Ciderben sült kacsacomb

Nem tudom, hogy a most nagyon felkapott édesebb, pezsgőszerű ciderekkel hogy muzsikál a hús, de mivel musttal is nagyon jó volt ez a fajta lassú sütése a kacsának, szerintem érdemes a receptet akkor is kipróbálni, ha nem találunk klasszikus, száraz fajta cidert a boltban. A savanykás sült almából kakukkfűvel készült püré pedig nemcsak kacsa, hanem sertéssülteknek és perfekt könnyű kisérője lehet, nálunk még a Krumplipüré Forever  Kommandó is értékelte...

Hozzávalók:

4 pecsenyekacsa comb
3 dl száraz cider
10-12 kakukkfűág vagy 2 tk szárított kakukkfű
8 kicsi, savanykás alma
só
bors

A combok bőrös felét beirdaltam és forró serpenyőben közepes lángon 5-7 perc alatt megpirítottam és ki is sütöttem belőle a zsír egy részét. A húsos oldalát kis lángon ugyanennyi ideig sütöttem. Kivettem a kisült zsírból, tepsibe raktam, sóztam, enyhén borsoztam, felöntöttem a ciderrel, hozzáadtam a kakukkfűágacskákat, és 140 fokos sütőben 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó félórában adtam hozzá a meghámozott, kimagozott, negyedelt almákat.

A sütés végén az almát kevés pecsenyelével turmixoltam és friss kakukkfűvel szórtam.

Mustban sült kacsacomb

Nem mindenkinek jön be a hús-gyümölcs párosítás, de akinek igen, az ne hagyja ki ősszel, ha olyan szerencsés, hogy belefut (mint én)  a piacon árult házi mustba, vagy ha még szerencsésebb, préseli a sajátját. Idén nem nagyon lehet panasz a cukorfokra, ez kifejezetten édes szőlőből is készült szerintem, és könnyű kombinációt adott a komolyabb kacsával. A viszonylag alacsony hőfokon sütés végére a combok gyönyörű pirosak, kívül ropogósak, belül pedig omlósak lesznek, én nem is sütöm soha másképp, legyen mellettük bármilyen fűszerezés vagy szaft, na és nem mellesleg igazán kényelmes elkészítési mód...

Hozzávalók: (4 személyre)


4 kacsacomb
3 dl édes must
1 kisebb fürt szőlő
3 szegfűbors
1 kis ág rozmaring
só
bors

A combok bőrös felét beirdaltam és forró serpenyőben közepes lángon 5-7 perc alatt megpirítottam és ki is sütöttem belőle a zsír egy részét. A húsos oldalát kis lángon ugyanennyi ideig sütöttem. Kivettem a kisült zsírból, tepsibe raktam, sóztam,enyhén  borsoztam, felöntöttem a musttal, beletettem a megtört szegfűborsot, a rozmaringot, és 140 fokos sütőben 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó fél órában tettem hozzá a leszemezett szőlőt.

Még így is rengeteg zsírja sült ki a tepsiben is, azt is le kell önteni, hogy a finom édeskés-fűszeres szafthoz hozzáférjünk.

Lassan sült kacsacomb diós-portóis aszaltszivapürével

Lusta őszi ebéd, 15 perc munka, majd  a sütő dolgozik 3 órán át. Ráadásul bónuszként be lehet spájzolni  a kisült  kacsazsírból, hiszen jön a hideg, kellenek a kalóriák, némi plusz szigetelőréteg úgyse tűnik fel a téli cuccok miatt...

Hozzávalók (4 személyre):

4 kacsacomb

só

1 fej lilahagyma

1 ág rozmaring

2 marék aszalt szilva (kb 15-20 darab)

egy marék dió

kb. egy dl portói (vörösborral is helyettesíthető, inkább félédeset javasolnék maximum)

A kacsacombokról a feleslegesen túlzónak ítélt hájdarabokat levagdostam ( egy pár falatnyi töpörtyű lett belőle), a bőrét óvatosan beirdaltam keresztben-hosszában, kicsit besóztam, és egy nagyobb serpenyőben a bőrös felével lefelé fordítva közepes lángon kb. 10 perc alatt  lassan megpirítottam, azért, hogy minél több zsírt kinyerjek belőle.

A sütőt közben 140 fokra előmelegítettem, egy jénaiba pakoltam a combokat a bőrös felükkel lefelé, kisujjnyi kisült zsírt alájuk öntöttem, ismét sóztam, és 3 órán keresztül sütöttem őket. Félidőben melléjükdobtam egy fej, félbevágott lilahagymát, egy ág rozmaringot és az aszalt szilvákat.

A sütés végeztével a lilahagymát és az aszalt szilvákat kiszedtem a hús mellől, lecsöpögtettem a zsírt is róluk. A diót  egy evőkanál kacsazsíron kissé átpirítottam, hozzáadtam a szilvát, a hagymát és a portóit, összeforraltam és az aprítógépben pürévé turmixoltam.

Nem is nagyon kívánt más köretet, csak egy kevés krumplipürét, de egy friss karaj házikenyérrel is tökéletes.

Rozmaringos-fokhagymás kacsacomb

Mert igazából nem konfitált, csak majdnem. Sajtkukac Niki már tulajdonképpen beelőzött a poszttal, mert együtt voltunk a Hagyomány és Evolució verseny különdíjas, séfjének, Fodor Sándornak márciusi főzőtanfolyamán, ahol készült kacsakonfit, hozzá pedig zellerpüré tokajis mazsolaraguval. Végigvettük a díjnyertes menü előételének - csirkemellmousse májával, feketeretek salátával - készítési titkait, és meg is kóstoltuk a közös vacsora nyitányaként.
Nálunk ennek a receptnek alapján kacsa volt húsvét vasárnap az ebéd, de hát holvanazmár...
Ráadásul szárzellerből készítettem a krémet, és mivel kevésnek találtam a mennyiséget, végül is került bele sárgaréparépa is; nem rontotta el, viszont így kicsit édesebb lett, mint az eredeti verzió, amit Nikinél olvashattok, és nálunk is nagy sikert aratott.
Mivel majdnem kizárt, hogy hétvégén úgy fel tudok kelni, hogy harangszóra ebéd van, - de minek is, hiszen a legelső éhesek úgy kilenc körül kezdik a reggelire nyitogatni a csipájukat - muszáj volt valamit kitalálnom, hogy a konfitálást valahogy imitáljam, és ne estebédre legyen kész a főfogás, amit azóta már ismételtem, boldogan, hogy végre nemcsak csirkét meg karajt esznek a kiskorúak.


Hozzávalók:


személyenként 1 pecsenyekacsa comb

1 ág rozmaring

3 gerezd fokhagyma


A combok bőrét óvatosan - mert ezeken általában vékonyabb a zsírréteg - bevagdostam, teflonserpenyőben a bőrével lefele fordítva közepes lángon sütöttem őket kb. 10-15 percig, míg elkezdtek pirulni. Ezután átfordítottam, és a másik oldalát kisebb lángon pirítottam át kb. ugyanennyi ideig.

A sütőt közben 120 fokra melegítettem elő, a combokat bőrükkel felfelé egy nagy hőálló tálba raktam, rájuk öntöttem a kisült zsírt is, közéjük raktam a rozmaringágat és 3 nagyob,b kicsit meglapogatott fokhagymagerezdet.

2,5 órán át sültek lassan, közben kisült belőlük az összes zsír, majdnem teljesen elborítva a combokat. Ekkor 10 percre felvettem a hőt 150 fokra, és a végére a hús vajpuha, a bőr pirult és ropogós lett.