Gőzgombóc

Épp ideje egy ilyen gőzgombócot posztolni: őrült jó az idő, mindenki tavaszi zöldségeket eszik tavaszi zöldséggel a hosszú tél után, szénhidrátmegvon, macaronnap, zsenge spenót,sóska, spanyol eper, méregtelenítés, cukormentesség, zöldturmix délig, hajt a snidling, első retek, tessék, itt a gőzgombóc.

Igen, amikor ez készült, akkor még mínusz tizenötök voltak éjszaka, abszolút évszak-kompatibilis volt, csak azután voltam pár napot Finnországban, párat Szlovákiában, előtte-utána próbáltam minden előre és utólag behozni munkában és úgy általában az életben (például előre főzni olyan nem létező mélyhűtött ételeket, amit a család hajlandó megenni még kiolvasztva is..) és akkor észrevettem hogy már egy hónapja nincs poszt a blogon, ami nem nagyon fordult még elő, és nem is terveztem ilyen hanyagnak lenni.

Úgyhogy most ez a gőzgombóc, meg pár süti, azután lesz zöldség is, lehet.

És ez a gőzgombóc nagyon jó, cseppet sem bonyolult, évek óta csinálom így, szilvalekvárral-rummal, idén sima áfonyával is,tulajdonképpen szerintem sokkal-sokkal jobb is, mint a zöldturmixok.

 

Hozzávalók: (8 nagyobb gombóc,4 személyre)

40 dkg liszt
2 dl langyos tej
1,5 dkg friss élesztő
3 dkg cukor
1 nagy tojás
1 citrom lereszelt héja
csipet só
4 dkg olvasztott vaj

-a gőzöléshez:

7dl tej
7 dkg vaj
7 dkg cukor

-a töltelékhez:

6 evőkanál sűrű szilvalekvár
6 evőkanál rum

-a vaníliaszószhoz:

0,5 liter tej
2 tojás sárgája
4 dkg cukor
fél rúd vanília kikapart magja
1,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet mély tálba szitáltam, , a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tej felét, egy kávéskanálnyit a cukorból és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzákevertem keveset a lisztből, és 15 perc alatt letakarva felfuttattam.
A vaj kivételével hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját, 10 percig dagasztottam, majd beledolgoztam a vajat is. A lágy tésztát langyos helyen, letakarva háromnegyed órát kelesztettem.
Lisztezett munkalapon átgyúrtam, 8 egyforma méretű gombócra osztottam. A gombócokat kilapítottam, a közepébe tettem a rummal elkevert lekvárt, erősen összecsippentettem a széleket, ki ne folyjon majd a lekvár, ezután szép kerekded gombóccá gömbölyítettem, és 10 percig kelni hagytam.

Ezalatt a sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tejet, vajat, cukrot összeforraltam egy legalább 22-24 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban.

A tűzről épp levett, forró cukros-vajas tejbe (minimum másfél centi legyen a folyadékszint) először beleengedtem egy kör alakú sütőpapírt, majd belerakosgattam körben és középre a gombócokat, a tetejüket is meglocsoltam a tejjel, a lábast szorosan lefedtem, és 30 percre betoltam a forró sütőbe.
A vaníliaszósz hozzávalóit hidegen simára kevertem és addig főztem, pár percig kevergetve, míg a szósz besűrűsödött.
A gombócokat melegen, a szósszal leöntve, mákkal megszórva tálaltam.

Focaccia miniparadicsommal és rozmaringgal

Ilyenkor a legjobb kelt tésztát sütni: a hűvös estéken kifejezetten jól esik a sütő melege, na és most már fel kell hagyni a mediterrán stílusú, este 10 körüli vacsorázással is, mivel korán kell kelni és így muszáj nagy nehezen korábban ágyba parancsolni a fiatalságot is.

A mediterrán életmódból azonban nálunk mindenképp meg kell tartani az olaszos kajákat; az iskolaév kezdetével az itthon kosztoló csapat közölte, hogy ők tulajdonképpen már minden kaját unnak (amit nem, azt azért nem, mert azt ugye eleve meg se eszik) kivéve a bolognai-lasagne-pizza triumvirátust. Szóval ilyen sorrendben lehet akár minden héten ebédre.

Vagy vacsorára a focaccia, ami most a kert utolsó mini koktél(vagy cseresznye?) paradicsomaival készült - akkorák pont, mint a képen, alig egycentis édes, érett apróságok, remélem, sikerül magot szednem belőlük,mert az idén nagyon nagy sikerük volt.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3,2-3,5 dl  víz a liszt minőségétől függően
2 dkg élesztő
2 tk. só
2 ek. olívaolaj
4 ág rozmaring
kb. fél deci extra szűz olívaolaj
kb 25 dkg mini cseresznyeparadicsom
fleur de sel vagy durvább szemű, sima tengeri só

Az élesztőt feloldottam  0,6 dl vízben, belekevertem  2 evőkanányit a lisztből, és állni hagytam jó 15 percig. A többi vizet,  a lisztet és a sót   összekevertem (nem kell, hogy teljesen egynemű legyen) és szintén pihentettem. Ez az eljárás azért hasznos, mert így több vizet képes felvenni a liszt, jobb ízű és rugalmasabb  lesz a tésztánk, könnyebb dagasztani is.

Mikor a kovász megkelt, gyorsan egynemű tésztát dagasztottam a két keverékből, a dagasztás  végén hozzáadtam 2 ek. olívaolajat is, és kelni hagytam egy folpackkal letakart, kiolajozott tálban egy óráig, ekkorra a duplájára nőtt. Óvatosan enyhén lisztezett  munkalapra borítottam, nagyjából a 30x30-as tepsi méretére húzgáltam-lapogattam, a kiolajozott tepsibe egyengettem, belenyomkodtam a tésztába a kicsike paradicsomokat egészben, mélyedéseket nyomkodtam közéjük, abba extra szűzolívaolajat csorgattam, megszórtam a rozmaringlevelekkel, sóval és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-18 percig sütöttem.

Mozzarellás-fokhagymás minizsemlék

Rendben, hogy most ideális az idő a sütéshez, de ezek a zsemlék a kánikulában sem voltak vészesek, mivel a méretük miatt nagyon gyorsan, alig 20 perc alatt készre sülnek. Legeslegjobbak persze szinte azonnal, melegen, amikor még nyúlik belül a sajt, fényesen csordogál lefele a kis bucikon a vaj, és  a friss fokhagyma meg a petrezselyem illata minden harapásnál érezhető.

Mondhatnám, hogy jó hozzá valamilyen saláta, de nem, ehhez csak egy nagy bögre hideg tej vagy pohár sör illik igazán.

 Hozzávalók: (16 darabhoz)

0,5 dl langyos víz
2,5  dkg élesztő/1 cs szárazélesztő

1 ek.cukor

45 dkg liszt (+/-5 dkg)

2,5 dl langyos tej

8 dkg   olvasztott  vaj

1 tk.só

1 csomag mini mozzarella

-a tetejére:

2 dkg olvasztott vaj

2 gerezd fokhagyma

egy ek. aprított petrezselyemzöld

Az élesztőt 10 perc alatt megfuttattam a cukros, langyos vízben. A tejet is meglangyosítottam, azután a só kivételével minden hozzávalót összekevertem és 6-8 percig dagasztottam. Csak a végén dagasztottam bele a sót. Ekkorra kellemesen ruganyos, csak egy picit ragadós tészta lett belőle. Kivajazott, folpackkal szorosan lezárt tálban langyos helyen egy órát kelt, majd átgyúrtam és 16 egyenlő részre osztottam, úgy gombócoltam, hogy a közepükre benyomtam egy mini mozzarellát, jól összecsíptem a zárásnál, és az alulra került, amikor a   sütőpapírral bélelt kerek, 30 cm-es átmérőjű fém sütőlapra  raktam - jó ujjnyi helyet kihagyva közöttük -  a gombócokat. Fél órát kelni hagytam.
180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt aranylóra sültek, a sütőből kivéve  kentem meg az összezúzott fokhagymával és petrezselyemmel elkevert vajjal.

Horvát diós - csokis kalács (povitica)

Már nem először próbálkoztam ezzel a csodálatos sütivel, ami, azt kell mondjam, a legfinomabb töltött kelt tészta, amit ismerek: a horvátoknál általában karácsonykor készül, ezért meglehetősen munkás és alapanyagokban sem szűkölködő kalácsféle. Biztos, hogy a horvát nagymamák a rétestészta vékonyságúra, asztalterítőn húzkodott tésztára rá tudják egyenletesen kenni a sűrű tölteléket úgy, hogy természetesen nem szakad ki a hártyavékony tészta, az első alkalommal nem igazán jártam sikerrel. 

Ezért kicsit visszavettem a tésztanyújtásból, a vajjal csak megkentem a tésztát és  a töltelék száraz hozzávalóit szórogattam, majd ezután jött a tej, ami szintén kevesebb az eredeti receptnél, mert elsőre el is áztatta belülről a tésztát - ezekkel a módosításokkal pont úgy nézett ki a sütemény, mint más fényképeken. :)

Bár elég hosszú a lista, és munkásnak is tűnik, de igazából nem kell több törődés neki, mint egy kuglófnak vagy egy aranygaluskának, és a májusi novemberben nagyon jól esett begyújtani a sütőt és vigasztalódni a zuhogó esőben egy karácsonyi kaláccsal.

Hozzávalók:

1,2 dl tej

4 gr szárazélesztő
1 kk. cukor
2 ek langyos víz
1 kk. liszt

4 dkg cukor
1  tojás
30 dkg liszt
3 dkg vaj
1 kk só

-a töltelékhez:

25 dkg darált dió
4 dkg kakaó
10 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
fél dl tej
1 tojás

A tejet kissé felmelegítettem, belekapartam a vaníliarúd magjait és félretettem, hogy langyosra hűljön.

Az élesztőt, pici cukrot, a kevés  lisztet elkevertem, a langyos vizet is hozzájuk adtam és hagytam felfutni.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és a tojást, majd a felfutott élesztőt, hozzáadtam a lisztet,  az olvasztott vajat és a sót.

Fényes. lágy tésztát dagasztottam kb. 10 perc alatt, amíg el nem vált a tál falától.

Letakarva, langyos helyen másfél órát kelesztettem.

Két részre osztottam és egyenként kb. 50x35 cm-es téglalappá nyújtottam. Megkentem az  az olvasztott vaj felével, a tojás sárgájával, megszórtam a dió és  a cukor felével, rászitáltam a kakaót, majd megcsöpögtettem a tej felével.

A hosszabbik oldal felől feltekertem és 35x10 cm-es, sütőpapírral bélelt fémformába U alakba helyeztem be. ( Míg átemeltem a tésztát, még szépen nyúlt a tekercs.)

Ugyanígy jártam el a másik felével, és az előző tekercs tetejére hajlítottam.Megkentem az enyhén felvert tojásfehérjével, megszórtam kevés cukorral, még 15 percet pihentettem.

180 fokra előmelegített ütőbe raktam, 15 percig így sütöttem, majd  a hőt  levettem 150 fokra és még további 45 percet sütöttem. 

Rácson, fél óráig még a formában, majd abból kivéve hűtöttem ki.

Kókuszos-epres csiga

A kókuszos buci csak szimplán is nagyon bejött mindenkinek, a csokis-kókuszos verzió, mondanom sem kell, szintén aratott, de ennél az epres változatnál csodálatos módon mindenki egyetértett: ez az eddigi legjobb. 

A kész, pihepuha, foszlós  csigák alja úszik a sűrű, langyos, kókuszos szaftban, belül meg ott az üde eper, tetején a ropogós kókusz és mandula - nagy fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljük, mégis mi indíthatta meg így a Milka Csoki Frakció megátalkodott tagjait.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
4 dkg cukor
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve (ez most az Auchanból jött, és nagyon sűrű, jó minőségű cuccnak bizonyult) 
3 dkg vaj
másik 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő

a töltelékhez:
6 ek. cukor
2 tk. vaníliaőrlemény
10 dkg aprószemű kókuszreszelék
40 dkg eper

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 4 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A cipót kétfele osztottam és külön-külön kb. 40x20 cm-es téglalappá nyújtottam. Megszórtam a vaníliaőrleménnyel elkevert cukor és a kókuszreszelék felével,  az apró kockára vágott eper felével, a a rövidebbik oldal felől szorosan feltekertem, és kb. 1,5 cm-es szélességű csigákra vágtam egy igazán éles késsel és egy nagy, 28 cm-es formába raktam. (Szellősnek néz ki  ekkor még, de nagyon szépen megkel még ezután, majd a sülés közben, tehát nem kell szorongatni.)

A másik felét is ugyanígy készítettem el, azt egy kicsit kisebb kerámiaformába raktam, így vastagabbra vágtam a szeleteket, kevesebb csigám legyen, hogy elférjenek.

Újabb 45-50 perces kelesztés alatt a csigák teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a másik 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt a bucikat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel, kevés lapkamandulával és 20 perc alatt sütöttem készre.

Kókusztejes-csokis csigák

Ebből a szuper kókusztejes tésztából készültek ezek a csigák, és persze tudhattam volna rögtön, hogy a Népek szerint ezután felesleges a sima verziót erőltetnem, mindig a csokis-kókuszos, krémes verziót kérik rajtam számon. Az eredeti tésztához képest ebbe  egy kicsivel több cukrot tettem,  de ha nem étcsokit, hanem klasszikus vaj-cukor-kakaópor tölteléket használunk, akkor szerintem elég az alap cukormennyiség.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
8 dkg cukor 
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve ( Aldi sajátmárkás, 100 gr/22 gr kókuszzsír)  
3 dkg vaj
plusz 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő
10 dkg  étcsokoládé (legalább 60%-os kakaótartalommal)

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 8 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra fordítottam, enyhén átgyúrtam  és két részre osztottam, hogy könnyebben lehessen formázni. Kb. 40x 15-ös lapokká nyújtottam őket, a reszelő dura oldalán ráreszeltem az étcsokit, a rövidebbik oldal felől feltekertem és kb. 1,5  centis darabokra vágtam.

Egy 26 cm-es és egy 22 cm-es tortaformába rakosgattam a  csigákat, tisztes távolságra egymástól - az újabb kb. 45-50 perces kelesztés alatt teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt csigákat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel.

20 perc után már lehetett is kivenni a foszlós-olvadt csokis-alul-kókuszkrémes csigákat.

Szamoai kókusztejes bucik (pani popo)

Körülbelül azóta tervbe van ez a kelt tészta véve, amióta csak megláttam a mosolygós bucikat itt, Cserke blogján , szóval éppen ideje volt nekilátni. Az ilyen terveimet persze nem árulom el, mert ha például kiderül, hogy kókuszos, vagy kelt tészta vagy kókuszos kelt tészta, na akkor folyamatosan nyaggatnának érte minden hétvégén  az idők végtelenségéig. Most viszont ütőártyaként húztam elő az aranygaluskával szemben, amit télen minden hónapban kétszer megennének, és csodák csodája, senki nem vitatkozott. Csak annyit kérdeztek persze,hogy csokit lehetne-e esetleg beletenni, mert azért mégis, de erre meg már föl voltam készülve, majd jön olyan is.

Egyébként annyira egyszerű az elkészítése, szinte nem is kell dagasztani, csak türelmesen várni a két kelesztési fázist, hogy bátran ajánlanám bárki olyannak is, aki még soha nem készített kelt tésztát - na és persze a kókusztejtől nagyon kókuszos is. 

Gondoltam, kicsit megemelem a cukor mennyiségét, mert ismerem az én Népemet, azután rájöttem, hogy 2-2 evőkanál az pont nyolc deka, úgyhogy nem is,  lehet rá kenni ezt-azt, de szerintem natúr kókuszosan a legfinomabb.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
4 dkg cukor
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve ( Aldi sajátmárkás, 100 gr/22 gr kókuszzsír) 
3 dkg vaj
másik 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 4 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra fordítottam, enyhén átgyúrtam  és 5 dekás - kicsinek látszó - gombócokat formáztam.

Egy 26 cm-es és egy 22 cm-es tortaformába rakosgattam a  kicsi bucikat, 9-6-os osztásban, tisztes távolságra egymástól - az újabb kb. 45-50 perces kelesztés alatt teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a másik 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt a bucikat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel.

20 perc alatt mosolygós barna, foszlós, könnyű kókuszillatú zsemlécskékké varázsolódtak - alattuk sűrű kókuszos krémmel - , és biztos, hogy 20 perc nem kellett hozzá, hogy a Népek eltüntessék, úgy ahogy volt, az összeset.

Baconos-sajtos csomók

Ez a kis péksüti pillanatok alatt vált kedvenccé, itthon, ami nem csoda, hiszen bármi, amiben bacon van, na és még kelt tészta is, csak jó lehet. De szerintem ehhez hozzájön az a jól ismert trükk, hogy az alapvetően sós tésztába tegyünk annyi cukrot, hogy épp csak picit lehessen érezni, a sómennyiséget meg emeljük meg, így kapunk egy olyan sós - édes kombót, ami addiktív és abbahagyhatatlan. Én az eredeti recepthez képest feleztem a cukrot, jól tettem, szerintem ez így tökéletes volt.

A tesztgépet most nagyobb adaggal próbáltam ki, és alig 5 perc alatt lett hólyagossá a nagyobb mennyiségű, lágyabb tészta.

Hozzávalók:

1,25 dl víz
4 dkg cukor
7 gr porélesztő
1,25 dl tej
1 tojás
50 dkg liszt
5 dkg fehér cheddar reszelve ( vagy más zsíros sajt)
14 gr só
7 dkg olvasztott vaj

20 dkg bacon
1 kis tojás felverve

A dagasztókaros robotgép táljában a langyos vizet  elkevertem a cukorral majd a porélesztővel, 8-10 percig állni hagytam, hogy felhabosodjon. Ezután kis fokozaton  belekevertem a tejjel elkevert tojást, majd fokozatosan a lisztet, amihez előzőleg hozzáadtam a sót és a reszelt sajtot. Mikor már egynemű volt, közepes fokozatra váltottam és lassan hozzácsurgattam a langyos vajat is.

Mivel szokás szerint siettem, a legnagyobb fokozatra váltva 5-6 perc alatt  érte el a gép, hogy a tészta mindenütt elváljon a tál falától, és hólyagosodni kezdjen. Ekkor a tálat  folpackkal szorosan letakarva kb. háromnegyedórát kelesztettem, ekkorra több mint kétszeresére nőtt.

Enyhén lisztezett munkalapon a tésztát hüvejkujjnyi vastag körlappá egyengettem, 24 cikkre osztottam. A baconszeleteket hosszában félbevágtam, mert nagyon szélesek voltak. A körcikkeket sorban a szalonnaszelet hosszúságú rudacskákká nyújtottam, ráfektettem a szeletre, majd vele együtt kis csomót kötöttem.

a sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A felvert tojással lekentem a csomócskákat, ahol a tészta kilátszott, és 15 perc pihentetés után kb. 20 perc alatt megsütöttem. Alul valamiért erősebben fogta ezt a tésztát a sütő, ezért a második adagnál félidőben betettem egy plusz tepsit is.

Az eredeti recept itt.

 

Ribizlis-túrós párna

Langyosan a legjobb, mint minden kelt tészta - édes vaníliás túró, kis citrom és a savanykás ribizli: perfekt nyári vacsorára való. És nagyon eteti magát, a túró szaftos marad a rövid sütési idő miatt, a tészta

Hozzávalók: ( 18-21 darabhoz)

50 dkg liszt

2,5 dkg élesztő (vagy 1 zacskó szárított)

4 dl langyos  tej

2 tojás sárgája

2 ek.cukor

6 dkg olvasztott vaj

csipet só

-a töltelékhez: (ne legyen hideg, mikor a sütire rakjuk, mert nem esik jól a tésztának :))

fél kg túró

2-3 ek. vaníliás porcukor

1 nagy tojás sárgája
fél dl tejszín/tejföl vagy pici tej

1 citrom reszelt héja

20 dkg ribizli

kevés tejföl a párnácskák szélének megkenéséhez

A tálba tett  lisztbe mélyedést csináltam, és a beleöntött 1 dl  langyos tejben kevés cukorral és a lisztből egy evőkanálnyival 15 perc megfuttattam az élesztőt. A tojások sárgáját addig simára kevertem a cukorral, hozzáadtam a többi  tejet is, majd az egészet a liszthez-élesztőhöz öntöttem és kb 10 percig dagasztottam. A vajat  a sóval együtt a legvégén adtam a tésztához, és még legalább 5 percig dagasztottam, ekkorra fényes, sima, viszonylag kötöttebb tésztát kaptam.

Folpackkal letakarva egy  órát kelesztettem, míg kelt, a töltelék hozzávalóit összekevertem, a túrót kicsit át is törtem.

A tésztát kilisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam és kb. 30X70 cm-es vékony téglalappá nyújtottam. 

A  tésztát nagyjából 10X10-es kockákra vágtam, kiraktam velük két nagy tepsit, a négyzetek sarkát kicsit meghúzogattam,  középre raktam egy  jó  evőkanálnyi tölteléket, elsimítottam, körben hagytam egy centinyi szélét üresen, majd megszórtam ribizlivel.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Fél órát kelt  még a sütés előtt,  jó 15 perc alatt sült meg, a sütési idő felénél szokás szerint takartam is enyhén egy alufóliával a tetejüket.

Sajttal töltött focaccia

Bebizonyosodott, hogy nem kell mindig pizza, a lényeg, hogy legyen elég sajt... A szünetben már két gyerkőc ízlésével kell sakkozni, úgy, hogy meg is egyék, értelme is legyen az otthoni kosztnak, ha nem előre elkészített és melegíthető, akkor viszont lehetőleg nagyon kevés aktív munkát igényeljen, mert sajnos nekem még nincs szünet...

De nemcsak gyereketetésre jó, hanem hidegebb nyári estéken vacsorára, sör- vagy borkorcsolyának, szóval alaprecept, sajtból pedig mehet bele  ami a hűtőben fellehető, és a  mindenki által már csak kerülgetett végecskék ideális elnyelője.

Hozzávalók

50 dkg liszt
3,2-3,5 dl  víz a liszt minőségétől függően
2 dkg élesztő
2 tk só
1 ek olívaolaj
25 dkg vegyes sajt ( Én ementálit, fetát és egy kevés goudát használtam)
2 ág rozmaring
 kb. fél deci extra szűz olívaolaj
őrölt bors
fleur de sel vagy durvább szemű, sima tengeri só

Az élesztőt feloldottam  0,6 dl vízben, belekevertem  2 evőkanányit a lisztből, és állni hagytam ( meleg volt nagyon) jó 15 percig. A többi vizet,  a lisztet és a sót   összkevertem (nem kell, hogy teljesen egynemű legyen) és szintén pihentettem. Ez az eljárás azért hasznos, mert így több vizet képes felvenni a liszt, jobb ízű és rugalmasabb  lesz a tésztánk, könnyebb dagasztani is.

Mikor a kovász megkelt, gyorsan egynemű tésztát dagasztottam a két keverékből, a dagasztás  végén hozzáadtam 2 ek. olívaolajat is, és kelni hagytam egy folpackkal letakart, kiolajozott tálban. Mivel jó meleg volt, 45 perc jó duplájára nőtt a tészta. Kétfele osztottam, áthajtogattam kicsit, és  lisztezett munkalapon 32x32 méretű  két lappá nyújtottam, kiolajozott tepsibe raktam, közéjük reszeltem-morzsoltam a sajtokat, a tészta felső szélét körben lenyomogattam. Kis mélyedéseket nyomtam a lepény tetejébe, extra szűz olívaolajat csurgattam bele, megszórtam a felaprított rozmaringlevelekkel, fleur de sel-lel és frissen őrült borssal és 200 fokos, előremelegített sütőben kb 20 percig, pirulásig sütöttem. 

Citromos-barackos hot cross bun

A tradicionális, mézeskalácsszerűen  fűszerezett és kereszttel díszített édességet a középkori Angliában csak nagypénteken, karácsonykor és temetéseken volt szabad árulni, és a rendelet megsértőit elkobzással sújtották - ezért vált tipikus házi süteménnyé. Számos babona is kötődik hozzá, például hogy a nagypénteken sütött buci nem fog megpenészedni, véd a hajótöréstől, vagy ha valakivel megosztjuk, akkor a következő évre megerősítjük a barátságunkat. Akkor én most megosztom veletek - az én változatomat legalábbis :)

És hogy miért citromos és barackos? Mert nekem borzasztóan idegen húsvétkor karácsonyi jellegű fűszerezéssel enni bármit, még akkor is, ha 20 centis hó van, és nálunk egyébként sem mennek a mézeskalácsfűszerezésű cuccok, az egy örök fahéjas csiga kivételével.

Így viszont klassz üde íze lett, egy jó darab vajon kívül nem is kell más hozzá, és ha marad belőle, akkor félbevágva és kicsit megpirítva is nagyon finom.

Hozzávalók: (12 méretes bucihoz)

65 dkg liszt

5dkg vaj

8 dkg cukor

1 nagy citrom héja

1 tk só

fél rúd vanília kikapart magja vagy 2 tk. vaníliakivonat

1,5 tk porélesztő (kb.10 gr) vagy 3 dkg élesztő

1 tojás, felverve

2,8-3 dl langyos tej

10 dkg apróra vágott aszalt barack

5 dkg aszalt vörösáfonya

2 ek liszt és kevés hideg víz a keresztekhez

2 ek sárgabaracklekvár a megkenéshez

A langyos liszttel kicsit elmorzsolgattam a vajat, belekevertem a sót, majd a középre készített mélyedésbe tettem a cukrot, a porélesztőt és a tej felét, és 10 percig hagytam felfutni az élesztőt Minden más hozzávalót is  belekevertem és kb 10 perc alatt lágy, ruganyos, sima tésztát gyúrtam. Én dagasztókaros gépet használtam, de kézzel is könnyű vele dolgozni.

1 órát, folpackkal letakarva langyos helyen kelesztettem, majd  kicsit átgyúrtam, és újabb fél órát kelt ugyanígy. 

Ezután a tésztát ismét átgyúrtam, 12 egyenlő részre osztottam, és lapos, kerek kb 6-7cm átmérőjű zsemléket gyártottam belőlük. ( Nyugodtan lehet kicsit lapítani, mert nagyon feljön még a tészta a sütés előtti kelesztéskor és sütés közben, és ha nagyon gömböcre hagyjuk, akkor a közepe nem sül át.) Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy legyen köztük még jó egyujjnyi hely a növekedéshez.

Ezután a bucik tetejét egy másik darab sütőpapírral letakartam és az egész tepsit betettem egy nagy nejlonszatyorba, jól lezártam, és így kelesztettem további 30 percig. Mielőtt sütőbe raktam, a lisztből és a hideg vízből sűrű, sima pépet kevertem, és egy kivágott sarkú nejlonzacskó segítségével rajzoltam a masszával kereszteket a tetejükre.

Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a megkelt zsemléket  kb 15-18 percig sütöttem a középső rácson, de 15  perc után a tetejüket szokás szerint takartam.

Még forrón átkentem a sima lekvárral, ettől lettek ilyen szép fényesek.

James Martin receptje volt a kiindulópont, a szatyros ötlet is az övé, nagyon bevált :).

Fahéjas csiga karamellszósszal és diópralinéval

A nyúlfarknyi hétvégére tekintettel  jöjjön egy vigaszsüti!
Nem szívesen nevezném dagasztás nélküli kalácsnak, mert nem az, és ez az elnevezés rendesen el is kopott az idők során, de tény, hogy nagyjából semmi munka nincs vele egy nokedlijellegű tészta összekeverésén kívül. Az élesztőn kívül a második körben kerül bele kevés sütőpor és szódabikarbóna, - ezzel csalja el a recept  a dagasztást -, ez viszont rengeteg plusz levegőt  ad hozzá, nem is nagyon tudnék ehhez hasonlóan könnyű kelt tésztát mondani. 

Csináltam már rengetegféle ízesítéssel, narancsdzsemmel, kókuszosan,  ez az ízesítés pedig  a  kávés-fahéjas mögött következik rögtön, sőt talán a diópraliné  miatt meg is előzi, ami a puha, foszlós kalácstésztához és a tejszínes karamellkrémhez ad egy plusz ropogós extraságot.

Hozzávalók: (egy 26-os kapcsos forma és egy 20x30-as tepsi)

50+12  dkg liszt
12 dkg vaj
10 dkg cukor
0,5 liter tej
1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő vagy 2 dkg sima élesztő, elmorzsolva
1 púpozott kk. sütőpor
1 csapott kk. szódabikarbóna

-a töltelékhez:
fahéjas cukorkeverék, mennyisége ízlés szerint

-a karamellszószhoz:

10 dk cukor
1 dl tejszín
2 dkg vaj

-a diópralinéhoz:

6 dkg cukor
5 dkg durvára vágott dió

Egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne tegye tönkre az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.70X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rászórtam a fahéjas cukrot, majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 1,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.

180 fokos sütőben 20-25 perc alatt tökéletesre sül, de érdemes félidőben takarni, ha világosabban szeretjük a tetejét.

A cukrot egy vastag (dupla) aljú  nyeles lábasban közepes lángra tettem, türelmesen vártam,míg elkezd szép lassan olvadozni-pirulni a széle,  nem nyúlkáltam bele kanállal sem (mert arra rögtön ráköt-ráragad) kicsit rázogattam, mert persze a láng sosem tökéletesen egyenletes, hogy egyformán karamellizálódjon, a lángot levettem teljesen kicsire, meg ne égjen.. (Ha ehhez nincs türelmünk egy nagy ek. vízzel kezdjük el olvasztani, majd miután a szirupból elpárolgott a víz, indul a karamell - kicsit tovább tart, de ugyanaz lesz a végeredmény.) Mikor a cukor egyenletesen aranybarna lett, lehúztam a tűzről, hogy egy egészen kicsit hűljön, a mikróban megforraltam a tejszínt, a cukorra öntöttem (vigyázat felhabosodhat), visszaraktam a tűzre és kis lángon kevergetve egyenletes sima mártássá melegítettem, csak a végén adtam hozzá a vajat.

A diópralinét  ugyanúgy kezdtem készíteni, mint a karamellt, mikor a cukor karamellizálódott, rászórtam a diót, kevertem rajta egyet és a forró keveréket egy nagyobb darab  szilikonos sütőpapírra öntöttem ki. A cukor rögtön hűlni kezd, de még így is forró, a papír másik felét ráhajtottam és egy falapáttal kilapogattam a diós masszát. Mikor kihűlt, egy nyújtófával megcsapkodva összetörtem.

Kakaós csiga

Azt hittem, ennek a posztnak majd ősszel jön el az ideje; ugyan ki akar kakaóscsigát sütni a májusi júliusban? Most viszont direkt jól esik bekapcsolni a sütőt esténként, és bár darázsfészek formában már van fenn egy recept, de ez külsőre is teljesen úgy néz ki, mint a bolti kakaóscsiga,  a gyerekek ezért borzasztó elégedettek, és még veszekedhetnek is a vacsora  végén, hogy kinek mennyi maradjon a másnapi tízóraira.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 2-2,5 dl tej

4 dkg cukor

1 tojás

3+2 dkg vaj

 csipet só

10 dkg cukor

6 ek. kakaó

Az elmorzsolt élesztőt elkevertem fél deci langyos tejben egy evőkanál cukorral, és 15 perc alatt felfuttattam.

A liszthez adtam a maradék cukorral, tejjel  és a tojással együtt, és a lágy tésztát  kézi robotgéppel 10 percig dagasztottam. Félidőben adtam hozzá  a 3 dkg olvasztott vajat és a csipet sót.

Langyos helyen, folpackkal lezárt mély tálban a duplájára kelesztettem (ez kb. 1 óra)

Enyhén lisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam, és kb. 20x70 centiméteres téglalappá nyújtottam.

Megkentem 2 dkg olvasztott vajjal, egyenletesen megszórtam a cukorral és a kakaóval és a téglalap rövidebbik oldala felől feltekertem. Ujjnyi vastag csigákat vágtam, és hatosával sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Ezután egy kistányér aljával ellapítottam a csigákat, majd letakarva újra keltek fél órát.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 10-15 perc alatt megsütöttem.

15-18 darab lesz belőle.

Hokkaido kalács

Az első próbálkozás törött kézzel nem volt az igazi. Azóta is sütöttem már többször, de a szögletes formákban, de akármekkorák is, úgy éreztem, nincs elég hely a tésztának. Igazam volt...A várakozási idők pontos betartásával majdnem vattacukor-szerű, könnyű kalács lett az eredmény. Az összeállításon változtattam kicsit, sima lisztet használtam, a tejport is kihagytam, viszont - mint minden más tésztánál is - a szárított élesztőt igenis megfuttatom: sokkal jobban dolgozik így. Most ez a kedvenc "legyen kalács a vacsi" receptünk, még a kakaós csigát is lenyomta a gyerekeknél, ami nagy szó...

Hozzávalók:

60 dkg liszt
10 gr szárított élesztő
8 dkg cukor
1 tojás
2,5 dl tej
1,5 dl tejszín
9 gramm só

A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek, a tej, tejszín langyos.

A lisztbe vájt mélyedésben az élesztőt elkevertem egy ek. cukorral és a langyos  tej felével. Kicsi lisztet is hozzákevergettem és 10 percig állni hagytam. Hozzáadtam a tejszínt, a maradék tejet, cukrot és az elkevert tojást és 20 percig dagasztottam, úgy, hogy a sót csak az utolsó 5 percben adtam a tésztához.

Folpackkal szorosan letakart nagy tálban 45  percig kelesztettem - ha nem futtatjuk az élesztőt ennél több idő szükséges.

Enyhén lisztezett munkalapon átgyúrtam, 4 egyenlő részre osztottam, és a kis bucikat 20 percig letakarva kelni hagytam.

Ezután egyenként kb. 8 cm széles, 60 cm, hosszú csíkot nyújtottam belőlük, feltekertem és az így kapott kövérkés kifliket középen keresztben éles késsel  kettévágtam. A 28 cm-es, sütőpapírral bélelt csatos formába  körben úgy rakosgattam be őket, hogy a vágott felük nézett a forma oldala felé.

Újabb kb. 60 perces kelesztés következett letakarva, majd a 175 fokos sütőben  40 percig (tűpróba) sütöttem, a sütőből kivéve sűrű cukoroldattal fényeztem.

Eredeti recept itt.

Túrós százszorszépek

Azt hiszem, ez a legjobb tölteléke ennek a formázásnak. A puha, túróval töltött kalácsszirmokat még melegen letépegetni, mindegyik egy falat, azután ottmarad a közepe, ami a legtúrósabb, mindemellé egy nagy bögre hideg tej, komfort. Bár a Nagy Kakaóscsiga Párt lelkes tagjai először nyafogtak, de meg se hallottam, azután meg hízelegtek, hogy legyen megint holnap is.

Lustaság fél egészség, megint  bukta alaptészta, 12-15 darabhoz:

0,5 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
3,5 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor
csipet só 

Töltelék: 

fél kg túró

2 nagy tojás

3-4 ek porcukor (ízlés szerint)

reszelt citromhéj

fél citrom leve

még egy tojás a kenéshez

A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd a dagasztókaros robotgépemmel 10 percig dagasztottam.Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".
Folpackkal szorosan  letakarva langyos helyen 1,5 óráig kelesztettem
2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam,  fél centinél kicsit vékonyabb nagy téglalappá nyújtottam és egy viszkispohárral nagy köröket szaggattam. A körök felének közepére ment egy evőkanál túrótöltelék, ráborítottam egy másik kört, a széleket összenyomkodtam, és közben a tölteléket is jól ellapogattam közöttük.

Először 3-6-9 és 12 óránál vágtam be a tésztát éles késsel, nem egészen a közepéig  azután pedig még közöttük is mégegyszer. A szirmokon egyet csavartam, így kerül felülre-alulra a túrótöltelék.  Tojással kentem, még kb 20 percet pihentettem, majd a 180 fokra melegített sütőben kb 15-20 perc alatt megsütöttem.

Újhagymás-vajas tépj-egyet-kenyér

Úgy kell odaimádkozni a Népeket a vacsoraasztalhoz? Mindenki a fülén ül, amikor meg kellene teríteni?

Egy ilyen kenyérrel esélyes, hogy begyógyul a szelektív halláskárosodás.Ráadásul tényleg körbeülve élvezhető igazán, csak igyekezni kell, hogy jusson belőle.

Eredetileg édes és citromos volt (nem lehet rossz, tervbevéve, úgy, mint a fahéjas-meggyes is) de először egy sós kenyértésztával próbáltam ki, és ez tuti van legalább olyan jó. Langyos, puha, téphető szeletek, enyhén sós vaj, édes-csípős újhagyma, nagy bögre tej, egy pohár sör, mindenki beoszthatja ízlése és életkora szerint.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 zacskó (7 gr) szárított élesztő

1 tk cukor

2,8-3 dl víz, attól függően, milyen a liszt

1 ek. tejpor (vagy cseréljük a vizet fele tejre helyette)

1 + 1 tk. só
 5 dkg olvasztott vaj

1 csokor újhagyma

só

A lisztbe mélyedést csináltam és 10 perc alatt megfuttattam benne az élesztőt a cukorral, 1 dl langyos vízzel és egy evőkanálnyi hozzákevert liszttel. Ezután a többi vizet  és a tejport is hozzáadva 15 percig dagasztottam a tésztát, csak a végén dagasztottam bele  az egy teáskanálnyi  sót.

Folpackkal szorosan letakarva 1 órát kelesztettem, azután átgyúrtam és lisztezett munkalapon 45X35 cm-es nagy téglalappá nyújtottam. Megkentem az olvasztott vajjal, a karikára vágott újhagymával megszórtam, kicsit sóztam. 

A kinyújtott tésztát hosszában 5 egyforma széles  csíkra vágtam, szépen egymás tetejére pakoltam, a csíkokat, majd az emeletes tésztacsíkot 7 egyenlő részre elvágtam. 

Egy négyszögletes ( 25X10X8cm-es ) fémformát sütőpapírral béleltem, és a tésztatornyokat  besorakoztattam a formába. Ekkor még nem ér végig a formán, és nem tölti ki azt a két széléig és a felső széléig sem, ezért, hogy ne dőljenek ide-oda a tésztarétegek, kicsit meg kell dönteni a formát, - én egyszerűen az egyik vége alá tettem a sótartót :) -, és így összerakni és keleszteni újra.

40 percnyi kelesztés után 200 fokon 40 percig sütöttem,  20 perc után a tetejét már takartam.

Kismillió ízzel lehet rétegezni, durván egyszerűtől az egészen szofisztikált cuccokig, nálunk a következő kacsazsír/lilahagyma kombó lesz....

 

Én itt láttam meg, de Jade-nél is van édes változat.

Túrós batyu

Hamm, bekaplak...és még másnap reggel is jó, a citromos - vaníliás, szaftos túrótöltelék miatt más kelttésztáktól eltérően majdnem a friss élményét hozza, mazsolapártiak tehetnek bele mazsolát is, egyébként a bukta tésztája az alap - és ezzel csináltam még egy kókuszos-csokis kalácsot is nemrég, jelszó az egyszerűség, ha valami  bevált és  megy fejből  minekannyitvariálni... 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 dkg élesztő (vagy 1 zacskó szárított)

4 dl langyos  tej

2 tojás sárgája

2 ek.cukor

6 dkg olvasztott vaj

csipet só

-a töltelékhez:

fél kg túró

2 ek. vaníliás porcukor

1 nagy tojás

1 citrom reszelt héja

1 tojás/ cukros víz a tészta megkenéséhez

A tálba tett  lisztbe mélyedést csináltam, és a beleöntött 1 dl  langyos tejben kevés cukorral és a lisztből egy evőkanálnyival 15 perc megfuttattam az élesztőt. A tojások sárgáját addig simára kevertem a cukorral, hozzáadtam a többi  tejet is, majd az egészet a liszthez-élesztőhöz öntöttem és kb 10 percig dagasztottam. A vajat  a sóval együtt a legvégén adtam a tésztához, és még legalább 5 percig dagasztottam, ekkorra fényes, sima, viszonylag kötöttebb tésztát kaptam.

Folpackkal letakarva egy  órát - nem kellett több, mert a  konyhaablakba besütött végre  ezerrel a nap -  kelesztettem, míg kelt, a töltelék hozzávalóit összekevertem. ( Télen lehet 2 óra is a kelési idő.)

A tésztát kilisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam és kb. 30X70 cm-es vékony téglalappá nyújtottam. 

Mi a csini kis batyuk hívei vagyunk, ezért a tésztát 10X10-es kockákra vágtam, a négyzetek sarkát kicsit meghúzogattam, középre raktam egy púpozott evőkanálnyi tölteléket, a négy sarkot középen összefogtam,  erősen összenyomtam, picit csavartam is a csücskén. (Így is kinyílt még egyik-másik.)

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Fél órát kelt  még a sütés előtt, tojással kenve  20 perc alatt sült meg, a sütési idő harmadában takartam is az alanyokat.

Tojás helyett lehet 2 evőkanál víz és két evőkanál porcukor keverékével is kenni a sütit, miután kivettük a sütőből.

Ha nem készült volna a végéből egy kis tekercs kakaós, (biztos, ami biztos,mert különben a Válogatós Banda reklamál, hogy nincs csokis...???) akkor  21 darab lett volna belőle.

Horvátilona.

Hajtogatott kakaóscsiga

Utólag nem is annyira ijesztően bonyolult, de mégis értelmetlennek tartottam fázisfotók készítését, meg voltam győződve ugyanis arról - valószínűleg a leírás pontatlansága miatt - , hogy ami kisül belőle, az ide soha fel nem kerül...

A tésztája meglehetősen kemény, sokkal kevésbé kelt meg, mint amihez egyébként szoktam ilyen arányoknál, pedig a fél kiló liszthez tökéletesen elég kellene legyen egy zacskó instant élesztő - , viszont a sima és a kakaós réteg hajtogatásánál a tészta mégis úgy viselkedett, hogy - elsőre - szinte tökéletesen sikerült a hajtogatás, kisebb pontatlanságoktól eltekintve: a kétféle anyag úgy dolgozott együtt, hogy nem szakadt, nem keveredett össze, nem csúszkált-mászkált egymáson. Azért mégis inkább bátrabbaknak és gyakorlottabbaknak ajánlanám, és legközelebb idefrissítek fázisfotókat is, mert maga a süti nemcsak látványos, hanem minden furcsasága ellenére nagyon finom, könnyű, briós-szerű, igazi Válogatós Banda-kedvenc. Csak legközelebb több kakaóval, lécci, anya.



Hozzávalók:
- a tésztához

7 gr (egy csomag) instant élesztő

0,8 dl langyos tej

1 kk. cukor

0,5 kg liszt

1,2 dl langyos tej

12 dkg cukor

7,5 dkg vaj

2 tojássárgája

csipet só

- a kakaós töltelékhez:

1,2 dl tej

3 dkg kakaó

3 dkg liszt

6 dkg cukor

45 gr tojásfehérje ( a két tojásból - aminek a sárgája a tésztába kerül - ennél több lesz)

1,5 dkg vaj

Az első három hozzávalót összekevertem. A lisztet egy tálba szitáltam, a közepébe vájt mélyedésbe öntöttem az élesztős keveréket. A tojásokat szétválasztottam és sárgáját a puha vajjal és a cukorral összekevertem a liszttel és az élesztővel, a további 1,2 dl langyos tejet fokozatosan hozzáadva. A mixer dagasztókarjával 15 percig dagasztottam a kemény tésztát, a végén hozzádolgozva a sót is.
Folpackkal letakarva 2 órát kelt.

Miután a tésztát bedagasztottam, elkészítettem a tölteléket: A tejet simára kevertem a kakaóval és egy lábasban felforraltam. A lisztet és a cukrot összekevertem, simára kevertem a tojásfehérjékkel, és a forró kakaós tejhez adtam. Közepes tűzön addig főztem, folyamatosan kevergetve, míg egészen sűrű masszát kaptam. (Szó szerint: álljon meg benne a kanál.) Ekkor kevertem hozzá a vajat. Amikor a massza kihűlt, két folpack között kb. 18X18 cm-es négyzetté lapogattam és a hűtőbe raktam.

A két óra elteltével az alig-alig megkelt tésztát - mondjuk másfélszerese lett az eredeti méretének - kézzel jól átgyúrtam, és bár gondolkoztam valami gyors második fogáson helyette, végül is nekiláttam a hajtogatásnak, legfeljebb telefonozunk pizzáért... (Ezután láttam Le Petrin blogján, hogy a tészta úgy kelt meg, ahogy meg kellett kelnie.)

A ruganyos tésztát kb. 22 cm keskeny és 60 cm hosszú téglalappá nyújtottam úgy, hogy a sarkakat is húzogattam, ne legyenek lekerekítettek. A lap közepére raktam a folpackból kivarázsolt kakaós téglát és felülről, majd alulról ráhajtogattam a tésztalapot, picit a széleket összenyomogattam a biztonság kedvéért. Elfordítottam 90 fokkal úgy, hogy a felülre hajtogatott alsó széle jobb kéz felé essen, majd óvatosan lassan nyújtogattam megint hosszúkás téglalappá, ameddig mertem, nehogy szétszakadjon a tészta és kimásszon a kakaós töltelék akár középen, akár a széleken. Így kb. egy 20 cm széles és 50 cm hosszú téglalapot kaptam. Ekkor a felső és az alsó szélét úgy hajtottam fel, hogy a szélek középen találkozzanak, majd a felső felét ráhajtottam az alsóra ( azaz 4 réteget kaptam) Újra 90 fokkal fordítottam el a tésztát, a "kinyitható" széle jobb kéz fele esett.
Megint óvatos nyújtogatás következett, négyszögletesre és kb. fél centi vastagra, majd függőlegesen 1-1,5 cm-es csíkokat vágtam a tésztából, amelyeket csigába feltekertem.



9 csiga után a maradékot négy hosszúkás háromszögre vágtam, hogy kipróbáljam a kifliformát is.


Még egy órát kelesztettem letakarva a tepsiben a sütiket, majd 20 perc alatt 180 fokon sütöttem meg őket. A csigák épp belefértek egy nagy tepsibe, - és végre szemmel láthatóan nőttek is sütés közben - azaz lehet felezni is a feltekerendő csíkokat, és még négy nagy kakaós zebrakifli is kisült és el is fogyott ebédre.



Sokadik lépcsős recept innen, vannak fázisfotók is, itt is.

Hamburger/zsemle nálunk

A hamburgerhez nem kell sok mindent hozzátenni, Marhahús, hagyma, fokhagyma, só, bors. Nem igazán foglalkozom olyan kozmikus kérdésekkel, hogy most akkor a marha melyik részéből lehet az igazi, és hányszor kell átdaráltatni a hentessel, nagyon kedvesen mosolyogva, mikor közli, hogy egyszer se darálhatná át, mert a sertés- meg a marhahúst hatóságilag tilos egy és ugyanazon darálón darálni - boldog vagyok, hogy a kiskorúak ilyen formában bármikor hajlandóak marhahúst enni, melynek számukra az a visszataszító tulajdonága, hogy megsütve nem fehér. Hagyjuk is ezt, ráadásul a kóla elmaradhatatlan mellé, egyszerűen kell a fílinghez.

A zsemle az más kérdés, mert az boltilag igen borzasztó, elronthatja lazán a legszofisztikusabban megsütött húst is. Most kipróbáltam ennek a szuper kelttésztának a sós változatát is, és ugyanúgy nem csalódtam, mint az édes változatnál: habkönnyű luxus fehérkenyér, hatalmas bucik, amik jól bírják a gyűrődést, nem száradnak ki könnyen és másnap is abszolút friss hatásúak. Szerintem mindent elmond a tésztáról, hogy a teljesen átlagos mennyiségű instant élesztő ellenére az 5-6 dekás tésztadarabokból készült zsemlék 40 perc kelesztési idő után 10 cm átmérőjűek voltak, és nem keltek túl...
Attól eltekintve, hogy kell az elején 3 perc alatt egy vizes alapot készíteni indítónak, egyébként semmiben sem különbözik bármely kelttészta elkészítésétől, de az alkalmazott eljárás miatt egészen különleges állagot kapunk cserébe.


Hozzávalók:


- a vizes alaphoz:

2,5 dkg liszt

-1,25 dl víz

-a tésztához:

47,5 dkg liszt

fél kiló liszthez való instant élesztő (a Szilasfood forgalmazta francia élesztő a legjobb, abból 5 gr kell)

1 ek. porcukor

1 nagyobb tojás

1dl tej

1 púpozott teáskanál só

7,5 dkg vaj


A vizes alaphoz simára kevertem a lisztet és a hideg vizet, és egy kisebb serpenyőben folyton kevergetve kis lángon besűrítettem. Már nem méregetem, hogy 65 fokos legyen, a lényeg, hogy mikor elérte az egész sűrű rántás állagát. még kevergetve kb. 2 percig melegítem - ekkor szép fényes, és kilátszik keverésnél a serpenyő alja - és félrerakom langyosra hűlni. (Ezzel a liszt keményítőtartalmát alakítjuk át úgy, hogy nagyon hosszú szálak keletkeznek benne, ettől lesz hihetetlenül jó állaga a tésztának.)

Amíg a vizes alap hűlt, kimértem és összeszitáltam a lisztet, élesztőt és a cukrot. Egy mélyedést készítettem a keverékben, ebbe öntöttem bele az enyhén felvert tojást és a vizes alapot, majd kézzel morzsásra dolgoztam össze (1.kép), majd fokozatosan hozzáadtam a tejet és kemény tésztává gyúrtam. Ezzel azért meg kell dolgozni, én kézzel csinálom inkább, mert a kis 220 wattos Philips kézi mixerem nem nagyon bírja, de akinek van komolyabb gépe, vagy kenyérsütőgépe, nyugodtan bekeverheti azzal. Kézzel addig gyúrtam, amíg sima, fényesebb, nem szakadós állagot kaptam - ez 6-8 perc, és van benne egy kis atavisztikus, ősi jóérzés is :). (2. kép)






Csak ezután, már géppel dolgoztam vele a puha vajat, amihez hozzákevertem sót is, hogy ne ölje le az élesztőt mindjárt az elején. A keményebb tészta és a puha, csúszós vaj találkozása eredményez némi ugrabugrát a tálban, de azután szépen összesimulnak, és nagyon könnyen kezelhető, nem ragadós állagot kaptam a dagasztás végére.

Ezután 1 óra kelesztés következett. Fontos a magas páratartalom, ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy szorosan letakarjuk a tálat folpackkal. Nem volt nagy meleg, de szépen sütött a nap, én kitettem a tésztát a teraszra, és az ujjhegy-teszten átment ennyi idő alatt. (Ha belebökök a tésztába az ujjammal, nem ugrik vissza, hanem megmarad a lyuk :)) (3.kép)

A megkelt tésztát 5-6 dekás egyenlő részekre osztottam, enyhén lisztezett munkalapon átgyúrva gombócokat formáltam és ismét folpackkal, de lazán letakarva 40 percet kelesztettem, - szintén kinn a meleg teraszon - majd megkentem felvert tojással, megszórtam szezámmaggal és 190 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt - de tűpróbáztam is - készre sütöttem.


Sea Dragon blogján található az eredeti változat- tejpor , tojás, és a só-cukor arány kicsit módosításra került -, nálam az édesek itt és itt.

Kókuszos papucs

Huu..ez aztán szezonális :). Hiszen hideg van, zuhog, sötét van, fázunk, ezért jól esik egy kis télies kelttészta és a sütő melege. Az esőszünetben pedig szedhettünk akácvirágot, amit nem kötelező a süti mellé enni, sőt, de nálunk egyesek szerint ez természetes...a fotón meg jól mutat, végülis.

Én még mindig nagyon szeretem ezt a fajta, vizes csirizalappal (roux, ugye, hamár gasztroblog) készített tésztát, van már sós variációja is, - majd felteszem, főleg, hogy grillezett nagydarab húsokkal kifektethetünk vele egyszerre sok embert - , de ennek ellenére nagyon könnyű, puha, nem kiszáradó, és felettébb tudományos is a keményítő hőkezeléssel történő átalakítása miatt.

Emellett ez a fajta hajtogatási-formázási mód nekem új, a tésztás srác blogján találtam rá, és csináltam én is pár fázisfotót is az egyszerűbb magyarázkodás kedvéért.

Hozzávalók: ( 8 db-hoz)

1,5 dkg liszt

0,8 dl víz

- a tésztához:


23 dkg sima liszt

4 gr szárazélesztő

0,8 dl tej

1 tojás

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

csipet só

- a töltelékhez:

5 dkg kókuszreszelék

3 dkg cukor

2 dkg puha vaj

1 teáskanálnyi felvert tojás a tésztához való tojásból


Először gyorsan felmelegítettem a 1,5 dkg lisztet a 0,8 dl vízzel: hidegen elkeverjük, és a sűrűsödéstől számítva kevergetve még egy percig főzzük - egészen sűrű massza lesz. Akinek van hőmérője, mérhet 65 fokot, de ez ilyen kis mennyiségnél elég nehézkes, én már szemre csinálom. Amikor kavargatásnál látszik az edény alja, onnan még 1 perc.

A tésztához összekevertem a lisztet a szárított élesztővel és a cukorral, a közepébe mélyedést csináltam, ebbe öntöttem a felvert tojást, - amiből egy teáskanálnyit a töltelékhez elvettem, és a langyosra hűlt lisztes alapot, összekevertem, majd fokozatosan hozzáadtam a langyos tejet, és kézzel egyneművé gyúrtam. Viszonylag tömör, kemény, és kicsit ragacsos masszát kaptam, ezt először a robotgépem dagasztókarjával, majd kézzel gyúrtam simára, ruganyosra, fényesre - ekkor már egyáltalán nem ragadt. Akinek van kenyérsütőgépe, vagy csak dagasztógépet használ, az is legalább 10 percig gyúrja.
A puha vajat - amit kicsit meg is sóztam - ezután dolgoztam bele.

Folpackkal letakarva (ez azért jó, mert így párás is egyben a közeg, amiben kel a tészta) 1 órát kelt - ha most hidegebb a konyha, ez lehet másfél óra is. Akkor kelt meg a tészta jól, ha az ujjunkkal megbökjük, és nem ugrik vissza.

A kókuszos töltelék hozzávalóit jól összekevertem.

Ezután a tálból kivéve kézzel jól átdagasztottam, 10 percig pihenni hagytam, majd 8 részre osztottam.

A tésztagombócokat így formáztam:





Először papucsállatka alakúvá nyújtottam - a teáskanál méretadó :).(1) Ezután megkentem a kókuszos töltelékkel. (2) Feltekertem kiflivé.(3) - ha nem lettem volna elszánt, ennél a fázisnál abbahagyom, és kisütöm, szerintem jó lett volna így is...
A kifliből újra papucsállatkát nyújtottam, de meghagytam a fejét-farkát. (4) A papucsállatkát kicsit megliszteztem és félbehajtottam, majd három műtéti vágást ejtettem. (5) Visszahajtottam, és a középső vágást kitágítottam (kampózásnak hívják a sebészek, azt hiszem). (6) A kitágított vágáson áthúztam a papucsállatka fejét, és kicsit segítettem a felvágott részeknek fordulni-sodródni.Bátrak áthúzhatják még egyszer. (7-8)

Ezután a tepsiben, sütőpapíron újabb 30 percet kelesztettem a sütiket, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt készre sültek. Kevés vajjal kentem át a végén a tetejüket.