Aszaltparadicsom-pesto

Az idei egyik kedvenc kence/tésztamártás, bár nem tudom, mennyiben járul hozzá ehhez a címhez a hozzá használt sk. rozmaringos-fokhagymás, olajban eltett aszalt paradicsom, ódákat zengek itt a cuccról és lehet, hogy a boltiból pocsék lenne. Igazából már nem is tésztára rakjuk, hanem pirítósra; annyira durván jó, hogy egy pohár borral kevés ennyire egyszerű, abbahagyhatatlan vacsorát tudnék mondani. (Talán ha lesz rendes újhagyma, akkor az azzal készült friss körözött übereli majd...) Ez az adag elég egyébként kb. 40dkg spagettire is.

Hozzávalók:

3 dkg aszalt paradicsom (ez az enyémből 8-10 fél aszalt paradicsom, mert  éppcsak nem csörgősre aszalom)

3 dkg kesudió

3 ek. frissen reszelt parmezán

1 ujjnyi friss rozmaringhajtás

1 kis gerezd fokhagyma (ez mindkettő a paradicsom közül nálam)

kb. 1 dl olívaolaj

só és kevés frissen őrölt feketebors

Az aszalt paradicsomot (puha az olajtól és nem is kell lecsöpögtetni sem) a késes robotgépben összedaráltam a kesuval, és a többi hozzávalóval, és azután fokozatosan az olívaolajjal. Annyit kell hozzáadni, hogy tejfölszerű, kenhető massza legyen. A végén kóstolgattam, sóztam, borsoztam.

Ebből a mennyiségből összesen kb. két dl pesto lesz.

A kesus cucc ötlete az Aldi pesto rosso-jának üvegéről jött, de van ilyesmi itt, itt, és itt is.

Lemon curd, ahogy Bill csinálja

Sok helyen lehetett már olvasni a magyar blogokon, és a citromos-mákos macaronnál Jucka kommentben említette, hogy citromvaj néven Az ínyesmester szakácskönyvében is megtalálható. Mindenesetre a találmány jogát nem lehet elvitatni az angoloktól, ahol tradicionálisan scone mellé adják, és klasszikusan készítik narancsból és málnából is. Én az ausztrál vigyori szakács, Bill ( de tényleg, ez a pasi mindig fülig érő szájjal főz) receptje alapján csináltam meg a macaronokhoz, de nagy sikere volt sima kalácsra kenve is. Ahogy körülnéztem, ez a recept sokkal-de sokkal vajasabb a többieknél, ami a kalóriáknak ugyan betesz - bár a nutellától messze van - viszont nincs semmi tojássárgája íze, és nagyon jó a cukor-citrom arány, egyáltalán nem édes, hanem kellemesen savanykás. Tökéletes uzsonna- vagy ráérős hétvégi reggeli-kaja, de ezt a változatot tortába, piskótába is lehet tölteni, nyugodtan, nem fog kifolyni, sőt hűtőben kifejezetten kemény.
Kiskanállal magában is finom :).


Hozzávalók:

2 kicsi tojássárga

6 dkg porcukor

fél citrom finomra reszelt héja

30 ml citromlé

20 dkg vaj

Az első 4 hozzávalót simára kevertem, ezután gőz fölött 10percig a rugós habverőmmel kevergettem.
A gőzről levéve kis kockánként simára kevertem bele a vajat.

Hűtőben szerintem egy hétig biztos bírja, függ a vaj frissességétől is, de inkább a benne lévő tojássárga szab korlátokat a túl hosszú eltarthatóságnak.

Bill Granger: Bill's Kitchen könyvéből.