Diós-sajtos töltött karaj

A szerintem igen unalmas karaj  nagyon innovatív feldolgozása - amint megláttam a Piazzán, meg is könyvjelzőztem, és így ama igen ritka könyvjelzők egyike lett, ami nem búslakodik hosszú hónapokig vagy évekig kipróbálás nélkül, hanem majdnem azon melegében meg is sütöttem. Ünnepi ebédre, vendégváráshoz tökéletes: összeállítjuk, sütőbe dobjuk, otthagyjuk, kivesszük, az unalmas disznódarab díjnyertes külsőt kap, finom tölteléket és burkolatot, és ha valakinek a hozzátartozók elégedett csámcsogása nem elég, az még gyönyörködhet a felvágás után a töltelék miatt  legyező külsejű szeletekben (erről nincs kép, vendégek előtt nem valósítunk ön meg.)

Hozzávalók:

1 kb. 1 kg-os karaj, csontozva

15 dkg jobbféle sonka - én specket használtam

20 dkg bacon

15 dkg zsíros sajt ( nálam gouda, de legközelebb inkább brie lesz)

10 dkg durvára vágott dió.

1 ág rozmaring

2 gerezd fokhagyma

só, bors, olívaolaj

A karajba hosszában 5 mély zsebet vágtam, úgy, hogy ne lyukadjon át a hús. A zsebeket megtömködtem a dióval, sonkával és a sajtszeletekkel. Baconbe csomagoltam, megkötöztem, a zsineg alá bújtattam a rozmaringágat, tetejére dobtam még a két gerezd szétnyomott fokhagymát, kevés olívaolajjal locsoltam és 160 fokon, kicsit lasssúbb sütést választva 3 órán keresztül sütöttem a húst, az utolsó 3/4 órában krumplihasábokat is körérakva, amik jól beszívták a szuperszaftot.

Köszi Gabah a receptet! Bérelt helye van nálunk.

Chilis-diós karaj

Írtam már itt arról, hogy igen, a főzéshez idő kell, van aminek egyszerűen kell az a szerény 3-4 óra, vagy 12, ez van, kikerülhetetlen. Ez persze nem azt jelenti, hogy étel jó csak úgy lehet, ha az ember nem sajnál pénzt, paripát, fegyvert, és ami legtöbbünknek a legdrágább: időt. Amit lehet még reggeli heverészésre fordítani a hétvégén, némi ájult relaxációra, miután hazaestünk reggel hét óta este hatra, lehet fordítani csillagromboló-építésre vagy biciklizéstanításra, vagy arra, hogy Ken a szerelmével üldözi az összes Barbie-babát, azok meg folyton pofára ejtik. (Ez nagyon vicces játék:)) Ezért aztán minden olyan recept, ami úgy indul, hogy gyorsan elkészíthető, és még egyébként is szimpatikus, hamar a repertoár része lesz. Sűrűn forgattam Stahl Judit 30 perces szakácskönyvét is, ami akkor jelent meg, amikor a Kisebb született, és kész fegyverténynek számított, ha a gyerkőcök mellett esetleg egy főzeléknél bonyolultabb kajáig eljutottam. Ez a recept a kedvencünk a könyvből, és a fentiek ellenére, vagy mellett, nem is számít, mennyi idő alatt készül el, annyira finom. (Egyébként tényleg belefér 30 percbe)


Hozzávalók:

4 szelet karaj

2 ek olaj

3 dkg vaj

1 ek. konyak

1 hüvelykujjnyi gyömbérdarab

2 gerezd fokhagyma

1 kis chilipaprika

egy marék dió

2 ek. méz

1,5 dl tejszín

bors

só

Egy teflonserpenyőben a diót kicsit megpirítottam, kicsit összetörtem és félreraktam.
A kicsit kiklopfolt karajszeleteket megsóztam, borsoztam és forró olajon oldalanként 2 percig hirtelen megsütöttem. Rájuk dobtam a vajat és félig lefedve további 10 perc alatt megpároltam őket, tálra tettem, alufóliával lefedtem. Míg a hús puhult, a gyömbért, a fokhagymát megreszeltem, a chilipaprikát felaprítottam.

A serpenyőt, amiben a hús sült, kevés szaftot bennehagyva visszatettem a tűzre, belekanalaztam a konyakot, beletettem a gyömbért, fokhagymát, paprikát, kicsit kevergettem, hozzáadtam a mézet, a diót és a tejszínt. Felforraltam a mártást, a húst a levével együtt visszapakoltam a serpenyőbe és együtt is forraltam még egy percet. Ilyenkor még nem árt egy kicsit sózni is kóstolás után.

Eddigre megfő a rizs is mellé, de krokettel a legjobb.



Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! könyvéből.