Marcipános-mákos keksz

A Népek -  egyiküket kivéve, aki magában enné kilószám -  nem szeretik igazán a marcipánt. Még soha nem rágták a fülem mákos péksütiért vagy  hogy csináljak mákos süteményt - és a gőzgombóc  nem számít annak. Szóval ennek a keksznek el se kellett volna készülnie nálunk, ehhez képest pedig az adventi időszak legnagyobb sikerű sütije lett. Ezért nem kell foglalkozni igazából a Nép ízlésével, mert fogalmuk sincs róla, mi a jó nekik.

A mandula/marcipán magas olajtartalma  a vajjal együtt tartósan puhává varázsolja a kekszeket,  és simán kibírják minden különösebb babusgatás nélkül hűvösön pár napig. Ha nem akar valaki vacakolni (azért nem olyan vészes) a csigás formával, a barackdzsem és a narancslé passzolásával sütheti simán a mákot a tésztába keverve.

Hozzávalók: (kb. 30-35db.falatnyi kekszhez)

10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só 

5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve

A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett a tészta összeállni. (Ha valaki kihagyja a csigaformát, itt adja hozzá a mákot és a cukrot is.)
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsepegtettem a narancs levét, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem - sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Ha valaki kihagyja a csigaformát, adja hozzá a tésztához  mákot és a cukrot is, és  2 centi átmérőjű rúddá formázva csak fel kell majd szeletelni a pihentetés után, és már lehet is sütni.)

Karácsonyi fatörzstorta (aka téli házikótorta műelemzés)

Január 31-én még igenis ér posztolni karácsonyi tortát, tél van, hó van, hideg van, és van fotó a tortáról is, és igen, lesz hagyományos műelemzés is!

Hogy a művészet teremtő megújulása mi mindent adott az emberiségnek, felsorolhatatlan, azt pedig, hogy a művész állandó törekvése a tökéletesség elérésére milyen csodálatosan tökéletes és tökéletesen csodálatos alkotásokat eredményezett, még nehezebb. Ez utóbbi kategóriába tartozik a karácsonyi házikó torta, amelynek szívmelengető motívuma tavaly már felbukkant az életműben. Mint minden első, kísérleti próbálkozásnak, voltak kisebb koncepcionális és kivitelezési hibái, amelyeknek meghaladása olyan kihívás, amelyet egyetlen céltudatos alkotó sem háríthat el.

A két mű összevetésével legszembetűnőbb az újabb verzió erőteljes, már-már robosztus és magasabbra törő külseje, amely a művész törekvéseinek objektív kivetülése.

A részletek kidolgozottsága is figyelemre méltó - arról nem is szólva, hogy idén minden hovájutott vakolat -, továbbá új hangsúlyok és prioritások szimbólumait fedezhetjük fel az alkotáson.

Az oromfalat díszítő kerek koszorú aprólékos kézműves jellege és az oldalfalak kidolgozottsága között ellentét feszül, de hogy a koszorú kétségtelenül a Mindenség önmagába visszatérő és mindig megújuló jellegét hivatott jelképezni, az kétségbevonhatatlan.

A további kiegészítő elemek a művész tanítványainak profán, köznapi, bár vitatlanul kedvességet sugárzó objektumai: a leghátul üldögélő, az életműben  folyamatosan visszatérő és az előzőekhez képest művészi kidolgozottságban kétségtelenül javuló tendenciát mutató gőte, a vörösbegyként aposztrofált kacsa és   az Anyatermészet legyőzhetetlenségét szimbolizáló növényi indák mind-mind ismerősek már a művész (bocsánat: Művész!!) korábbi performanszaiból.

A tavalyi, kissé erőltetett rénszarvasos utalást egy elhagyott Télapó-sapka parafrázis  váltotta fel, amely a kultúrkörhöz talán közelebb álló interpretációt engedélyez, a lábnyomok ábrázolása pedig kevesebb háttérinformációt kívánt meg, mint a rénszarvaspaták megfelelő ábrázolása a tavalyi objet-en.

Olyan szerencsés  helyzetben vagyunk, hogy az alkotófolyamat egy kis töredéke rövid leirat formájában is rendelkezésre áll, így az alkotás elkészültének embert próbáló feladatába bepillantást nyerhetünk általa:

I.

- Akkor csinálok vörösbegyet.

-Jó, mert a gőte magában az túlzás lenne.

...

- Na kész is van.

-Mi? Ez? De hát ez egy kacsa!

-Nem kacsa, vörösbegy!

-De hát úgy néz ki mintegy kacsa!

-Vörösbegy!

-Van egy piros pötty a kacsán?

-Vörösbegy!

-Ami úgy néz ki mint egy kacsa, az kacsa. És különben is  hogy kerül egy kacsa a háztetőre?

..

Jól van, oké, tulajdonképpen aranyos. Egy aranyos kacsa. Köszi, hogy csináltál kacsát.

II.

-Akkor lógjon ki a Télapó...(hátsója)  a kéményből!

-Te nem vagy normális!!! Bár a közösségi médiában nagyot futna. de nem. Szó se lehet róla. Felejtsd el.

-Akkor nem segítek.

-Akkor is felejtsd el. Tiszta hülye vagy. :D

III.

-Na jó, akkor csináltam egy alsógatyát.

-Alsógatyát? Minek? 

-A Télapó elhagyta. Szép piros pöttyös.

- De hát ez úgy néz ki mintha piros kiütések lennének a Télapó szép fehér alsógatyáján!

- (lemondóan) Hát igen. Akkor inkább a sapkáját hagyja el.

A recept ugyanaz, mint  a tavalyi, a szuperkiváló magyarázó rajzokkal, a krémben annyi változás történt, hogy az egyszerűség kedvéért a tejszínt-étcsokit ganache formájában készítettem el, és kihűlve  a kész vajkrémhez fokozatosan, az álló mixer legnagyobb fokozatán kevertem hozz.

Csokis-áfonyás karácsonyfa-kalács

A télen rendszeresen előkerülő aranygaluska kistestvére lett ez a kalácska, és épp elég volt másnap reggelire-tízóraira - mert egy hatalmas adag aranygaluska-vaníliaszósz kombó után nem sok vállalkozó maradt egyáltalán vacsorázni.

A tésztája tehát nem is kalácstészta, hanem pont olyan,mint az aranygaluskáé, lágyabb, vajasabb, na és a  hamarabb is megsült.

A töltelék, ha csiga, akkor alapból csak  kakaós lehet nálunk, és hozzá az ünnepekre fel(vagy túl)halmozott készletekből az aszalt áfonya ment a legjobban

Kisülés után kapott kis citromos mázat (meg hópehelycukorkát, cukrogyöngyöt) is ide-oda, de már csak a fotó kedvéért.
 

0,25 kg liszt

1 dkg friss élesztő (vagy fél zacskó szárított élesztő)

1 tojás sárgája

1,2-1,3 dl tej

3 dkg vaj

3 dkg porcukor

csipet só

2 ek .holland típusú kakaó
10 dkg kristálycukor
5 dkg vaj

kevés tojássárga a megkenéshez(de tejfölt vagy tejszínt is használhatunk)

A tejet összekevertem 1 ek. porcukorral, meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt, majd 8-10 percig állni hagytam. A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem a külön összekevert 6 dkg-nyi olvasztott vajat, maradék porcukrot és a tojássárgákat. Hozzáöntöttem az élesztős tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 1 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

A munkalapot megliszteztem, a tésztát átgyúrtam és 20x25-ös téglalappá nyújtottam. A vajat felolvasztottam,megkentem a tésztát,megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, az áfonyával és a hosszabbik oldaláról feltekertem.

16, kb ujjnyi vastag csigára vágtam fel, és a képen látható módon sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam. Mivel szép nagy piaci tojások voltak otthon, a tésztába kerülő tojássárgájából lecsippentettem egy kicsit, elkevertem kevés fehérjével és azzal kenegettem meg a csigák széleit.


Fél óra kelesztés után 175 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Marcipános-mákos kekszcsiga

Nálunk vannak nagy marcipánrajongók, akik simán letolnának negyed kilót egyben, meg olyanok is, akik műgonddal lekapirgálják a marcipánborítást a tortáról, és félrelökik a tányér szélére.

Ez a keksz viszont valahogy mégis úgy sikerült, hogy marcipán ide vagy oda, mindenki egyformán ingajáratban közlekedett ki érte a kamrába, és el kellett dugni belőle a fotózáshoz.

A marcipán és a mák is érződik jól benne és finom puha,ha nem sütjük túl,csak kívül roppanós.

Elég egyszerű összedobni, főleg hogy nem kell kiszúrózni, csak arra kell figyelni,hogy a kinyújtott tésztát szorosan tekerjük fel, ahogy látszik a képen, így nem válik el a mákos réteg a tésztától.

Teljesen leegyszerűsítve viszont bele lehet keverni is a mákot és egyebeket a tésztába, és akkor lehet rúddá formázni a tésztát, hűtés után felkarikázni,és már lehet is enni.

Hozzávalók: (30-35 db kekszhez)
 15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só
10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve
A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.
Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót  – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett összeállni.
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.
Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem a barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsavartam a narancs levéből, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem, sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Zserbó rombuszok

Mikor már úgy gondolom, egyszerűbb sütit nem lehet készíteni, még mindig találok olyat, ami az egyszerűbbnél is egyszerűbb. A shortbread tésztája ilyen: vaj-cukor-liszt és mehet is  a sütőbe.
És hogy ne legyen annyira angolos, zserbós ízesítést kapott, azzal nem lehet tévedni.

A tészta a sütés végén is puha, de nem szabad tovább sütni, és meg kell várni, hogy a tepsin hűljön ki: ekkor omlós-ropogós lesz az állaga, szépen szeletelhető és persze nem fog kitartani addig, hogy a dzsemtől teljesen átpuhuljon.



Hozzávalók:

20 dkg vaj
10 dkg cukor
25 dkg liszt
12 ek.sűrű barackdzsem
15 dkg dió
5 dkg étcsokoládé, megolvasztva

A kissé puha vajat, cukrot és a lisztet morzsásra kevertem a kézi mixerrel - nem kell, hogy összeálljon.

A morzsás tésztát kézzel kissé összenyomkodtam és ,kb. 20 centi hosszú rudat formáztam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, egymástól távolabb,mert majd lelapulnak. A rudak közepét ujjal benyomkodtam - így egyujjnyi mély árok keletkezett bennük. Ide kanalaztam a sűrű házi dzsemet, és 165 fokra előmelegített sütőben 15-17 perc alatt megsütöttem. Durvára tört dióval szórtam és megolvasztott étcsokival csíkoztam, ferde szeletekre vágtam..

Citromtorta

A Segítsüti idei licitjére ez a citromtorta készült, és már az egyik nagylelkű csapat hazavihette, a licit győztesnek pedig karácsonyra készül majd. 

Nagyon sokat nem tudok erről a tortáról elmondani, csak annyit, hogy igen, pont olyan finom, mint amennyire szépséges- szuper vajas piskóta és habkönnyű vajkrém, amihez jön egy keményítős-tojássárgás alap - tulajdonképpen házi puding és citromszirup.

Ha van két egyforma sütőformánk, egész gyorsan összedobható - jó én idén már több szülinapon is gyakoroltam az ilyen stílusú tortákat, szóval lehet,nekem már van némi gyakorlatom, na de ki mondta, hogy a nagyon finom sütik 5 perc alatt kész vannak? Azután meg már csak pár macaront meg habcsókot kell sütni, de a torta nélkülük is majdnem pont ugyanolyan finom.

Hozzávalók: (2 db 18 cm-es formához)

6 tojás

20 dkg cukor

30 dkg liszt

12 gr sütőpor

2,6 dl tej

10 dkg vaj
1 kk. só

2 biocitrom lereszelt héja

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forrjon fel.

Egy nagyobb, mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem.

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem, hozzászórva a citromhéjat is. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan de jól átforgatva a forró, vajas tejet,s az alján sütőpapírral bélelt két kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson 25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

(Nem lehet ezt az adagot egy  formában egyszerre  sütni,mert soha nem fog átsülni és nem is fog szépen felemelkedni.) 

Rácson hűtöttem, mindkét tésztát kétfele vágtam.

A vajkrémhez:

2,4 dl tej

14 dkg cukor

20 gr étkezési keményítő

4 tojás sárgája

35 dkg vaj

csipet s

citromszirup:

12 dkg cukor

1 dl citromlé

2 citrom lereszelt héja

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémhez a tejet  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. (Mivel ez az alaprecept dupla mennyisége, az álló mixeremet használtam, így nem kell fölötte állni.)) Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer   magas fokozatán. A szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lesz.

A citromszirup összetevőit elkevertem és kis lángon felforraltam és kb. 5 percig kevergetve főztem-besűrítettem.

 A szintén teljesen szobahőmérsékletű  kihűlt citromos szirupot is hozzáadtam hozzáadagoltam 12 dekányit - maximum 15 dekára lehet emelni a mennyiséget - és azzal is jól elkevertem.

A piskótákat citromlével csepegtettem (összesen egy citromot használtam fel), 3 lapot kb 1 cm  vastagon megkentem a puha krémmel, majd a hűtőbe raktam külön külön őket,és csak fél órányi hűtés után raktam egymásra a lapokat,

A negyedik lapot is rájuk raktam, vékonyan megkentem a torta tetejét, és az oldalát is krémmel, utóbbinál maradhatott "semi-naked" azaz félig csupasz a torta.

A tetejére 50 gr  tejszínt forrósítottam, 8 dkg összetördelt fehércsokira öntöttem és 3 perc után egy villával simára kevertem. Körben lecsorgattam a torta szélein, majd középen is elsimítottam.

A kémből kimarad pont 4 tojásfehérje, háromból készültek a macaronok így, pár csepp sárga ételfestékkel, a habcsókok a maradék egy tojás fehérjéből, fokozatosan hozzáadott 6 dkg kristálycukorral, keményre és fényesre verve. A habcsók végéhez pár csík sárga gél ételfestéket tettem, így lettek picit sárga mintásak.
A csokivitorla 4 dkg megolvasztott fehércsoki, szilikonos sütőpapírra húzva és körbevágva.

 

Horvát diós - csokis kalács (povitica)

Már nem először próbálkoztam ezzel a csodálatos sütivel, ami, azt kell mondjam, a legfinomabb töltött kelt tészta, amit ismerek: a horvátoknál általában karácsonykor készül, ezért meglehetősen munkás és alapanyagokban sem szűkölködő kalácsféle. Biztos, hogy a horvát nagymamák a rétestészta vékonyságúra, asztalterítőn húzkodott tésztára rá tudják egyenletesen kenni a sűrű tölteléket úgy, hogy természetesen nem szakad ki a hártyavékony tészta, az első alkalommal nem igazán jártam sikerrel. 

Ezért kicsit visszavettem a tésztanyújtásból, a vajjal csak megkentem a tésztát és  a töltelék száraz hozzávalóit szórogattam, majd ezután jött a tej, ami szintén kevesebb az eredeti receptnél, mert elsőre el is áztatta belülről a tésztát - ezekkel a módosításokkal pont úgy nézett ki a sütemény, mint más fényképeken. :)

Bár elég hosszú a lista, és munkásnak is tűnik, de igazából nem kell több törődés neki, mint egy kuglófnak vagy egy aranygaluskának, és a májusi novemberben nagyon jól esett begyújtani a sütőt és vigasztalódni a zuhogó esőben egy karácsonyi kaláccsal.

Hozzávalók:

1,2 dl tej

4 gr szárazélesztő
1 kk. cukor
2 ek langyos víz
1 kk. liszt

4 dkg cukor
1  tojás
30 dkg liszt
3 dkg vaj
1 kk só

-a töltelékhez:

25 dkg darált dió
4 dkg kakaó
10 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
fél dl tej
1 tojás

A tejet kissé felmelegítettem, belekapartam a vaníliarúd magjait és félretettem, hogy langyosra hűljön.

Az élesztőt, pici cukrot, a kevés  lisztet elkevertem, a langyos vizet is hozzájuk adtam és hagytam felfutni.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és a tojást, majd a felfutott élesztőt, hozzáadtam a lisztet,  az olvasztott vajat és a sót.

Fényes. lágy tésztát dagasztottam kb. 10 perc alatt, amíg el nem vált a tál falától.

Letakarva, langyos helyen másfél órát kelesztettem.

Két részre osztottam és egyenként kb. 50x35 cm-es téglalappá nyújtottam. Megkentem az  az olvasztott vaj felével, a tojás sárgájával, megszórtam a dió és  a cukor felével, rászitáltam a kakaót, majd megcsöpögtettem a tej felével.

A hosszabbik oldal felől feltekertem és 35x10 cm-es, sütőpapírral bélelt fémformába U alakba helyeztem be. ( Míg átemeltem a tésztát, még szépen nyúlt a tekercs.)

Ugyanígy jártam el a másik felével, és az előző tekercs tetejére hajlítottam.Megkentem az enyhén felvert tojásfehérjével, megszórtam kevés cukorral, még 15 percet pihentettem.

180 fokra előmelegített ütőbe raktam, 15 percig így sütöttem, majd  a hőt  levettem 150 fokra és még további 45 percet sütöttem. 

Rácson, fél óráig még a formában, majd abból kivéve hűtöttem ki.

Gyömölcskenyér csokiszalámi

Igazából majd  karácsonykor lesz jó elővenni ezt a receptet, de legyen meg most, így nem felejtődik el: hogyan hasznosítsuk a kimaradt/megmaradt gyümölcskenyeret. Mivel ez a gyümölcskenyér rendesen tele van pakolva szárított gyümölcsökkel, dióval, mandulával ebbe a 25 cm-es rúdba tulajdonképpen csak a dobozformából kinövögető teteje került, amit azután levágtam egyenesre, hogy a formából kifordítást követően ne billegjen, meg egy kis maradék vége, ami már nem bírta a versenyt a beiglivel és a szilveszterre készült fatörzstortával.

Hozzávalók:

40 dkg gyümölcskenyér
2 dkg holland kakaó
4 dkg porcukor
5 dkg vaj
pár evőkanál barackdzsem
rum vagy valamilyen  édes likőr az összeállításhoz

A szikkadt gyümölcskenyeret összetördeltem,  késes robotgépben jó alaposan átforgattam és morzsásítottam, utánadobtam a kakaót és a porcukrot, a puha vajat is. A végén annyi dzsemet és rumot adtam hozzá, hogy ne ázzon el a tészta, ne legyen vizes, csak nedves tapintású. Hosszúkás rúddá formáztam folpack segítségével, betettem egy órára a hűtőbe, majd kevés porcukorba forgattam.

Hűvös kamrában szikkasztottam pár órát a szeletelés előtt.

Narancsos-marcipános puszedlik

Újabb állandó  süti került idén a karácsonykor feltétlenül megsütendők közé: Sütimizéria Csenge csodálatos puszedlije. Én eddig még életemben soha nem sütöttem puszedlit, ezután meg másmilyet nem is fogok egyáltalán. Ezt egyébként tudtam is előre, mert Csenge saját kiadású sütisfüzetéből már évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, és a recept alapján biztos voltam benne, hogy az eredmény nem fog csalódást okozni. A gyömbéres máz, az alkoholos-narancsos marcipán és a klasszikus mézes puszedli ízesítés néhány nap alatt olyan ízorgiát produkált, ahogyan összeért, hogy nagy nehézséget okozott megállni egymás után azonnal  kettőnél  háromnál.

Azt nem mondom, hogy minden darab ugyanolyan tökéletes lett, mint Csenge fotóján, de fogom még sokat gyakorolni a gömbölyítést ( mert mint minden rendes megszállott, természetesen kis is mértem a puszedlik tésztáját egyenként...)

Én nem az on-line receptből, hanem a könyvecskében lévőből indultam ki, ezért van pár eltérés, meg én is variáltam kicsit a töltelékkel, mázzal, díszítéssel, tehát ez az általam használt recept.

Egyébként a füzetecskét még megrendelhetitek a weboldalán, és megjelent Csenge könyve is,  amiben további szuper recepteket, hihetetlen szép fotókat és történeteket oszt meg. (Nem, ez nem  a reklám helye, csak egyszerűen a gasztroblogok elindulása óta lenyűgöz  ez a tehetséges, fiatal cukrászlány.)

Hozzávalók: (45 darabhoz)

-a tésztához:

12,5 dkg vaj
12,5 dkg méz
3 db tojás 
2-3 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék
15 dkg porcukor
45 dkg liszt 

7 gr sütőpor
5 dkg kakaópor
4 evőkanál tejföl 

 

- a marcipántöltelékhez: 

 

35 dkg marcipánmassza
1 dl vodka 

5 dkg kandírozott narancs
2 ek narancslekvár

 

 -a mázhoz:
2 dl tejszín félrúd vanília kikapart magja
1 kisujjnyi frissen reszelt gyömbér
20 dkg étcsokoládé
 

A díszítéshez: 

6 kocka  tejcsokoládé 

A felkockázott vajat és a mézet mikróban, óvatosan egybeolvasztottam, belekevertem a tojások sárgáját, hozzászitáltam a száraz hozzávalókat és a tejföllel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam. Egy éjszaka a hűtőben pihentettem.

 

A töltelékhez a kandírozott narancsot a vodkába áztattam, ezt is állni hagytam éjszakára.

 

Másnap a tésztát átgyúrtam - hagyni kell ezután teljesen átmelegedni, mert akkor könnyebb vele dolgozni.

 

A marcipánmasszába beledolgoztam a narancslekvárt és a vodkától leszűrt kandírozott narancshéjat. Egydekás darabokra vágtam és hűtőbe  raktam, mert ezzel pedig hidegen könnyebb dolgozni.

 

A tésztát megmértem, hosszú hengerré formáztam, kimértem egy puszedlira valót - kb. 2,5 dekás darabok kellettek - , és ugyanakkora méretűeket vágtam a tésztából. Gombóccá formáltam, majd körré lapítottam - lehet, legközelebb kiszaggatom egy nagy pogácsaszaggatóval -  a marcipándarabot középre raktam és körégombócoztam a tésztát. 

Bátran kell vele dolgozni, és jól összecsippenteni a tésztaszéleket, majd erősen meggömbölyíteni, mert ha nem így teszünk, sülés közben a marcipán nedvessége miatt keletkező gőz, meg a tésztában dolgozó szódabikarbóna "megnyitja" a nem eléggé összedolgozott részeket -ahogy pár puszedlinél tapasztaltam is. (Lehet, hogy az eredeti darált mandula-porcukor alapú töltelékkel ez nem fordul elő.)

 

180 fokos sütőben kb. 12 perc alatt sülnek meg, azt tapasztaltam, hogy az aljuk hamarabb pirult,mint ahogy a belsejük átsülne, ez valószínűleg azért  volt, mert az eredeti recept darált mandula-porcukor kombója  helyett én kész marcipánmasszával dolgoztam, aminek nagyobb a nedvességtartalma. Ezért én 10 perc után alulra betettem egy plusz tepsit és 14 percig sütöttem a sütiket.

 

Mivel közvetlenül karácsony előtt készítettem,  egy napra tálba raktam őket, melléjük tettem egy négybevágott almát, lefolpackoztam és egy napot pihentek a hűvösön, így tökéletesen megpuhultak.

 

A mázhoz a tejszínt a gyömbérrel és a vaníliával felforraltam, fél órát állni hagytam, leszűrtem, újra jól felmelegítettem, a kis kockákra vágott  csokira öntöttem, 3 percig állni hagytam, majd erőteljes mozdulatokkal fényesre kevertem.

 

A puszedlik aljába villát szúrtam, a kicsi, mély tálacskába öntött meleg mázba mártogattam, egy másik villa segítségével lehúztam a mártogatóvilláról és rácsra rakosgattam.

Miután a máz megdermedt, az  apróra tördelt tejcsokit óvatosan felolvasztottam a mikróban,

egy darab folpack közepére szedtem,  kicsi, szoros batyut csavartam,  az alját egy hústűvel átszúrtam és a meleg tejcsokival vékonyan becsíkoztam a puszedliket.

Beigli

Hogy miért nem szerepelt eddig a blogon a recept?  Mert megígértem, hogy nem teszem közzé, sőt egyáltalán  el sem árulom senkinek - igen, titoktartási kötelezettséget fogadtam egy beiglireceptre. És meg is tartottam, egészen addig, amíg a gazdája közzé nem tette, így azután én is megoszthatom; mondhatom, elég sokan kérték már tőlem, és ennek csak egy oka van:  ez egy nagyon-nagyon szuper recept, az talán túlzás lenne, hogy  a világ legjobb beiglireceptje,  -  de hogy én sehol, senkitől nem ettem eddig jobbat, az biztos, és akik eddig nálunk kóstolták, ugyanezt mondják. 

Minimális dogokat módosítottam csak rajta, margarin helyett én vajat használok, de ennek a tésztának az igazi titka a szuper töltelékben rejlik, az pedig tökéletes.

Kireped? Igen, van amikor kireped - de azt hiszem, már elégszer csináltam ahhoz, hogy megoszthassak minden trükköt, amivel az én tapasztalataim szerint ezt a legnagyobb valószínűséggel el lehet kerülni - egyébként aki, megkóstolja, baromira nem fog törődni az első harapás után azzal, hogy ki van e repedve...

A tésztája vékony, nem kalácsszerű, (szerintem a beigli egyébként sem  egy kalácsféle) de nem is száraz, hanem puhán omlós, a töltelék jó sok, szaftos, de nem fojtós, a fűszerezés tökéletes, és a négy rúdban van 80 deka aszalt gyümölcs is - ennél többet nem is kell mondanom. Ha betartjuk a sütés előtti hosszabb pihentetési időt, akkor természetesen márványos lesz, de ezt se kérte még számon tőlem soha senki :)

És ki az aki a ma reggeli fehér-jeges-csípős hidegben nem gondol arra - új élet, diéta ide vagy oda - hogy milyen jó lenne a hólapátolás, járdán csúszkálás, dugóban ücsörgés, buszra-vonatra-villamosra várakozás közben egy jó nagyot harapni egy langyos szelet diós/mákos beiglibe??

Hozzávalók: (2-2 diós és mákos rúdhoz)

-a tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg vaj

2 dkg élesztő, 

2 dl tejföl 

5 dkg cukor

2 tojás sárgája

2 e.k rum.

-a töltelékhez:

7,5 - 7,5 dkg kis kockákra vágott aszalt füge, 

7,5-7,5 dkg kis kockákra vágott  aszalt sárgabarack, 

10-10 dkg mazsola, (itt szoktam aszalt szilvát és vörösáfonyát is használni)

7,5 - 7,5 dkg kis kockákra vágott kandírozott citromhéj 

7,5-7,5 dkg kis kockákra vágott kandírozott narancshéj, 

30 dkg darált dió - 30 dkg darált  mák, 

25-25 dkg cukor, 

2-2 e.k. méz, 

2-2 e.k sárgabaracklekvár, 

1-1 t.k fahéj, 

1-1 citrom reszelt héja, 

6-6 dkg vaj,  

0,7-0,7 dl víz

- a megkenéshez egy egész tojás

A tölteléket készítem el először, mert annak teljesen ki kell hűlnie, mikorra a tésztába kerül. Az aszalt-kandírozott gyümölcsök apróra vágása azért fontos, hogy majd egyenletesen lehessen eloszlatni a tölteléket a tésztán, és hogy többet  felszívjanak a töltelék nedvességéből.

A hozzávalókat egy vastagabb aljú lábasban elkeverem és állandó keverés közben jól átforralom: elég sűrű a massza, meg kell vele dolgozni, hogy valamennyi nedvesség még elpárologjon belőle. Hűlés közben is megkevergetem jópárszor. 

A tejfölt a mikróban meglangyosítom, hozzákeverem a cukrot, az elmorzsált élesztőt és 10 perc alatt megfuttatom, majd a többi hozzávalóval puha tésztává gyúrom. Letakarva egy  órát langyos helyen pihentetem.

Amíg a tészta pihen,  a langyos tölteléket 2-2 részre osztva  egyenként egy  nagyobb darab folpackra szedem ki, és egy másik folpackdarabot ráterítve körülbelül a leendő tésztadarabnál picit kisebbre lapogatom el. (28x33 centisre).

Ezzel a módszerrel lehet elkerülni, hogy a kinyújtott tésztát a sűrű, gyümölcsdarabos töltelék átszakítsa: egyszerűen lehúzom a felső réteg folpackot, és a tölteléket ráfordítom a kinyújtott tésztára - a trükköt Anától tanultam.

A tésztát mérleggel kimérve pontosan 4 részre osztom. (Sok bosszúságtól kíméli meg bárki magát a méréssel, mert pár deka eltérés miatt is extrém vékony lehet a tészta nyújtáskor  és akkor ott tuti ki fog repedni.) Lisztezett munkalapon  vékony,  30 x35 cm-es téglalappá  nyújtom. (Mert a tepsim 35 cm hosszú és pont 4 rúd fér bele.) 

Ráfordítom a tölteléket, a rövidebbik oldalakon behajtom a tésztát a töltelékre, és a hosszabbik oldal felől egyenletesen, viszonylag szorosan feltekerem.

A rudakat sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe rakom, egészen közel, kisujjnyira távolságra egymástól.

A tojás sárgájával megkenem, fél órát pihen a hűvösben, majd a felvert fehérjével kenem meg őket, és hideg helyen minimum 2-3 órát pihentetem (ennél hosszabban sosem szoktam.) A beiglik közé sütőpapírcsíkokat teszek, hogy sülés közben ne ragadjanak össze, így viszont szépen megtartják egymást, nem is repednek ki és felfele, nem oldalra nőnek. A rudakat sütés előtt 5 centinként átszúrom hurkapálcával - egészen az aljáig kell szúrni, onnan is jöhessen a gőz kifelé, megszurkálom a rudak végeit is 2-3 helyen, ahol a hajtás miatt vastagabb a tészta, az úgyis a sercli lesz, és itt-ott az oldalaikat is.

180 fokos sütőben kb. 45-50 percig sütöm őket.

Barnított vajas omlós pekándiós csillagok whiskys cukorral

Talán nem ez a keksz, aminek  3 nappal  karácsony előtt kell nekiállni: barnítani kell a vajat, külön megcsinálni a whiskys cukrot, a tésztát muszáj kb. két órára behűteni, na és azután még mártogatni is kell majd. De azok után, hogy én már a múlt héten megsütöttem, és tudom milyen finom, simán nekiállnék most is: minden más tennivaló közé be lehet ütemezni egy-egy munkafázist, a végén pedig a sütés pont annyi, mint bármelyik omlós kekszé.

A barnított vaj finom mogyorós aromája, a pekándió összetéveszthetetlen, juharszirupos íze meg a whiskys cukor karamelles-füstös aromája (bourbon whiskyvel is ki lehet próbálni én egy öregebb, 12 éves Ballantine's-t használtam)  és az étcsoki együtt elég verhetetlen párosnak bizonyult, igen még Martha Stewart pekándiós kekszét is legyűrte.

Hozzávalók: (40-50 db kekszhez a csillagok méretétől függően)

25 dkg vaj

5dkg cukor

5 dkg nádcukor

1 nagy  tojás

25 plusz 3-5  dkg liszt

10dkg aprított pekándió

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg barna nádcukor

2 ek whisky

fél rúd vanília kikapart magja

10 dkg étcsokoládé (65%-os)

A vajat egy vastag aljú lábasban közepes lángon felmelegítettem, míg habot vetett, és ezután gyakran kevergetve addig gyöngyöztettem - kb.8-10 percig -, míg a lábas alján a vajból kiváltak az apró, barna morzsák: a vaj tej-és szárazanyagtartalma.Levettem a tűzről és papírral bélelt szűrőn átszűrtem, hűlni hagytam.

Mikor már épp csak langyos volt, barnított vajból 20 dkg-ba belekevertem a kétféle cukrot, és sót, a felvert tojás 3/4 részét, a vaníliát és a lisztet. Először csak 25 dekát, majd még további 5 dkg-ot: a lényeg, hogy a tészta ekkor gombóccá álljon össze. Természetesen ekkor még lágy, hiszen ha langyos is, a vaj még folyékony volt az összeállítás elején, ezért  több lisztet ne tegyünk bele. Belekevertem az apróra vágott pekándiót.

2 óra hűtés után a tészta kemény lett, de a kézmelegtől gyorsan formázhatóvá vált. A sütőt 175 fokra előmelegítettem. Kettéosztottam, gyorsan kisujjnyinál vékonyabbra nyújtottam lisztezett munkalapon és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, a csillagokat félig megkentem a tojásmaradékával, ott megszórtam a whiskys cukorral és 10perc alatt megsütöttem.

A csillagok másik felét olvasztott étcsokiba mártottam.

Whiskys cukor: Elkevertem a hozzávalókat, sütőpapírra  vékony rétegben elterítettem, majd 120 fokos sütőbe tettem. Kb. 20 perc utána cukor kicsit kezdett megolvadni/összeállni. Ekkor egy fakanállal megtörögettem, hogy durva szemcséket kapjak,  és még 40 percig a sütőben hagytam.

Ez a meglehetősen rusztikus külsejű keksz alakult át nálam karácsonyi sütivé.

Rosé kacsamell vajas tésztában sütve

Ez tulajdonképpen egy ember  kacsakísérlet volt, mert a rosé kacsamellre már megvan a jól bevált perceket számolgatós taktikám, de  kíváncsi voltam, hogy működik vajas tésztás verzióban: legyen a bőre ropogós, ne  süljön túl a hús, de  a tészta is piruljon  meg szépen. 

Úgy okoskodtam, hogy a bőrét kell serpenyőben hosszabban sütni, hiszen az a tésztába csomagolva már nem pirul - ellentétben a sütőben befejezett szimpla rosé kacsamellel -, viszont a másik oldaláról nem kell annyira átsütni, hogy megmaradjon a rózsaszínes  jellege, ne legyen kiszáradt, rágós, hiszen a sütő hőmérsékletét a tészta sütéséhez viszont jelentősen emelni kell.

Ezért aztán a fűszerezéssel már nem sokat foglalkoztam, egy kis rozmaring-egy kis bors: a tésztatáskában ennek ellenére nagyon jól átjárták a friss fűszerek aromái a húst, a kísérlet eredménye pedig a képen látható: meg volt mindenki elégedve.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 db  pecsenyekacsa-mell
1 csomag előhűtött kész leveles-vajas tészta
kevés só
frissen őrölt tarkabors-keverék
4 ág friss rozmaring
1 tojás

A kacsamelleket leszárítottam, a bőrét sűrűn beirdaltam hosszában és keresztben.

Hideg teflonserpenyőben kezdtem el sütni, a bőrével lefelé, közepes lángon, amíg a bőre szép aranybarna nem lett. (Ez legalább 5-6 perce jelentett.) 

A sütőt 2000 fokra előmelegítettem.

Míg a mellek pirultak, a vajas tésztát kitekertem, 4 felé vágtam, picit megliszteztem alul-felül, és egészen kicsit nagyobbra nyújtottam mindegyik negyedet, középre raktam a rozmaringágakat, a tésztát sóztam-borsoztam.

A melleket átfordítottam és egy percig sütöttem még.

Ezután egyenként, bőrével lefelé a tésztadarabok közepére, a rozmaringágra fektettem a melleket, enyhén sóztam és borsoztam, ráhajtottam a tésztát, a két végét is összenyomkodtam, behajtottam és megfordítva - hogy a bőrös fele kerüljön felülre - sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. A tésztát is beirdaltam óvatosan, hogy ne vágjam át, lekentem a felvert tojással és a 200 fokos sütőben 20 percig sütöttem.

5 perc pihentetés után éles jó éles késsel szeletelhető szépen.

Forraltborzselé

Mindenkinek megvan a maga forraltbor receptje, jobb is, mert amit télen itt-ott és  a karácsonyi vásárokon árulnak, az szerintem maga a borzalom. Bornak nem nevezhető alkoholos italokból, agyoncukrozva, agyonvizezve és agyonfahéjazva. Én még a szagát is kerülöm, ha tudom. Pedig nem nagy tudomány egy jó forraltbor készítése, alap egy jobb minőségű bor ( szerintem még mindig ne legyen édes, hanem adjunk hozzá főzés közben kevés cukrot) és a friss fűszerek értelmes használata.

A zselé gasztroajándékba készült, eredetileg, a kis maradék itthon kalácson végezte, de sajtokhoz vagy pl. kacsa mellé is jól passzol.

Hozzávalók:

1 üveg száraz merlot
1 narancs lereszelt héja és leve
1 hüvejkujjnyi friss gyömbér reszelve
két kisujjnyi rúdfahéj
késhegynyi őrölt szegfűszeg
7 dkg nádcukor

- a főzés végén maradó forralt borhoz decinként 2 gr zselatin
4 ek hideg víz

A fűszereket, a narancsot és a bort kis lángon felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, majd egészen kis lángon  további  20-25 percig  zümmögtettem. Leszűrtem,  kimértem a zselatint  ,( el is párolgott közben a borból jó két deci ), amit  3-4 evőkanál hideg vízben megáztattam ,hozzáadagoltam egy decinyit a forró borból, simára kevertem, hozzáadtam a  többihez, egyet melegítettem  még rajta, majd kiforrázott decis  üvegekbe töltöttem. Hűtőben 2-3 óra alatt megszilárdult, szobahőmérsékleten egy nap is kell neki, mivel ép csak annyi zselatin került bele, amitől megszilárdul, de jól kenhető, adagolható, nem  a foraltbor-gumicukor a cél, bárnem lehet rossz az sem :).
Hűtőben tároljuk, felbontás után is bír még pár napot.

Serrano sonkás sertésszűz vajastésztában

Karácsony másnapján volt főétel, csak épp háromszoros adagban, túlméretezett, biztosra menős alapon. Volt belőle maradék így komolyabb mennyiségben, ezért készült  egy hidegen szeletelős kép, mert egyébként családi események meg ünnepek alkalmával nem szeretek kaját  fotózgatni, meg vigyázzba állítani tömegeket  egy normálisabb beállítás kedvéért, arról nem is szólva, hogy kevés dolgot gyűlölök jobban, mint amikor kihűl a kaja...

A lágy ízű sertésszüzet nagyon feldobta a karcosabb sonka, és az intenzív, aromás malabári bors, amit egy kolléganőm rejtett a karácsonyi gasztroajándék-csomagomba. Lehet itthon is kapni fűszerboltokban, webáruházban, nagyon finom, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

egy nagyobb sertésszűz (40-50 dkg-os)
5 szelet serrano sonka
2 tk.durvára darált bors (én malabárit használtam)
15 dkg vajastészta
3 ek olaj
1 kisebb tojás

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A szobahőmérsékletű  húst megformáztam, az elvékonyodott végét levágtam, szárazra töröltem.

Egy nagy teflonserpenyőben felforrósítottam az olajat,a sertésszüzet 4 oldalról, oldalanként két perc alatt átsütöttem rajta,nagyon enyhén sóztam, ezután alufóliával letakartam.

A tésztát a hús hosszára és kb. 20 cm szélesre kinyújtottam, ráfektettem a sonkaszeleteket, úgy, hogy a tészta egyik hosszabbik szélén maradjon egy centi tészta szabadon,  és rászórtam a borsot. A húst középre fektettem, meg forgattam kicsit a borsban és közben körbesóztam.  Szorosan beletekertem a tésztába úgy, hogy a teljesen sonkával borított  széle felől kezdtem, így az üresen hagyott egy centis szélének hála,  jól  össze tudtam zárni a  tésztát, hogy  sütés közben ne folyjon ki a hús szaftja - és ez a "varrat" került alulra sütés közben. A tészta végeit is  összecsippentettem, megkentem a felvert tojással és a sütőbe raktam. Amikor a húshőmérő belülre szúrva 72 fokot mutatott (ez húsz perc volt), a tészta is szép világos aranyszínűre pirult, kivettem sütőből. (ekkor még sül is egy picit tovább belül,abszolút biztonságos, sőt, 62 fok és 3 perc pihentetés is elég lenne, de a tésztának is meg kell sülnie...) Kis pihentetés után szeletelhető, de olyan mintaszerű, mint a képen, csak hidegen lesz.

Karácsonyi torták II. : Fatörzs - műelemzés

Az év vége mindenkinek az összegzés és a visszatekintés ideje, így van ez az érzékeny lelkű művészek esetében is, akik azután szublimálják tapasztalataikat és a történéseket, így alkotásuk valamilyen módon mindig tükrözi életüket és érzéseiket. A klasszikus, horizontális fatörzs-ábrázolás kevés lehetőséget ad a nézőpontváltásra, holott a nézőpontváltás az alapja a megújulásnak, a friss és úttörő alkotásoknak, amelyeket azután századok múlva mérföldkövekként emleget majd az elismerő utókor. 

A mostani műben az előző évhez képes ebben újabb továbblépés történt: a hagyományostól elszakadás kiemelte az objektet a horizontális unalom hétköznapi síkjából, és a figyelmet magával ragadó vertikális összefüggést tárt fel: a csonka, álló fatörzs az értelmező térben lehet a tavasszal sarjat hajtó új erdő alapja, de lehet a hosszú évtizedek óta hűen szolgáló aprító rönk is. Az előbbi értelmezést erősíti az erdő, mint őselem jelképeinek megjelenése: az alkotócsoport egyes tagjai még mindig részfeladatok tökéletesítésén dolgoznak: a gyíkszerű állat (gőte?) kidolgozása sokat fejlődött a tavalyi performansz óta, jellegében kevésbé groteszk, formai megoldása pedig igazodik a függőleges síkhoz. A törzs mellett sarjadó aljnövényzet képi világa fricskaszerűen utal a hatvanas-hetvenes évek rajzfilm klasszikusára, A vakond nadrágja  c. alkotásra, tájékozottabbak pedig felfedezhetik a Hogyan akart a kutyus kicsinyekhez jutni ?  vizuális hatását is. 

A mű mondanivalója azonban kétségtelenül a fatörzs és a fejsze közötti viszony megfejtésében rejlik: vajon művészünk az elégedett favágó, netán  a munka végeztével mosollyal homlokát törlő,eddig  gyújtóst aprító családfő parafrázisát tárja elénk, vagy a farönkbe belevágott fejsze a "mindenből-és-mindenkiből @&#×*&# elegem van így évvégére" gondolatkör kifejezése?

A választ keresse meg mindenki magában, üzeni a művész; és ekkor már tudjuk, hogy ez az mű  is hozzájárul ahhoz, hogy ne csak egyszerű szemlélői, hanem résztvevői legyünk,  - mi magunk is belsőleg, önismerettel  épülve - a teremtés folyamatának.

(recept jön) :)

 A tortához kipróbáltam egy új tortakrém variációt: összeházasítottam a német vajkrémet ( a karamelles verzió itt található)  egy ganache (tejszín-csoki) krémmel: az volt a célom, hogy még egy kicsit könnyítsek a vajkrémen, de úgy, hogy a nagyon magas torta krémje ne legyen túl lágy sem, hiszen muszáj, hogy tartása legyen. A kísérlet jól sikerült, ajánlom mindenkinek, aki nagy, vagy nagyon  krémes tortára vágyik: rengeteg lesz belőle, nem is édes igazán,  messze lazább és alacsonyabb cukortartalmú, mint a szimpla vajkrémek bármelyike.

A tortához sütöttem két 4 tojásos, 30x32-es tepsi csokis piskótát,  és egy 18 cm-es kerek formában 2 tojásból csokis piskótát. (4 tojáshoz 5 ek. cukor, 4 ek liszt, 1 ek kakaópor, 2 dkg olvasztott vaj - ez kicsit tömörebb piskótatészta, mint a szimpla.)

A két lapot 15x32-es csíkokra vágtam, de az összeállításkor derült ki, hogy így - a krémrétegekkel együtt - már tényleg túlzottan magas lesz a torta, ezért végül is csak az aljára került a félbevágott kerek lapból,  a tetején csak krémmel van kiegyenlítve a felgurigázott piskótacsíkok teteje. Legközelebb magasabb kerek lapot sütök, és csak egy tepsi 30x32-es piskótát, és három, 10x32cm-es lapra vágom majd.

A felvágott piskótacsíkokat egyenletesen megkentem a krémmel, feltekertem az elsőt, ráállítottam a krémmel megkent kerek lapra, majd folyamatosan körétekertem a többi megkent lapot - ehhez kicsit több,mint a krém fele szükséges, majd egyenletesen bevontam kívülről is a krém maradékával.

A krém receptje a következő:

2,4 dl tej

14 dkg cukor

20 gr étkezési keményítő

4 dkg holland kakaópor

4 tojás sárgája

 -majd a krémhez még:

30 dkg szobahőmérsékletű, puha  vaj

csipet só 

2 dl hideg  tejszín

1 habfix

15 dkg étcsoki ( 70% felettit használtam)

A krémhez való vajmennyiséget órákkal előbb kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémalaphoz a tejet   melegíteni kezdtem. A cukrot,kakaót  és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 8-10  evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűzről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre - és ekkor egy perc alatt ismét jól fel kell verni a mixerrel.

Az étcsokit felolvasztottam a mikróban, 15-20 másodpercenként átkeverve, a tejszínt a habfixszel az utasítás szerint  habbá vertem, és a végén belecsorgattam a langyos csokit is.

A puha vajat kanalanként adtam a mixelés közben a keményítős alaphoz, majd a lágy krémhez forgattam a csokis habot -ekkor nem úgy néz ki, mint egy megállós tortakrém, de hűtéskor a vaj és a csoki is visszadermed, ki is kell venni felvágás előtt egy fél  órával a tortát a hűtőből.

 

Zserbó kekszek

Ez egy frissített verzió: egy olyan tésztával, amivel sokkal könnyebb elkerülni, hogy összevissza repedezzen és megnyíljon az omlós süti széle. Teljesen logikus kis trükk, hogy  sütés közben csinálunk lyukakat a süti közepébe (nem kézzel, természetesen) és töltjük be a tölteléket, ami így nem szárad ki, a tészta pedig lehet nyugodtam igazi omlós, így amikor épp kezd nagyon megpuhulni a sütő melegétől, pont alkalmas arra, hogy helyet csináljunk benne a tölteléknek.

Hozzávalók: (kb. 30 -35 db)

20 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás sárgája 

3 dkg akácméz (vagy más, semleges ízű méz)

30 dkg liszt
 

5 dkg darált  dió
2 ek sűrű házi barackdzsem

3 dkg étcsoki

A vajat és a cukrot habosra kevertem,  hozzáadtam egyenként a tojásokat és a mézet  végül  a lisztet.
A puha masszát  négyzetesen ellapítva folpackban 20 percre hűtőbe raktam, kétujjnyi csíkokra vágtam, és felkockáztam, egy-egy kocka kb 17 gr volt.

Golyóbisokat csináltam a tésztából, egymástól 3 ceti távolságra sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam és 1 órára ismét hűtőbe raktam. A darált diót elkevertem a barackdzsemmel.

175 fokra előmelegített sütőbe raktam a gombócokat, 4-5 perc után kivettem (az időre figyelni kell ekkor még puha a tészta, nem kezd száradni a felszíne, és így nem fog megrepedni).
A közepébe mélyedést nyomtam egy mini reszelő 1 centi átmérőjű, gömb alakú fogójával és kávéskanállal beletöltöttem  a tölteléket.
További  7 percet sütöttem és a tepsin hűtöttem ki.. A sütik alja ekkor már szép aranybarna, de kell ennyi idő, hogy átsüljön a tészta a vastagabb részeken is.
A csokit megolvasztottam a mikróban, egy darab folpack közepére öntöttem, a folpack  széleit szorosan összecsavartam, a kis batyu alján hústűvel lyukat szúrtam és csíkoztam a csokival a sütiket.

Snickers torta

Mert vannak nálunk, akik még a Bountynál és jobban szeretik. Én rettentő édesnek találom, vagy sose vagyok elég éhes ezek szerint, hogy jólessen a tömény cukor-tejcsoki-földimogyoró-karamell kombó. De mivel nem az én szülinapomra készült, így ez teljesen mellékes körülmény volt. Igaz, csaltam egy kicsit, mert tejcsoki helyett 70%-os étcsokit használtam, szóval előre szólok, aki maradéktalan Snickers-érzést keres, az majd tejcsokit használjon. És ne álljon mérlegre utána egy hétig, bár a karamellen kívül az egész tortában összesen 15 dekagramm cukor van, azaz szinte diétás..

Hozzávalók: (a szeletek magasak, a torta tömény, 12-16 szelet)

- 70 dkg héjas natúr földimogyoró:  megtisztítva, 2/3-a durvára vágva

-a piskótához ( 18 cm-es, magas falú formához)

4 nagyobb tojás

5 ek cukor

4 ek liszt

2 dkg holland kakaópor

Az egész tojásokat a cukorral kézi mixerrel 10 perc alatt könnyű világos, habos krémmé kevertem.A lisztet és a kakaót összekevertem, rászitáltam a tojáskrémre és óvatosan átforgatva homogén masszává kevertem. Alul sütőpapírral bélelt kerek formában 175 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt készre sütöttem, a sütőajtót nyitva hagyva hagytam langyosra hűlni.Mikor teljesen kihűlt, 3 lapba vágtam.

 

Amíg a tészta sül, majd hűl, elkészíthetjük a a karamellszószt, vajkrém alapot, és a csokikrémet.

 - a karamellszószhoz:

20 dkg cukor

3,4 dl forró tejszín

fél rúd vanília vagy 1 tk vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

4 dkg vaj

csipet só 

 

A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú  lábast vettem elő és közepes  lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikorkezd egy része  sötét karamellszínű folyadékká válni- van  benne pár világosabb cukorsziget, de ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve  hozzáöntöttem a forró tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Hozzáadtam a vaníliarúd kikapart magjait is.Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, belekevertem a vajat és a csipet sót. Hűlni hagytam.

- a vajkrém alaphoz:

 

1,2 dl tej

7 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

10 gr étkezési keményítő

2 tojás sárgája

 

 -majd a krémhez még:

20 dkg szobahőmérsékletű puha  vaj

csipet só

plusz 15 dkg a karamellszószból

 

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémalaphoz a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levéve a mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

Meg kell vári míg teljesen kihűl a (tulajdonképpen) puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni habverővel.

- a csokikrémhez:

15 dkg étcsoki (min 60%-os legyen)

1,6 dl tejszín

- ha tejcsokit használunk, elég 1,5 dl tejszín is.

A tejszínt felforrósítottam, a kockákra tördelt csokira öntöttem, majd 3 perc után simára és fényesre kevertem a krémet, ami tulajdonképpen egy sima ganache) egy rugós habverővel. Szobahőmérsékleten hagytam hűlni.

Ekkora kihűlt a piskóta. A kihűlt  vajkrém alaphoz kanalanként hozzákevertem  a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton, így a  szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lett. A szintén teljesen szobahőmérsékletű  kihűlt karamellből hozzáadagoltam 15 dekányit és azzal is jól elkevertem. Lágynak tűnik, de nem kell megijedni, csak betenni a hűtőbe egy félórácskát, hogy elbírja a lapok súlyát.

Ezután állítottam össze a tortát:

piskóta- csokikrém fele-apróra vágott mogyoró fele-karamellkrém harmada-piskóta-csokikrém fele-apróra vágott mogyoró fele-karamellkrém harmada - piskóta. 

A torta oldalát és tetejét is bevontam a krémmel, körberaktam szorosan egész mogyorókkal és a maradék karamellszósz kerül a torta tetejére, amit szépen megtartottak a mogyorók - de egyébként is sűrű, nem folyik szét, hűtőben pedig még jobban szilárdul, de mindig vágható.

A torta két napig simán tárolható akár szobahőmérsékleten is, de hűtőben tartva egy félórával a tálalás előtt nem árt kivenni, úgy intenzívebbek az ízek.

Tulajdonképpen a tavalyi szülinapi karamelltorta kicsit átfazonírozva, de még mindig ugyanolyan jó, sőt, sokkal jobb.

Kókusz-csokimousse torta

Ha csoki és kókusz  egy sütiben akkor mindenkinek a kókuszos keksztekercs és a kókuszkocka jut eszébe. Kókuszos keksztekercs - a legjobb, amit valaha ettem - van a blogon, és kókuszkocka torta is van, de ez a süti mindkettőt lehagyja kókuszosságban és csokisságban.Ha nem hiszitek, próbáljátok ki... Nálunk dupla névnapra készült már több mint egy hónapja: a piskótában szinte csak kókusz van liszt helyett, (na és igazi tojásfehérje-faló recept) a hab meg a bevonat pedig a csokis részért felel. Egy baja van csak a tortának: kellene állnia egy napot a hűtőben, hogy az ízei összeérjenek, de erre nem nagyon lesz esélye.

Hozzávalók: (18-20 cm-es kerek formához)

6 tojás fehérje (180 gr)
6 ek hideg víz
16 dkg cukor
20 dkg kókuszreszelék
3 dkg liszt

- a csokihabhoz:

20 dkg étcsokoládé

3,5 dl tejszín

1 habfix

1 ek porcukor

-a bevonathoz:

0,5 víz
0,4 dl tejszín

7 dkg porcukor

2 dkg kakaópor

1,5  lap zselatin

A sütőt 160 fokra előmelegítettem, a formát sütőpapírral béleltem.

A tojások fehérjéből kézi mixerrel nem túl kemény habot vertem, és a végén, még mindig mixelve hozzáadtam néhány részletben a cukrot és a vizet, és még. kb 4 percig vertem nagy fokozaton: nem kell kemény, habcsókszerű masszának lennie, de legyen sűrű és kissé tömörebb. A lisztet és a kókuszreszeléket elkevertem, a habra szitáltam, majd óvatosan átforgatva egyneművé kevertem. A formába töltöttem, elsimítottam, és a sütő középső rácsán kb. 30 percig, tűpróbáig sütöttem.A formából kiborítva rácson hűtöttem ki.

1,5 dl tejszínt felforrósítottam ( ne forrjon, mert különben összerántja a csokit, de legyen egész forró: a tűzről levéve várjunk 1-2 percet ) és az apróra tört étcsokira öntöttem, hagytam öt percig állni. Addig a maradék 2 dl tejszínt habbá vertem a porcukorral és a habfix-szel. Az étcsokis tejszínt simára és fényesre kevertem, és a kézimixer legkisebb fokozatán egyenletesen belekevertem a tejszínhabba. Félórára a hűtőbe raktam a krémet. 

Ezután a tésztát 3 lapba vágtam, megtöltöttem a lapokat a háromfele osztott habbal, így a torta tetejére is egy réteg hab került. Hűtőbe raktam.

A  zselatinlapokat  2 kanálnyi vízben megpuhítottam. A többi vizet és az összes többi hozzávalót simára kevertem és felmelegítettem - forrnia nem kell, és óvatosan kell  keverni, ne legyen buborékos, mert akkor nem lesz sima, tükörszerű a felület. A puha zselatinlapokat hozzáadtam, hagytam félórát hűlni, majd  a torta tetejére öntöttem

Tőzegáfonyás-diós-konyakos tekercsek

Hogy senki nem hallott még a tőzegáfonyáról? Dehogynem... Itthon mindenki vörösáfonyának hívja, de valójába tőzegáfonya az igazi neve. Leginkább szárított formában elérhető nálunk - bár ezerféle gyógyászati célra lehet mindenféle kivonatot és friss levet is kapni -, illetve nálunk, itthon 10 percig érhető el, mert a gyerekek pillanatok alatt elcsipegetik tévézés vagy olvasás közben. Rendszeresen használom mindenféle sütibe, de a múltkor jól szerepelt a sült csirkemáj mellett is.

Ez most egy igazi karácsonyillatú édesség a dióval és a konyakkal, nemcsak cuki tekercsekben, hanem csigákban is süthető (ekkor 10 perc csak a sütési idő)

Hozzávalók: (kb. 30 tekercshez)

10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)

4 dkg porcukor
csipet só

-a töltelékhez:

25 dkg szárított tőzegáfonya

15 dkg darált dió

fél dl konyak

Az áfonyát a felforrósított konyakkal leöntöttem és félreraktam egy órára., majd a dióval - amiből 2 evőkanállal félreraktam a süti tetejét megszórni - elkevertem, egy kicsit botmixerrel össze is törtem.

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a porcukrot, a csipet sót,  és  kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi téglalappá formázva folpackban 20 percre  mélyhűtőbe raktam. (Így gyorsabban hűl, és keményedik meg, normál hűtőben legalább egy óra kell - ott viszont kibír 3 napot is.)

A hideg  tésztát lisztezett munkalapon két hosszú, 10x35-40 cm-es téglalappá nyújtottam. A tölteléket elosztottam a tésztán, a két hosszabbik oldalán egy-egy centit kihagytam a tekercselés megkönnyítése miatt. A hosszabbik oldal felől feltekertem, 2,5-3 centis darabokra vágtam, és 20 percre a mélyhűtőbe raktam.   Tetejüket tojással kentem és a maradék dióba mártottam.

190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem a tekercseket.