A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi torta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi torta. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 31., kedd

Karácsonyi fatörzstorta (aka téli házikótorta műelemzés)

Január 31-én még igenis ér posztolni karácsonyi tortát, tél van, hó van, hideg van, és van fotó a tortáról is, és igen, lesz hagyományos műelemzés is!



Hogy a művészet teremtő megújulása mi mindent adott az emberiségnek, felsorolhatatlan, azt pedig, hogy a művész állandó törekvése a tökéletesség elérésére milyen csodálatosan tökéletes és tökéletesen csodálatos alkotásokat eredményezett, még nehezebb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a karácsonyi házikó torta, amelynek szívmelengető motívuma tavaly már felbukkant az életműben. Mint minden első, kísérleti próbálkozásnak, voltak kisebb koncepcionális és kivitelezési hibái, amelyeknek meghaladása olyan kihívás, amelyet egyetlen céltudatos alkotó sem háríthat el.
A két mű összevetésével legszembetűnőbb az újabb verzió erőteljes, már-már robosztus és magasabbra törő külseje, amely a művész törekvéseinek objektív kivetülése.
A részletek kidolgozottsága is figyelemre méltó - arról nem is szólva, hogy idén minden hovájutott vakolat -, továbbá új hangsúlyok és prioritások szimbólumait fedezhetjük fel az alkotáson.
Az oromfalat díszítő kerek koszorú aprólékos kézműves jellege és az oldalfalak kidolgozottsága között ellentét feszül, de hogy a koszorú kétségtelenül a Mindenség önmagába visszatérő és mindig megújuló jellegét hivatott jelképezni, az kétségbevonhatatlan.
A további kiegészítő elemek a művész tanítványainak profán, köznapi, bár vitatlanul kedvességet sugárzó objektumai: a leghátul üldögélő, az életműben  folyamatosan visszatérő és az előzőekhez képest művészi kidolgozottságban kétségtelenül javuló tendenciát mutató gőte, a vörösbegyként aposztrofált kacsa és   az Anyatermészet legyőzhetetlenségét szimbolizáló növényi indák mind-mind ismerősek már a művész (bocsánat: Művész!!) korábbi performanszaiból.
A tavalyi, kissé erőltetett rénszarvasos utalást egy elhagyott Télapó-sapka parafrázis  váltotta fel, amely a kultúrkörhöz talán közelebb álló interpretációt engedélyez, a lábnyomok ábrázolása pedig kevesebb háttérinformációt kívánt meg, mint a rénszarvaspaták megfelelő ábrázolása a tavalyi objet-en.
Olyan szerencsés  helyzetben vagyunk, hogy az alkotófolyamat egy kis töredéke rövid leirat formájában is rendelkezésre áll, így az alkotás elkészültének embert próbáló feladatába bepillantást nyerhetünk általa:

I.
- Akkor csinálok vörösbegyet.
-Jó, mert a gőte magában az túlzás lenne.
...
- Na kész is van.
-Mi? Ez? De hát ez egy kacsa!
-Nem kacsa, vörösbegy!
-De hát úgy néz ki mintegy kacsa!
-Vörösbegy!
-Van egy piros pötty a kacsán?
-Vörösbegy!
-Ami úgy néz ki mint egy kacsa, az kacsa. És különben is  hogy kerül egy kacsa a háztetőre?
..
Jól van, oké, tulajdonképpen aranyos. Egy aranyos kacsa. Köszi, hogy csináltál kacsát.

II.
-Akkor lógjon ki a Télapó...(hátsója)  a kéményből!
-Te nem vagy normális!!! Bár a közösségi médiában nagyot futna. de nem. Szó se lehet róla. Felejtsd el.
-Akkor nem segítek.
-Akkor is felejtsd el. Tiszta hülye vagy. :D

III.
-Na jó, akkor csináltam egy alsógatyát.
-Alsógatyát? Minek? 
-A Télapó elhagyta. Szép piros pöttyös.
- De hát ez úgy néz ki mintha piros kiütések lennének a Télapó szép fehér alsógatyáján!
- (lemondóan) Hát igen. Akkor inkább a sapkáját hagyja el.


A recept ugyanaz, mint  a tavalyi, a szuperkiváló magyarázó rajzokkal, a krémben annyi változás történt, hogy az egyszerűség kedvéért a tejszínt-étcsokit ganache formájában készítettem el, és kihűlve  a kész vajkrémhez fokozatosan, az álló mixer legnagyobb fokozatán kevertem hozz.


2017. január 19., csütörtök

Sacher torta galaxy mirror mázzal




A Kicsi novemberi szülinapjára próbáltam ki ezt  fehércsoki alapú zselatinos-cukorszirupos mázat, és azonnal kitaláltuk, hogy ilyen szép elmosott háttér kell a hagyományos karácsonyi Sacher tortába, amit azután jól kigiccsesítünk még - például  a mindenféle 2D-s marcipánállatkákkal, amit a korábbi években már jól kielemeztem itt a december végi- január eleji bejegyzésekben. Amikor viszont kész lett a máz, a szokásos őrült ötletek helyett mindenki egyetértett abban, hogy kár lenne ezt a szép havas-felhős-eges hátteret napszemüveges rókákkal meg borzokkal dekorálni, így idén kifejezetten elegáns tortánk lett :). Mivel a múltkor a máz feleslegesen soknak bizonyult, most harmadoltam a mennyiségeket, és így is bőven elég volt, ezért ha már kép is van, és nincs műelemzés, legalább legyen egy pontos recept :). A Sacher torta is fenn van rég a blogon, és minden tökéletessége ellenére már változtattam picit rajta, na és a máz miatt most máshova került (belülre) a baracklekvár is. Na és mivel a mázhoz  elfelejtettem sűrített tejet venni, ezért itt is van egy kis módosítás, és működött.

Hozzávalók: ( 22-24 cm-es tortához)


- a mázhoz
4 gr zselatin

26 gr víz
70 gr cukorszirup (lásd lejjebb)
70 gr cukor
7g víz
30 gr cukrozott sűrített tej(tubusos) (én itt helyettesítettem! 20 gr tejszín 10 gr cukorral elkeverve)
80 gr fehércsoki

- a cukorsziruphoz:

 7 dkg cukor
30 gr víz

1 ml citromlé



A zselatint a 26 gr vízben megáztattam.
A cukorszirup összetevőit elkevertem, és addig forraltam, amíg a 110 fokot el nem érte, majd lehúztam a tűzről.
A cukorszirupot, a cukrot és a 100gr vizet felforraltam ,addig, amíg a 103 fokot el nem érte. A tűzről lehúzva hozzáadtam a zselatint, a cukrozott tejet és az összetördelt fehércsokira öntöttem. 3 perc állás után botmixerrel simára kevertem. Egy nagy fémszitán átszűrtem, hogy teljesen sima legyen. 

Ezután a mázat nagyjából  elfeleztem, egyik fele maradt fehér, a másik feléből elvettem keveset,amit icipici ételfestékkel világoskékre színeztem A nagyobbik részét több festékkel sötétebb kékre (Ha van fekete ételfestékünk, akkor azzal lehet a sötét  színt erősíteni, nagyon csak a kékkel nem jó felhígítani a mázat, hiszen meg kell dermednie. )

A Sacher tortát úgy csináltam,mint itt - de csak 22cm-es formába töltöttem, így magasabb lett viszont a sütési idő hosszabbodott, és a lisztből 2 dkg-ot holland kakaóra cseréltem. 

A piskótát ezután 3 lapba vágtam, jól megkentem finom házi barackdzsemmel, kívülről pedig nagyon vékonyan 5 dkg vajból és 3 dkg porcukorból készült vajkrémmel. Erre jöhet ugyanis csak a máz, különben egyrészt átütne a piskóta, másrészt be is szívná a máz egy részét. 
Ekkor be is kell hűteni egy negyed órácskára, addig készül a máz.

A máznak 35 fokosra kell hűlnie, ekkor tapad az alap vajkrémhez, de nem is olvasztja meg.

Először a fehér mázzal készültek a havas dombok, ezután a sötétkék máz közepébe csurgattam a világosabb kék nagy részét, éppcsak egyet belekevertem - így lett márványos hatású, mikor a tortára öntöttem.
Óvatosan egy nagyobb késsel is lehet húzni a mázat: gyorsan, és a felületet épp érintve - nem ettől lesz sima, magától, ez viszont erősíti a márványos hatást. A fehér részekre még utóbb csorgattam csíkokat a világoskék máz maradékából. Ami máz körben lefolyik, nyugodtan használható, ha gyorsan dolgozunk, és lehet még alakítani vele az összhatást.

2015. január 10., szombat

Karácsonyi torták: Sacher műelemzés

Egy kis téli szünet után remélem minden visszatér itt a régi kerékvágásba, sőt, azt szeretném, hogy kicsit több poszt legyen majd, vagyis ne csak szimplán főzni jusson időm, hanem közben  kisérletezni is, többet  fotózni, na és aztán leírni is maradjon egy félórácska még éjfél előtt. Persze van még ezen kívül jópár kívánságom az új évre, és Nektek is pont azt kívánom, mint magamnak: hogy a kívánságok váljanak valóra.
Most a szokásos ünnepi torta/műelemzés posztok jönnek, szerintem én, mint egyszerű konyhai szakmunkás, továbbá az ennél sokkal  magasabbrendű munkát végző éteri alkotóművészek is igen kitettünk magunkért.



A művészi életmű meghatározó sarokkövévé vált a némileg anglomán karácsonyi rénszarvasos Sacher-performansz, ahol az évről-évre  ismétlődő motívum magában hordozta az oly nehezen elkerülhető, unalomba forduló, köldöknézegetős önismétlés veszélyét. Hogy lehet mégis megismételve meghaladni emblematikus művünket?- ez minden nagy művész korszakos dilemmája. A kérdésre sokan nem tudják a választ, de itt az alkotó kitört a csapdából. Hogy hogyan? Úgy, hogy állást foglalt a sok-sok évszázad alatt már százezerszer feltett másik kérdésben: mennyiben tükrözze egy műalkotás az aktualitást és  mennyiben reflektáljon a zsenit  körülvevő világ valós problémáira?
A képre pillantva - és ismerve az idei december klimatikus viszonyait - mindenki tudja az alkotó válaszát. 
A megújítva-megőrzés jegyében újra találkozhatunk a kompozícióban az ünnepkör-idegen nyúl figurájával, és újabb szereplők is feltűnnek a képen; a róka, mint tudjuk, az új bagoly, ráadásul a mű főtengelyébe került, a tekintetet vonzva, mintegy szembenézve a közönséggel, a katicabogárra hajazó teremtmény pedig talán a gyermekkorú közreműködőknek tett engedmény.
A kompozíció felsőrészében  uralkodó sárga napkoronggal válik bizonyossá, hogy a művész nem tartozik abba a csoportba, akik szerint a globális felmelegedés csupán a háttérhatalom, az illuminátusok és a CIA megtévesztő áltudományos mesterkedése a világ feletti uralom megszerzése sötét tervének alkotóelemeként, hanem elsősorban  gyermeki énünket  oly sokszor (legalábbis emlékezetünk szerint) elvarázsoló fehér karácsonyokat fenyegető súlyosan romboló természeti katasztrófa.
Az alkotó mindazonáltal művével bizakodást fejez ki, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a humor, mely ennek a marcipán-reliefnek is sajátja, mindig távolságot ad, mellyel az ábrázolt probléma más síkba kerül, új értelmet és perspektívát nyer, így segítve a megoldás keresését. És mi más is lehetne magasztosabb célja a művészetnek, ha nem ez??

Torta: Sacher- recept itt.

2013. január 8., kedd

Karácsonyi torták- Fatörzs torta (műelemzés)



Megvan még az alkotó tavalyi fatörzse? Az alapok ugyanazok (recept is itt található) azonban átütő koncepcióváltás tapasztalható. A megszokott, hagyományos formából kitörő művész újraértelmezte az fatörzs fogalmát: az ezerszer ismételt klisé helyett horizontális síkban helyezte el az alkotást, amit akkor lehetne igazán értékelni, ha ehhez nem egy Pierre Hermé nevű cukrász adta volna az ötletet. Lépjünk túl azonban ezen a kényes problémán és vizsgáljuk meg a művet a maga valóságában: a gondosan évgyűrűzött rönk körül pszichedelikus gombák virulnak, harsányzöld fűszálak jelképezik az élniakarást és az ég felé törekvést, és a burjánzó Életet jelképező virág ( insider  információink szerint: apró szulák) kezdi körbefonni a halott objektumot. A koncepciót árnyalja egy furcsa, gülüszemű állat felbukkanása a peremen, melynek szimbolikája nem tisztázott, azonban megállapítható, hogy a tavalyi fatörzshöz képest az idei karácsonyon kissé fantáziadúsabb, bár megjelenésében statikusabb - és hogy is fejezzem ki, Pierre Hermé ötlete ide vagy oda - némiképp hatásvadász, a giccs határait feszegető  alkotás született. 

A műelemzés nem tud mit kezdeni a birtokába jutott hangfelvételnek, mely a mű születése közben készült, de a koncepció teljes megértése kedvéért közzétesszük:



 Én: Oké, akkor amíg összeállítom a tortát, addig csináljátok meg a marcipándíszeket!
Segéd1, 2,3: (továbbiakban S1,S2,S3):Hol a marcipán?
S1,S2,S3:Hol az ételszínezék?
S1,S2,S3:Hol a vágódeszka?
S1,S2,S3:Hol van kés?
S1: ..és milyen gomba legyen?
Én: Hát piros pöttyös, természetesen...
S2: De hogy csináljam a gombát, anyaaaa....????
Én: Látod így gombócolod, azután egyik felével odalapítod a tányérra, kész is a kalapja.
S3: Oké, én csinálom a pöttyöket
...
 
Én: Ez nem fű...
S1: Már miért ne enne fű??
Én: Vastag. Úgy néz ki, mint egy bokor.Nem bokrot kértem, füvet.  És vegyetek elő kést, én nem érek rá, úgy normálisabb a széle. Nem ilyen cakkos...
S1:Ne kritizáld a füvemet, ezek teljesen jó füvek!!!
Én: Csináljatok szép gombákat és füveket, majd megszavaztatom az olvasókkal, melyik a legszebb.
S2: Néééézd Apa, direkt elrontja a gombáinkat!! Azok nem is pöttyök, hanem plecsnik!!Azt akarja, hogy az övé nyerjen!!!
S3: Persze, mert a Te gombáid kalapja mind béna..na és a tönkje... ez nem csiperke, bocskora is kell!
S1: Jó, akkor te csinálod a bocskorokat.
S3: Nem vagyok cipész.
S1,S2: HA-HA.
...
S1: Így üres lesz a torta teteje. Kell rá valami.
Én:Nem, nem kell.
S1: De kell. Egy növény, ami felfut rá, folyondár.
Én: De ez nem trópusi erdő!!!
S1: Oké, akkor egy virág. Csinálok egy apró szulákot.
Én: Miiiiit??
S2 ésS3: Igen, igen, az nagyon jó lesz.
S3: Én pedig csinálok egy gyíkot.
Én: Nem, nem,  nem teszünk a TORTÁMRA hüllőket.
....

S1: Na tessék látod milyen szép virág.Neked csináltam.
Én: Ez apró szulák??? Városi gyerek, látszik, sose kapáltál. Az nem is ilyen. Nem ilyen a szirma.
S1: De akkor is szép. Tedd fel.Persze, nem is értékeled, hogy milyen szép virágot csináltam NEKED.
S3: Kész a gyík.
S2: Ez nem is gyík!! Ez úgy néz ki, mint Ned varázsgőtéje a rajzfilmben.
S3: Jóóóóó,  akkor legyen gőte.
Én: Nemár, azt akarod, hogy tényleg feltegyem rá..........?
S3: (nagyon cuki nézéssel): Anyaaaaaaaaa.....

Nehéz a művészek élete.
Related Posts with Thumbnails