Zsályás-kolbászos húsgombócok spagettivel és paradicsomszósszal

Biztos találkoztatok már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz az étel más formában sütve-főzve-feldolgozva valami titokzatos okból egy fokkal feljebb lép, ízesebb, érdekesebb, finomabb lesz. Így jártunk mi is ezzel az eredetileg szósz formájában létező raguval: szétválasztottam a paradicsomos alapot a fűszeres hústól, és az utóbbi idők egyik legütősebb olaszos fogása lett belőle. A szósz egy kevéssé értékelhető fotóval már jó pár éve fenn van a blogon, ember ki nem próbálta szerintem, pedig  megérdemli. Ha pedig egy kis energiatöbblettel húsgombócos mártássá alakul, akkor esélyes, hogy az asztalnál ülő pasik elégedett szuszogással lapátolják befele az utolsó gombócig. Nálunk teljesen kidőltek tőle...:)

Hozzávalók ( 4 személyre)

- a gombócokhoz

25 dkg sovány darált hús (én most pulykát használtam)

10 dkg csípős szárazkolbász

6 nagy levél zsálya

6 gerezd fokhagyma

1 zsemle

1 kicsi tojás vagy egy tojás fele
fél tk.só 
bors

- a mártáshoz

7 ek. olívaolaj
3 ek. sűrített paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 kk. szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 kk. só és cukor
kevés frissen őrölt bors


40 dkg spagetti

A kolbászt körömnyi darabkákra aprítottam, apróra vágtam a zsályaleveleket (Az idei telet szó nélkül kibírta a kertben) a fokhagymát fokhagymanyomón préseltem át.  A zsemléből kinyomkodtam a vizet és a hozzávalókból összeállítottam a gombóc masszáját. Nagy, púpozott teáskanálnyi masszát használtam egy gombóchoz - kb 40 darab lett.

Feltettem a tésztának a vizet.

A mártáshoz egy nagy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az apróra vágott hagymát és fokhagymát átforgattam, majd sóztam és kisebb lángon, kevergetve megpároltam benne. Mikor a hagyma leve már nagyrészt elpárolgott,  öntöttem még 2 ek olajat a serpenyőbe és a gombócokat óvatosan -két részletben- beleraktam, kicsit nagyobbra vettem a lángot és először kb. 3 perc alatt az alsó felüket, majd a felsőt pirítottam meg ( Ha így kis kérget sütünk a gombócok aljára-tetejére, elkerülhetjük hogy totálisan szétesve kvázi milánói mártásként végezzék.)

Ekkorra forrt a víz és beletettem a spagettit és a sót.

Mikor már az összes gombóc biztonságban megpirult, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, annyi vizet, hogy félig ellepje a gombócokat, megfűszereztem a szószt és részben fedő alatt  még 10 percig főztem - ekkorra a mártás  is besűrűsödött.

Szolg közl: Bár sokáig Aranyfácán fan voltam, de úgy kell külön vadászni rá, most az Aldi tubusos sűrített paradicsomát használtam. Átlagos olasz konzerv sűrített paradicsom szárazanyagtartalom(ref): 18%. Aranyfácán: 22-34%, Aldi tubusos olasz: 36% (!!)

Csirkemáj fokhagymás-chilis-petrezselymes burokban

Máááááááj. Nagyon szeretem. Ez a harmadik májas bejegyzés a blogon közel három év alatt. Na vajon miért??

Ja igen, a májgombócot is megeszik, esetleg még az Ember rántott májként, plusz sok sültkrumpli, majonéz/tartár.

Hogy ne legyen olyan unalmas, ezt csak gyengén felvert, fokhagymás-chilis tojásfehérjével paníroztam, nagyon ropogós és könnyű burok - azaz inkább tavaszi kabát - lett belőle, letaszította a trónjáról a klasszik rántottmájat, csak ne szenvednék folyamatos fehérjehiányban a macaronok miatt...


Hozzávalók: (2 személyre)

6-8 csirkemáj

3 tojásfehérje

6 gerezd fokhagyma

kis csokor petrezselyem

2 kicsi thai chili

kevés liszt

panírmorzsa

a sütéshez étolaj

A tojásfehérjéket lágy habbá vertem, belereszeltem a fokhagymákat, hozzákevertem a nagyon apróra vágott, kimagozott chiliket és a felaprított petrezselymet.

A megtisztított, lehártyázott, megtörölgetett májat lisztbe, majd a tojásfehérjébe mártottam. Innen óvatosan, fűszeres fehérjeburkostól kiemeltem és a morzsába tettem, a tetejét is megszórtam vele.

Felforrósított ujjnyi olajban a lángot közepesre véve oldalanként kb. 5-5 percig sütöttem; míg a külseje szép aranybarna lett, a belseje is átsült.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos kenyér

Az idei márciusi GBT-s meghívó után jutott eszembe, hogy tavaly a piros-fehér-zöld témakörre tekintettel ezt a kenyeret vittem, és ide mégsem került fel, pedig ez volt az első fajta kenyér, amit életemben először sütöttem, vagy 15 éve, és tulajdonképpen sokáig ez is volt az egyetlen. Akkoriban viszont általában vasárnap inkább késő délelőttre lett kész, és mégis reggelinek hívtuk, nem kellett a sötét téli reggeleken félvakon kibotorkálni a kamrába valami csokis gabonapehelyért meg tejért, amit a kiskorúak kizárólag csak akkor tudnak maguk maguknak elkészíteni, ha ebéd előtt tíz perccel szottyan kedvük ilyet enni - reggel egyszerűen az csak anyai kéz által képes kizubogni a dobozból, különben súlyos fokozatú éhezés és kiskorú veszélyeztetése esete forog fenn egészen a Garfield végéig.
Szóval ebből a kenyérből mostanában inkább vacsora lett, és a nagyobbnak már tetszik is, látszik a fejlődés. A tészta gyors, az ízekkel lehet variálni, de ha már petrezselymes, akkor érdemes pár levélkét kihagyni ezért a helyes díszítésért, csakhogy lenyűgözzük az olvasó- (vagy inkább evő-) közönséget.


Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 cs - fél kg liszthez való - szárított élesztő

1,5 dl tej

100 gr tejföl

5 dkg reszelt Pannónia sajt

1 csokor petrezselyem

10 aszalt paradicsomfél

2 gerezd fokhagyma

3 tk. só

A lisztbe készített mélyedésbe szórtam az élesztőt, kevés langyos tejet és 1 teáskanál cukrot. Kevés lisztet belekavartam és 15 percet kelesztettem; addig lereszeltem a sajtot, a fokhagymát, felvágtam az aszalt paradicsomokat és a petrezselymet is pár levélke kivételével.
A maradék tejjel, a tejföllel és az ízesítőkkel 5 perc alatt kézzel ruganyos tésztát dagasztottam és 30 percig langyos helyen kelesztettem. A házi aszalt paradicsomtól - 3 éjszaka 90 fokon a sütőben, sűrű és édes, mintha valami gyümölcs lenne - már ekkor kellemes narancssárga színe volt. Ezután újra átgyúrtam, míg sima és selymes tapintású nem lett és cipóvá formáztam. Körben bevágtam és középre rakosgattam a megvizezett petrezselymeket. Addig kelt letakarva a cipó, míg a sütőm 200 fokra nem melegedett - majdnem fél órát ismét. Ekkor a kenyér tetejére vékony rétegben lisztet szitáltam, ez védte meg a sütés alatt a petrezselymet a hőtől.
45 perc sütés után tökéletesen kongott kopogtatásra a cipó alja, a lisztet pedig óvatosan le lehetett sepregetni a tetejéről pusztán az esztétika kedvéért.

Nem is kellett hozzá semmi, csak jóféle vaj.



A kenyér alaptésztája a Házi sütöde -Egészséges finomságok c. szakácskönyvből való, a petrezselymes ötlet pedig erről a blogról.

Rozmaringos-fokhagymás malackaraj

...és még azt is oda kellene írnom, hogy fehérboros szósszal, és vele sült krumpliból készült szaftos krumplipürével, de akkor úgy néznék ki mint egy nagyot mondani akaró étterem béna étlapja, úgyhogy inkább itt magyarázkodok.

Azt hiszem, a Naked Chef után nekem legjobban tetsző vidéki Jamie-s sorozatban láttam egy ilyen kemencés sültet, lehet, nyúlból, de az nem igazán lenne nálunk népszerű, sőt lehet a Kisebb még sírna is rajta egyet. Most viszont teljesen műsoron kívül gyönyörű malackarajt kaptam, mellétettem még egy kis bőrös tarját is, ami szerintem, ha lehet, még ízesebb lett, hiába, a zsír nem hazudik...Viszont a karajra gyermekeim kvázi csirkemellként tekintenek, ezért hajlandóak megenni, tehát mindenki elégedett lehetett.


Hozzávalók:

1, 5 kg bőrös malachús

2 ek olaj

12 nagy gerezd fokhagyma

egy marék rozmaring

2 dl száraz fehérbor

3 tk. só

bors

1 kg krumpli


A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Igazából ilyen lassú malacot akartam sütni, de a szülinapi buli, szombaton teljesen lemerített, ( igen, 7 sikoltozó kislány - csak úgy maguktól, nem kínoztuk őket - novemberben a 4 fal között messze durvább, mint 12 kamasz a kertben meg az erdőben július közepén ) így elfelejtkeztem arról, hogy bekészítsem a sütőbe szombat késő este.

A húsokat egy vastag falú serpenyőben oldalanként 5 perc alatt kevés olajon körbesütöttem, úgy hogy a bőr szép hólyagos legyen, azután sütőpapírral kibélelt mélyebb tepsibe raktam, alájuk öntöttem a fehér bort, rájuk és mellédobáltam a fűszereket és a késnyéllel megroppantott fokhagymagerezdeket, jó szorosan lealufóliáztam a tepsit, sütőbe került. Egy óra múlva visszavettem a hőt 175 fokra, a fólia alá raktam a hasábokra vágott krumplit is és még egy óráig sütöttem. Az utolsó tíz percben rákapcsoltam a grillt, levettem a fóliát és kicsit megpirítottam még a húsokat.

A krumpliból, a rengeteg pecsenyeszaft egy részéből és kevés sült fokhagymából krumplipürét turmixoltam.

A hús mennyisége nem tévedés, mert a malachús nagy víztartalmú, sok a veszteség, ráadásul bőrös karaj ide vagy oda, a bőre-zsírja nálunk a macskáké lesz, bevallom töredelmesen.

Ui. A következő szezonra mindenkinek ajánlom kúszórozmaring beszerzését. Messze drágább egy szép példány, mint a hiperes rozmaringok, viszont utóbbaiakkal ellentétben él, hajt, növekedik - egy nagy cserépben - , még most novemberben is virágzik, pedig a garázs az átmeneti fagymentes otthona; megért minden egyes forintot.

Mozzarellás nyári zöldségragu

A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra

Fokhagymakrémleves

Ha kicsit utánajárunk a fokhagymának, akkor rájöhetünk, hogy talán egyedül ördögűzésre nem jó. Viszont kiválóan hat szemmelverés ellen, amulettként hordva megvéd minden betegségtől, a benne lévő, a roncsolás során felszabaduló vegyületek pedig antibakteriális és gombaölő hatásúak. (Azaz a fokhagymával úgy kell bánni, mint a vitaminos rágótablettával; egyben lenyelve nem hat.) Emellett serkenti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet és legyilkolja a tbc-baktériumokat. Egyedül influenza ellen nem hatásos, mert azt vírus okozza.
Akinek pedig nehezére esik társas kapcsolatokat fenntartani, de született gátlásossága megakadályozza abban, hogy nyíltan szakítson embertársaival, csak rágcsáljon el pár gerezdet. Ezt a levest viszont hiába eszi: a citromlé és a selymes tejszín (meg a 20 perc főzés, nyilván) valahogy semlegesítik a fokhagyma hmmm..tolakodó kénvegyületeit, az íz marad, mégsem szorulunk utána petrezselyemre, többszöri fogmosásra és nem kell magányosan üldögélnünk a főétel fölött.
Persze lehet fokhagymátlanított fokhagymát is kapni, az ilyet szerintem konyhadísznek lehet használni, füzérben, másra nem jó. Akkor inkább főzzünk egy meggylevest a mélyhűtőből.



Hozzávalók:(4 személyre)

12 gerezd fokhagyma (legyen 2, 5 dkg pucolva)

1 közepes fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2 ek.liszt

7,5 dl csirkehúsleves

2,5 dl tejszín

1 ek citromlé

szerecsendió

őrölt bors

só


A felaprított vöröshagymát a megolvasztott vajon kevés sóval üvegesre dinszteltem , hozzápréseltem a fokhagymát és nagyon kicsi tűzön, kavargatva pároltam tovább. (Nem kell sokat erőltetni, nehogy véletlenül a fokhagyma megégjen, mert akkor keserű lesz és kezdhetünk mindent előlről.) Ezután rászórtam a lisztet és együtt kicsit lepirítottam, majd kevés hideg vízzel simára kevertem, azután hozzáöntöttem a levest és a citromlevet, és belereszeltem kevés szerecsendiót. 20 perc főzés után összeturmixoltam és leszűrtem, óvatosan hozzáadtam az eredeti fazékjába öntött tejszínhez (így nem csapja ki), összeforraltam, borsoztam. Só attól függően kell bele, hogy a levesünk mennyire volt sós.

Aki nem őrült fokhagymarajongó, az megúszhatja 8 gerezd fokhagymából is, persze minden attól függ, mennyire igazi fokhagymánk van otthon.


A Mindmegetté-n találtam ezt a szuper receptet, már sokszor kipróbáltam, és mindig sikere volt.

Ez a lazac

Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.


Hozzávalók:(4 személyre)


4 lazacszelet

2 narancs leve és lereszelt héja

1 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

2 ek barnacukor

1 chilipaprika

2 dkg vaj

bors

pici só



A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.


Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.

Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.

A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.

A félreértett ragu

Sokféle kritériuma van a jó kolléganőnek, de az én kolléganőim minden jó tulajdonságuk mellett még nagyon jól is főznek. Sőt szerintem jobban és többet is mint én, csaképp emiatt - meg mivel gyerekszámban is megelőznek - nincs idejük gasztroblogon villogni:) Ezért aztán teljesen természetes, hogy bármelyikünk jár külföldön, mindig kerül valami gasztro-útiemlék az ember íróasztalára.
Így kaptam Szardíniáról jóféle szárd gnochettit - aminek, én úgy láttam, igazából nincs sok köze a gnocchi-hoz, lévén klasszikus durumtésztából készültek a picike, kicsit csiga, kicsit fül (vagy milyen) alakú tésztácskák. A doboz hátulján pedig volt recept is, így gondoltam, akkor aztán igazán autentikus leszek. Minimális olasztudásom ellenére bátran belevágtam a ragu elkészítésébe, segített a hozzávalókról készített gusztusos kép is. Középiskolás irodalmi emlékeim alapján pedig teljesen biztos voltam abban, hogy mi is lehetne más a cipolla, mint fokhagyma (ld. Thomas Mann: A varázsló) .
Nagy sikere volt a ragunak és jó idő eltelt mikor egyszer tényleg utánanéztem vajon miért dkg-ra írja a recept a fokhagymát?? Hát azért, mert a cipolla az bizony vöröshagyma... Nálunk viszont marad mostmár mindig fokhagymásan, mert így igenis nagyon finom...
A doboz hátulja sokáig kallódott az egyik konyhafiókban, azután egyszer tutira el akartam tenni, na, azóta nem találom. De olyan sokszor csináltam már, hogy most is sikerült rekonstruálnom, legfeljebb az arányok térnek el egy kicsit az eredetitől.



Hozzávalók:

40 dkg marhahús (nem cubetti, hanem igenis darálva)
néhány ek. olivaolaj
40 dkg paradicsom (vagy egy hámozottparadicsom-konzerv vagy 1 nagyobb doboz sűrített paradicsom)
20 dkg gomba
20 dkg szárazkolbász - szerintem a Pick csípős Snack-ja ideális
4 dkg - vagyis 1 nagy fej! - fokhagyma
1 csokor zsálya
0,5 dl vörösbor
1,5 dl húsleves
bors
só

A marhahúst megpirítom az olajon, hozzádobom az apróra vágott gombát, a vékony karikákra vágott kolbászt, picit sózom és lefedve párolom pár percig. Eztán hozzáadom sorban a felkockázott, kimagozott paradicsomot, belepréselem a rengeteg fokhagymát, a vörösbort, felöntöm a húslevessel, beleaprítom a zsályát, megkóstolom, sózom, borsozom és még kb. 15 percig közepes lángon sűrűre főzöm az igen intenzív ízű ragut.

Egy élet volt, míg a szárd gnochetti végre a mi ízlésünknek megfelelően legalábbis félpuhára főtt, azóta penne vagy farfalle tészta a kísérője, nameg némi sajt.

Diós-paradicsomos halfilé

Kérem, akik elvből ellenzik a mikrosütő használatát, azok gyorsan olvassanak mást tőlem vagy másoktól.

Az úgy volt, hogy kezdő anyaként én is beleestem abba a téveszmébe, hogy újszülött gyermekem másra sem vágyik, csak arra, hogy egész nap szórakoztassam. Magától ez nem jutott volna eszébe, élte volna a csecsemők normális, evés-alvás-pelenkatelerakás ritmusát, de aztán vérszemet kapott. Így bár a fogmosásig és a zuhanyozásig általában sikerült eljutnom reggel tízre, de hogy meleg vacsorával várjam haza a ded apját, nos az asszonyt próbáló feladatnak látszott. Ekkor jött az ötlet, hogy hát a mikrosütő nemcsak cumisüveg-sterilizálásra való. (Tudom-tudom, arra se, de akkor ld. első sor) És mivel a mikrosütőhöz járt egy helyes szakácskönyv is, próbálkoztam. Azt már akkor sem hittem, hogy a mikróban van értelme levest főzni, pláne tortát sütni, de az alábbi halas, mint egyetlen kipróbált recept sokszor mentett meg az Ember szemrehányó pillantásaitól, amelyekből ki volt olvasható, hogy ha már egyszer itthon voltam egész nap, mégis mi a csodát csináltam :)

Bevallom, Gabojsza halas fordulója előtt végső kétségbeesésemben újra bepróbálkoztam a recepttel, de aztán az utolsó pillanatban csak sikerült a tapenade.

Mindenesetre a mikrós hal azért egy fokkal csak hátrébb van a gasztrobűnök toplistáján , mint a sajttal töltött előregyártott pulykamell, pedig az is sokszor kisegített egy évtizede...

És még egy rövid kis észrevétel a mikrókról. Nemrég láttam egy igazi, totális mikrosütőt, egyenesen a tengerentúlról. Nemcsak a mérete volt hihetetlen: kicsit nagyobb, mint egy normál villanysütő, hanem az előreprogramozott lehetőségek is: popcorn, frozen breakfast (mi az amit reggelire a fagyasztóból kell elővenni?????) frozen lunch, frozen dinner, pizza reheat. No comment.

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg tengeri halfilé
1 kis doboz sűrített paradicsom (Arany Fácán forever)
2 dl tejszín
5 dkg darált dió
2 ek liszt
2 nagy gerezd igazi fokhagyma
2 ek olaj vagy olvasztott vaj
1 tk. só
frissen őrölt bors

A kiolvasztott halfilét besóztam, lisztbe mártogattam, egy kerek jénai tálba rektam és ráöntöttem az összes többi hozzávaló keverékét. A befedett edényt 800watton 8 percig pároltam, és még 10 percig hagytam állni. Rizs vagy párolt zöldség tökéletes hozzá, a mártás nagyon finom, a halat meg egye, aki szereti.

Hát igen.Csábítóan minimális erőfeszítés. De végül is ugyanezt az eredményt elérhetjük forró sütőben 20 perc alatt, és akkor mellőztük a mikrosütőt.

A recept eredetileg a Sütés-főzés mikrohullámon c. könyvből származik, kis módosításokkal: a ketchup már tényleg túlzás volna!

Az ördög spagettije

Az, hogy itt alig-alig kerül elő tésztaétel, puszta véletlen. (vagy ronda a fotó :-)) Nagy durumtészta- rajongók vagyunk, és hetente minimum egyszer van tészta, sose pusztán sajtos, mindig valamilyen mártással. Ez utóbbiak között vannak állandó szereplők, meg vannak mindenféle improvizációk, amiket rendszeresen elfelejtek feljegyezni, így se ide nem jut el, se megismételni nem tudom. Az ördög spagettije viszont évtizedes kedvenc. Most le is mértem pontosan, mi mennyi.
Lehetne talán spaghetti alla diavola-nak írni, de az olasz eredetben nem vagyok biztos. A pollo alla diavola-hoz semmi köze, az, hogy a csípős kajákat leördögözik-e Olaszhonban nem tudom, az biztos, hogy ez nagyon csípős, erős, tűzokádó sárkányképző fogás. Még férfit nem láttam, aki ne enné, a német sógor is megbirkózott vele - bár, lehet hogy csak udvarias volt. Az biztos, feltűnően sok ásványvizet ivott.

Hozzávalók.

40 dkg spagetti durumtésztából
2 dl tejszín
3 dl tej
6 nagy gerezd fokhagyma (NEM kínai)
1 kis doboz sűrített paradicsom (még mindig Arany Fácán)
2 chilipaprika
fél ek. csípőspaprikakrém vagy fél cseresznyepaprika
nagyon sok frissen őrölt bors
3-4 ek. olaj
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Feltettem a spagetti vizét forrni, amíg ez beindult, összedobtam a mártást.
Egy lábasba olajon megfuttattam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymákat, - vigyázni, meg ne barnuljon, mert keserű lesz. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, ezt is átfuttattam kevergetve az olajon, azután mehetett bele a tejszín, a tej, a felaprított chilipaprika magostul, a csípőspaprikakrém, a rengeteg bors és fél kk. só. Lefedtem és jól 10 perc alatt összeforratam.

A lobogó vízbe dobtam a spagettit, sót tettem hozzá és majdnem teljesen puhára főztem. Ez durumtésztánál mindig több, mint a zacskón lévő utasítás; amit én használok, 8 perces, 10-12 percig főzöm a légköri viszonyoktól függően.

A téglalap alakú kb. 20X30-as jénai tálamban tökéletesen elfér: beleöntöttem a leszűrt tésztát, hozzáöntöttem a mártást, összekevertem, lefedtem szorosan alufóliával és betettem a sütőbe. Kb. 15 perc alatt a tészta teljesen puhára főve magába szívja a mártás jó részét, ekkor még leveszem a fóliát, hogy kicsit megpiruljon a teteje. Kockákra vágva sok sajttal, zöldsalátával(fűszermentes :-)), könnyű vörösborral a legjobb.

Ha van előtte leves, utána desszert, akkor négy főre elég, de mi általában kettesben csak-főétel- egyedül variációban esszük, és bizony elfogy...

Szerintem Frank Júlia receptje egy réges-régi Nők Lapjából, és már csak emlékezetből csinálom, mostanában nagyjából így.

Spenótos-fetás csigák

Még nem biztos, hogy engem is elkapott a csiga-láz, mint egyeseket, de ha igen, az se nagy tragédia. Kelt tészta-csigákra nálunk mindig van kereslet, most meg már biztos, hogy feliratkoznak melléjük a vajastészta-puhatestűek is. Az talán nem tartozik a nagyon súlyos gasztrobűnök közé, hogy a vajastészta egyelőre nem házi készítésű, és attól tartok, később sem lesz az. Egyetlen nagy tervem a hasonló jellegű tészták körében az Igazi Croissant, de mivel tántoríthatatlanul reggelire képzelem el, már kiszámoltam, hogy akkor éjfélkor kellene nekikezdenem a hadműveletnek, hogy reggel 8-ra lehessen azon frissen tejeskávé mellé enni. (hmmmmm........!!!)
De vissza a realitásokhoz: vajastészta a Plusból, a már triviálisnak számító feta-spenót párosítás, és húsz perc alatt kész a vacsora/ vendégváró/magunkkényeztető. Igaz, én most köret szerepébe kényszerítettem natúrsült mellé, de senki se tiltakozott.

Hozzávalók (24 darabhoz) :

3 db vajastészta-lap (20x10cm-es kb.)

35 dkg mirelit spenót

2 gerezd fokhagyma

10 dkg feta sajt

dió


A spenótot felengedtem, és a saját levén a két gerezd átnyomott fokhagymával átpároltam, majd jól kinyomkodtam-lecsöpögtettem.
Két vajastészta lapot épp csak egy kicsikét nagyobbra nyújtottam, a harmadikat viszont egész vékonyra.
A két lapot megkentem a spenóttal és rámorzsoltam igazságosan a fetát, majd feltekertem és bő egy centi széles csigákra vágtam fel. A harmadik tésztalapból csigaméretű kerek lapokat szaggattam, ezt a tekercsek alá tettem - ez biztonsági játék volt, lehet hogy enélkül sem lett volna semmi gond a töltelékkel . A tetejére némi durvára tört diót szórtam.
180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt sültek meg.
Szerintem a feta elég sós, így a spenótból nem véletlenül maradt ki a só.

Souvlaki - VKF! VII.

A nyaralás még akkor is jó, ha rossz. Ha zuhog, ha tikkasztó a hőség, fúj valamilyen rémséges helyi szél, ami egyébként csak tél derekán lenne esedékes, ha nem olyan az ország, a város, ahogy elképzeltük, vártuk nagyon, netán az útitársakban van nagy hiba - arról nem is szólva, ha ez csak ott, a nyaralás közben derül ki.
Nekem eddig Görögország soha nem okozott csalódást, legelőször igazi vonatozós - buszozós, hátizsákos-sátorozós-maggi-zacskósleves-főzős-az athéni-lapostetőkön stílusban jutottam el: leginkább-egyedül az utcán/utcára árult souvlakira jutott pénzünk, ezért esett erre a válsztásom.

A suovlaki persze nagyon hasonlít a lépten-nyomon kapható arab-török-libanoni stb. nyársra húzott-lenyiszálós hússal, kenyérfélével, szósszal adott keleti "gyorskajákhoz", merthogy arrafele is nagy volt a keveredés, de soha-soha nem említsük a török vonalat egy görögnek... Nálam most így készült:


Hozzávalók:


4 pitakenyér ( ezt a nyaralás ízei - és az Eat local! - jegyében :-)) az idei nyaralás idején egy stuttgarti szupermarketben vásároltam, kecskesajtos-olivás volt és a MeierbaerundAlbro Spezialbrot Gmbh kiváló terméke)

2 doboz natúr joghurt ( ha van görög, még jobb)

50 dkg sovány sertéshús

néhány ek. olivaolaj

két uborka

4 gerezd fokhagyma

2 nagy paradicsom

só

oregano

kakukkfű

bazsalikom

menta


Nyárs hiányában a kis kockákra vágott husit néhány ek. olivaolajon átpirítottam, fedő 15 perc alatt megpároltam majd lesütöttem. A joghurtot összekevertem az olivaolajjal, sóval, a szétnyomott fokhagymagerezdekkel, a kockára vágott uborkával (igazság szerint le kéne reszelni, mint a tzatzikihez), a kimagozott és szintén kockára vágott paradicsommal és a felaprított zöldfűszerekkel.

A pitákat a grill alatt mindkét oldalukon 2-2 perc alatt átforrósítottam, megpirultattam, aztán pedig a tetejét levágva beletöltöttem felváltva kanalanként a húst és a szószt.
A szuvlakit igazából belecsavarják a vékony pitakenyérbe, és utána klassz kis zsírpapírba, és már lehet is az utcán nyomni befelé, ez itt most a zsebes változat....