Zserbó kekszek

Ez egy frissített verzió: egy olyan tésztával, amivel sokkal könnyebb elkerülni, hogy összevissza repedezzen és megnyíljon az omlós süti széle. Teljesen logikus kis trükk, hogy  sütés közben csinálunk lyukakat a süti közepébe (nem kézzel, természetesen) és töltjük be a tölteléket, ami így nem szárad ki, a tészta pedig lehet nyugodtam igazi omlós, így amikor épp kezd nagyon megpuhulni a sütő melegétől, pont alkalmas arra, hogy helyet csináljunk benne a tölteléknek.

Hozzávalók: (kb. 30 -35 db)

20 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás sárgája 

3 dkg akácméz (vagy más, semleges ízű méz)

30 dkg liszt
 

5 dkg darált  dió
2 ek sűrű házi barackdzsem

3 dkg étcsoki

A vajat és a cukrot habosra kevertem,  hozzáadtam egyenként a tojásokat és a mézet  végül  a lisztet.
A puha masszát  négyzetesen ellapítva folpackban 20 percre hűtőbe raktam, kétujjnyi csíkokra vágtam, és felkockáztam, egy-egy kocka kb 17 gr volt.

Golyóbisokat csináltam a tésztából, egymástól 3 ceti távolságra sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és 1 órára ismét hűtőbe raktam. A darált diót elkevertem a barackdzsemmel.

175 fokra előmelegített sütőbe raktam a gombócokat, 4-5 perc után kivettem (az időre figyelni kell ekkor még puha a tészta, nem kezd száradni a felszíne, és így nem fog megrepedni).
A közepébe mélyedést nyomtam egy mini reszelő 1 centi átmérőjű, gömb alakú fogójával és kávéskanállal beletöltöttem  a tölteléket.
További  7 percet sütöttem és a tepsin hűtöttem ki.. A sütik alja ekkor már szép aranybarna, de kell ennyi idő, hogy átsüljön a tészta a vastagabb részeken is.
A csokit megolvasztottam a mikróban, egy darab folpack közepére öntöttem, a folpack  széleit szorosan összecsavartam, a kis batyu alján hústűvel lyukat szúrtam és csíkoztam a csokival a sütiket.

Snickers torta

Mert vannak nálunk, akik még a Bountynál és jobban szeretik. Én rettentő édesnek találom, vagy sose vagyok elég éhes ezek szerint, hogy jólessen a tömény cukor-tejcsoki-földimogyoró-karamell kombó. De mivel nem az én szülinapomra készült, így ez teljesen mellékes körülmény volt. Igaz, csaltam egy kicsit, mert tejcsoki helyett 70%-os étcsokit használtam, szóval előre szólok, aki maradéktalan Snickers-érzést keres, az majd tejcsokit használjon. És ne álljon mérlegre utána egy hétig, bár a karamellen kívül az egész tortában összesen 15 dekagramm cukor van, azaz szinte diétás..

Hozzávalók: (a szeletek magasak, a torta tömény, 12-16 szelet)

- 70 dkg héjas natúr földimogyoró:  megtisztítva, 2/3-a durvára vágva

-a piskótához ( 18 cm-es, magas falú formához)

4 nagyobb tojás

5 ek cukor

4 ek liszt

2 dkg holland kakaópor

Az egész tojásokat a cukorral kézi mixerrel 10 perc alatt könnyű világos, habos krémmé kevertem.A lisztet és a kakaót összekevertem, rászitáltam a tojáskrémre és óvatosan átforgatva homogén masszává kevertem. Alul sütőpapírral bélelt kerek formában 175 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütöttem, a sütőajtót nyitva hagyva hagytam langyosra hűlni.Mikor teljesen kihűlt, 3 lapba vágtam.

 

Amíg a tészta sül, majd hűl, elkészíthetjük a a karamellszószt, vajkrém alapot, és a csokikrémet.

 - a karamellszószhoz:

20 dkg cukor

3,4 dl forró tejszín

fél rúd vanília vagy 1 tk vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

4 dkg vaj

csipet só 

 

A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú  lábast vettem elő és közepes  lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikorkezd egy része  sötét karamellszínű folyadékká válni- van  benne pár világosabb cukorsziget, de ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve  hozzáöntöttem a forró tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Hozzáadtam a vaníliarúd kikapart magjait is.Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, belekevertem a vajat és a csipet sót. Hűlni hagytam.

- a vajkrém alaphoz:

 

1,2 dl tej

7 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

10 gr étkezési keményítő

2 tojás sárgája

 

 -majd a krémhez még:

20 dkg szobahőmérsékletű puha  vaj

csipet só

plusz 15 dkg a karamellszószból

 

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémalaphoz a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni habverővel.

- a csokikrémhez:

15 dkg étcsoki (min 60%-os legyen)

1,6 dl tejszín

- ha tejcsokit használunk, elég 1,5 dl tejszín is.

A tejszínt felforrósítottam, a kockákra tördelt csokira öntöttem, majd 3 perc után simára és fényesre kevertem a krémet, ami tulajdonképpen egy sima ganache) egy rugós habverővel. Szobahőmérsékleten hagytam hűlni.

Ekkora kihűlt a piskóta. A kihűlt  vajkrém alaphoz kanalanként hozzákevertem  a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton, így a  szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lett. A szintén teljesen szobahőmérsékletű  kihűlt karamellből hozzáadagoltam 15 dekányit és azzal is jól elkevertem. Lágynak tűnik, de nem kell megijedni, csak betenni a hűtőbe egy félórácskát, hogy elbírja a lapok súlyát.

Ezután állítottam össze a tortát:

piskóta- csokikrém fele-apróra vágott mogyoró fele-karamellkrém harmada-piskóta-csokikrém fele-apróra vágott mogyoró fele-karamellkrém harmada - piskóta. 

A torta oldalát és tetejét is bevontam a krémmel, körberaktam szorosan egész mogyorókkal és a maradék karamellszósz kerül a torta tetejére, amit szépen megtartottak a mogyorók - de egyébként is sűrű, nem folyik szét, hűtőben pedig még jobban szilárdul, de mindig vágható.

A torta két napig simán tárolható akár szobahőmérsékleten is, de hűtőben tartva egy félórával a tálalás előtt nem árt kivenni, úgy intenzívebbek az ízek.

Tulajdonképpen a tavalyi szülinapi karamelltorta kicsit átfazonírozva, de még mindig ugyanolyan jó, sőt, sokkal jobb.

Rozmaringos-narancsos pisztráng hollandi mártással

És Hasselback krumplival, csak nem bírom a hosszú neveket...

A hollandi szósz tulajdonképpen a majonézhez hasonlít nagyon: tojássárgája plusz zsíradék, fűszerezés - és egy kis gőz: emiatt könnyű, enyhén habos lesz a végeredmény. Ez a finom pisztráng megérdemelte, és pont úgy lehet időzíteni, hogy mikorra kész a mártás, épp megsül a hal és a hasselback is mellé, ugyanis csak frissen jó - így viszont rögtön tálalható.

Hozzávalók:
személyenként 1 darab pisztrán
1 nagyobb narancs, ( 4 vastagabb szeletre vágva, a két végéből a lé kicsavarva a mártáshoz)
4+2 ág rozmaring
5 dkg vaj
só bors

-a mártáshoz:
10 dkg vaj
2 kisebb tojássárgája
2 kk.  narancslé
2 kk. hideg víz
só
 bors

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a krumplikat megpucoltam, egy kanálba rakva 2mm-enként bevagdostam, kevés vajjal kentem, sóztam, borsoztam, sütőpapíron betettem a sütőbe. Előkészítettem a pisztrángokat a sütéshez: megmostam, fejüket levágtam ( a gyerekeke szerint horrorisztikusan néz ki sütve a szeme, és tényleg), a hasukba tettem 1-1 ág rozmaringot és egy elfelezett szelt narancsot, belül sóztam picit őket. 20 perc után a krumplit kivettem, vajazott sütőpapírra melléjük fektettem  a pisztrángokat,  felül vékonyan rájuk szeleteltem a maradék kb. 4 dekányi vajat, megszórtam a két ágnyi felaprított rozmaringgal és további 20 percig együtt sütöttem a krumplival. 

A szószhoz a vajat megolvasztottam. (de csak langyos legyen) A tojások sárgáját, a vizet és csak pár csepp narancslevet egy kisebb fém tálban  habverővel két percig vertem, majd gyenge gőz fölött újabb két percet kaptak. Ezután a tűzről lehúzva tovább vertem, és először csak  lassan cseppenként, intenzív keverés mellett adtam hozzá a vajat - épp úgy, mintha majonézt készítenék - később lehet picit bátrabban, de vigyázni kell, ki ne csapódjon. A legvégén adtam hozzá a maradék narancslevet, és ízlés szerint a sót és kevés borsot.

Töltött káposzta

Biztos rengetegen vannak, akik még soha nem főztek töltött káposztát, hanem hazamentek az anyukájukhoz, jól bekáposztáztak, vittek azután kisdobozban, nagydobozban vissza-haza, kollégiumba, albérletbe, kislakásba, mélyhűtőbe, hogy csak elő kelljen venni, ha ehetnéjük van. Sokáig mi is így csináltuk, de azután eljött az ideje annak is, hogy legyen "saját" töltött káposztánk. Ami egyrészt olyan, mint otthon, de mégse, mert mi jobban bírjuk a kevésbé diétásat, zsíros tejfölöset,  csípőset,  füstöltet. Emellett az én mániám a cuki kis töltelék, amit egy barátunk nagymamájától lestem el, aki a világ legjobb szabolcsi töltöttkáposztáját főzte.

Sokan  írják, hogy a blogot tulajdonképpen csak saját maguk szórakoztatására, meg azért írják, hogy meglegyenek a receptjeik egy helyen a neten. Hát, én nem ezért írom, és soha nem is ezért írtam - akkor nem lenne nyilvános, sőt akkor elég lenne a Zinternet helyett egy kockás füzet. De ez a recept kivétel, mivel pár éve főztem először, és azóta is minden évben emlékezetből próbálom összeszedni, hogy is készült tavaly - főleg a mennyiségekkel van gondom, és folyton telefonálnom kell az anyukámnak, a helyes hús-rizs-paprika arány sürgős meghatározása miatt, a kolozsvári jelleget pedig egy ezeréves kitépett újságmellékletből szedtem Frank Júlia receptje alapján, és persze ezt is elkevertem már valahol, és mindig karácsony előtt kezdek vad, de eredménytelen kutatásba utána - na ezért is jobb a Zinternet. De mostantól meglesz minden egy helyen. ( Egyébként irtózatosan finom ez a töltött káposzta, úgyhogy azért ki lehet próbálni is :)

Hozzávalók: (20-24 kicsi töltelék lesz belőle - ez kb 8-10 személyes adag)

- a töltelékhez:

75 dkg darált sertéshús - leginkább lapocka

10 dkg rizs

2 pici egész tojás

3 tk. édes pirospaprika

1 csapott kk. bors

2-3 nagy gerezd fokhagyma, fokhagymaprésen átnyomva

1,5 tk só

1,25 dkg savanyú káposzta

1 nagy savanyított káposztafej

25 dkg füstölt oldalas

25 dkg csípős füstölt kolbász 

1 nagy fej vöröshagyma

2 tk édes pirospaprika

1 tk őrölt csípős paprika

4 tk. borsikafű (csombor)

2 tk. kakukkfű

6-8 ek zsíradék (én olajat használok)

5 dl 20%-os  tejföl

3dl víz

1 tk só

 A sütőt 200 fokra előmelegítem.

A töltelék hozzávalóit összekeverem. A káposztát szűrűbe rakva kicsit leöblítem, kicsavarom. A káposztafejről leveszem a leveleket, azokat is leöblítem, lecsorgatom.

Egy mély, cm magas falú, x-es tepsit sütőpapírral bélelek. Az apróra vágott vöröshagymát az olajon megfuttatom, a tepsi aljára rakom, megszórom a piros és csípős paprika és a borsikafű felével, rárakom a káposzta felét.

A káposztalevelekből kivágom a torzsát, és a vastagabb részeket - így a nagyobb levelek két pici töltelékhez is elegek lesznek. Egy evőkanálnyi töltelékkel hosszúkásra csavarom fel a káposztaleveleket, a két végét a leveleket a töltelékig behajtva és benyomva zárom le és a tepsibe sorakoztatom. A töltelékek közé rakosgatom a feldarabolt oldalast és füstölt kolbászt, majd jön a káposzta másik fele takarónak.

A tejfölt, a fűszerek másik felét, illetve a kakukkfüvet és a vizet elkeverem, meglocsolom vele a káposztát és a tepsit egy nagy sütőpapírral lezárom (az alufólia nem jó, mert a káposzta savassága kikezdi). 3 óráig üldögél a sütőben, szoktam alá  egy-egy óra múlva kevés vizet pótolni, mert a sütőpapír nem zár tökéletesen.

Panna cotta narancsos gránátalmazselével és pisztáciás buborékkaramellel

A tavalyi panna cotta-csokimousse desszetkombó a vacsora végén már túlságosan ütősnek bizonyult, ezért idén karácsonykor egy "sima" panna cotta  vezette fel a klasszikusokat: az aprósütiket, a Sacher-tortát és a beiglit :)

Hogy mégis legyen benne valami csillogás, kapott egy gránátalmaréteget, és egy klassz kis díszítést, amivel jót lehet játszani, és még érdekes is: a buborékkaramellben a buborékokat egy nagyon erős (nálunk ez egy 50% feletti házi pálinka volt) alkohol állítja elő: amikor ráöntjük a forró cukorszirupot, az alkohol azonnal párologni kezd (próbál) és buborékokat gyárt a megszilárduló cukorban. Minél erősebb az alkohol, annál bubisabb a karamell. Meg lehet enni - és nincs benne alkohol sem - de inkább dekorfunkciója van. Még aznap használjuk fel, mert a párát, nedvességet nem jól viseli, és a nedvesebb desszertekbe (mint pl. a panna cotta) hajlamos picit beleolvadni, ha sokáig áll, ezért közvetlenül tálalás előtt díszítsünk vele.

(A panna cottába nem kell több zselatin semmiképp, én mindig ebből a klasszikus arányból indulok ki - az Olasz Kulinária alapján - 1 liter tejszínhez 6 lap zselatin és 8 dkg cukor)

Hozzávalók: (négy személyre):

6 dl tejszín
5 dkg cukor
3 és fél plusz 1 és fél  lapzselatin
fél vaníliarúd
2 dl gránátalmalé (2 nagy gránátalmából)
1 narancs lereszelt héja
1 tk. porcukor

7,5 dkg cukor
33 ml víz
11 gr méz
egy ek. durvára vágott pisztácia
2 ek. pálinka

A tejszínt a cukorral és  vaníliarúd kikapart belsejével felforraltam és a legkisebb  lángon még 10 percig kevergetve főztem. Beletördeltem 3,5 lap zselatint, kevergetve feloldottam, majd a poharakba szétosztottam.2 órára hűtőbe raktam.

A gránátalmákat félbevágtam, narancsfacsarón kifacsartam, a magokat szitába raktam és egy kanál segítségével a maradék levet is kipréseltem belőlük.

A gránátalma levét felmelegítettem, elkevertem benne a kevés cukrot, a  narancshéjat és felodottam benne a másfél lap zselatint, kicsit visszahűtöttem, majd a már megszilárdult panna cotta tetejére öntöttem. Két óra további hűtés után tálaltam.

A buborékkaramellhez a vizet, a cukrot és a mézet nagy lángon főzni kezdtem. Egy 30x30-as szilikonos sütőpapírdaraboT jól összegyűrtem, majd nagyon jól  kisimítottam és egy tálcán a tűzhely mellé raktam. Eloszlattam rajta a pálinkát, majd amikor a szirup elérte a 148 fokot, kiöntöttem a sütőpapírra. Megszórtam a pisztáciával, és szilárdulás után tördeltem és óvatosan lehúztam a papírról a karamelldarabokat. Tálalás előtt díszítettem vele a desszertet.

A buborékkaramell Tartelette blogjáról jött.

De jól nézett ki a linzerrel is :) .

Pisztáciás kiflik

 

Még az ősszel hozott a kolléganőm Rómából egy szuper cukrászdából  pisztáciás süteményt  a kávé mellé, azóta keresem hozzá a receptet - a brontei pisztácia pedig nyár óta várta sorsát jól eldugva a hűtőbe. Karácsony épp a megfelelő alkalom egy ilyen csodás alapanyag felhasználásához, és  pisztáciás-fehércsokis szaloncukor mellett ezek a kiflicskék igazán jó választásnak bizonyultak. Sózatlan pisztáciát nagyobb piacokon lehet venni, de hallottam már olyat, hogy sózott pisztáciát pilanatra forró vízbe mártva, majd leöblítve is lehet korrekt sütialapanyagot nyerni.

A római sütihez képest ez kicsit súlyosabb darab lett - szerintem ott kapott egy kis szalalkálit is a tészta. A szalalkáli sütés közbeni szagát csak a nagypapám kedvéért bírtam elviselni, akinek rendszeresen sütöttem cukros szalalkális kekszet, mert ez volt a kedvence, de legközelebb kipróbálom majd úgy is...:)

És köszi Gaba a forráskutatást!

 Hozzávalók: (40-45 db kiflihez)

22 dkg liszt
10 dkg őrölt pisztácia
fél kk. sütőpor
5 dkg apróra vágott pisztácia
15 dkg puha  vaj
3 dkg kókuszreszelék
1 nagy tojás
15 dkg porcukor
fél rúdvanília vagy 1 tk. vaníliakivonat
csipet só

A lisztet, az őrölt pisztáciát és a sütőport egy tálba szitáltam. A többi hozzávalót a mixer dagasztókarjával elkevertem vele, és a puha masszát egy órára a hűtőbe raktam.

Ezután 15 gr-os golyóbisokra osztottam ( az elsőt lemérjük, ehhez gömbölyítjük a többit), majd a golyóbisokból rudat sodortam és kifli formára hajlítgattam. Az apróra vágott pisztáciába forgattam -picit bele is kell nyomkodni, ne peregjen le majd le róluk sütés közben - az egyik felüket és ezzel felfelé a tepsibe sorakoztattam.

180 fokra előmelegített sütőben 8 percig sütöttem a kiflicskéket.

Recept kis módosítással innen.

Tőzegáfonyás pohárkrém

Hozzávalók: ( 4 kisebb adag)

15 dkg friss vagy fagyasztott tőzegáfonya
0,7 dl narancslé
4 dkg barna nádcukor
1 narancs lereszelt héja
2 zöld kardamom
nagy csipet őrölt szegfűbors
1 ek konyak
20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
2 dkg porcukor

A megmosott áfonyát elkevertem a narancslével, konyakkal, hozzáadtam a cukrot, narancshéjat, szegfűborsot és a kardamom megtört magjait majd közepes lángon, fedő alatt 10-12 perc alatt sűrű szósszá főztem. Közben az áfonyák kipukkantak,  sötétvörös levet eresztettek, ami szépen besűrűsödött-zselésedett.

A krémsajtot porcukorral kézi mixerrel lazítottam, majd a kihűlt áfonyaszószt belemixeltem. Behűtve tálaltam.

Ha a pohár aljára összetört zabkekszet szórunk, elnevezhetjük tőzegáfonyás sajttorta pohárkrémnek, ha pedig dupla adagból készítjük, mascarponéval, akkor narancslébe mártogatott 20 dkg babapiskótával lerétegezve tőzegáfonyás tiramisut kapunk.

Ha szárított vörösáfonyából készítjük, akkor a narancslét melegítsük föl, és egy éjszakát áztassuk benne az áfonyát, így főzzük fel a recept szerinti hozzávalókkal (tehát plusz még egyszer annyi narancslével) és botmixerrel pürésítsük.

Marcipános-narancsos tallérok

A narancs és a marcipán legalább annyira karácsonyillatú, mint a fahéj vagy a dió.Miközben sül a süti  a  aromáik betöltik a házat, és nálunk a marcipánfüggők azonnal a konyhában szimatolnak. A süti omlós, puha  a sütés után, és az is marad, fémdobozva zárva pedig még jobban összeérnek az ízei egy-két nap alatt. Az itt szokásos sütiknél picit édesebb, de az étcsokis behúzás ezt ellensúlyozza, porcukorral semmiképp nem szórnám, és a csokitól meg is csinosodik az ünnepre.

Hozzávalók: (mérettől függően 40-50 darabhoz)

10 dkg marcipán (Oetker)
4 tojás sárgája
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
8 csepp mandulaaroma (nem a zöld!! hanem a  kisüveges Oetker)
20 dkg liszt
1 nagy/ 2 kisebb narancs reszelt héja

 A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

A marcipánt lereszeltem, a tojássárgájával a porcukorral és a vajjal( ne legyen hideg a vaj, de ne is teljesen puha, az a jó, ha épp viszi a mixer) kézi mixerrel simára kevertem, (nem kell habosra keverni), közben hozzáadtam a mandulaaromát. Fakanállal hozzákevertem a lisztet és a narancshéjat. Puha masszát kaptam, amit nedves kézzel kis golyókká formáztam ( lemértem az elsőt: 14 gr volt, ehhez méreteztem a többit).

Sütőpapírral bélelt tepsin egymástól 4 centis távolságra raktam, a gombócok tetejét meglapogattam, hogy duci korongok legyenek, majd 10-12 perc alatt a sütő középső rácsán megsütöttem - alulra beraktam egy plusz tepsit, hogy ne barnuljon erősen a sütik széle.

A sütés elején olvadozni látszanak, ijesztő kicsit :), de így lesz belőlük tallér, amikor a szélük szép aranyszélű, lehet kivenni őket.

Ha a vajunk teljesen puha, a sütési idő rövidülhet, és laposabbak is lesznek a sütijeink.

3 kocka apróra vágott étcsokit a mikróban, közben kevergetve  felolvasztottam, a  negyedik kockát is hozzákevertem, fogtam egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

 

Ezeréves kitépett  újságlapon volt a recept, még az internet előtti időkből....

Tőzegáfonyás-diós-konyakos tekercsek

Hogy senki nem hallott még a tőzegáfonyáról? Dehogynem... Itthon mindenki vörösáfonyának hívja, de valójába tőzegáfonya az igazi neve. Leginkább szárított formában elérhető nálunk - bár ezerféle gyógyászati célra lehet mindenféle kivonatot és friss levet is kapni -, illetve nálunk, itthon 10 percig érhető el, mert a gyerekek pillanatok alatt elcsipegetik tévézés vagy olvasás közben. Rendszeresen használom mindenféle sütibe, de a múltkor jól szerepelt a sült csirkemáj mellett is.

Ez most egy igazi karácsonyillatú édesség a dióval és a konyakkal, nemcsak cuki tekercsekben, hanem csigákban is süthető (ekkor 10 perc csak a sütési idő)

Hozzávalók: (kb. 30 tekercshez)

10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)

4 dkg porcukor
csipet só

-a töltelékhez:

25 dkg szárított tőzegáfonya

15 dkg darált dió

fél dl konyak

Az áfonyát a felforrósított konyakkal leöntöttem és félreraktam egy órára., majd a dióval - amiből 2 evőkanállal félreraktam a süti tetejét megszórni - elkevertem, egy kicsit botmixerrel össze is törtem.

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a porcukrot, a csipet sót,  és  kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi téglalappá formázva folpackban 20 percre  mélyhűtőbe raktam. (Így gyorsabban hűl, és keményedik meg, normál hűtőben legalább egy óra kell - ott viszont kibír 3 napot is.)

A hideg  tésztát lisztezett munkalapon két hosszú, 10x35-40 cm-es téglalappá nyújtottam. A tölteléket elosztottam a tésztán, a két hosszabbik oldalán egy-egy centit kihagytam a tekercselés megkönnyítése miatt. A hosszabbik oldal felől feltekertem, 2,5-3 centis darabokra vágtam, és 20 percre a mélyhűtőbe raktam.   Tetejüket tojással kentem és a maradék dióba mártottam.

190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem a tekercseket.

Gesztenyés-csokis (ombre) torta

Ez volt az én válaszom a havas húsvétra. Normális esetben ilyenkor már nem nagyon tudom megállni a spanyol epret, sőt,  a tavaszi hangulathoz egy mirelit erdei mix is megteszi, mert  ki kíván 15-20 fokban nehéz csokis tortákat? Most viszont ez tökéletesen passzolt a havas húsvéthoz,  az ombre meg nemcsak hajban divat, hanem tortában is. 

A szirmos díszítés sok fejtörést okozott, nem a technikája miatt, mert az  pofonegyszerű -  és mégis szuperlátványos -, hanem mert fogalmam se volt, mennyi tortakrémet igényel - rengeteg gyönyörű torta van fenn a neten, de olyat leírást véletlenül sem találtam, ami pontos mennyiséget adott volna meg - alapból mindenki durván sok vajkrémet készít, és ennyi. Úgy sem szerettem volna járni, hogy a torta hátulja csupaszon marad, vagy esetleg a lapok közé túl kevés krémet teszek, azután meg ott a rengeteg felesleges cucc, amit a fagyasztott gesztenyepüré miatt már nem nagyon lehet spájzolni... Némi térfogatszámítgatás után viszonylag jól belőttem a szükséges mennyiséget - és kiderült az nem annyira vastag bevonási módszer mint a ruffle cake-eknél, mert a kis krémpöttyöket el kell húzni késsel,  így nincs teletolva krémmel az egész felület. Meg kellett még oldanom azt is, hogy kerüljem ki a fullos vajkrémeket, mert azokért nálunk senki sincs oda, ezért azután a biztos eredmény érdekében nem tudtam kikerülni egy minimális mennyiségű zselatint sem - még így is borzasztóan kiadós ez a kisméretű 20 cm-es torta is, pedig cukor inkább csak a tésztájában van.

A szirmokhoz  egy tanács: fogjunk be valakit kuktának, mert úgy bevonni a tortát, hogy két pötty, letesszük a habzsákot, elhúzzuk késsel, azután megint két pötty, és megint  és . megint és megint s megint...szóval borzasztó sokáig tart. A másik jó tanács: az elkészített krémeket először hűtsük be, és tartsuk is hűtőben miközben sorra kerülnek, mert a kéz melegétől a bevonás alatt nagyon megpuhulnak egyébként is, és nehéz lesz velük precízen dolgozni.

 Hozzávalók: (20-22 centis formában, 16-20 szeletes tortához)

Hozzávalók: (2 db, 20-22 centis formához)

- apiskótához:

22 dkg liszt

35 dkg cukor

9 dkg holland kakaó

2 tk. szódabikarbóna 

1 tk. sütőpor

1 tk só

2 nagy tojás 

20 dkg  natúr joghurt

1,2 dl olaj

1 tk. vaníliakivonat

1csésze presszókávé

 

 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul sütőpapírral béleltem.

Az első hat hozzávalót összekevertem. 

A tojásokat  simára kevertem a maradék 4 hozzávalóval. A száraz hozzávalókat rászitáltam a nedves hozzávalókra,  simára kevertem. Kettéosztottam a tésztát, az egyik felét a hűtőbe raktam, majd egymás után  egyenként  30-35 perc alatt készre sütöttem a lapokat. A sütőt nem szabad kinyitni  egyáltalán a sütés alatt, mert összeesik a tészta. 30 perc után végezzünk először tűpróbát, a torta külseje ijesztően fekete, de nem azért mert megégett, hanem a rengeteg kakaó teszi :). Kicsit túlemelkedett nekem a szélük,  ezért kihűlés után kicsit kozmetikázni kellett, és felülről kb. fél cm vastagságban körben le kellett vágni a széleket. Ezután mindkét tortalapot vízszintesen kettévágtam, még így közel  2 centis  4 lapot kaptam.

-a krémhez:
2x25 dkg gesztenyepüré(cukrozott)
20 dkg vaj
5 dkg porcukor
plusz 1 nagy evőkanál holland kakaó
és 1 evőkanál porcukor


20 dkg gesztenyelekvár (elhagyható)

6 dl tejszín
2 habfix 
20 dkg natúr krémsajt
5 dkg porcukor
5 dkg vaj
4 lap zselatin

A 20 deka puha vajat habosra kevertem a kevés cukorral, majd belekevertem a teljesen kiolvadt gesztenyemasszát is. Elfeleztem a kémet, és az egyik feléhez hozzáadtam 1 nagy evőkanál holland kakaót és ugyanennyi porcukrot.

A zselatinlapokat 2 ek. vízbe áztattam. A krémsajtot habosra kevertem a porcukorral és a puha vajjal. A tejszínt két habfixszel az utasítás szerint kemény habbá vertem, majd hozzákevertem a krémsajtot is gyorsan kézi mixerrel. A megpuhult zselatint kis lángon felmelegítettem és miközben járattam a mixert, belecsorgattam a krémbe.

A gesztenyés és a gesztenyés csokis krémbe forgattam  a tejszínhabosból 20-20 dekányit, ezzel kész lett a háromféle krém.

A tortalapok közé sorban kb. fél centi vastagságban kentem a krémeket ( ehhez kicsit kevesebb, mint a fele kell) de a lapokat előtte megkentem gesztenyelekvárral is. A torta tetejét és külsejét  vékonyan bevontam a tejszínhabos krémmel, majd minden - a kimaradt krémek és a töltelék - ment a hűtőbe egy órára. ( Ha nem szilárdul meg rendesen a külső vékony krémbevonat, akkor díszítés közben maszatolni fog...)

Szerintem nincs olyan amatőr háztartás ahol van 3 egyforma fél centi átmérőjű habzsákcsőr, nálam sincs, ezért most nem tudom azt írni, hogy a krémeket szépen egyszerre habzsákokba töltöttem és feldíszítettem a tortát...A csokis krémmel kezdtem és a Zenker eldobható nejlon habzsákjait használom egyébként is, szóval először ezzel vittem fel két sort: két pötty egymás fülé, kerek végű késsel elhúztam a közepétől a pöttyeket. Újabb két pötty a "szirom" végétől, habzsák le, kés a kézbe ( ha esetleg picit nedves, akkor még egyenletesebb az eredmény)húzás, habzsák fel stb...Azután csere, új habzsák, csőr elmos, következő krém, majd ugyanígy a tejszínes, az utolsó. A szirmok készítéséhez pár fázisfotó itt, nem egy ördöngösség.

Annyiban számítottam el magam, hogy a torta magasságába - majdnem 8 centiméter - a tejszínhabos krémből nem fért fel már két sor, és mivel a tetején  ezt tettem legbelülre, oda is kevés kellett, ebből kimaradt pár evőkanál.

A tortának jót tesz a hűtés és egy kis pihenő, másnapra értek össze jól az ízek, aki szereti a gesztenyét, a csokit, meg a tejszínhabot, az biztos nem fog csalódni :).

Gesztenyés-zsályás tekercs

Tulajdonképpen  töltelék volt a karácsonyi pulykához - a tökéletes pulykasült készült megint - , csak rendhagyóan teljesen a pulykán kívül sült,  kényelmesen, a sütési idő utolsó 30 percében. Önálló ételként is simán  is megállja   a helyét, sőt vega is lehetne, ha elhagyjuk a bacont, bár nem árt valami alternatíva, ami jól is néz ki, meg összetartja a tulajdonképpen zsemlemorzsa/kenyér  alapú cuccot. A gesztenyétől meg a zsályától igazán különleges íze lett, na persze a gyerekek nem kértek, de télre még tervezem elkészíteni egyszer valami hús mellé, nekem annyira bejött. Elkészíteni rém egyszerű, oké, hogy a gesztenyét pucolni kell (én nem használnék natúr pürét, mert direkt kellenek bele az apró kis gesztenyedarabkák) de azt szintén egybe lehet kötni a hússütéssel, és ahogy rájöttem, egyáltalán nem macerás. 

Hozzávalók: (köretnek 8 személyre)

2 dkg vaj

1 nagy fej vöröshagyma

20 dkg héjas gesztenye

10 dkg mogyoró 

zsemlemorzsa

tojás

8-10 zsályalevél ( én még találtam a kertben a vékony hólepel alatt karácsonykor)

10 dkg zsemlemorzsa

1 késhegynyi őrölt szerecsendió

2 nagy tojás, felverve

8-10 szelet bacon (kb 20 dkg)

A gesztenyét előző este beáztattam, másnap keresztben bevagdostam, majd  egy kisebb tepsiben egy pohárnyi vizet aláöntve a sülő pulyka alá tettem a 150 fokos sütőbe 20 perce. Még elég  forrón - nem árt egy főzésben edzett kéz hozzá, persze - villámgyorsan megpucoltam és hűlni hagytam.

A hagymát a vajon kevergetve puhára pároltam, hozzáadtam a felaprított zsályát és még egy percig   dinszteltem. A gesztenyét apróra, a mogyorót durvára vágtam aprítógépben, majd minden hozzávalót összekevertem.

Egy nagy alufóliát  megvajaztam, és kicsi rálapolással keresztbefektettem rajta a baconcsíkokat, és nyújtófával kicsit meglapogattam őket. Hosszában rúd alakban elegyengettem a tölteléket, majd a fólia segítségével ráhajtottam egyik oldalról a baconborítást, majd a másik oldalról is úgy, hogy szorosan tartson a fólia körben, a fólia két végét pedig összecsavartam. 

30 percet sült a pulyka mellett 150 fokon, azután kibontottam fóliából, hogy a bacon is kapjon színt, ehhez 10 perc kellett csak 175 fokon.

Picit kihűlve vékonyabban is szeletelhető, de a bacon-ök mellett egyébként adja magát egy-egy emberesebb darab.

Karácsonyi torták - Sacher torta (műelemzés)

Vannak nagy művészek, aki egész életükben egyetlen témát járnak körül: szúrós szemű németalföldi polgárokat festenek szakmányba, vagy kék kockákat helyeznek el a vásznon, sárga sávok között. Másoknak Rudolf, a piros orrú rénszarvas az állandó múzsája, és évek telnek el a kompozíció és a technika tökéletesítésével. Az idei kísérlet érintette a színezést: - figyeljük csak meg a kompozíció festett darabjait; az egyensúlyt, amely a gyerekes középre-a-fő-téma koncepciója helyett az aranymetszés elveinek megvalósítására irányuló - kétségtelenül csak tapogatózó - szándékot mutat, és a figurális kidolgozást, amely az előző évihez képest egyértelmű fejlődést mutat a rénszarvas, mint felismerhető egyed irányába. Emellett a lobogó sál megjelenítése az állat nyakában dinamikát visz az alkotásba, ahogyan egyébként a naiv művészeti irányzatra jellemző kidolgozású baktató lábak ábrázolása is. Mindezeken túl azonban egy kérdésünk marad: mit keres ott az ünnepkörtől idegen nyúl? 

Vajon a művész ambivalens vágyát fejezi ki a karácsonyi tortán a Húsvét felé? Vagy mélyen rejtett szimbolikája van, amit majd egy időskori visszaemlékezésből tudhatnak meg a rajongók?  Vagy csak a vissza a természetbe rousseau-i elvek mentén kíván  közelíteni az alkotás a hómezőkön zajló, a tél hidegségét és sötétségét legyőző valóságos történések ábrázolásához? Nem tudjuk a választ, de azt mindannyian tudjuk, hogy az igazi műalkotások mindenkiben más-más, sokszor megválaszolhatatlan kérdéseket vetnek fel...

Torta: Sacher

Karácsonyi torták- Fatörzs torta (műelemzés)

Megvan még az alkotó tavalyi fatörzse? Az alapok ugyanazok (recept is itt található) azonban átütő koncepcióváltás tapasztalható. A megszokott, hagyományos formából kitörő művész újraértelmezte az fatörzs fogalmát: az ezerszer ismételt klisé helyett horizontális síkban helyezte el az alkotást, amit akkor lehetne igazán értékelni, ha ehhez nem egy Pierre Hermé nevű cukrász adta volna az ötletet. Lépjünk túl azonban ezen a kényes problémán és vizsgáljuk meg a művet a maga valóságában: a gondosan évgyűrűzött rönk körül pszichedelikus gombák virulnak, harsányzöld fűszálak jelképezik az élniakarást és az ég felé törekvést, és a burjánzó Életet jelképező virág ( insider  információink szerint: apró szulák) kezdi körbefonni a halott objektumot. A koncepciót árnyalja egy furcsa, gülüszemű állat felbukkanása a peremen, melynek szimbolikája nem tisztázott, azonban megállapítható, hogy a tavalyi fatörzshöz képest az idei karácsonyon kissé fantáziadúsabb, bár megjelenésében statikusabb - és hogy is fejezzem ki, Pierre Hermé ötlete ide vagy oda - némiképp hatásvadász, a giccs határait feszegető  alkotás született. 

A műelemzés nem tud mit kezdeni a birtokába jutott hangfelvételnek, mely a mű születése közben készült, de a koncepció teljes megértése kedvéért közzétesszük:

 Én: Oké, akkor amíg összeállítom a tortát, addig csináljátok meg a marcipándíszeket!

Segéd1, 2,3: (továbbiakban S1,S2,S3):Hol a marcipán?

S1,S2,S3:Hol az ételszínezék?

S1,S2,S3:Hol a vágódeszka?

S1,S2,S3:Hol van kés?

S1: ..és milyen gomba legyen?

Én: Hát piros pöttyös, természetesen...

S2: De hogy csináljam a gombát, anyaaaa....????

Én: Látod így gombócolod, azután egyik felével odalapítod a tányérra, kész is a kalapja.

S3: Oké, én csinálom a pöttyöket

...

 

Én: Ez nem fű...

S1: Már miért ne enne fű??

Én: Vastag. Úgy néz ki, mint egy bokor.Nem bokrot kértem, füvet.  És vegyetek elő kést, én nem érek rá, úgy normálisabb a széle. Nem ilyen cakkos...

S1:Ne kritizáld a füvemet, ezek teljesen jó füvek!!!

Én: Csináljatok szép gombákat és füveket, majd megszavaztatom az olvasókkal, melyik a legszebb.

S2: Néééézd Apa, direkt elrontja a gombáinkat!! Azok nem is pöttyök, hanem plecsnik!!Azt akarja, hogy az övé nyerjen!!!

S3: Persze, mert a Te gombáid kalapja mind béna..na és a tönkje... ez nem csiperke, bocskora is kell!

S1: Jó, akkor te csinálod a bocskorokat.

S3: Nem vagyok cipész.

S1,S2: HA-HA.

...

S1: Így üres lesz a torta teteje. Kell rá valami.

Én:Nem, nem kell.

S1: De kell. Egy növény, ami felfut rá, folyondár.

Én: De ez nem trópusi erdő!!!

S1: Oké, akkor egy virág. Csinálok egy apró szulákot.

Én: Miiiiit??

S2 ésS3: Igen, igen, az nagyon jó lesz.

S3: Én pedig csinálok egy gyíkot.

Én: Nem, nem,  nem teszünk a TORTÁMRA hüllőket.

....

S1: Na tessék látod milyen szép virág.Neked csináltam.

Én: Ez apró szulák??? Városi gyerek, látszik, sose kapáltál. Az nem is ilyen. Nem ilyen a szirma.

S1: De akkor is szép. Tedd fel.Persze, nem is értékeled, hogy milyen szép virágot csináltam NEKED.

S3: Kész a gyík.

S2: Ez nem is gyík!! Ez úgy néz ki, mint Ned varázsgőtéje a rajzfilmben.

S3: Jóóóóó,  akkor legyen gőte.

Én: Nemár, azt akarod, hogy tényleg feltegyem rá..........?

S3: (nagyon cuki nézéssel): Anyaaaaaaaaa.....

Nehéz a művészek élete.

Mogyorós linzer: egyből négy

Ribizlidzsemmel (legjobb, kettő maradt a fotózásra), mogyorós nugátkrémmel (mogyorórajongóknak), mini mogyorós szarvacskák, ( omlós hammbekaplak, második legjobb) és ólomüveg-sütiként (cuki, de fő funkciója igazából a dekorálás szerintem).

Hozzávalók:

15 dkg pörkölt (török)mogyoró
25 dkg liszt (hideg legyen)
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 nagy tojás
csipet só

A mogyorót egy vastag aljú teflonserpenyőben néha-néha kevergetve/rázogatva pár perc alatt megpirítottam, mikor már kicsit hűlt, a héja nagy részét  kézzel ledörzsöltem, diódarálón ledaráltam.

Összekevertem a liszttel, hozzáadtam a kis kockákra vágott hideg vajat, gyorsan elmorzsoltam (aprítógépeztem), belekevertem a porcukrot, az egész tojást, csipet sót és gyorsan egynemű tésztává gyúrtam. Kicsit kilapogattam és egy órát folpackba csomagolva hűtőbe raktam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Enyhén lisztezett munkalapon fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam a tészta háromnegyed részét, ebből lettek a szívek, csillagok, és az ólomüvegsütik.  Első kettőnél a sütési idő 10-12 perc. A szívek tölteléke 5 dkg mogyorós nugát és 30 ml tejszín összeolvasztva, kihűtve.

A mini szarvacskákhoz jól lisztezett felületen egész vékony körré nyújtottam a tésztát (kb.20-25 cm átmérőjű lett) 16 körcikkre vágtam és szorosan feltekertem. A sütési idő itt 15 perc.A szarvacskák végét étcsokiba mártottam.

Az ólomüveg sütihez a formák közepét a sütőpapíron töltöttem meg porrá tört savanyúcukorral, ( tele kell legyen majdnem a belső minta)  pici lukat csináltam a sütikbe, hogy fel lehessen függeszteni. 180 fokon 15 perc alatt sültek meg; a cukor picit buborékol közben, de ezzel nincs semmi baj, a sütőből kivéve szép üvegesre dermed, akkor lehet levenni óvatosan a sütőpapírról.

Gyufasüti

Húzzátok ki Ti is :))) !

Nálunk kb. tíz perc alatt falták fel a Népek, még jó hogy az első tepsiből félretettem a fotózáshoz...Az ötlet  plusz a robbanócukor, amivel kicsit felturbóztam a gyufasütit, elég volt az "év sütije" címhez . Ilyenkor a gyerekek mindig borzasztó elismeréssel néznek rám, és ilyet  soha nem sikerül elérnem valami többórás munkát igénylő szofisztikált desszert feltálalásával.... Az itt leírt tészta helyett nyugodtan lehet sima linzertésztát is használni, akkor nem kell habzsák, legfeljebb a "gyufaszálak" egyik végét kell picit már a tepsin legömbölyíteni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj
10 dkg cukor
12 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
3 dkg darált mandula
1 nagy tojás
2 ek. mandulalikőr
csipet só

a gyufafejhez:
5 dkg porcukor
1,5  ek. víz
málnás/ erdeigyümölcsös tortazselépor/gyümölcskocsonyapor (NEM a pici zselatinpor, hanem nagyzacskós dr.Oetker/alsa)

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A vajat kézi mixerrel habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az egész tojást, a mandulalikőrt majd a lisztet, étkezési keményítőt  és a mandulát ( Lehet más csonthéjast is használni, vagy csak lisztet, mint az eredeti receptben.) Viszonylag sűrű tésztát kaptam, - pedig a likőrt már az eredeti recepthez képest pluszban raktam hozzá - és egy 6 mm-es  csőrrel ellátott habzsákból (strapabíróbb nejlonzacskó is megteszi) kb. 7 cm-es csíkokat nyomtam a sütőpapírral bélelt tepsire. Tényleg 6 perc sütés elég nekik, ekkorra a gyufaszálak széle már kezd pirulni.

A porcukrot egy csészében simára kevertem a vízzel, ebbe mártogattam a sütik végét, kb. egy  centi mélyen, és az alsó lapját mindig lehúztam a csésze szélén. Ezután egy másik csészében lévő gyümölcskocsonyaporba tunkoltam - messze rengeteg egy zacskónyi, marad a következő adagra is, viszont közben néha cserélni kell, mert óhatatlanul maradnak benne nedves rögök.

Jó 30 perc után már majdnem teljesen megszáradtak, csak ekkor szórtam  meg e gyufafejeket  a robbanócukorral is, hogy maradjon egy kis szufla a gyerekek szájába is :))

Az ötlet egy sokéves DrOetker karácsonyi sütifüzetből származik. 

Gyümölcskenyér keksz

Itt a gyümölcskenyérszezon,  a kexszezon, és ezek fúziója, a gyümölcskenyérkeksz. Lázadás várható, mert az adventi sütik közül eddig egy se volt csokis, (vagy legalább egy sima linzer, anyaaaaa....), na majd jövő vasárnap. Addig itt van ez, ami napközben is majszolható, ha ránktör az éhség, és a zsírtartalékok felhalmozásának sürgős szükségességére  figyelmeztető  atavisztikus ösztön.

Eredetileg ősszel akartam kipróbálni ezt a kekszet, mert tökéletes iskolai tízórainak tartom azokra a napokra, amikor a Kisebbség már végtelenül unja a szendvics-gyümölcs kombót, és siránkozik azon, hogy bezzegmásgyerekek jóreggeltkekszet visznek, meg croissant, meg túrórudit, meg Twixet, meg egyebeket. Ekkor tromfolok azzal, hogy a bezzegmásgyerekek meg nem reggeliznek minden nap mindenféle cukros gabonapelyhet,  hanem biztos finom szendvicseket. Erre megkapom, hogy nem is reggeliznek, mert bezzegmásgyerekeknek reggelizni se kell. Ennyiben maradtunk. Hallgatok, mert legalább a pehely mellé befér két deci tej, bezzegmásgyerekek kakaót isznak, meg édes teát reggelire, még ha reggelizniük nem is kell.

Hozzávalók: (kb. 20-24 darabhoz)

10 dkg szobahőmérsékletű vaj (CSAK vajjal működik, margarinnal nem!)
5 dkg cukor
1 kis tojás
15 dkg liszt
fél csapott kk. só
1 késhegynyi szegfűszeg
1 késhegynyi gyömbérpor


20 dkg aszalt/kandírozott gyümölcs, mazsola méretre vágva
8 dkg dió vagy más csonthéjas
1 ek. méz
2 ek. konyak/rum/mandulalikőr/narancslikőr stb.
1 ek. narancslé


A gyümölcsöket összekevertem a mézzel, likőrrel, narancslével, és lefedve átforrósítottam a mikróban, és egy órát  állni hagytam.
A vajat kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem  cukorral, homogénné kevertem a tojással, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a lisztet. Amint összeállt, kanállal simára kevertem a puha tésztát, egyenletesen hozzákevertem a szárított gyümölcsöket, azt a levet is, amit nem szívtak magukba, és a diót. Lisztezett munkalapon nagyjából hosszúkás téglatestet formáltam belőle, átraktam egy folpackdarabra, és véglegesen egy késsel simítottam egyenletesre az oldalait, - ennyire puha a tészta mikor kész van , és becsomagoltam. Egy éjjel pihentettem  a hűtőben, de minimum 4-5 óra kell, mikorra szépen vághatóvá szilárdul. Ekkor jó félcentis szeletekre vágtam fel, és 175 fokon 20 percig sütöttem - épp csak a széle kezd ekkor barnulni. A süti ekkor még puha, de ki kell venni, pár percig a tepsin pihentetni, majd rácsra téve kihűteni. Fémdobozban jól eláll, és másnapra omlós lesz.

Ina Garten receptje, kevés alakítással.

Mendiants

Ha  nincs megfelelő türelmünk és/vagy  felszerelésünk a bonbonkészítéshez, akkor ideális választás csokis gasztroajándéknak, ünnepi nassonivalónak magunknak vagy a vendégeknek a mendiants. Szó szerint koldusokat jelent, és provence-i eredetű: itt a karácsonyi vacsora végén 13-féle édes dolgot (különféle szárított gyümölcsöket és magvakat) esznek, ami Jézust és a 12 apostolt jelképezi. A négy kolduló rendet jelképezi ezekből az öltözet színe alapján a mazsola, mogyoró, füge és mandula - a domonkos, ágoston, ferences és karmelita rendeket.  

Innen ered a név,  a csokis   variációk száma a végtelenhez közelít, hiszen nemcsak alap ét-, tej-,vagy fehércsokiból készíthetjük, hanem ízesíthetjük magát a csokit is, és ezután jöhetnek a szórnivalók. Ha abból indulunk ki, hogy lehet vaddisznótöpörtyűs meg baconos csokit kapni, ne korlátozzuk magunkat párféle csonthájasra vagy aszalt gyümölcsre...Én most ét- és fehércsokiból csináltam, a tesztalanyok addig, amíg én a Tokaji Borecetmanufaktúra ecetkóstolóján  voltam, elpusztították a két táblából készült  vörösáfonyás-kókuszos, kandírozott narancsos-mandulás, aszalt feketecseresznyés-diós egyedeket, érthető okból csak a capuccino-mogyorós maradt meg, pedig szerintem az volt a legfinomabb.

Receptet külön nem nagyon írnék, mert nincs miről: a csokit kockákra tördelve mikróban olvasztottam, többször kivéve és kevergetve. A fehércsokit végre nem égettem oda, de ehhez az kell, hogy az olvadásig 10 mp-enként vettem ki és kevergettem, még akkor is, amikor tulajdonképpen nem is látszott rajta, hogy valaha fel akar olvadni. Amikor teljesen simára és folyékonyra olvadt, egy fémkanállal kevergetve lehűtötöttem annyira, hogy még olvadt legyen, de ne folyjon szét. Egy nagyobb teáskanálnyi csokiból készült egy korong, sütőpapíron  a kanál hátával simítottam el nagyjából egyenletesre, kb 200 forintos méretűre, kicsit vártam, majd rászórtam az előre elkészített mindenféléket. Hűvös helyen helyen dermesztettem. Egy 10 dkg-os táblából kb. 8-12 mendiant lesz, mérettől függően.

Sütőpapírral elválasztva dobozba zárva, hűvös helyen, de ne hűtőben tároljuk.

(Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy fényes felületű temperált csokijai legyenek így járjon el. Én egyszer próbálkoztam temperálással, hőmérővel érve, ahogy kell, a csokiban sem lehetett kifogás, mégis az  eddig valaha készült legrondább csokibevonatot állítottam elő. Ez nem azt jelenti persze, hogy temperálni hülyeség, csak azt hogy nekem ez nem megy, úgy gondolom.)

Karamelles-mogyorós-tejcsokis gombóc

Ez a totális jutalomfalat, embereknek. A legeslegjobb eddig az összes közül.

Senki ne hagyja ki, aki egy kicsit is édesszájú. És azoknak is ideális - pédául nekem - akinek nincs elég kézügyessége, türelme és ideje a bonbonozáshoz, a temperálásról nem is beszélve. És bár gasztroajándék kategóriában indulna, szerintem ez az ideális édesség akkor, amikor egy kicsit magunkra gondolunk. Igen, mert megérdemeljük!!!

Hozzávalók: (35-40 darabhoz)

12 dkg porcukor
6 dkg olvasztott langyos  vaj és egy csipet só
0,8 dl forró tejszín
8 dkg dió
8 dkg mogyoró
10 dkg olvasztott  tejcsoki

- a bevonáshoz:

20 dkg étcsoki

A  mogyorót és a diót durvára vágtam, és egy teflonserpenyőben kb. 5 perc alatt, nagy lángon, kevergetve megpirítottam - ekkor, ha a kezünk bírja, egész jól le lehet szedni a héját is, egymáshoz dörzsölgetve a darabokat a tenyerünk között. (Ha nem bírja, sajnos kénytelenek vagyunk beáldozni egy tiszta konyharuhát.)  

A porcukrot egy vastagabb aljú lábasban kis  lángon karamellizálni kezdtem - az elején nem kell kevergetni, azután igen, és fog egy kicsit csomósodni, de ahogy óvatosan kevergetjük tovább, le-lehúzva a tűzről,  a csomók szép lassan felolvadnak. Amikor a cukor  sötét-arany színű lett, akkor  lehúztam a tűzről, vártam kicsit, majd hozzáadtam a megolvasztott vajat és a felforrósított tejszínt, visszatettem kis lángra és melegítés közben simára kevertem. 

Amikor már langyosra hűlt, belekevertem a mogyorót-diót és a megolvasztott tejcsokit. 

Hűlni hagytam a kamrában, majd egy teáskanál segítségével  alig  féldiónyi gombócokat készítettem - kicsinek tűnnek, de erre jön még majd a csokibevonat, és hát elég  ütős is, nem kell túrógombóc méret belőle, hogy úgy érezzük, ettünk valami édességet... (Nem ragad igazán a vaj miatt, gyorsan lehet vele dolgozni, és nem lesz tökéletes golyóbis a dió/mogyoró miatt.)

Éjszakára hűtőbe raktam (min.2 óra kell neki) majd egy villa és egy kiskanál segítségével étcsokiba forgattam, sütőpapíron hagytam dermedni. Hűtőben sokáig eláll, szobahőmérsékleten belül enyhén olvadós, kívül ropogós gyönyörűség.

Miután egy adagot már felfaltunk leteszteltünk,  szerintünk úgy a legjobb, hogy a hűtőből kivéve áll egy fél órát szobahőmérsékleten.

A La bible des macarons et mignardises szakácskönyvből.

Halas könyvajánló és lazacfilé citromos-mézes-rozmaringos öntettel

Csak Halakkal Ne Kelljen Dolgozni. Ez volt az én jelszavam sokáig. Csúszós, nyálkás, ismeretlen. És hát valljuk be, egy kontinens közepének alföldje kellős közepén felnőtt gyerektől, aki a holtág partján üldögélő horgászokat csak a táj díszletelemének tekintette, és eszébe se jutott, hogy esetleg nem a zen, hanem tenyésztett ponty kifogása céljából ülnek ott, távoli. 

Nem segített ezen hogy szerintem a legutóbbi időkig a halas pultokra korántsem a tenger friss illata volt jellemző, és cseppet sem volt vonzó  karácsony előtt az egy köbméteres medencébe zsúfolt 300 kövér ponty látványa sem. Kellett hozzá inkább egy kis tapasztalat, amikor kiderült, hogy  szerencsésebb tengerparti országokban milyen jókat lehet enni halból, és már nem tűntek riasztónak a különféle herkentyűk sem.De ahhoz, hogy az otthoni étrend részévé váljon a hal, nem elég a javuló kínálat. Tudás is kell. Mit,  hogyan, mivel.

Ehhez tökéletes segítség a Halak és halételek. Olvasmányos formában ismertet meg a legfontosabb halfajokkal, legyen az sós- vagy édesvízi honos, tulajdonságaikkal a természetben és a főzés során egyaránt, kiigazít az ezerféle elnevezésben sőt, a  konyha-és kultúrtörténeti vonatkozásokban is. A másik főszerep a recepteké, tagolt, amatőr számára is jól követhető, pontos receptleírásokkal, amelyek végén van javaslat a helyettesíthetőségre és az ételhez illő borra is. Minden recept tartalmaz fantáziadús köretet/és vagy salátát is, ami még külön segítség az ízek összepárosításában. A recepteket megelőzően megismertet a halakhoz alkalmazható főzési technikákkal, fűszerezéssel, sőt tanácsot ad a halvásárláshoz is.

Nekem kifejezetten teszik a könyv belső, klasszikus-konzervatív grafikája, visszafogottsága, a plasztikus fotók, talán csak a külső borító lett inkább tankönyvszerű, bár kétségtelen, aki megveszi, és elolvassa, komoly tudással is gyarapszik majd, nemcsak jó receptekkel. Így végül is egyensúlyban marad a szerzőpáros két tagjának személyisége, Hoitsy György halbiológus komolysága  és Szabó Péter halséf (akitől recepteket az oceancowboy blogon is találsz)  lendületes, egyéni stílusa.

Kedvcsinálónak pedig itt egy recept a nyolcvanból, egyszerű, gyorsan elkészíthető, és mégis összetett ízű.

Hozzávalók: (2 személyre)

2db 15 dkg-os bőrös lazacfilé

1 citrom

1,5  ek méz

2 ág rozmaring

1 kk. víz

1 tk. konyak

kevés vaj

A citrom lereszelt héjából, fél citrom levéből, a mézből és az apróra vágott rozmaringból a pici vízzel és a konyakkal sima öntetet kevertem. A halat bőrös felével lefelé kivajazott teflonserpenyőbe raktam, megkentem az öntettel és 180 fokon 10 percig sütöttem.

Az eredeti recept vajban pirított újkrumplit és spenótot ajánl mellé, lilahagymás rucola- és madársalátával, koktélparadicsommal és lime-os öntettel.

Könnyű kókusztorta

Mert olyan mint egy felhő...nemcsak elkészíteni egyszerű, hanem tényleg csak a kekszalap tartja vissza attól, hogy el ne repüljön.

És ha valaki  a Bounty-érzést inkább karácsonyira váltaná, akkor hagyja le a vékony csokiréteget a tetejéről, és díszítse csak hófehér kókuszcsipsszel, vagy simán kókuszreszelékkel, szórja meg ezüst cukorgyöngyökkel ( igen, kőkemények és ehetetlenek, viszont nagyon jól tudnak kinézni a sütiken), vagy hagyjon meg egy kicsit a kókuszhabból és habrózsázza minden szégyenérzet nélkül. A giccs igenis jót tesz az ember lelkének, ha egyszer már délután fél ötkor sötét van. 

Van a tortában egy hozzávaló, amit minden sarki kisbolt polcáról nem lehet levenni, de azért nem beszerezehetetlen, vagy helyettesíthető: a kókuszkrém. Ez a sima kókusztejnél sűrűbb, állagra körülbelül a juharsziruphoz (vagy a sűrű fehér falfestékhez :)) hasonlít, jellemzően konzerv kiszerelésben árulják. Ha nem jutunk hozzá, akkor kókusztejet sűrítsünk be lassú forralással, 4 dl-t kb. 2,5 -3 dl-re.

Hozzávalók:(18/20 cm-es kapcsos  formához)

10 db Győri Édes kókuszos zabkeksz

8 dkg étcsoki

1db 400gr-os kókuszkrémkonzerv ( ez kb 2,5 dl folyadék - ehhez van igazítva a zselatin mennyisége)

2,5 dl tejszín

1 habfix

2 teáskanál  plusz  2 evőkanál porcukor

12 gr zselatin vagy 6 zselatinlap

a tetejére:

3 dkg étcsoki

0,3 dl tejszín

A kekszet összetörtem, a csokit 2x30mp-es körben megolvasztottam a mikróban, összekevertem a kekszmorzsával és a forma alján egyenletesen elterítettem, egy pohár aljával kicsit megnyomkodtam.

A tejszínt a habfix-szel és 2 tk. porcukorral habá vertem, a zselatint közben 4 ek hideg vízben megáztattam.

A kézi mixerrel vertem egy kis levegőt a porcukorral együtt  a kókuszkrémbe is, majd a tejszínhabba mixeltem, lassan és egyenletesen csorgatva.

A puha zselatint kis lángon kevergetve felmelegítettem, épp csak míg sima és folyós nem lett (forralni nem szabad) majd a kókuszos masszába kevertem, ugyanúgy, mint a kókuszkrémet.

4 óra hűtés után tökéletesen megdermedt, de habos és levegős maradt.

A tetejére a felmelegített tejszínbe tördelt és simára kevert étcsokival készült máz került, gyorsan körbeforgatva a torta tetején, és kevés kókuszcsipszszel lett egyelőre decens nemkarácsonyi torta belőle. 

Nálunk négyükre majdnem egyszerre elfogyott, egyrészt, mert kókuszosból a duplája is mindig kevés, másrész a megadott cukormennyiséggel cseppet sem édes a torta, cserébe nem is nyomja agyon a kókusz természetes aromáját ; aki édesszájúbb, az emelheti a cukrot benne.