Szalagos fánk

Nincs benne semmi titok, se titkos összetevő, sem bonyolult konyhai fortély. Bár olyat fánkot nem tudok, mint amilyet a nagymamám csinált, mindenféle recept nélkül, csak úgy "gondolomra", de a Horvát Ilona szakácskönyv - amit anyukámtól kaptam előrelátóan valamikor a kilencvenes évek elején, amikor már önállóan vezettem háztartást -  fánkreceptje - éppúgy, mint pédául a moszkauer receptje -   tökéletes és már több mint egy évtizede csak ez alapján sütöm. Semmi extra, egyszerűen követni kell a recept utasításait - egy dologban nincs igaza: nem kell hozzá nagy gyakorlat - ha betartjuk az alapszabályokat, sikerülni fog, az eredmény pedig a képen látható. :)

Hozzávalók: ( minden szobahőmérsékletű  legyen, és innen még bizonyos hozzávalókat langyosítunk tovább)

50 dkg liszt

3 dkg friss élesztő

5 dkg porcukor

5 dkg langyos olvasztott  vaj

2 tojássárgája

fél dl rum vagy konyak

csipet só

kb. 5 dl  langyos  tej ( lehet picit több vagy kevesebb szükséges, a liszt minőségétől függ )

- a sütéshez olaj

A konyha legyen meleg, huzatmentes, én elzavarom a kamraajtónyitogató éhesvagyokmikorleszkész Népeket ilyenkor.

Egy nagy tálban a  liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam a porcukor felét, 2 deciliternyit a langyos tejből, és hozzákevertem kicsit a lisztből is. 10 perc alatt az élesztő megkelt - vagyis inkább a kovász megérett. A tojások sárgáját elkevertem a maradék porcukorral, a sóval, majd ezt, a lágy vajat  vajat és a maradék langyos tejet és a konyakot  is a tálba öntöttem és 10 perc alatt fényes, lágy tésztát dagasztottam a kézi mixer dagasztókarjaival. A tej mennyiségét ekkor lehet belőni, a lényeg, hogy nem ruganyos, hanem lágy, épphogy kezelhető  tészta-állagot kell elérnünk.
A tésztát kiemeltem a tálból, vékonyan megliszteztem a tálat, visszatettem bele a tésztát, a tetejét is megszórtam liszttel, a tálat folpackkal letakartam és egy órát kelesztettem. ( Meglangyosított, majd lekapcsolt sütőbe is lehet tenni.)

Lisztezett munkafelületre borítottam a megkelt lágy  tésztát, kicsit átgyúrtam és kisujjnyi vastagságúra nyújtottam.7 cm-es fém fánkszaggatóval szúrtam ki a fánkokat és  óvatosan egy enyhén lisztezett tálcára rakosgattam már szaggatás közben, és  konyharuhával letakarva fél órát kelni hagytam.

A 28 cm-es mély, vastagabb aljú  teflonserpenyőmben kétujjnyi olajat forrósítottam: amikor a belelógatott  fogpiszkáló körül sok apró buborék keletkezik, jó a hőmérséklete, lehet belepakolni a fánkokat. Felülről hüvelykujjal egy mélyedést nyomok a tálcán sorakozó fánkok közepébe, és óvatosan,  ezzel a  felükkel lefele fordítva teszem őket  először az olajba. Egyszerre nem szabad sokat belezsúfolni a serpenyőbe, mert túlságosan visszahűl az olaj; 4, max. 5 darabot szoktam sütni egyszerre, és az első oldal sütésénél fedőt is használok.
Közepes lángon sütve kb. 2-3 perc szükséges az egyik, majd fordítás után ennél kicsit kevesebb (mert ekkorra visszamelegszik az olaj, amit a belepakolt fánkok lehűtöttek) a másik oldal sütéséhez.

Papírtörlőre szedem a fánkokat az olajból és azonnal porcukorral szitálom, majd jöhet a rengeteg házi baracklekvár....

Fánk fahéjas cukorral, narancssziruppal Thomas Kellertől (VKF! XL.)

Egy hétvégén sütöttem a klasszik Horváth Ilona fánkrecepttel -  hát mindketten tudnak valamit :D. És szerintem más fánkrecepttrel is ki lehetne próbálni, bármennyire is nagy gyakorlatot és precizitást igényel a fánk sütése állítólag, hogy pihenjen egy éjszakát a hűtőben. T.K. szerint ugyanis ezalatt annyit fejlődik a tésztában a glutén, hogy másképp el nem érhető ízt és textúrát eredményez. Biztos - mert az itthoni  két Fő Édességkritikus szerint ez a fánk még sokkal finomabb volt, mint a déli klasszikus baracklekváros eresztés, és igen sérelmezték, hogy ekkora tésztamennyiségből csak kb.10 darab lett. Az éjszakai pihentetés miatt tökéletes hétvégi reggeli-adag, mazochistábbak vagy ráérősek persze hétközben is kényeztethetik a családot, nálunk ilyenkor csak  müzli-tej kombóra van idő.

Van viszont egy nagyon érzékeny pontja az ügynek, az olaj hőfoka. Ez mondjuk más fánkfajtáknál is kritikus ügy, hiszen ha elszúrjuk, a fánk belül nyers maradhat, míg kívül megég; ezek a fánkok talán nem annyira érzékenyek, viszont abszolút tökéletesek tényleg az ajánlott 180 fokon lesznek.Kívül sötét aranybarna, belül hatalmas levegőbuborékok, éppcsak el nem repül.

Hozzávalók:

a kovászhoz:

0,6 dl plusz egy evőkanál langyos víz 

7 gr friss élesztő

6,5  dkg liszt

a tésztához

7 gr friss élesztő
2 ek. langyos tej

13 dkg  plusz 2 ek.  liszt 

3 tek cukor

1 tk. só

3 tojás sárgája
3 dkg langyos olvasztott vaj

a sütéshez olaj

4 ek cukor/porcukor 1 púpozott tk. fahéjjal keverve

A kovászhoz az élesztőt elmorzsoltam és simára kevertem a vízzel és belekevertem a lisztet is, majd 1 órán keresztül folpackkal letakarva pihenni hagytam. (Cukor NEM kell bele) Ennyi idő alatt szépen a duplájára nőtt.

A tésztának úgy kezdtem neki, hogy az ehhez való élesztőadagot a tejben simára kevertem, hozzáadtam a lisztből  9 dekát, a cukrot, a tojássárgákat egyenként, a vajat, és egy percig kevertem a mixer dagasztókarjaival. Ezután adtam hozzá a kovászt, majd a maradék lisztet (4 dkg plusz két evőkanál) és a legeslegvégén a sót. Ezután kb. 5 percig nagy fokozaton dagasztottam, míg szépen elvált a tál oldalától.Itt egészen kevés lisztet esetleg lehet még adni hozzá, ha túl gyengének tűnik a tészta; nekem nem volt rá szükség.

Ezután a tészta folpackkal letakarva 12 órát  töltött a hűtőben.

Másnap enyhén lisztezett felületen centi vastagra nyújtottam, kiszaggattam, letakarva 15 percig kelesztettem még, majd 180 fokra forrósított ujjnyi olajban kisütöttem. Az eredeti recepttel szemben az ide-oda forgatás nekem nem jött be, csak ahogy szoktam, felső felét először az olajba helyezve, majd egyszer megfordítva sültek oldalanként kb. fél-fél perc alatt, egyszerre csak 2-3 fánk, hogy  ne hűtsék le nagyon az olajat.

A kiszúrt  közepek vicces kis kerek labdává sültek, a gyerekeknél ennek frenetikus sikere volt.

A forró fánkokat fahéjas cukorba forgattam.

Narancsszirup: két narancs leve, 2 ek méz lassan beforralva.

NSHP oldalán könyvjelzőztem a receptet még tavaly augusztusban.

Fánk a sütőből

Nemisbéka kedvességének köszönhetően a karácsonyi receptversenyen ajándék is járt a második hely mellé. (Ráadásul szövegértelmezési problémáim miatt dupla meglepetésként :)) Így kaptam meg a Good Food januári számát, és rögtön kiszúrtam ezt a fánkot. Sokszor sütök szalagos klasszik változatot is, nem is egyszer egy évben, mert nagyon csípik a népek, hiába írja a horváthilona, hogy az egyik legkényesebb kelt tészta blablabla, még sose bírtam elrontani. Tavaly kipróbáltam a lengyel packi-t is, nem volt rossz az sem, de mindkettőnél az a rengeteg olaj... Hiába a kis rum a tésztába, akkor is ruhacsere, hajmosás és fogvacogtató szellőztetés a vége. De ennek most vége.

A GoodFood-os receptek...szerintem tökéletesek. Mindig minden úgy néz ki, úgy működik, ahogyan az ottan le van írva. Szóval, szerintem szalagosat majd tavasszal, vagy nyáron, vagy ősszel, addig meg jön a fánk a sütőből - gyors, egyszerű, hihetetlenül könnyű tésztájú, csini és nagyon finom.

A képen látható gömböcök helyett pedig a jó félcenti vastagra nyújtott tésztából  szaggathatunk fánkot egy nagy, 8 cm-es pogácsaszaggatóval,  egy kisebb 4 centissel kiszúrva a közepét, ugyanúgy mehet a sütőbe,  és akkor klasszik amerikai stílusú donutokat kapunk, és a tetejüket bevonhatjuk csoki- vagy cukormázzal.


Hozzávalók: (24 db)


40 dkg liszt

2 ek cukor

5 dkg vaj

2 csomag szárazélesztő (egyenként 500 gr liszthez való)

1,5 dl langyos tej

2 tojás

- a töltelékhez:

tetszőleges dzsem és szárított gyümölcs/keverék ( a mincemeat helyett)

- bevonáshoz:

4 ek cukor

4 ek. víz

porcukor



A lisztet elkevertem a cukorral és elmorzsoltam velük a vajat, és belekevertem a szárazélesztőt is. (Nem kell tejben futtatni.) A keverékbe mélyedést csináltam, beleöntöttem a langyos tejet és a két felvert tojást, majd összegyúrtam a tésztát a robotgép dagasztókarja segítségével. Kicsit kézzel is gyúrtam még, összesen 5 perc alatt selymes, fényes,ruganyos, nem ragadós tésztát kaptam.

Langyos helyen duplájára kelesztettem (kb.1 óra)

Ezután a tésztát gyorsan kézzel átgyúrtam, négyfele osztottam, vastag rudakat sodortam, amit hatfele vágtam.

A tésztadarabokat kézzel kör alakúra húztam, (egy pohárral is le lehet lapítani) közepébe egy teáskanál eperdzsemet és 1 tk. mazsolát púpoztam, a széleket összecsippentettem és golyóvá formáztam, és ezzel a felével lefele tettem sütőpapírral bélelt tepsibe. 30 percnyi kelesztés után 190 fokos sütőben 10-12 perc alatt tökéletesen megsült.




A vízből és a cukorból szirupot főztem (mehet bele fahéj is, de ezt most én passzoltam), beleforgattam a fánkokat, azután pedig porcukorban is bukdácsoltak kicsit, de rá is lehet szitálni. Mivel a tészta minimális cukrot tartalmaz, ennyi bőven belefér.




Azonnal elnyerte a repertoár állandó tagja megtisztelő címet, de az ovisoknak is ízlett a farsangon :)

A januári Good Food-ból.

Kövér csütörtöki fánk

Jó, jó, ma vasárnap. De idén e hétre, a február 19.-i csütörtökre esett a Kövér Csütörtök, a lengyelek Tlusty Cwartek-je, ami a húsvéthoz hasonló mozgó ünnep, a hamvazószerda és húshagyókedd ( a farsang vége) előtti csütörtök, amikor hagyományosan olajban sült ételekkel kell teletömniük magukat, hogy kihúzzák valahogy a böjt hosszú heteit húsvétig. Hagyományosan ekkor packi-t, vagyis olajban sült fánkot, és faworki-t ( a mi csörögefánkunkhoz hasonló) esznek. A fánk inkább az ország középső, míg a faworki a déli részének hagyománya. Mivel jósorsom (és némi munka) épp ezidőtájt vitt Varsóba, már láthattam a cukrászdákban feltornyozott fánkhegyeket, a különféle helyi jellegű gyorsétkezdék packi-menüjét, és megtudtam, hogy van olyan bolt, ahol az évi átlagos napi packi-forgalom tízszeresét produkálják ezen a napon, tekintve, hogy aki ilyenkor nem eszik packit, azt balszerencse kísérti egész évben.
Egyébként a lengyelek e jó szokásukat megtartották szerteszét a világban, így vannak akik állítják, az egész donut-biznisz alapja a lengyel packi.

A fánkokat hagyományosan rózsalekvárral vagy szilvalekvárral töltik, porcukorral szórják, vagy vékony cukorbevonattal húzzák be. Mostanság divat a tetejére biggyeszteni cukrozott narancs-vagy citromhéjat, de az valószínűleg nem volt minden lengyel kamrapolcon a XVIII. században.

Sajnos csütörtökön már itthon voltam, így nem tudtam megkóstolni helyben, de mivel idén még nem sütöttem fánkot, a család lelkes helyeslése mellett felkészültünk mi is a böjtre szombaton.

Hogy a böjtre való felkészüléshez igen is sok köze lehet egy ilyen fánkocskának, miheztartás végett álljon itt, hogy egyetlen fánk ledolgozásáért mennyit kell mozognunk:

• 25 perc úszás
  
• 30 perc ugrálókötelezés
  
• 1,5 óra biciklizés
  
• 4 óra takarítás
  
• vagy a blog olvasása 2 órán keresztül.

Nem mondom meg, mennyit ettem, de biciklivel messzire jutnék.


Németeseknek ugyanez Fetter Donnerstag.


Hozzávalók: (kb. 35 darab fánkhoz)


0,5 kg liszt

8-10 dkg vaj

5 dkg élesztő

5 dkg cukor

2,5 dl tej

3 tojás sárgája

1 egész tojás

káváskanál só

1 ek. vodka (jó konyak vagy rum is)

fél citrom leve és lereszelt héja

1 tk. vaníliakivonat (vagy 1 zacskó vaníliás cukor)


Minden hozzávalót meglangyosítok. Vagyis a tojást nem árt ehhez előző este kivenni a hűtóből, a liszt se legyen kamrahideg, a vaj pedig lehet majdnem olvasztott.

1,5 dl langyos tejben feloldottam 1 ek. cukrot, megfutattattam benne az élesztőt és összedagasztottam 20 dkg liszttel. Ez a keverék egy órán át pihent langyos helyen, ezután kevertem bele a maradék 30 dkg lisztet, az 1 dl tejet, a tojásokat, a sót, a citromlevet és héját, vaníliát, végül a vodkát, hogy ne szívja be a tészta sülés közben majd az olajat. Amikor dagasztás közben már szép fényes volt a tészta, hozzádagasztottam a vajat is, és újabb egy órán át kelesztettem. Ezután kézzel átgyúrás következett.

Az eredeti recept szerint itt az következik, hogy kb 4 dkg-os darabokat tépünk a tésztából, kicsit kilapogatjuk, a közepébe kemény lekvárt teszünk, golyóbisozzuk, kicsit újrakelesztjük és sütjük.
Magamat ismerve már előre eldöntöttem, hogy a golyóbisozás kizárva, mert sokáig tart.
Inkább kisujjnyinál kicsit vékonyabb téglalapot nyújtottam a tésztából, ötcentis kerek kiszúróval köröket jelöltem a felület felére, egy teáskanál lekvárt tettem a közepükre, ráhajtottam a tészta másik felét és szépen kiszaggattam a fánkokat. (ld. pl. derelye vagy tortellini) A maradék tésztát összegyúrtam, nyújtottam, stb.

Ezután a fánkok lisztezett tálcán pihegtek letakarva fél órát, majd teflonserpenyőben, kétujjnyi forró olajban kisütöttem őket. Gyönyörűen fánkosodtak, sokuk önként megfordult a forró olajban, annyira gömböc lett, pedig ezek ugye a klasszikus szalagos fánk módjára készültek lustaságból, és nem gombócként pottyantak az olajba. Kb 2-2 perc alatt megsülnek: szépen megemelkednek, a színük pedig szép mogyoróbarna. Ekkor lehet fordítani.

Erre a fánkra is érvényes, hogy egyenletes meleg helyen készüljön, mert különben nem kel és sül majd szépen. Az olaj nem szabad, hogy túl forró legyen, mert akkor a fánkocskák külseje csúnya sötétbarna lesz, belül pedig sületlenek maradnak. Én egy fogpiszkálóval szoktam kipróbálni: akkor jó, ha az olaj a fogpiszkáló körül sok pici buborékot vet, amikor belelógatjuk. Ekkor 4-5 fánkot rakok bele, ez még nem hűti le nagyon az olajat, de ahhoz eléggé, hogy a fánk ne hirtelen süljön. Mindenképpen keményebb lekvárt vagy dzsemet használjunk, hogy biztos ne folyjon szét a tésztán, miközben szaggatjuk, mert akkor a két tésztaréteg nem tapad össze, és a dzsem kifolyik sülés közben.