A narancs és a marcipán legalább annyira karácsonyillatú, mint a fahéj vagy a dió.Miközben sül a süti a aromáik betöltik a házat, és nálunk a marcipánfüggők azonnal a konyhában szimatolnak. A süti omlós, puha a sütés után, és az is marad, fémdobozva zárva pedig még jobban összeérnek az ízei egy-két nap alatt. Az itt szokásos sütiknél picit édesebb, de az étcsokis behúzás ezt ellensúlyozza, porcukorral semmiképp nem szórnám, és a csokitól meg is csinosodik az ünnepre.
10 dkg marcipán (Oetker)
4 tojás sárgája
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
8 csepp mandulaaroma (nem a zöld!! hanem a kisüveges Oetker)
20 dkg liszt
1 nagy/ 2 kisebb narancs reszelt héja
A sütőt 175 fokra előmelegítettem.
A marcipánt lereszeltem, a tojássárgájával a porcukorral és a vajjal( ne legyen hideg a vaj, de ne is teljesen puha, az a jó, ha épp viszi a mixer) kézi mixerrel simára kevertem, (nem kell habosra keverni), közben hozzáadtam a mandulaaromát. Fakanállal hozzákevertem a lisztet és a narancshéjat. Puha masszát kaptam, amit nedves kézzel kis golyókká formáztam ( lemértem az elsőt: 14 gr volt, ehhez méreteztem a többit).
Sütőpapírral bélelt tepsin egymástól 4 centis távolságra raktam, a gombócok tetejét meglapogattam, hogy duci korongok legyenek, majd 10-12 perc alatt a sütő középső rácsán megsütöttem - alulra beraktam egy plusz tepsit, hogy ne barnuljon erősen a sütik széle.
A sütés elején olvadozni látszanak, ijesztő kicsit :), de így lesz belőlük tallér, amikor a szélük szép aranyszélű, lehet kivenni őket.
Ha a vajunk teljesen puha, a sütési idő rövidülhet, és laposabbak is lesznek a sütijeink.
3 kocka apróra vágott étcsokit a mikróban, közben kevergetve felolvasztottam, a negyedik kockát is hozzákevertem, fogtam egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra
összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel
pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan
egymás mellé rakott sütik felett.
Ezeréves kitépett újságlapon volt a recept, még az internet előtti időkből....