Csokis-áfonyás karácsonyfa-kalács

A télen rendszeresen előkerülő aranygaluska kistestvére lett ez a kalácska, és épp elég volt másnap reggelire-tízóraira - mert egy hatalmas adag aranygaluska-vaníliaszósz kombó után nem sok vállalkozó maradt egyáltalán vacsorázni.

A tésztája tehát nem is kalácstészta, hanem pont olyan,mint az aranygaluskáé, lágyabb, vajasabb, na és a  hamarabb is megsült.

A töltelék, ha csiga, akkor alapból csak  kakaós lehet nálunk, és hozzá az ünnepekre fel(vagy túl)halmozott készletekből az aszalt áfonya ment a legjobban

Kisülés után kapott kis citromos mázat (meg hópehelycukorkát, cukrogyöngyöt) is ide-oda, de már csak a fotó kedvéért.
 

0,25 kg liszt

1 dkg friss élesztő (vagy fél zacskó szárított élesztő)

1 tojás sárgája

1,2-1,3 dl tej

3 dkg vaj

3 dkg porcukor

csipet só

2 ek .holland típusú kakaó
10 dkg kristálycukor
5 dkg vaj

kevés tojássárga a megkenéshez(de tejfölt vagy tejszínt is használhatunk)

A tejet összekevertem 1 ek. porcukorral, meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt, majd 8-10 percig állni hagytam. A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem a külön összekevert 6 dkg-nyi olvasztott vajat, maradék porcukrot és a tojássárgákat. Hozzáöntöttem az élesztős tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 1 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

A munkalapot megliszteztem, a tésztát átgyúrtam és 20x25-ös téglalappá nyújtottam. A vajat felolvasztottam,megkentem a tésztát,megszórtam a cukorral elkevert kakaóval, az áfonyával és a hosszabbik oldaláról feltekertem.

16, kb ujjnyi vastag csigára vágtam fel, és a képen látható módon sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam. Mivel szép nagy piaci tojások voltak otthon, a tésztába kerülő tojássárgájából lecsippentettem egy kicsit, elkevertem kevés fehérjével és azzal kenegettem meg a csigák széleit.


Fél óra kelesztés után 175 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Minikalács-koszorú mézzel sült eperkrémmel

A klasszikus fonott kalács tésztájából készült ez a koszorú:csak tépkedni kellett, és tunkolni középen az epres szószba. Igazi körbeülős-beszélgetős sütemény, de egy ilyen méretű nem is tart soká, ezért  jobb ha mindjárt két adaggal készülünk. 

Hozzávalók: (4 személyre)

30 dkg liszt

3 dkg vaj

3 dkg cukor

1,5-1,75 dl tej ( a liszt minőségétől függ)

1 tojás sárgája

1,5  dkg élesztő

csipet só

plusz egy tojás sárgája és csipet só  a lekenéshez

- a krémhez:

25 dkg mascarpone

20 dkgeper

3 ek.  méz

1 dl vörösbor

A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, belekevertem a cukrot, kis lisztet is kavartam hozzájuk és 10 perc alatt felfuttattam a keveréket. 

Hozzáadtam a maradék tejjel elkevert tojássárgáját, az olvasztott, langyos vajat, a csipet sót, és 8-10 perc alatt sima, fényes tésztává dagasztottam. 

A meleg konyhában 35 perc alatt a kétszeresére kelt a folpackkal szorosan letakart tálban.

Ekkor  5 egyenlő részre osztottam, rúddá sodortam és tíz darabba vágtam, gyorsan kis diónyi gombócokat gömbölyítettem Megszórtam liszttel őket és 10 percig letakarva  állni hagytam.

Egy nagy tepsire sütőpapírt terítettem, középre hőálló, lapos kerámiatálat tettem, körberakosgattam a gombócokkal, lekentem őket tojássárgájával, fél órát még letakarva  kelesztettem majd újból átkentem őket.180 fokra előmelegített sütőben - középen a tálba vizet öntöttem -  kb. 20 percig sütöttem.

Addig 30 dkg epret félbevágtam, egy kisebb tepsit sütőpapírral béleltem (hogy ne folyjon ki az eper leve sütés közben) belerakosgattam az epreket, meglocsoltam két evőkanál akácmézzel és a kalács után a 20 percre a sütőbe raktam. Félidőben hozzáöntöttem a bort is.

Mikor elkészült, az epreket és a kisült, a széleken karamellizálódott levét egy tálba öntöttem, összetörtem és jól elkevertem a mascarponéval. Ekkor még - ízlés szerint - adhatunk hozzá mézet. 

A krémet a középső kis tálba kanalaztam,  és már lehetett is tépni a kis gombócokat és belemártogatni  a sűrű tejszínes-epres szószba.

A poszt a Hegyvidék Bevásárlóközpont felkérésére készült az onnan származó alapanyagok felhasználásával.

Csokis-áfonyás kalácspuding

Nálunk népszerű hasznosítása a szikkadt  kalácsvégeknek ez a gyors puding. Lehet tojásmentes változatban is készíteni, ekkor  az étkezési keményítő mennyiségét emelni kell 4 teáskanálnyira, a csokit pedig lehet 2 dkg cukrozatlan holland kakaóporral is kiváltani -így kevésbé kalóriadús, hétköznapi low-budget édesség lesz belőle, a tojásos-csokis változat pedig selymesebb, zsírosabb luxusvariáció.

Hozzávalók: (4 db 1,5 dl formához)

15 dkg maradék kalács (ez házi volt, sűrűbb, mint a lisztjavítós boltiak)
8 dl tej
4 tojás sárgája
4 dkg cukor
8 dkg étcsoki
1 tk étkezési keményítő

A sütőt 180 fokra előmelegítettem
A kalácsot felszeleteltem, a fomákba raktam, megszórtam aszalt tőzegáfonyával Az étkezési keményítőt és a cukrot elkevertem, hozzáadtam a tejet, tojássárgákat és a lereszelt csokit és igazságosan elosztottam a formákban.
Kb. 20 perc alatt alatt sül készre, a tetejét pár perc után jobb alufóliával takarni, hogy a kilógó kalácsszélekből ne legyen kétszersült.

Citromos-barackos hot cross bun

A tradicionális, mézeskalácsszerűen  fűszerezett és kereszttel díszített édességet a középkori Angliában csak nagypénteken, karácsonykor és temetéseken volt szabad árulni, és a rendelet megsértőit elkobzással sújtották - ezért vált tipikus házi süteménnyé. Számos babona is kötődik hozzá, például hogy a nagypénteken sütött buci nem fog megpenészedni, véd a hajótöréstől, vagy ha valakivel megosztjuk, akkor a következő évre megerősítjük a barátságunkat. Akkor én most megosztom veletek - az én változatomat legalábbis :)

És hogy miért citromos és barackos? Mert nekem borzasztóan idegen húsvétkor karácsonyi jellegű fűszerezéssel enni bármit, még akkor is, ha 20 centis hó van, és nálunk egyébként sem mennek a mézeskalácsfűszerezésű cuccok, az egy örök fahéjas csiga kivételével.

Így viszont klassz üde íze lett, egy jó darab vajon kívül nem is kell más hozzá, és ha marad belőle, akkor félbevágva és kicsit megpirítva is nagyon finom.

Hozzávalók: (12 méretes bucihoz)

65 dkg liszt

5dkg vaj

8 dkg cukor

1 nagy citrom héja

1 tk só

fél rúd vanília kikapart magja vagy 2 tk. vaníliakivonat

1,5 tk porélesztő (kb.10 gr) vagy 3 dkg élesztő

1 tojás, felverve

2,8-3 dl langyos tej

10 dkg apróra vágott aszalt barack

5 dkg aszalt vörösáfonya

2 ek liszt és kevés hideg víz a keresztekhez

2 ek sárgabaracklekvár a megkenéshez

A langyos liszttel kicsit elmorzsolgattam a vajat, belekevertem a sót, majd a középre készített mélyedésbe tettem a cukrot, a porélesztőt és a tej felét, és 10 percig hagytam felfutni az élesztőt Minden más hozzávalót is  belekevertem és kb 10 perc alatt lágy, ruganyos, sima tésztát gyúrtam. Én dagasztókaros gépet használtam, de kézzel is könnyű vele dolgozni.

1 órát, folpackkal letakarva langyos helyen kelesztettem, majd  kicsit átgyúrtam, és újabb fél órát kelt ugyanígy. 

Ezután a tésztát ismét átgyúrtam, 12 egyenlő részre osztottam, és lapos, kerek kb 6-7cm átmérőjű zsemléket gyártottam belőlük. ( Nyugodtan lehet kicsit lapítani, mert nagyon feljön még a tészta a sütés előtti kelesztéskor és sütés közben, és ha nagyon gömböcre hagyjuk, akkor a közepe nem sül át.) Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam úgy, hogy legyen köztük még jó egyujjnyi hely a növekedéshez.

Ezután a bucik tetejét egy másik darab sütőpapírral letakartam és az egész tepsit betettem egy nagy nejlonszatyorba, jól lezártam, és így kelesztettem további 30 percig. Mielőtt sütőbe raktam, a lisztből és a hideg vízből sűrű, sima pépet kevertem, és egy kivágott sarkú nejlonzacskó segítségével rajzoltam a masszával kereszteket a tetejükre.

Közben a sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a megkelt zsemléket  kb 15-18 percig sütöttem a középső rácson, de 15  perc után a tetejüket szokás szerint takartam.

Még forrón átkentem a sima lekvárral, ettől lettek ilyen szép fényesek.

James Martin receptje volt a kiindulópont, a szatyros ötlet is az övé, nagyon bevált :).

Hokkaido kalács

Az első próbálkozás törött kézzel nem volt az igazi. Azóta is sütöttem már többször, de a szögletes formákban, de akármekkorák is, úgy éreztem, nincs elég hely a tésztának. Igazam volt...A várakozási idők pontos betartásával majdnem vattacukor-szerű, könnyű kalács lett az eredmény. Az összeállításon változtattam kicsit, sima lisztet használtam, a tejport is kihagytam, viszont - mint minden más tésztánál is - a szárított élesztőt igenis megfuttatom: sokkal jobban dolgozik így. Most ez a kedvenc "legyen kalács a vacsi" receptünk, még a kakaós csigát is lenyomta a gyerekeknél, ami nagy szó...

Hozzávalók:

60 dkg liszt
10 gr szárított élesztő
8 dkg cukor
1 tojás
2,5 dl tej
1,5 dl tejszín
9 gramm só

A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek, a tej, tejszín langyos.

A lisztbe vájt mélyedésben az élesztőt elkevertem egy ek. cukorral és a langyos  tej felével. Kicsi lisztet is hozzákevergettem és 10 percig állni hagytam. Hozzáadtam a tejszínt, a maradék tejet, cukrot és az elkevert tojást és 20 percig dagasztottam, úgy, hogy a sót csak az utolsó 5 percben adtam a tésztához.

Folpackkal szorosan letakart nagy tálban 45  percig kelesztettem - ha nem futtatjuk az élesztőt ennél több idő szükséges.

Enyhén lisztezett munkalapon átgyúrtam, 4 egyenlő részre osztottam, és a kis bucikat 20 percig letakarva kelni hagytam.

Ezután egyenként kb. 8 cm széles, 60 cm, hosszú csíkot nyújtottam belőlük, feltekertem és az így kapott kövérkés kifliket középen keresztben éles késsel  kettévágtam. A 28 cm-es, sütőpapírral bélelt csatos formába  körben úgy rakosgattam be őket, hogy a vágott felük nézett a forma oldala felé.

Újabb kb. 60 perces kelesztés következett letakarva, majd a 175 fokos sütőben  40 percig (tűpróba) sütöttem, a sütőből kivéve sűrű cukoroldattal fényeztem.

Eredeti recept itt.

Tejfölös-epres kalácskák

Hogy az eper meg a tejföl jó barátok, azt senki nem hiszi el addig, amíg nem kóstolta. Mivel a kétéves eperdzsemek megsértődtek a mellőztetés miatt, és már nem ítéltem fogyaszthatónak őket,   bukott az epres-eperdzsemes bukta ötlete, volt viszont itthon tejföl, és mindenki boldog volt: az Édes Kelttészta Legyen Mindennap Vacsorára Szekció, az Egyetek Már Valami Gyümölcsöt Is Páholy, meg a Tejföl Mehet Mindenbe Tagozat. A tészta a mindenrejó, pihekönnyű  bukta/aranygaluska horvátilonából, itt és itt is megvan, de leírom, ne kelljen annyit kattintgatni... (Holott: oldalszámmegtekintésnövelés, látogatási időnyújtás, blablablabla, de engem az ilyen trükkök fárasztanak....)

Hozzávalók:


0,5 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
3-3,5 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor
csipet só


a töltelékhez:


1 kis pohár tejföl
darált mandula vagy mogyoró
eper
pár dkg cukor


A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem 1 decit a langyos tejből, belemorzsoltam az élesztőt és 1 teáskanál porcukrot is rászórtam. Kicsit hozzákavartam a lisztből is, és hagytam 10 percet felfutni. Ezután hozzáöntöttem a 6 dkg-nyi olvasztott vajat, a maradék porcukrot és a tojássárgákat és a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".
A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbe, majd negyedbe hajt, dögönyöz,  kilencven fokot fordít, fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.
Ezután a tésztát nagyon kilisztezett felületen kb. 3 mm vastag téglalappá nyújtottam és 6,5 cm-es szaggatóval köröket ( 12-14 darab legyen) szaggattam belőle. A maradék tésztát összegyúrtam és vékony csíkká sodortam, a tésztakörök szélére kanyarítottam. 


A töltelék minden kis kalácsba: először 1 tk. cukor, azután 1 nagy tk. tejföl 1 tk. darált mandulával elkeverve, 1 nagyobb szem eper kockázva.


A sütőt közben melegíteni kezdtem 180 fokra, és mivel mindenki éhes volt, külön további kelesztés nélkül 100 fokon kerültek be a sütik, így 20 perc alatt lettek készen. Ha forró sütőbe tesszük, a tészta vékonysága miatt 15 perc is bőven elég.
Nekem nem hiányzott rá a porcukor, édesszájúbbak cukrozhatják még.


Alaprecept horvátilona.

Narancsos-mandulás kalács

Tudom én, hogy nem vagyok rendes gasztroblogger, csak ilyen rendetlen. Nem főzöm le előre az komplett ünnepi menüt, hogy hűséges olvasóim jobbnál jobb ötleteim alapján kápráztassák el a családjukat/szerelmüket vagy épp 5 perc alatt dobják össze az ötfogásos ebédet. Ráadásul a húsvét talán még kötöttebb is nálunk az asztal szempontjából, mint bármilyen másik közös, nagy evészettel járó családi esemény. Húsvétkor sonka lesz, kólás ;) , tojás, kalács, reteksaláta, nekem egyedül egy kis torma, még valami zöldséges cucc és egy torta, de az a családnak is meglepetés. Senki nem fog éhen maradni.
És be kell valljam töredelmesen, ez a kalács se azért készült, mert itt a húsvét és szeretnék bárkit/mindenkit kézenfogva vezetni a kalácssütés sötét erdejében, vannak ennél nálam erre alkalmasabb és tapasztaltabb bloggerek. Azért készült, mert még mindig ennél a tésztánál és módszernél vagyok leragadva, most éppen édes változatokkal kísérletezem. Az eredmény a képen látható, a recept itt olvasható, sűrű, de mégis könnyű, picit vizes tapintású, puha és nem kiszáradó tészta, és a narancs meg a mandula még dobott rajta egyet. Jó nagyot.
Ja és ha valaki allergiás a tojásra, annak jó hír, hogy tojás nélkül készült - leszámítva a tetejét.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

5+45 dkg liszt

2 dl víz

2 dl tej

2 ek narancslé

2 tk. szárított élesztő

8 dkg világos nádcukor

1 nagy narancs lereszelt héja

8 dkg darált mandula/mandulaliszt

1 kis tojás sárgája a teteje megkenéséhez


A vajat egy nagyobb lábasban felforrósítottam, 5 dkg lisztet simára kevertem a hideg vízzel és tejjel, hozzáadtam a vajhoz és kevergetve felforraltam. Hozzákevertem még 2 ek. narancslevet, megvártam míg langyos lesz, majd hozzákevertem a szárított élesztővel elkevert többi lisztet és az összes többi hozzávalót, csak addig dolgozva vele, míg a viszonylag ragacsos massza homogén nem lesz.

Ezután jött a négyszeri pihentetés és négyszeri "dagasztás" : vagyis 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás- a második körben már nem ragadt a tészta egyáltalán, csak pici liszttel kellett szórni a munkafelületet.

30 perc pihentetés után formáztam:

2/3-1/3 arányban szétválasztottam a tésztát, a nagyobbik részt megfehengerre gyúrva egy sütőpapírral bélelt 25 cm-es fém dobozformába tettem. A kisebbik darabot 3 egyenlő részre osztottam, szép hosszú madzagokat sodorgattam belőle, összefontam és a másik rész tetejére helyeztem.





Másfél óra kelesztés után tojás sárgájával kentem, 200 fokos sütőben, középre helyezett rácson tűpróbáig ( kb. 40 perc) sütöttem. Már 10 perc után alufóliát raktam a tetejére, hogy a felső rész ne piruljon tovább.