerű kakakóscsigáké, akkor csak mutogatni tudtam, hogy abból az izéből kérek mindjárt kettőt is. ( Igen, a gyerekeim mindennap megennék a kakaós csigát gond nélkül , és nem, nem sütök nekik mindennap, a szíjszerűből viszont nem is veszek, úgyhogy ők ilyen hátrányos helyzetűek szegények. Van aki szerint azért, mert nem veszek nekik, van aki szerint meg azért, mert nem sütök nekik mindennap. ) A filozófiai ösvényekről vissza erre az izére, itthon megkóstolva a pékségünk legjobb éveit idézte, amikor még kevesebb volt ugyan a csicsás péksüti, viszont nem volt bennük a liszten, élesztőn cukron és pár ízesítő hozzávalón kívül nagyon semmi. Azután az is eszembe jutott, hogy ezt a fajta formázást láttam már a blogokon, csaképp nagyméretben, és mákvirág volt a becsületes neve, és az nlc topikról indult eredetileg. Azon gondolkodtam, ha pici méretben csinálom, tuti macerás lesz, és valami keményebb tészta kellene hozzá, hogy legalább az segítsen a formázáskor. Így lett a mi otthoni medúzánknak (mert a pékné szerint ez a becsületes neve) alapja a Hokkaido kalács tésztája. Ahogy volt, pontosan úgy fogyott el vacsorára, a 12 medúzából egyet mentettünk el a nagyobbnak tízóraira.









Hozzávalók:

60 dkg liszt

10 gr porélesztő

8 dkg cukor

3 dkg tejpor (nem volt otthon)

1 tojás

25 dkg tej

15 dkg tejszín

9 gr só (kb két teáskanál)

- a töltelékhez

2 ek cukor

2 ek holland kakaópor

a tetejére:

-1 tojás sárgája


A só kivételével a száraz hozzávalókat összekevertem, mélyedést csináltam bele, odaütöttem a tojást, öntöttem a langyos tejet és a tejszínt. Ezután a robotgép dagasztókarjával összedolgoztam a tésztát. ( Sűrű, kemény kelt tészta lesz belőle, de ha sikerült összeállítani, további 5 percnél több gyúrást nem igényel. ) A végén dagasztottam hozzá a sót, és letakarva másfél órát kelesztettem.

Ezután kidolgoztam a tésztát kézzel jól átdagasztottam, ( kicsit kell csak lisztezni a munkafelületet, mert nem ragadós a tészta, és túl sok lisztet a benne lévőn kívül nem szabd már beledolgozni,) és fél centi vékony nagy téglalappá nyújtottam.

A téglalapból kisebb 15X10 cmes téglalapokat vágtam, kicsit alájukliszteztem és megszórtam őket a cukor és a kakaópor keverékével, majd a hosszabbik oldaluk felől szorosan feltekertem.

Ezután a legélesebb késemmel kb. másfél centi szélességben bevagdostam a tekercseket, úgy hogy teljesen nem vágtam át a tésztát. (így kb 10 karja vagy milye lesz a medúzáknak.)

Ezután a majdnem különálló kis tekercseket vágott felükkel kifele fordítottam, az egész tekercsből pedig egy kört kanyarítottam, és sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedtem. A tepsin még 20 percet keltek, mielőtt 175 fokos sütőben, a sárgájával lekenve kb. 15-20 perc alatt sült medúza lett belőlük.

A kakaós cukorral nem egyszerű dolgozni, hiszen szóródik kifelé, próbáltam úgyis párat, hogy vajjal kevertem ki a tölteléket, de akkor nem lesz olyan szép a süti, ugyanis hajlamos kifolyni.

Állat

És akkor kimondtuk a varázsszót: "Hokkaido", és a krokodil megdermedt és nagyon bután nézett.




Bocsánat.

Hokkaido korcsolyás kalács

Tehát az úgy indult, hogy már régóta meg akarom sütni. A hétre ez rögeszmévé fejlődött, csak tejpor, az nem volt hozzá sehol. Két üzletben is sikerült egyenesen az üzletvezetőt kérdezni, akkor a homlokukra csaptak, hogy nincs, tényleg, nahát,ezt kéne tartani, és rendelnek is azonnal. De én úgy gondoltam, mit számít az a 3dkg tejpor...? Valóban nem számít. Sőt elárulom, a kelesztési idők se számítanak. Nem számít, osztjuk-e, és hány bucira. Sőt nem számít a téglalap alakú sütőforma sem,a szélességét is beleértve.
Merthogy az első másfél órás kelesztési idő pont arra lett tervezve,hogy elugrok a Nagyobbal, kicsit tanítsam korcsolyázni. Mert én tudok. Egyszer estem, ezután még korcsolyáztunk egy jót, majd feltűnt,hogy bizonyos egyszerű mozdulatok - mint pl. a slusszkulcs elfordítása - egyszerűen jobb kézzel nem is mennek. Ekkor már tudtam, az én utam a sebészetre - meg a röntgenbe és a gipszelőbe - vezet. Így a Hokkaidó első körben kelt 4 órát, a másodikban másfelet, az Ember megtanult dagasztani, meg egy kicsit nyújtani, de azt törött csuklóval is lehet: nyújtófa egyik vége jobb tenyérbe lazán betámaszt, bal kézzel a másik vége kezel, forgat, nyújt.

Úgyhogy süsse mindenki bátran, a recept mindent kibír, gyönyörűen átsül bármilyen alakban, íze, állaga nem változik, kelhet akármennyit...


Hozzávalók:(28 cm-es kapcsos tortaforma)

54 dkg BL-80as kenyérliszt

6 dkg sima liszt

3 dkg tejpor(elhagyható)

10 gr szárított francia élesztő (szerintem ez a legjobb)

8 dkg cukor

1 tojás

25 dkg tej

15 dkg tejszín

9 gr só


A só kivételével a száraz hozzávalókat összekevertem, egy mélyedést csináltam a lisztkeverékben, beletettem a tejet és a tejszínt, beleütöttem a tojást, majd a robotgépem dagasztókarjával bedagasztottam a tésztát. Mikor már majdnem összeállt, szórtam meg csak a sóval - mert különben dehidratálja a szárított élesztőt vagy mi...(??)( Elég sűrű anyag, meg kell vele küzdeni, de azután szépen összeáll, utána rá kell szánni még 5 percet.) Kivajaztam a tálat, letakartam, elmentem korizni stb. lásd fenn.

4 óra kelés után az Ember kidolgozta belőle a levegőt, semmi 4 részre osztás meg ilyesmi, ment újra kelni, míg megettük a zacsis levest és a mélyhűtött pizzát(Utolsó Plus-os készletek...)

Ezután egyesült erővel hosszas téglalappá nyújtottuk, a hosszabbik oldaláról feltekertük, becsigáztuk a tortaformába, lekentem tejszínnel, majd pontosan 50 percig sütöttem 175 fokon. Teljesen tökéletes lett, a tetejével ugyanaz a gondom, mint Macinak, nem olyan igazi kalácsos, de majd finomítunk ezen.

Sok mindennel kipróbáltuk ebéd helyett vacsorára, de legjobb a citromdzsemmel.


Maci és Marmalade oldaláról szörföztem ide, és az itteni mennyiségű élesztővel dolgoztam.