Fokhagymás-kakukkfüves burgonyatornyok

Igen, tudom, és biztos tudjátok Ti is, hogy milyen hihetetlen sokféle és egészséges köret van a krumplin és a rizsen kívül, tele velük az internet, de hát mit csináljak, ha az én Népem  hétvégente nagyon elszomorodna, ha egyik nap se lenne a hús mellé krumpliköret, hanem mindenféle zöldségek meg magok, meg babok, meg borsók és répák. Lehet az is, persze, csak nekik legyen krumpli. Egyszerű ez. 

Csak nagyon unalmas. 

És akkor a püré, meg a hasáb, meg a steakkrumpli helyett lett most ez a torony, finom, kicsit persze macerás, de egy darabig nem lesz unalmas, az ízekkel meg lehet játszani.

Hozzávalók: (12 tornyocska, nálunk elfogyott a kacsamellhez)

Kb. 1,5 kg közepes, hosszúkásabb krumpli

6 dkg + 2 dkg vaj

2 gerezd fokhagyma

kakukkfű

2 kk. só

A krumplit megpucoltam és uborkagyaluval szép vékony (kb. 1 milliméteres) szeletekre  vágtam egy mélyebb tálba. Már szeletelés közben  itattam le róla a nedvességet konyhai papírtörlővel. 

A vajat felforrósítottam, belereszeltem a két fokhagymagerezdet, hozzákevertem kb. egy evőkanálnyi friss kakukkfüvet,  2 kk. sót, a krumplira öntöttem és jó alaposan átforgattam (kézzel a leghatékonyabb) hogy alaposan bevonja a szeleteket.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a  muffinsütőt kibéleltem a kis kapszlikkal, az aljukat megkentem a külön felolvasztott vajjal, ne ragadjon bele a krumpli, és belerakosgattam a karikákat. Nem kell persze egyenként szórakozni vele, hiszen úgyis összetapadnak, meg a vékony szeletek hajlékonyak is, a lényeg, hogy belül maradjanak  a formán, és a tetejét pedig még nyugodtan lehet tornyozni, összesülnek, nem csúszkálnak szét.

Kb. 40-45 perc kell, hogy szépen megpiruljanak a szélek, akkorra már a tornyocskák belseje krémesre és puhára sül. És igen, más íze van, mintha ugyanilyen ízesítésű krumplipürét vagy steakkrumplit készítenénk. 

A recept innen, pár változtatással.

 

 

Luxus krumpliköret

Vagy egytálétel is lehet egy kis sajttal turbózva. Merthogy a zöldség nálunk nem annyira nyerő, vagy mondjuk inkább úgy, hogy olyan zöldség lényegében nem létezik, amit mindenki szeret, pedig nem is édesköményről,cékláról, padlzsánról vagy cukkiniről, hanem például egy egészen egyszerű zöldborsóról van szó.
Nem egyszerű az életem, ebből látszik.
Ezért legalább az alapokon próbálok valamit variálni, mert mégsem lehet állandóan krumplipürét enni. Azt inkább le se írom, hogy ez a köret is csak úgy nagyjából 80%-os sikert aratott, bár a végére belejöttek...pedig omlós, krémes, szaftos, selymes, enyhe kis hagymaízzel, nekem tökéletes.



Hozzávalók:

1 kg krumpli (hámozva)

2 dl tej

2 dl tejszín

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

pár tekerésnyi/ késhegynyi bors

2 tk. só






A megpucolt krumplit 1 cm-nél kicsit vékonyabb karikákra vágtam, lábasba raktam, hozzátettem a négybevágott, megtisztított vöröshagymát és a kicsit megnyomkodott fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejjel, tejszínnel, sóval, borsoztam, és lefedve, kis lángon 20 percig főztem.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem, a majdnem teljesen megfőtt krumplit - a vöröshagymától megszabadítva - mindenestől egy kisebb jénaiba öntöttem, eligazgattam, a tetejére pedig kevés vajat forgácsoltam.

15 perc alatt a teteje ropogós, a belseje puha, omlós lett, a tej-tejszín pedig sűrű, sárgás, enyhén hagymás szafttá sűrűsödött be.

Nigella receptje.

Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.