Fehérboros-zöldfűszeres újkrumpli

Szokás szerint, most is biztonsági játékot játszottam. A kiskorúaknak petrezselymes újkrumpli (...de BIZTOS megeszitek a petrezselymet?? - mert a levesben nem...) , nekünk meg valami más.
Már az elnevezése ígéretes - amihez kell másfél deci száraz fehérbor, az már nehezen rontható el. (márha a bor jó... rosszal főzni se érdemes) Így is lett, még a héten ismételünk. Ráadásul a petrezselymes újkrumpli csak szomorkodott az asztalon, meg félretolva a tányérokon, mert a Válogatós Banda megint rájött arra, hogy a krumplipürén meg a sültkrumplin - na és a petrezselymesen - túl is van élet; a háttérben bujkáló sertésszűzről nem beszélve, abból már alig elég két megtermett példány, de ennek örülünk, hátha egyszer tényleg jó ízlésük lesz a gyerkőcöknek.
Csak annyit még, hogy ha jól emlékszem, az ekkora kis fikarcnyi krumplik a nagymamámnál egyenesen mentek a disznóknak, dehát változnak az idők, most parázskrumplinak hívják, és ilyen köretnek tökéletes, teljesen átjárta a bor és a fűszerek aromája.

Hozzávalók: (köretnek 4 főre, önálló vacsorának 2 főre)

80 dkg aprószemű újkrumpli

2 ek olívaolaj

4 dkg vaj

3 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

4 levél zsálya

2 ág rozmaring

só

A jól megmosott krumplikat akkora ( jó nagy) serpenyőbe raktam, hogy egy rétegben elférjenek, és a felforrósított olívaolaj és vaj keverékén egyszer teljesen megfordítva és közben rázogatva is átsütöttem őket - kb 10-15 percig, ekkor már szépen barnult a héjuk. Ezután rájuk öntöttem a fehér bort, hozzájuk raktam az összes fűszert, és egy jól záró fedővel lefedve puhulásig pároltam, ez kb. 20 percig tartott. A végén a bort elpárologtattam majdnem teljesen, a szuper fűszeres szafttal meglocsolva kísérték krumplik a majdnem szimplán sütött húst.
Ez most nálunk a top köret, de egytálételnek is tökéletes.

A recept minimális átalakításokkal innen jött.

Fehérboros-fűszeres körte fehércsoki-krémmel

Ez a hónap nálam a desszerteké :) . Nemisbékánál megcsíptem egy 2. helyet, ez a körtés pedig a Gasztrotippen vitte el a desszertkategória első díját. Köszönöm a zsűri bizalmát! Hátha megtetszik még valakinek, valamelyik ünnepi estére, egy könnyű kör a beiglik után...

Hozzávalók:


4 körte

4 dl fehérbor

1 púpozott kávéskanál mézeskalácsfűszer

1 ek. méz

1 citrom leve

100gr fehércsokoládé

30 ml tejszín

A körtéket zöldséghámozóval meghámoztam, úgy hogy a szára rajtamaradjon, az alját egyenesre vágtam, citromlével átkentem.

A fehérbort összekevertem a mézeskalácsfűszerrel, mézzel és a citromlével.

A körtéket akkora bögrébe állítottam, amelybe pont belefértek, felöntöttem a fűszeres fehér borral, és 2 perc alatt a mikro legmagasabb fokozatán egyenként megpároltam. ( Kicsi, mély lábasba állítva is lehet párolni a körtéket néhány percig a tűzhelyen.)

A körtéket újból átkentem kis citromlével, lehűtöttem, a felső egyharmadánál keresztben elvágtam.
Amíg a körte hűlt, a tejszínt kissé (Ne legyen kézmelegnél sokkal melegebb, mert összerántja a csokit) felmelegítettem, és az apróra összetört fehércsokira öntve sima krémmé kevertem.
A hűtőben visszadermesztettem,robotgéppel felvertem és a krémet csillagcsöves nyomózsákból az elvágott körtékbe töltöttem, a felső részt visszahelyeztem.

Jó hidegen tökéletes.

A maradék krémhez több tejszínt adva mártásként lehet köríteni a körtéket, vagy a fűszeres fehérbort beforralva öntjük a körték alá.
Előbbi esetben a maradék párolólevet szintén lehet behűteni, és azt isszuk a körte mellé.


A töltött körte ötlete a Séfexpressz kis füzetsorozatából való.

Rozmaringos-fokhagymás malackaraj

...és még azt is oda kellene írnom, hogy fehérboros szósszal, és vele sült krumpliból készült szaftos krumplipürével, de akkor úgy néznék ki mint egy nagyot mondani akaró étterem béna étlapja, úgyhogy inkább itt magyarázkodok.

Azt hiszem, a Naked Chef után nekem legjobban tetsző vidéki Jamie-s sorozatban láttam egy ilyen kemencés sültet, lehet, nyúlból, de az nem igazán lenne nálunk népszerű, sőt lehet a Kisebb még sírna is rajta egyet. Most viszont teljesen műsoron kívül gyönyörű malackarajt kaptam, mellétettem még egy kis bőrös tarját is, ami szerintem, ha lehet, még ízesebb lett, hiába, a zsír nem hazudik...Viszont a karajra gyermekeim kvázi csirkemellként tekintenek, ezért hajlandóak megenni, tehát mindenki elégedett lehetett.


Hozzávalók:

1, 5 kg bőrös malachús

2 ek olaj

12 nagy gerezd fokhagyma

egy marék rozmaring

2 dl száraz fehérbor

3 tk. só

bors

1 kg krumpli


A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Igazából ilyen lassú malacot akartam sütni, de a szülinapi buli, szombaton teljesen lemerített, ( igen, 7 sikoltozó kislány - csak úgy maguktól, nem kínoztuk őket - novemberben a 4 fal között messze durvább, mint 12 kamasz a kertben meg az erdőben július közepén ) így elfelejtkeztem arról, hogy bekészítsem a sütőbe szombat késő este.

A húsokat egy vastag falú serpenyőben oldalanként 5 perc alatt kevés olajon körbesütöttem, úgy hogy a bőr szép hólyagos legyen, azután sütőpapírral kibélelt mélyebb tepsibe raktam, alájuk öntöttem a fehér bort, rájuk és mellédobáltam a fűszereket és a késnyéllel megroppantott fokhagymagerezdeket, jó szorosan lealufóliáztam a tepsit, sütőbe került. Egy óra múlva visszavettem a hőt 175 fokra, a fólia alá raktam a hasábokra vágott krumplit is és még egy óráig sütöttem. Az utolsó tíz percben rákapcsoltam a grillt, levettem a fóliát és kicsit megpirítottam még a húsokat.

A krumpliból, a rengeteg pecsenyeszaft egy részéből és kevés sült fokhagymából krumplipürét turmixoltam.

A hús mennyisége nem tévedés, mert a malachús nagy víztartalmú, sok a veszteség, ráadásul bőrös karaj ide vagy oda, a bőre-zsírja nálunk a macskáké lesz, bevallom töredelmesen.

Ui. A következő szezonra mindenkinek ajánlom kúszórozmaring beszerzését. Messze drágább egy szép példány, mint a hiperes rozmaringok, viszont utóbbaiakkal ellentétben él, hajt, növekedik - egy nagy cserépben - , még most novemberben is virágzik, pedig a garázs az átmeneti fagymentes otthona; megért minden egyes forintot.

Sofrito

Csak elő kell vennem egy Durell-könyvet, és már ott is vagyok Korfun. (Nem az Alexandriai négyesre gondoltam ;), hanem a Családom és egyéb állatfajták-tól induló sorozatra.) Ha valaki megkérdezné, mi szerintem álmaim piknik-helyszíne, akkor nagy eséllyel indulna egy ottani olajfaliget, ami a sziklákkal körülvett, homokos öbölhöz vezet lefele, omladozó kőrakásokkal megtámasztott teraszokon keresztül, lenn már látszik a Földközi-tenger legtisztább partja, a tenger változó kékje, a kabócák pedig ordítanak, ahogy a szárnyukon kifér, de ez engem cseppet sem zavar...

Ez egy tipikus korfui fogás, és csak mikor megcsináltam itthon is, jutott eszembe, hogy nem is találkoztam - rajtunk, magyarokon kívül - a petrezselyem ilyen tobzódó felhasználásával másutt.

Hozzávalók: (4 személyre)

4 szelet marhahús ( hátszín, vagy comb pl.)

kb. 1 dl olívaolaj

2 nagy csokor petrezselyem

2 dl száraz fehérbor

5 nagy gerezd fokhagyma

1 kis babérlevél

frissen őrölt bors

liszt

só

A húst fél centi vastag szeletekre vágtam, lisztbe forgattam, és a teflonserpenyőbe öntött, kisujjnyi olívaolajon oldalanként 1 perc alatt gyengén átpirítottam. Kivettem a serpenyőből a húst, félretettem és gyenge lángon éppcsak átmelegítettem a fokhagymagerezdeket (annyi kell ahány szelet húst csinálunk, plusz egy a serpenyőnek, mondta a pincérnő), hozzákevertem a felaprítottt petrezselymet is, visszaraktam a húst, beledobtam a babérlevelet, hozzáöntöttem a bort és még annyi vizet, hogy a folyadék a serpenyőben ellepje a húst. Sóztam, borsoztam és fedő alatt 1,5 óra alatt puhára pároltam. (Ez függ a marha korától, én most gyönyörű, világos színű, szinte borjúhúst kaptam.) Közben egy kevés vizet még utána kellett öntenem, a végén pedig levettem a fedőt, és elpárologtattam a felesleges folyadékot, hogy sűrű, zöldes, illatos mártás maradjon csak.

Úgy tálalják, hogy a sűrű mártást a hús tetetjére szedik.

Köretként két kis padlizsánt centis karikákra vágva sütöttem meg kedvenc répagolyóimmal együtt, olívaolajjal átkenve, jól megborsozva, egy citrom levét ráfacsarva, 15 perc alatt, 10 perc után átfordítgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokon. ( Előzőleg a padlizsánt be kell sózni, 20 percig állni hagyni, hogy a leve kicsorogjon.)

VKF! XXII. - Anikó csirkéje

Pontosabban ez egy variáció. A nevét a keresztségben az anyukám egyik kolléganőjéről kapta, tőle származik a tejfölös-hagymás-pirospaprikás-bacon-os-vörösboros ízorgia, és azután egyszer úgy gondoltam, jó lenne valami fehérboros kombinációt is kitalálni. Így született ez a változat, ami azután Zsuzsa VKF-kiírása miatt egytálabb étel lett annyiban, hogy került bele karikákra vágott krumpli.Ezzel nemcsak a kiírásnak felelt meg tökéletesen, elvetve egyúttal a köret gondját is, hanem eljuttatott ahhoz a felismeréshez is, hogy vajon miért nem így csináltam eddig mindig, hiszen a krumpli is jól magábaszívta az összes ízeket - tulajdonképpen a hús meg a bacon elhagyásával vegásítani is egyszerű.

Hozzávalók: (kb 4 személyre)

4 csirkecomb

8 szelet baconszalonna

80 dkg krumpli

2 doboz tejföl

25 dkg csiperkegomba(lehetőleg kisebbek)

2 nagyobb fej vöröshagyma

2 tk.kakukkfű

őrölt bors

1dl félszáraz/száraz fehérbor

só

A sütőt előmelegítettem 260 fokra.

A baconszeletekkel kibéleltem egy szögletes jénai tálat. A megpucolt krumplikat jó félcenti karikákra vágtam- ez volt a következő sor, utána jöttek a vöröshagymakarikák, néhány pici gomba egyben, majd a besózott és lisztbe forgatott csirkecombok. Jöhetett a többi - félbevágott - gomba, azután a hagyma, majd a krumpli másik fele.

Ezután az egészet nyakon öntöttem a tejfölös-fehérboros-kakukkfüves-borsos öntettel, amibe tettem még egy fél kávéskanálnyi sót is.

A tálat alufóliával lefedtem, 40 percnyi sütés után a fóliát levettem, hogy kicsit piruljon a teteje, és elpárologjon némi leve is, hogy sűrűbb legyen a szaft.

Ha valaki cseréptálban csinálja, az még sokkal helyesebben jár el, ekkor viszont kell a tejfölhöz még egy dl víz is, vagy fehérbor opcionálisan.

A történeti hűség kedvéért: a korábban ismertetett korcsolyázós ügy miatt az összes szeletelés és pucolás az Ember érdeme. Lehet megtanul főzni.

Csirke nyáron

Mindennek eljön az ideje. Így van ez ebben az életben.
Csak kivárni nehéz.
Eljön a sóskának, az epernek, a cseresznyének, málnának, augusztusban a görögdinnyének, és eljön a nyári csirkének is, mert végre van paradicsomízű paradicsom, a görögbazsalikom túlélte a telet, az első tavaszi letarolásokat, virágozni kezd; akkor tehát meg kell csinálni ezt a csirkét, meg aztán még sokszor, ha nem akarjuk a teljes vasárnap délelőttöt napfény-akkumulálás helyett az izzasztó konyhában tölteni.


Hozzávalók:

4 nagy csirkecomb
2 vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
25 dkg gomba
3 negyedekbe vágott paradicsom
1,5 dl fehérbor
1 dl húsleves
sok friss bazsalikom
kevés liszt
néhány ek. olaj
só
bors


A csirkecombokat kétfele vágtam, lisztbe forgattam, és a felforrósított olajon kb. 10 percig átsütöttem.
Ezután hozzáadtam a felkarikázott vöröshagymát, belereszeltem a fokhagymagerezdeket, a vékony szeletekre vágott gombát és a negyedekre vágott paradicsomokat, sóztam, majd lefedve (egy nagyobb jénaiban elejétől a végéig meg lehet csinálni) 5 percig pároltam. Ezután hozzáadtam a száraz fehérbort, a húslevest ( ideális, ha épp fortyog reggel óta a tűzhelyen) és 25 percig lassú tűzön, már lefedés nélkül készre pároltam. A bazsalikom és a bors úgy 15 perccel a főzési idő vége előtt jó, ha beleérkezik.

Köret tetszőleges, de sima újkrumplival a legjobb.
Az újramelegítést is kiválóan tűri - mondjuk a gomba miatt inkább ugyanaznap - márha marad belőle. Nálunk nem szokott.

Valahonnan, régen, bemásoltam a szamárfüles füzetembe, sajnos ennél közelebbi forrásmegjelölésre képtelen vagyok.

Fehérboros almapüré VKF! XIII.

A körítés, az fontos :). Nálunk a köret nem annyira. Ha venném a fáradtságot és a Válogatós Bandának amellet, hogy úgyis egyszerűsített húsételt főzök általában, még minden hétvégén dupláznám a köretet is (becsületükre legyen mondva, a hasábburgonyát nem szeretik), akkor mindjárt eltölthetném az egész délelőttömet a konyhában.
Mondani lehet, hogy milyenanyaazilyen, meg mér'nemszoktattarákicsikoruktólkezdve, de az az igazság, hogy leszoktak. Egy darabig ment a zöldség, érdekesek voltak az újdonságok, mostmeg már nem - legyen jó sok majonéz . Majd megjön a kölkök esze.
Addig is ha már kénytelen vagyok választani, hogy Két Köretet Főzzek, Vagy Két Főételt? - én az utóbbit választom. A tökegyszerű köreteket meg megpróbálom kicsit felnőttesíteni, vagy kitalálni gyerekbarát (gyerekembarát) újdonságot.

Az, hogy a VKF Különleges Köretekről szól, csak most esett le, mikor látom az extrábbnál extrább recepteket. Ez a püré köretnek köret, de hogy különleges lenne... nos nem mondhatnám. Mivel rögtön ez jutott eszembe ahogy megláttam Fakanál kiírását, sokat nem törtem rajta a fejem. Mindenesetre finom, maradjunk ennyiben...

És egy megjegyzés: egy jól megcsinált krumplipüré, bizony, szerintem ebben az országban csak a saját konyhánkban érhető el. Héjában főtt krumpli, sok langyos vaj, forró tej/tejszín keverék és habosítás robotgéppel. Egyik kedvenc köretem!


Hozzávalók:

50 dkg alma
10 dkg vaj
5 dkg cukor
fél citrom leve
1 dl fehérbor
2 ek. tejföl
2 tk. étkezési keményítő

A meghámozott, felkockázott almát egy teflonserpenyőben a forró vajon átforgattam, majd lefedve megpároltam a cukorral , a citromlével és a fehérborral. A tejfölt simára kevertem a keményítővel és kevés hideg vízzel, a villával összetört almához öntöttem, kevergetve besűrítettem , hagytam felforrni és kész.
Ha még nem teljesen püré, akkor szokott kapni a botmixerrel.

Nem kell bele semmilyen más fűszer!! A cukor mennyisége egyéni ízlés és az alma savanykásságának függvénye.

A fehérbor alkoholtartalma teljesen elpárolog, nyugodtan lehet gyereknek is adni.

Sertés vagy szárnyashúshoz nagyon jól csúszik, hidegen-melegen.

A recept a hugom egyik volt kolléganőjétől, Edittől származik.