Karfiolos-sajtos korongok

Azt nem mondom, hogy mindenki lelkesedik nálunk ezért a karfiolos cuccért, de idén nagy előrehaladást tettünk: kiderült a gyerekek számára, hogy a cukkini is ehető, sőt, ezt is - köretként persze, nemcsak úgy magában - megkóstolta az egyikük, és nem mondta, hogy soha többé.

Szerintem magában is nagyon jól be lehet falatozni, és így például lelkifurdalás nélkül mártogathatjuk valami kis fűszeres majonézbe vagy izmosabb saátaöntetbe, jó melegen, de hidegen is nagyon finom. Végül is nem lehet sok baj egy zöldséggel, ha kap egy csomó cheddart meg parmezánt....

Hozzávalók: (kb 12-5 darabhoz)

40 dkg karfiol (tisztított súly)
4 dkg liszt
5 dkg reszelt  parmezán v. grana padano
1 tojás
2 kk. só
frissen őrölt bors bors
10 dkg cheddar sajt reszelve

A karfiolt rózsáira szedtem és a késes robotgépben egészen apróra pörgettem. Egy tálban, folpackkal letakarva 2x1 percig 800 watton pároltam a mikróban.(Közben és a végén is le kell venni a folpackot, hogy a gőz távozzon.)

Dupla réteg konyhai törlőpapírra szedtem, hogy a karfiol  maradék nedvességet is magába szívja a papír.

Ezután a tálban elkevertem a liszttel és az összes többi hozzávalóval.

A muffinsütő mélyedéseibe egy-egy kerek sütőpapídarabkát tettem, evőkanállal beleadagoltam a karfiolos keveréket, picit lelapogattam és 200 fokra előmelegített sütőben 15 percet sütöttem. Ezután megfordítottam a korongokat és még3-4 percig sütöttem.

Pár kimaradt darabot csak simán sütőpapírra adagoltam egy fagyiskanállal, kissé lelapítottam, és ugyanolyan szépek lettek.

A receptet némi változtatással meg módosítással innen adaptáltam.

Minestrone leves nálunk

Amikor eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc levesünk még nincs is itt fenn, mindjárt az volt a következő gondolatom a zöldségvagdosás közben, hogy vajon az olasz gasztroblogokon egymásnak feszülnek-e az emberek, hogy akkor most kell-e bele fejtett bab, vagy emberiség elleni bűntett-e, ha kihagyjuk a karfiolt, továbbá, a paradicsom igenis egészben vagy jó a sűrítmény is, a fűszerezés rejtelmeiről nem is szólva, na és persze mi volt az igazi ős-itáliai minestrone, amit már Romulus és Remus is kanalazott, ha unták a farkastejet. Márcsak azért is, mert ez a recept, ami a kis szürke füzetemben található, és tuti, hogy valamilyen magyar szakácskönyvből másoltam oda vagy tizenöt éve, annyira vicces mennyiségeket tartalmaz, - és én meg mindig be is tartom őket. Mikor először csináltam, nagyon bevált, és azóta úgy vagyok vele, bevált recepten ne változtass. Ehhez képest ha lecsúszik az a fél deka a mérlegről, nem olyan nagy tragédia :DD Sőt, ahogy itt nálam a legtöbb széles körben elterjedt ételreceptnél szerepel - a pizza nálunk, a chilis bab nálunk stb. - minden relatív ezen a jobb sorsra érdemes sártekén.

Hozzávalók:( 8 személyes adag minimum)


3 ek. olivaolaj

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt szalonna

2 sárgarépa

12, 5 dkg zeller (ez egy kis fej zeller kb.)

1 fej karalábé (ez is kisebb)

20 dkg zöldbab

20 dkg karfiol

20 dkg kelkáposzta

1,5 liter húsleves

12,5 dkg zöldborsó

2 nagy paradicsom

2 tk. kakukkfű vagy 4-5 kakukkfűág

3 tk szárított bazsalikom vagy 2 ek. aprított friss levél

bors

3. ek vörösbor

spagetti

sajt


A zöldségeket legjobb előre megpucolni, megmosni és felvágni.
A hagymát és a répát fel karikázom, a fokhagymát vékony lapokra vágom, a szalonnát pedig kockákra. Egy nagy fazékban felforrósítom az olajat, rádobom a zöldségeket és a szalonnát, és kevergetve lassan pirítom-dinsztelem, picit sózom, ha engedtek levet a zöldségek, le is fedem.

Ezután hozzáadom a hasábokra vágott karalábét, a vékonyabb hasábokra vágott zellert, a kisebb rózsákra szedett karfiolt és a felvágott zöldbabot, a kisujjnyi csíkokra vágott kelt és felöntöm a húslevessel. 30 percnyi főzés után 2 felszeletelt paradicsomot és 12,5 dkg (de tényleg így van a recept...:)) zöldborsót adok még hozzá.
Ekkor fűszerezem borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és 3 ek vörösborral. A sózáshoz kóstolni kell, mert az függ a leves sósságától is.
Ha zsenge a borsó, még 7 perc, és kész is a leves. ( Igen a 7 percet se én találtam ki.. .de működik, és egyik zöldség sem lesz így szétfőzve, ami azért nem mindegy.)

A spagettit mindig külön, feltördelve főzöm hozzá, a sűrű, laktató, jóízű leves tetejére pedig sajt jöhet, persze legjobb a parmezán, vagy más aromás keménysajt.

A legegyszerűbb, ha ugyanekkor készítünk egy adag mirelit minestrone keveréket is, mert még nem láttam 20 dkg-os karfiolt, se kelt, mindig van valamennyi maradék, és ki vesz 2 répát a boltban?

A szárított fűszerek mennyisége az saccperkábé, kóstolni kell, én tépegetek kintről frisset, ahogy az már modoroséknál szokásban van.

Ha nem vagyunk 8-an a levesre, az sem baj, jól bírja a hűtést, az ízek meg még csak jobban összeérnek. Végül is zöldségleveskúrának se rossz.

Karfiolos bomba

A karfiolnak még a szagát sem bírók táborának - ebbe tartoztam én is úgy 25 évig; a 10 literes fazékban főtt ünnepi húslevesben is képes voltam kiszúrni egyetlen babaökölnyi karfiolrózsa ízét, és a leves tőlem már mehetett is a levesbe, - valószínűleg valami tömegoszlató fegyver jut eszébe a címről. Nade az ember változik, állítólag hétévenként, vagy mi, ezért én mostmár szeretem a karfiolt. Mondjuk inkább a kifinomultabb, amolyan van-is-benne-meg-nincs-is formában, és nem kérek karfiollevest anyukámtól ha hazamegyünk, de a fejlődés egyértelmű. Az előéletemre tekintettel viszont nem várhatom el a Kiskorúaktól, hogy szeressék, ezért lett ez egy kétszemélyes adag (ha van leves, meg desszert utána, esetleg köret hozzá, - bár azt rá lehet fogni a benne lévő karfiolra - akkor lehet négyemberes), amíg a gyerkőcök a szünidő és a nyári szabadság közötti napokat a nagymamák boldogításával töltötték, és elmerülhettek a sóskában, málnában, mamalevesben és nyakig a rántotthúsban.


Hozzávalók:

40 dkg karfiol

30 dkg darált sertéshús

1 zsömle

1 kicsi tojás

2 gerezd fokhagyma

1 tk. pirospaprika

só

bors

kis csokor petrezselyem

8 szelet baconszalonna


A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Amíg a kis rózsákra szedett karfiol félpuhára párolódott kevés vízben, addig a nálam szokásos módon összeállítottam a fasírtmasszát a többi hozzávalóból. A hús felét kis halommá formáltam, azután beletűzögettem körbe a karfiolt és az egészet beborítottam a hús másik felével. Sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 35 perc alatt tökéletesen megsült, a végén letakartam a baconokkal, éppcsak hogy megpiruljanak.
Ha nagyobb adagot készítünk, akkor - a bomba alakjától is függően - a sütési időt meg kell növelni legalább tíz perccel.

Szerintem jó kis vendégváró kaja, mert ki az aki nem szereti az egybesült fasírtot? A karfiol meg ízre szinte elveszik benne, mégis kicsit látványosabb így a tálalás.

A fotót nem telefonnal készítettem, bár kétségtelenül villanyfénynél, lévén későn vacsoráztunk, sőt utána még ki kellett mennem megkapálgatni a fűszerkertemet is. :D


Az ötlet egy ezer éve begyűjtött multis receptszórólapról származik.


Egy éve: Arany gazpacho










Két éve: Túrógombóc No.1.

Dubarry(szerű)

Gyerek karfiolt nem eszik. Karalábét se. Esetleg nyersen, nehogy a húslevesbe jusson. Cukkinit se. Padlizsánt se. Karfiolt csak az egyik, a bölcsödei karfiolfőzelék formájában.(!!! Brrr!!!) Káposztát csak savanyúan, télen, egy egész csipettel. A tök nem étel. Na és kelbimbóval meg az egész családot száműzetésbe lehetne kényszeríteni.
Mindez persze eddig is látszott a blogon, ezután is fog... De nem lehet a gyereket kárhoztatni, ha egyszer a zannya is ilyen elvetemült volt addig, amíg be nem nőtt a feje lágya. (Sőt tejet se, tejfölt se, joghurtot se, kefírt se, paradicsomot se stb.- hogy lett ez kajablogger??) Szóval ott tartottam, hogy Dubarry, ami lehet hogy nem teljesen ilyen, de a húsalap és a karfiol biztos pont, mi meg így nevezzük, és kész. (A gyerekek kockahusit ettek, az egy másik post.)


Hozzávalók 6 felnőttre:

1,2 kg pulykamell(vagy csirke)
4 ek. olaj és 5 dkg vaj

két kisebb fej karfiol

5 dl tej
5 dkg liszt
5 dkg vaj
2 tojás sárgája
szerecsendió

só

néhány dkg füstölt sajt


Egy lábasba kb. két liter vizet tettem fel forrni a karfiolnak, a sütőt 200 fokra melegítettem elő.
A húst centi vastagra felszeleteltem, kissé kiklopfoltam, megsóztam, és az olvasztott, forró vaj és olaj keverékén a legnagyobb teflonlábasomban oldalanként két-két perc alatt hirtelen átsütöttem, aztán fedő alatt még tíz percig pároltam.
Mehetett is egy nagy tepsibe a szaftjával együtt.
A víz ekkorra felforrt,beletettem egy púpozott kávéskanál sót, meg a megtisztított, rózsáira szedett karfiolt. Addig főztem, míg a szára majdnem teljesen puha lett - ez kb 15 perc.
Amíg a karfiol főtt, megcsináltam a mártást: besamelként indul - jó, jó én nem pirítom meg a lisztet a vajon, - vagyis a lisztet csomómentesre kevertem tejjel, a többi tejet felforrósítottam, belekevertem a liszttel elkevert tejet, meg a vajat, kevergettem, míg a vaj el nem olvadt, illetve be nem sűrűsödött. Ezután lehúztam a tűzről,reszeltem bele szerecsendiót és belekevertem a 2 tojássárgáját - ezzel a Mornay-mártás felé vett egy kanyart, de itt megálltam, sajt csak majd az egész tetejére jön. Ha olyanom van, bele szoktam tenni a tojásfehérje felvert habját (főleg ha csak sima csőben sült karfiolt csinálok), de most nem volt olyanom. Mentek a mélyhűtőbe - szerintem jobban is érezték ott magukat.

A majdnem teljesen puhára főtt karfiolt leszűrtem, rápakoltam a husira, a szépség kedvéért a mélyhűtőből kikaptam közéjük pár brokkolit is ( családilag csak krémleves formájában képzelhető el nálunk), picit utánasóztam, ráöntöttem a mártást és ráreszeltem néhány dkg füstölt sajtot. A 200 fokos sütőben jó 10-15 perc kell, hogy szépen összesüljenek. Főtt rizsnél fantáziadúsabb köret nekem még nem jutott eszembe, de abból is kevés kell; végül is a karfiol tekinthető a tetején köretnek is, és akkor meg van oldva.

Valahol, valamikor biztos megvolt a recept, de most már csak fejből jön; a szerecsendió, füstölt sajt opcionális (bár szerintem nagyon finom kis bukét ad neki), a mártás lehet csak sima besamel, lehet borsozni, vagy a sajtot bele is keverni stb. és végül akárminek hívni, ha jó, akkor gondoljunk csak Shakespeare-re.

Egyébként pedig legyünk őszinték, nincs azért a karfiolnak - akárhogy is, de egy kicsit, igazán csak ici-picit - dohos pincére emlékeztető íze?