Rugelach

Szakácskönyvek, gasztroújságok na és a net... Kifogyhatatlan a választék a süteményekből. Mégis minden családban akadnak kedvencek és őket ritkán tudja überelni valami neten felfedezett  extra újdonság. Ha a gyerekeimet kérdezem, akkor nekik a Rákóczi túrós, a csokis kuglóf, a Sacher-torta, a somlói galuska, és persze a kókuszos tekercs lenyom bármilyen desszertcsodát. Nehéz dolga van annak a sütinek, ami a családi klasszikusok közé akarja beverekedni magát. A rugelachnak  Chili&Vanilia blogjáról egy  éve elég volt egy alkalom. Szó szerint bármennyit képesek belőle megenni, ami azért is nagy szó, mert csokinak híre-hamva sincs benne... 

Most dupla adagból készítettem, ráadásul kicsit apróbb, hamm-bekaplak méretben, így könnyen besegítettek a kicsike  unokatesók is, az öt felnőtt meg nézegethette a morzsákat a sütisdoboz alján...

Hozzávalók: (dupla adag, kisebb méret, 64 db - hidd el, nem sok!)

24 dkg krémsajt ( Philly, de a sajátmárkás cuccok is jól működnek)

24 dkg vaj

6 ek. cukor

30 dkg liszt

nagy csipet só 

-a töltelékhez:

4x3 ek. barackdzsem

4x4 ek. cukor

4x1 púpozott kk. fahéj

4x 5 dkg durvára darált dió

4x2 ek. apróra vágott mazsola

- a tetejére felvert tojás

A szobahőmérsékletű  krémsajtot, a cukrot és vajat kézi robotgéppel simára kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sót  és egy evőkanállal egyneművé kevertem - nagyon puha, ragadós a tészta, ezért ezután hűteni szükséges. Legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben - így sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

Másnap ezt az adagot 4 egyenlő részre osztottam, három adag azonnal visszament a hűtőbe, a kinn maradtat jól lisztezett felületen, lisztezett kézzel gombóccá formáltam. A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Újra liszteztem a munkalapot, és a tésztát gyorsan  kb.20-25 cm átmérőjű körré nyújtottam. Megkentem a 3 evőkanálnyi  jó kis házi barackdzsemmel, megszórtam 3 ek.  cukorral - amihez hozzákevertem a fahéjat is - ,  3 dkg dióval,  2 ek.mazsolával, kicsit megnyomkodtam a tölteléket, majd  a legélesebb késemmel először 4 negyed körcikkre, ezután még az egyes negyedeket 4 felé cikkeztem és a vékonyka, hosszúkás háromszögeket a szélesebbik végüktől amilyen szorosan csak tudtam, feltekertem. Ilyenkor a töltelék persze kimászik a szélén, ezért a "szorosan" azt jelenti, hogy azért maradjon benne a töltelékből. Ami pedig a szélén kijön, gyönyörűen karamellizálódik a sütőben. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam - a hajtás vége alul legyen - és ugyanígy dolgoztam a maradék három résznyi tésztával is.

A kiflik tetejét felvert tojással kentem - ez egyébként megfogja a kifele igyekvő tölteléket is.

20 perc alatt sült készre, ekkor még melegen porcukorral szórtam.

A tészta maga nem igazán édes, ezért teljesen helyénvaló a dzsem-cukor kombó a töltelékben. Nálunk a sima darált diónál jobban bevált az aprítógépben darált, amiben maradnak kisebb diódarabok, amelyek a puha, édes sütiben nagyon jól érvényesülnek.Legjobb hűvös konyhában dolgozni a tésztával, nálam a negyedik adag már azt is megérzi, hogy a munkalap mellett készre melegedett a sütő.

A klasszikusan chanukai/karácsonyi  zsidó édességet Chili és Vanília blogján találtam, de nálunk bármikor van rá vevő.

VKF!-XXIV. Fahéjas-fehércsokis blondie

Drága Aphrodité!

Először is... az a kínos kezdet, ugye. Hogy kikelni egy hm... kasztrátum által kiváltott habokból. Nem csodálkozom, hogy az Erinniszek ugyanekkor a vércseppekből születtek. Vagy esetleg mégis a másik sztori igaz, hogy Zeusz számtalan szerelmi kalandja közül egyiknek a szülötte vagy? Ismerjük őt, végül is nem lehetetlen.

A partraszállásról csak annyit, az ízlésed jó, mert ha már a konyhánál tartunk, a Szent Jakab - kagylónál finomabbat tengerből nem nagyon tudok elképzelni. Azt viszont kissé hatásvadász - már a külsődön túl - hogy a lábad nyomán mindenféle csodás növény bújt elő a földből - az afrodiziákumok. Na és emellé a galambok, delfinek meg a hattyúk - igazi giccsparádé, még a verebek és a nyulak sem segítenek rajta.

Héphaisztoszt, ugye, hagyjuk szegényt. Zeusz hozta össze ezt a szerencsétlen frigyet, de csak ártott vele mindenkinek.Hiába kovácsolt neked a férjed ékszereket, sőt egy csodás övet is, csak azt érte el vele, hogy még kívánatosabbá tett a népek előtt. Aresz, Adonisz, Dionüszosz, soroljam...?

Igen, tudom, hogy a viszály almáját Erisz gurította, na de ki ígérte Helénát Párisznak???

Mégis... a világ kétségtelenül végtelen unalmas, szürke, egyhangú és örömtelen lenne nélküled.

U.i.:Aktuálisan csak annyit kérnék, hogy intézz el valahogy pár napos délutánt, hogy lehessen érezni a virágzó akác illatát.


Hozzávalók:


22 dkg vaj

12 dkg fehércsoki

20 dkg cukor

fél kk. fahéj

2 kk. vaníliakivonat

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

10 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg fehércsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj


A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert fahéjat.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

A 20x20-as formám kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A recept a mascarponés brownie alapján készült, kevés módosítással. Ugyanígy érvényes rá a szabály, hogy szobahőmérsékleten tálaljuk, és a díszítésnek szánt eper jólesik a sűrűn édes fehércsoki mellé.
Nyugodtan lehet felezni is a receptet, és mondjuk egy dobozformában kisütni; nálunk ennyi is elég volt vasárnapi desszertnek, és 6-8 adag így is kijön belőle.

Ja és a fahéj, mint afrodiziákum: melegít :). Ezért is jó ebben a pocsék időben.

Görögpörkölt - Stifado

Valószínűleg nincs olyan görög vendéglátóegység, aminek az étlapján ne szerepelne. Ebből eredően pedig az is nagyon valószínű, hogy nincs két egyforma recept sem, mindenki esküszik a sajátjára, és száz százalék, hogy görög fórumokon és blogbejegyzésekben késhegyre menő vita folyik arról, hogy kell e bele rozmaring,ecet, továbbá mennyi hagyma kell a húshoz. Ha tudnék görögül, biztos szórakoznék legalább úgy rajta, mint a lecsó vagy a brassói itthoni nekifeszülésein. Persze az is lehet, hogy a görögök nem görcsölnek ennyit, mint mi itthon, és senki se érzi, hogy nála van spanyolviasz kulcsa... Én a főzni és főzni hagyni híve vagyok, egye mindenki és nevezze úgy mindenki és szeresse úgy mindenki ahogy akarja - és hagyja a másikat is úgy enni, főzni, szeretni ahogy az akarja, nekem speciel soha egyetlen emblematikus klasszikus nem szokott teljesen egyformán sikerülni, nyilván a légköri viszonyok miatt, meg mert utálom a dogmatizmust a főzésben is. A filozófiai rohamom viszont passzol, ha már görög ételről van szó.


Hozzávalók:(2-3 személyre)

0,5 kg marhahús (felsál)

kevés liszt

olaj

25 dkg vöröshagyma

2 nagy gerezd fokhagyma

2 dl száraz vörösbor

1 ek ecet

2 babérlevél

2 centis fahéjrudacska/fél kk fahéj

fél kk. szerecsendió

1 késhegynyi őrölt bors

1 ág rozmaring

3 paradicsom

2 ek paradicsompüré

só


A nagyobb kockákra vágott marhahúst lisztbe forgattam és a forró olajon kevergetve átpirítottam. Hozzáadtam a felvágott hagymát, fokhagymát, sóztam, pároltam együtt kicsit, azután hozzáöntöttem a bort és az ecetet, a fűszereket, a felkockázott, kimagozott paradicsomokat, a paradicsompürét, és lefedve fél órát pároltam. Ezután hozzáöntöttem fél liter vizet és a közben 180 fokra melegített sütőbe toltam, szintén lefedve. Mivel szép fiatal marhát kaptam, további két óra alatt a mártás besűrűsödött, a hús pedig omlós lett. Néha rá kellett nézni, nehogy lekapjon, de úgy rémlik, vizet már nem kellett önteni hozzá.


A recept nagyjából innen van, nálunk nincsenek nagy rajongói a sült, nagydarab hagymáknak, ezért kimaradt belőle.

Lencsés-fahéjas csirke

Nem tudom, hogy a korábban körkérdéssel érintett gasztrobűnök közé sorolandó-e, de én szorgalmasan gyűjtögetem a boltban a kölönféle céges kis receptfüzetecskéket, szórólapokat, promóciós recepteket.
(Ha olvassa egy marketinges, biztos örül:) )
A mostmár szépen gyülekező szakácskönyveim mellett nyilván megvan az a varázsa, valljuk be őszintén, hogy ezeket ugye nem súlyos ezrekért vesztegetik. A képek általában csinosak, a receptek persze mindig az adott cég termékeivel készülnek, de ettől még lehetnek jók - vagy pocsékak persze, vagy annyira triviálisak, hogy látszik egyetlen céljuk volt, a termék nagydózisban történő felhasználásának sugallmazása. A most következő recept azonban a legelső kategóriába tartozik, jó pár éve csinálom már, és a mostani aktualitását az adja, hogy ideje kiebrudalni a kamrából a téli élelmiszerkészlet maradékát.



Hozzávalók:


30 dkg lencse
3 babérlevél
2 nagyobb fej vöröshagyma
60 dkg csirkemell
2 dl csirkehúsleves (vagy fél leveskockából főzött)
1 tk őrölt fahéj
1 késhegynyi currypor
só
szeletelt madula (elhagyható)
extra szűz olivaolaj

A lencsét nem árt mondjuk éjszakára beáztatni, hogy tényleg 30 perc alatt legyen ebédünk-vacsoránk.

A beáztatott lencsét a babérral együtt feltettem főni. Így kb. 10 perc alatt majdnem kész volt.
A vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és az olívaolajon 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kockákra vágott csirkehúst, fehéredésig pirult, ekkor jött a fahéj, a curry, a só a leves és hozzákevertem a félig megfőtt, leszűrt lencsét. Kb. 10 perc alatt tökéletesen puha lett minden, akkor megszórtam még egy kis mandulával is.

Fehér kenyérrel tunkolható, és azon ételek közé tartozik, aminek maradékába az ember a konyhakövön állva, éjfélkor is szívesen belekanalaz.

Nagyon kiadós, a fenti mennyiség biztos elég 6 normál étvágyú embernek.

A kedvenc Borges ( ez itt nem a reklám helye, kár) olivaolajom nyakára volt kötözve a kis receptfüzet.

Meggyleves téliesítve

Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest.



Hozzávalók (4 személyre) :

1 üveg meggybefőtt
0,5 liter víz
1,5 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor)
4 ek. barnacukor
1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor
4 szegfűszeg
késhegynyi fahéj
1 narancs lereszelt héja
két narancs leve


A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel.
Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is.

A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé.

Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.

VKF! 6. Vörösboros körte fahéjfagylattal

Pontosabban vörösboros körte fahéjfagylalttal és kandírozott mandulával - ez a becsületes neve. Ha lúd, legyen kövér. Hosszas hezitálás után választottam ki - a szabadság előtti agybajos munkafeltorlódás kritikus perceiben már azon voltam, veszek egy sárgadinnyét meg valami jobbféle sonkát, lefotózom, aztán mehet. Június végén - szerencsére pár nappal előtte eszembe is jutott - van viszont az én emberem névnapja, ami miatt mindig szoktam kanyarítani valami nem mindennapit. Igy sikerült összekötni a hasznosat a kellemessel - nem: a hasznosat a nagyon-nagyon-nagyon finommal, de tényleg.

Hozzávalók:

A fahéjfagyihoz:

2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
4 tojássárgája
10 dkg cukor

A boros körtéhez:
5 dl vörösbor
8dkg cukor
1 ujjnyi fahéjrúd
2 szegfűszeg
fél citrom leve
1 ek. likőr

A kandírozott mandulához:

10 dkg cukor
10 dkg mandula

Fahéjfagyi persze beszerezhető cukrászdából is, de ezt én most így csináltam: A tejet és a tejszint a vaníliarúddal felfőztem, a tojássárgáját a cukorral és a fahéjjal addig habosra robotoltam. A kissé kihűlt keveréket óvatosan a cukros tojáshoz kevertem, visszatettem a tűzre és újra felfőztem, folyamatosan a robotgéppel keverve.Jó habos is lett, kihűtöttem, vaníliarúd ki, ment a mélyhűtőbe, és az első két órában még kapott a robotgéppel. További két óra múlva pont gombócozható állaga lett.

A boros körtéhez egy kisebb lábasban összeforraltam a bort, a cukrot,a citromlevet, a fahéjrudat és a szegfűszeget, a meghámozott körtéket beletettem és nagy lángon tovább főztem, kb. 15 percig.(Jó ropogós körték voltak.)Ezután a körtéket kivettem, és a szirupot már nem kellett sokáig forralnom, hogy kb. 2 dl maradjon. A végén kapott egy kis alkoholt - de csak amaretto volt otthon.

A mandulát csak úgy héjastul durvára vágtam, a cukrot egy teflonserpenyőben ottfelejtettem a kislángon, így amíg mosogattam meg vacakoltam még a konyhában, engedelmesen karamellizálódott.Lekaptam a tűzről,belekevertem a mandulát, aztán egy kivajazott alufóliadarabon elsimítottam, és mikor kihűlt, húsklopfolóval kissé megtörtem.

Ezután már csak a tálalás maradt hátra, és be kell valljam, hogy a gyerekek, bár élénken érdeklődtek a fagyikészítési szakaszban, ekkor már aludtak, mi pedig szépen kettesben eltüntettük az egészet, azzal az ideológiai alátámasztással, hogy úgyse szeretik a fahéjfagyit.

Ja és az innivaló természetesen az alapbor, ez itt egy 2005-ös Mátra Hill Cabernet Sauvignon volt. Ugyan jól kell válogatni - és a legjobb helyben - de a nagyrédei borok tartogatnak kellemes meglepetést.

A recept a Nova szakácskönyvek sorozatból, a Desszertek c. részből van. A sziruphoz 3(!) dkg zselatint is ír, teljesen felesleges, én élből kihagytam, egyébként hűen követtem az utasításokat. Eddig itt még nem ajánlgattam külön semmit, de ez tényleg nagyon jó volt.